Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
A “NÉPÚJSÁG 1983. június 4. Fiatal szakik Takler Zoltán Rizsányi Imréinek mondom, hogy szeretném, ho ajónllaino egy, vaigy két fitaltaliembert, a'kii't vágy akiket szakembernek tíatrt. A Wénés meghallgatásra talált, de Rizsányi limre aizit jai- Vasoltai, hogy dísztózziulk a' fiatalság’ fogalmát, mert ő is am- niaik gondolja. miagát. Villáinak helye nincs. Legyen olyan flitaWalllró'li szó, alki mostanában, ölt éven belül szerezte meg o szaikimuinká's-ibkonyít- vtómylt. — Egyet tudóik mondán! — mondja Rizlsüinyi Imire, a BHG székszóirdii gyárának csoportvezetője. — Egyet és esztergá- lyosit. — Természetesen csak egyet lleh'et, a legjobbat. — Páljgier Zakón. — Legyen Pajger Zoltán'. — Azéirt mondok szerszám- készítőit lis. — Köszönöm. — Talküter Zoltán.-Rizsányi limre szerint Sk o legjobbak. De, hh másokat kérdeznénk, akkor más neveik is kerülhetnének a listáira i Ha fiatal szakiknál akarunk 'beszélni, akkor természetesen o tiSzítózandlák közé sorolandó: ki a szakember? Ki lehet egyáltalán szakember? Nem szakmunkás, ment abból mindenhol és mimdenlüitlt van elegendő. Olyan emlber, aki kiérdemli a „iszalki" szódslkóit. — Érdekélje, amit csinál! — mondja első ismérvnek a csoportvezető. — S tudja is, hogy mit űsiiinál. A másik fontos tényező: adjon magára és a munkájára. Ezenfelül légyen benne a* kezében' Is Oi fejében is a munka. (Ekkor Rizsányi Imre mutatja is, hogy ő miképp képzeli el. A két kezének mozgásálból finomságát érzek. Akii érzi az anyagot, a szerszámot, a. gépet.) Az ismérveken eltfiskuráiihat- námk ítéltetnaipig is. De, minél többet beszélünk róla', annál több o kitétel' és félő, hogy ennek jzáz százalékig senki sem fog megfelelni. A szerszámkészítő üzemben vlagyunk. Itt mindérilkittőH elvárható, hogy jő szakember legyen. Ellentmondásba keveredik beszélgetőpartnerem. Egyszer azt mondjál, hogy szerencsések azok, akik a szerszám- műbelylbe kerülnek. Másodszor padiig azt mondjál, hogy minden kezdő szakembert o termelésben kellene foglalkoztatni, téljesítmlénylbéirbem. És ha ott kitűnik szakisonetetével, akkor kellene kiemelni és a szer- számiműhelybe' vinni. Azt hiszem a kettő között vain. az igazság. Páíjger Zoltán esztergályos. Viékonydtangájá és szemüveges. Kicsit akaratos, de ez ai szó nem a legmegfelelőbb jellemzésiére. Arról van szó, hagy neki o szülei szabad kezet adták 14 éves korában. Akkor Is tudta, és most is tudjál, mit akar. Ol yatn szakmát választott, amit kedvelt, vagy szeretett volna. Az ilyen irányú szülői magatartás azt is eredményezte, hogy Fájgier Zoltán szeret önálló lenni. A munkáiban is azt szereti, ho megbízzák vele, nem magyarázzák. — Azért tahiullitam há ra m évig — mondjb erre. lEUtanvetésinek helye nincs, márcslaik áriért sem, mert Páij- gier Zoltánt m'ások is esztergályosnak tartják. t Takler Zoltán szerszámkészítő: saóuls. Más gondok, más feladatok és másfajta' az élet- út is. Takler Zoltán már megf ordáit pár helyen. — Elmentem sofőrnek, mert ágy gondoltaim, ott nagyobb a lehetőség. Végiül mégis visszajöttem a szalkmá'ba. Ez az igazi. IRóllái Rizsányi limr,e ai következőiket imtonldijia': — Már lamulólkorában is csendes, szórgallimtas fiá volt. Azóta meg csaíláidjta van, komolyodott. Tehát most Van o- fegljobb időiben. iRégáltO' fagltallkoztat az a gondolát, hogy vajon s zűkéé - ges-ie elismerni valakivel kop- osáJaitban: 6 jó szakember. A többiek, a másik gépnél1 dolgozók vajon elismerik-e ezt? — Kimondani soha. senki 'sem mondja ki. De érezni lehet — mondja Talkllér Zoltán, iMás válaszra nem is gondoltaim. Mert aninák sincs semmi értelme, ha a- kollégák-mindennap kijelentik, hogy a'Páj- ger a legjobb esztergályos, a Tblkíér meg o legjobb szenszám*- ,készítő. — De Vajon elismerik-te a főnökök a jó munkát? - erre Ri- z'sáinyi) Imre válaszol: — Most étiünk el arra a pontra, aimiikor o szerszámmű- helyiben dolgozó valamennyi szakmunkást meg tudjuk fizetni. Bizonyításképp listát mutat. Az órabérek rá forintnál kezdetnék és 34 forintnál végződnek. iDe határozzák meg a- fialtál1 szakik, hogy milyen formában' lehet valaki száki. — Először is: három év állott nagyon jól kell tanulni. Ez nem jelent mlég semlm.it. A következő években kél! mindig valaki, alki segít. És csak azután lesz szakember, évek méltán — mandlja Takler Zoltán. — Keli! ai vándárlás is? — Nagyon fontos dolognak tartom. Minden új helyen mások a szokások és ahhoz alkalmazkodni kell, Az alkalmazkodásról jut eszembe: nemcsak a szakmát kell isimenni, hanem a kollégákat is. — Az Utóbbit aláírom — mondja Pájlger Zoltán, — Az első ddlágmáJ más véleményen vagyok. Szerintem nem kell vándorolni. Igaz, hta egy munkahelyen dolgozik huzamosabb ideig az ember, akkor sokkal nehezebb kivívni az elismerést. De, htai megvan' már az elismerés, akkor az mairáldandió. Természetesen az elismerésről szálka eljutottunk o naigy- beszédű emberekhez is. Mert azért vámnak sokain, akik nagyon tudnak beszélni a .munkáiról, de két-bárom hónap múlva kiderül, hogy sem miit sem érnek. És vámnak olyba emberek, akik dolgoznák és úgy vívják ki az elismerést. Lehet mié net köziben, bármi, időlegesen kereshet is többet dumával, de elöbb-iUtóbb a szakember, a jó szakember kerül ki győztesként. — Sokán visszaadták o szakmát - mondják beszélgetőtársaim*. — De, Idi adta viissZo? — kérdezi és mindjárt válaszol is Pájger Zoltán. — Akik az osztályban' ainináik Idején is hátul kullogtak. A rossz esztergályos niem esritergáHyos, tehát kénytelen elmenni tetőfedőnek, vágy airráre éppen alkalmas. Az, jut eszemhe ilyenkor, amikor fiá toll székembe réklkel beszélgetek, hogy sokszor elítélő 'hangon beszélnek az idősebbek a fiátáfokrói1. „Nem tanulták meg a szakmát az iskolában..", s lehetne folytatni ia sort. Aztán kiderül, hogy egykét év mlúllva az idősebbek segítségéve! a pár évvel előbb leszólt fiatalokról úgy kezdenek beszélni: az o jó szakember... aki itt dolgoZilk mellettem, ai Zoli, a Jóskai, vágy a Pityu gyerek.... Különben o hátaitok előbb- utóbib ugyanolyanok — vagy talán jobbak — lesznek, mint az öregek. S aztán ők lesznek az árlegek... S hlaláid előre a világ, HAZAFI JÓZSEF Fotó: iGottvald Károly Magánjellegű közleményem Bizonyára magyarázatra szorul az olvasónak, hogy miért adom közre közleményemet. Nos, rájöttem, hogy eddigi kiterjedt levelezésem helyett sakkal egyszerűbb, ha megfelelő formáiban és lényegében egyetlen anyagban adom tudtára mindenkinek általános állásfoglalásaimat. Mindemellett egy közlemény csak más, mint egy levél. Valahogy komolyabb és hivatalosabb. Megjegyzésként előrebocsátom még: első közleményem lévén, lehet, hogy nem tudjam e hivatalos forma tökélyére jutni, de remélem, elnézik még eme fogyatékosságomat: , Téhát: 19 .. . hó ... nap stb. az érintettek — természetesen én — áttekintették a kialakult helyzetet. Megálliapíotttáik, hogy kapcsolataik egy része javult, más része romlott. (Utóbbi: magánhitelezők, OTP stb.). Ez egyrészt 0 kialakult nemzetközi és világ- gazdaságii helyzetiből fakad, másrészt abból a türelmetlenségből, alrnély révén egyes emberek a realitásaikat figyelmen kívül hagyva túl gyorsan akarják a problémákat rendezni. IFelék — mármint én — megállapították, hogy fizetőképességüket fenn alkarjaik tartani továbbra is, de sajnos ez csak külső források bevonásával lehetséges. Ezek a források azonban, sajnos, az utóbbi időben már nem buzognak, csak csörgedeznek. (Ha ezt annak lehet nevezni.) — Utóbbi a közlemény hivatalos hangjától való különbözősége miatt törlendő. Felek — fentiék — kifejezték ama szándékúikat, hogy fokozotton be akarnak kapcsolódni a nemzetközi pénzügyi szervezetek műn- kajába (értsd Világbank) pénzügyi problémáik áthidalására. Ezért felék arra kérik a velük pénzügyi kapcsolatban lévőket, hogy tagságaik végleges rendezéséig (értsd Világbank) fölösleges kéréseikkel ne zaklassák. A pénzügyi kérdéseiken túlmenően' a felék — mármint én — áttekintették szomszédos kapcsolatainkat is. Megállapították, ihogy Kováesékkal ez továbbra is baráti, KisJéklkel azonban nincsenek nézetazonosságban a Kuka edény használatával kapcsolatban. A harmadik világhoz való kapcsolat (Bürgözdiék) narmali zá fásra szárul. Féltek további javaslatot tettek a problémák közös megoldására-irányuló szándék kiala- kításáma vonatkozóan a kapu- Ikulltísot illetően is. Felek — mármint én — a fenti magánjélllegű közleményt a megfelelő baráti légkörben, az egymás iránti barátság elmélyítésének szándékától vezérel1- tetve hozták, a kölcsönös egyetértés és megértés széliemében. KAPÓS! LEVENTE lUlörícz Zsígmond tanítói Ezekben a napokban gyerekek, szülők köszöntik az óvónőket, tanítókat. Ilyenkor szokták átvenni az arany-, gyémánt-, vasdiplomákat az alma materekben (vagy jogutódaikban) a tisztes kort megért pedagógusok. A mi képzeletünkben is fölbaktatnak az időtlen katedrára hajdani pedagógusaink; arcok, modorok, hangok, meg azok is, akiket az írók tettek halhatatlanná. Móricznak is több tanító köszönheti halhatatlanságát. Tudjuk, hogy az országot járva (sokszor gyalog) be-benézett az iskolába, és elbeszéléseiben áradó örömmel adott hírt arról, ha valahol értékes tanítói munkát látott. Ezekben régi tanítóit is megörökítette. Közülük idézzünk fel néhányat, egyrészt az ünnepi hangulathoz kapcsolódva, másrészt felidézve azt a múltat is, amelyben a mostani jubileumi diplomások még tanítottak. — Tanító úr!... tanító úr!... Akire a1 tanító rámutat, bátran néz és lelkesen» mond valami kitűnőt a szívről: — Van neki két pitvara és két kamrája I... • S elmondják, hogy megy a vérkeringés, milyen az elhasznált vér: kékes... Mi a szén- tartailima, az oxigén, a hidrogén, a nitrogén a vérben... Egyszerre figyel az egész osztály, egymást túllelkesedik, s az ötven gyerek kis tudásai az élettannak. Szinte megdöbbentő ez a feszült jelenlét, a gyerekek valóban' angyali ártatlansággal emelkednek fel a tudományhoz ... És egyre cseng, hogy tanító úr, tanító úr!... Mind ezzel a szóval kezdi', és ez oly közvetlenné teszi a beszédüket, mintha. nem iskolában volnánk, hanem megbeszélés folyna magántársaságban komolyan, meggyőződéssel a szívről. Az emberi szívről. (Kenyéren és vizen) ... Meglátogattam az iskolát. Mint a méhek a közü ajtaján, kirajzanak az utcára a. rettentő hidegek után tavasziasra fordult időben a gyerekek. Tízperc van, délelőtt.’ Ahogy az udvarra, belépünk, akkora édes zsivajgás csap tmeg, hogy a szívem kacagni kezd. Nyüzsgő csík o fazékban'. A gyerek-higany szakadatlanul mozog. És százhúsz síp, mind egyszerre szál. iMicsoda. ember az, aki ebben a. legdrágáb kakofóniában nem gyönyörködik. Most lett csak két tanerőssé az iskola. Eddig százhúsz gyereket egy tanító tanított. Osztatlan iskolában. Csak most, karácsonykor köptek kisegítő tanítónőt... A tanító néni karcsú, magos leány. Roppant igyekezettel tanít... A gyerekek úgy veszik körül, mint valami család, rokonság, aprók, akik felnéznek a szép, előkelő és tudás nagynénire ... Csak a falusi iskolában lehet ekkora vitamiadús gyerek- kórus. Ezen a. jó levegőn, a fagyiban, napfényben, esőben és boldogságban. (Virágos kertben) ... Most egy briliáns tanító tantermében nézem a tanítást. ■Mint egy kormester, úgy játszik a gyerekek intelligenciájával. Mindent kiszed belőlük, ami bennük van. Szólamokat rendez. A történelmi kérdései pattognak. Úgy rohan, át a. mohácsi vész, az ország háromfelé szakadásának korán, mintha repülőről mutatná be o történelmi tájat: s a gyerekek, mily okosak! Fogalmuk sincs ugyan arról, hogy az 1514 felett meg is lehet illetődéi, de ez nem is az elemi iskola, feladata.. Itt csaik tömör ismereteket, megvitatott és már vitathatatlan igazságokat árulnak. (Virágos kertben) ... Az életre oktatott rektor bácsi mindig ... A világon senkit se tiszteit a rektor bácsi, csak a. kurátort, meg. a papot, no meg a virító torokot, a „vas- kalaposokat”. ... Rektor bácsinak csak egy nemzedéket kellett valaha megtanítani, ez a fáradságai bőven kamatozott azóta, A tudós gyerekek az ő felügyelete alatt nevelték a. tudatlanokat magukhoz hasonló okos emberekké. Csak magyarázott ného a rektor bácsi. Nem olyan' 'unalmasan', mint o könyvben van, haném gyönyörűen. 'Nincs az a mese, ami olyan érdekes volna, mint az 5 magyarázatai. (Rektor bácsi) ... ő sokat kérdezett, szívesen, szerető hangon: nem volt benne semmi o rektor bácsi széles kurjongató, leereszkedő modorából. Sem o tavalyi tanító úr merev, farkas mosolyú, csendes zordonságából, mely úgy megfélemlítette azt is, akit fel akart deríteni. Meleg volt és természetes a (hangja, okos és nyílt a beszéde, jóságos és elragadó az (érdeklődése ... Mellette támadt fel bennem legelőször magasabb idealizmus: az ő körében éreztem meg legelőbb, hogy egy ember milyen hatással lehet egész körre, egész társadalomra. (Tekintetes tanító úr!) NAGY ANDOR Pájger Zoltán Rizsányi Imre
