Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

1983. június 28. NÉPÚJSÁG 5 1 Mátrai, Rákosi, Bene és társai... Közönségsikert aratott az öregfiúk-vá fogat király, Tóth László révéin né­Labdarúgó­osztályozók Kaposvár maradt Az első forduló után a vá­rakozásnak megfelelően vég­ződtek az NB II-be jutásért osztályozó mérkőzések vég­eredményei. A Tolna megyei sportközvélemény élénk ér­deklődéssel figyelte a területi bajnokság Dráva-csoportjá- nak bajnokát, a Kaposvári Rákóczit. Nos, a somogyiak a számukra kedvezőtlen 1-1-es döntetlennel végződő kapos­vári találkozó után Szolnokon simán vereséget szenvedtek, 3-1-es félidő után a házigaz­da szolnoki csapat magabizto­san 4-2-re nyert. A Dunaújvárosnak otthon rendes játékidőben még sike­rült ledolgoznia kétgólos hát­rányát, de ... A kétszer 15 perces hosszabbítás nem dön­tötte el a továbbjutás sorsát, így 11-es rúgásokra került sor. Az idegek harcát a bün- tetőrűgásoknál jobban bírták a veszprémiek, s ez az N3 II- be. jutásukat eredményezte. A két katonacsapat (Honvéd Szabó L. SE és a Honvéd Papp J. SE) találkozóján az első mérkőzésen a Honvéd Szabó L. SE miskolci győzel­mével nagy lépéseket tett a továbbjutás felé, így a hazai pályán elért 1-1-es döntetlen elég volt a sikerhez. Az NB II-be jutottak: Szol­nok, Bakony Vegyész és Hon­véd Szabó L. SE. így kellett volna 1. Vitkovice—Elfsborg 2-1 1 2. Göteb.—1903 Koppenh. 1-0 1 3. Cracovia—Videoton 1-3 2 4. Young Boys—Brondby 0-2 2 5. Malmö—Pogon 1-2 2 6. V. Stavanger—Odense 2-3 2 7. Bryne—Hammarby 0-5 2 8. Maccabi—Luzern 6-3 1 9. Shimshon—Aarhus 1-2 2 10. Eisenstadt—Rapid 0-4 2 11. WÖEST Linz—Salzburg 3-0 1 12. Wiener SC—Sturm Graz 2-2 x 13. Klagenfurt—Innsbruck törölve 14. Simmering—Admira törölve 15. Union—Linzer ASK 3-1 1 16. Grazer AK—Vienna 7-0 1 A megbeszélt időpontban futott be Bátaszókre a ma­gyar öregfiúk válogatottját szállító autóbusz. A nagyköz­ségi tanács épületében Ba­logh Jenő tanácselnök fogad­ta a szurkolók emlékezeté­ben még elevenen élő nagy­hírű labdarúgókat, majd egy rövid tájékoztatóban bemu­tatta a vendégeknek Báta- széket. Ezen belül természe­tesen a település sportmoz­galmának múltjáról, jelené­ről és jövőjéről is szólt. Fél négy után néhány perc­cel jöttek ki a pályára a csa­patok melegíteni. A bátaszé- ki öregfiúk közül többen még az öltözőben maradtak, izga­tottan rendezgették szerelé­süket a hajdani NB IH-ban futballozó „fiúk”. Nagy Fe­renc tanácstitkár csukáját szemrevételezte, majd egy hi­tetlenkedő kérdést intézett a szertároshoz: — Ez egyálta­lán az enyém, ebben játszot­tam én? Aztán a játékostár­sak gyorsain meggyőzték, hogy senki sem húzta föl a cipőjét, az az övé, ami a ke­zében van. A meggypiros mezeseknél is gyors terepszemlét tartot­tunk. Mindenki itt van, aki jelezte részvételét, csupán az egykori újpesti kitűnő labda­rúgót, Zámbót nem láttuk. Hollétére vonatkozóan klub­társától, Bene Ferenctől ér­deklődtünk. — Nem találkoztam az utolsó hetekben Sanyival, így pontosan nem tudom, miért nem jött el. De elképzelhető, hogy ő még úgy tudta: ma az újpesti öregfiúk csapatával külföldre utazunk. Ez azon­ban elmaradt, engem értesí­tettek, így tudtam jönni Bá- taszékre. A helybeli úttörők virággal köszöntötték a volt magyar válogatottakat, nyomban ké­szült a két csapatról együtt egy csoportkép, majd Dra- vecz játékvezető sípjelére el­kezdődött a játék. A két csa­pat a következő összeállítás­ban lépett pályára. Magyar öregfiúk: Borbély — Mátrai, Marosi, Horváth, Keglovich — Tóth K., Pénzes, Somogyi — Bene, Rákosi, Szurgent. Osere: Máté, Straub. Bátaszé- ki öregfiúk: Majoros — Nagy F., Tóth I.,- Hurtony, Makk — Topor, Aradi, Zágonyi — Ho- lecsek, Poór, Tóth II. Csere: Botos, Májer, Bozsolik, Tar­jám. A magyar öregfiúk, úgy, ahogy azt tőlük megszoktuk, sóik, pontos átadással próbál­koztak, maguk helyett a lab­dát futtatták. Labdakezelé­sük, játékintelligenciájuk még a régi, ez hamar bebi­zonyosodott. Sőt! Bene, Pén­zes és Rákosi még most is NB-s labdarúgókat megszé­gyenítő gyorsasággal futott a pályán. Most is, mint a kis­pályás teremtornákon, rövid- passzos ossz játékban csillog­tatták kivételes technikai tu­dásukat. Nem sokat kellett várni az első gólra, az Újpest 75-szörös válogatott csatára, Bene egy csellel tisztára ját­szotta magát, kapura lőtt, s a meglehetősen gyengére sike­redett lövés — a kapus hibá­jából — utat talált a hálóba. A gól után még megilletődöt- tebbé váltak a hazaiak, amit az öngól is bizonyít. 2-0. A szórványos bátaszéki akciók az egykori megyebajnóki gól­mi veszélyt jelentettek, azon­ban döntő pillanatokban ő sem tudott összpontosítani. A változatosság kedvéért ez­után egyéni alakításoknak tapsolhattak a nézők. Szur­gent, majd Máté próbálkozott egyéni betöréssel, mindkét játékos kísérlete eredmény- nyél járt, így 4-0-ra növelték előnyüket az öregfiúk. De még nem ért véget az első félidei gólgyártás: Bene lö­vésébe olyan szerencsétlenül ért bele az egyik hazai védő, hogy a labda ismét a bátaszé­ki kapuba került. Újabb ön­gól és 5-0 a félidőben. A második játékrészben bátrabb támadójátékkal pró­bálkoztak a hazaiak. Sorra dolgozták ki helyzeteiket, de a még aktív labdarúgó Hola- csek képtelen volt bevenni a kaput. Aztán megtört a jég a félidő közepén: szöglet után a hazaiak legjobbja, Poór fej­jel a jobb alsó sarokba juttat­ta a labdát. Néhány perccel később Tóth László is belőt­te a jól megérdemelt gólját. 5-2. A magyar öregfiúk sem lőtték még el összes puska­porukat. Az újpesti gólgyá­ros, Bene régi napjaira em­lékeztetőén villogott a 'közép­csatár posztján, s ha helyzete adódott, könyörtelen „ítélet- végrehajtónak” bizonyult. •Két látványos góllal — amit a közönség nagy tapssal ju­talmazott — növelte csapata előnyét. 7-2. Az emlékezetes találkozó záróakkordjaként Máté és Pénzes góljára Tóth válaszolt és beállította a 9-3- as végeredményt. Labdarúgás ’82—83 A távolság nem csökkent arénájában, mint amennyire Van tehát bajnok, tudjuk a kiesők nevét is, a bajnokság lezajlott annak rendje, s módja szerint. Ha kikapcsol­nánk a magyar futballt a nemzetközi labdarúgás vér­keringéséből, akár elégedet­tek is lehetnénk, hiszen vol­tak érdekes mérkőzések, akadtak jó küzdelmet hozó csatározások, s meglehető­sen izgalmas körülmények között, csak az utolsó for­dulóban dőlt el a bajnoki cím és a kiesés sorsa. Csakhogy ez a fajta bel­terjes szemléletmód semmi­képp sem lehet célravezető, hiszen a magyar futball ér­téke csakis a nemzetközi kö­vetelmények függvényében határozható meg. Akárhogy is szépítjük, a mi labdarúgó- rajongóink is azért fizetnek, hogy európai mércével mér­hető játékot lássanak a sta­dionokban; Szögezzük le jó előre, ilyeneknek csak elvét­ve örülhettek. Ez egyértelmű tény, s becsapni is bajos az érdeklődőket, hiszen a tele­vízió jóvoltából évek óta ta­núi annak, hogy mire is ké­pesek a sportágban élen járó országok játékosai. Olyasmit, mint amit a BEK döntőjében a skót Aber- deen és a'spanyol Reál Mad­rid, vagy a BEK-döntőben a Hamburg és a Juventus pro­dukált, még elvétve sem ta­pasztalhattunk a pályáinkon. Ez már puszta ránézésre is igaznak fogadható el, de még nagyobb a távolság, ha a magyar csapatok mérkőznek a külföldiekkel' a kupaküz­delmek vagy a válogatott tét­mérkőzések során. A leg­utóbbi kupamérkőzéseken 'labdarúgásunk reprezentáns csapatai az első és a máso­dik körben búcsúzni kénysze­rültek, válogatottuhk tavaszi szereplése pedig egyszerűen siralmas volt. Nemzeti tizen­együnk ugyan simán jutott túl a harmatgyenge luxem­burgi csapaton, Londonban azonban már esélye sem volt a pontszerzésre. A leghide­gebb zuhany a görögöktől a Népstadionban elszenvedett vereség volt, s azzal sem vi­gasztalhattuk magunkat, hogy kisiklás volt .csupán ez a fiaskó, hiszen nem sokkal később a dánok is természe­tes egyszerűséggel verték el legjobbjainkat. A diák csak annyira képes a vizsgán, mint amennyire otthon felkészült. Egy fut­ballcsapat csak annyira tud helytállni a nemzetközi po­rond mind kérlelhetetlenebb honi bajnokságában felké­szült. A magyar NB I igény- bevétele csak ennyire ele­gendő. Nézzük csak: a kor­szerű futballban élen járó együttesek képesek kilencven percen keresztül hallatlanul koncentráltan küzdeni. Ma­gabiztosan használják a tech­nikai elemeket, rendkívül sokat és gyorsan futnak, ugyancsak gyorsan gondol­kodnak, félelmetes tudatos­sággal építik fel támadásai­kat, hasonló körültekintéssel szervezik meg hátsó alakza­taikat. Tehetik, mert erre kényszeríti őket hazai baj­nokságuk is. Amelyik csapat nem ebben a szellemben lép pályára nemzeti bajnokságá­ban, könyörtelenül elbukik, így tehát magától értetődő módon kamatoztatják az ott­honi környezetben megtanul- takat a világ minden stadion­jában. A mi külföldön szereplő futballistáinknak viszont óhatatlanul is olyan érzése támad, ha külföldi együtte­sek ellen kell pályára lépnie, mintha idegen bolygóra csüp­A Bp. Honvéd kispesti pályáján dőlt el a bajnokság sorsa — telt ház előtt Sportjunialis 83 A KISZ Tolna megyei Bi­zottsága által 'Vasárnap meg­rendezett sportjuniális legna­gyobb érdeklődéssel kísért eseménye — kétségtelenül — a magyar színészválogatott és a Dózsa öregfiúk labdarú­gó-mérkőzése volt. A rutinos, képzett labdarúgókat felvo­nultató házigazdák könnyed, tetszetős játékkal győztek 4-1-re a színészek ellen. A dózsás öregfiúk egyik vezéregyénisége, dr. Freppán Miklós (fehérben) vezet támadást Hírek Befejeződött a paksi kör­zeti serdülő labdarúgó-baj­nokság, melynek végeredmé­nye: 1. Nagydorog 25, 2. Kaj- dacs 25, 3. Pálfa 21, 4. Simon- tornya 20, 5. Madocsa 19, 6. Dunaszentgyörgy 19, 7. Bölcs­ke 6, 8. Németkér 4, 9. Du- naföldvár 3 ponttal. * A területi labdarúgó-baj­nokság sportszerűségi verse­nyében a Dombóvári VMSE csapata bizonyult legjobbnak és ezzel a verseny győztese lett. A dombóvári csapatból sem ősszel, sem tavasszal nem volt kiállítás. A sport­szerűségi verseny végeredmé­nye: 1. Dombóvár 80, 2. PVSK 85, 3. Bonyhád 105, 4. Nagyatád 125, 5. Mázaszász- Vát 130, & Kisdorog 140, 7. Mohács 155, 8—9. Paks és Komló 160—160, .10. H. Tán­csics 220, 11. K. Rákóczi 225, 12. Boly 235, 13. Sellye 275, 14. PBTC 300, 15—16. Enying és Siklós 340—340 hibaponttal. ♦ A megyei sakkbajnokság rájátszásának harmadik for­dulója után a bajnokság állá­sa: I. csoport: 1. TÁÉV 10, 2. Atom SE 8, 3. Szedres 5, 4. DVMSE 1 ponttal. A II. cso­portban Bátaszéknek 6, a Du- naföldvárnak 4, a Tamásinak 2 pontja van. * A Dunaföldvári Szövetke­zeti SE NB Il-es kézilabda­csapata június 29-én, szerdán MNK-mérkőzést játszik ide­genben, Sárszentmihályon. * Befejeződött Dombóváron a városi tekebajnokság tavaszi idénye. Ennek során 98 férfi és 19 nő versenyzett rendsze­resen. A minden igényt kielé­gítő Spartacus négysávos te­kepályája nagyban hozzájá­rult a színvonalas verseny­zéshez. A tavaszi végered­mény: 1. Kesztyű I, 2. Áfész II, 3. Áfész I, 4. Sportvezetők, 5. Vágóhíd, 6. Kaposszekcső, 7. MÁV Üzem II, 8. Művelő­dési ház, 9. Kesztyű II, 10. Városi KISZ, 11. Építési Fő­nökség, 12. Kesztyű III, 13. MÁV KISZ, 14. Pártbizott­ság, 15. FAVÉD, 16. MÁV Üzem I, 17. Gőgös Ignác Gim­názium, 18. MÁV PFT, 19. Unió II. pentek volna. A fent említett követelményekből alig-alig sajátítottak el valamicskét az NB I-ben, így csak a meg­méretés perceiben alkalmaz­kodhatnak, ez pedig — mint láttuk — csak ilyen szerény eredményekre elegendő. Nem is lehet elég többre! Nem, mert Magyarországon közepes teljesítménnyel is felszínen lehet maradni. Akárhogy is próbálkoznánk színesebbre hazudni bajnok­ságunk színvonalát, a meg­méretés pillanatában egyér­telműen szürkének bizonyul. Egyedül a Rába ETO játéká­ban tapasztalható némi tu­datosságra törekvés. Ez a gárda láthatóan igyekszik megkomponálni támadásait, s mindezt az átlagosnál jó­val nagyobb sebességi foko­zaton futva teszi. Nem vélet­len, hogy ők játszották a legtöbb jóra minősíthető mérkőzést, nem véletlen, hogy messze a legtöbb gólt ők lőtték. Ügy tűnik, a győri legénységnek — ha nem mindjárt az elején sztárcsa­patot húz kii — van némi esé­lye a kupában való helyt­állásra. A többiek produkciója azonban ugyancsak gyengécs­ke. A Bp. Honvéd még di­csérhető harcosságáért, töret­len küzdőszelleméért, takti­kai tárháza egyelőre azon­ban szegényes. A Ferencvá­ros néhány átlagon felüli ké­pességű játékosa formájától függően szerepel. Ügy is fo­galmazhatnánk — kissé sar­kítva —, hogyha Nyilasinak megy, akkor győz a csapat, ha nem, akkor csak kínlódik. Ez viszont nagyon kevés egy valamire való külföldi klub ellen. Ez a három csapat tehát még úgy, ahogy képes — sze­rencsés körülmények között — valami eredményt felmu­tatni a nemzetközi mezőny­ben. De hát nekik a többi magyar csapat ellenállását leküzdve kellene felkészülni a kupatalálkozókra. Ez az el­lenállás azonban nagyon gyenge, semmiképp sem ha­sonlítható ahhoz, amelyre külföldön számíthatnak. NB I-ünk csapatai ugyanis igen felkészületlenek a korszerű labdarúgás követelményeinek tükrében. Ahogy esik, úgy puffan alapon szervezgetik akcióikat, alig fedezhető 'fel tudatosság a játékukban. Nem véletlen, hogy közepes színvonalú és közepes iramú mérkőzéseken dől el a baj­noki pontok sorsa. Nagyon nagy a lemaradá­sunk. Most lezárult bajnok­ságunk — egy-két csapatunk dicséretes kezdeményezésétől eltekintve — semmiképp sem volt alkalmas a távolság csökkentésére! SZABÓ ILLÉS A két öregfiúk-csapat tagjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom