Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
1983. június 22. Gáspár Sándor új könyvéről Gondolkozva szolgálni NfÉPÜJSÁG 5 Merre tart az üzemegészségügy? Beszélgetés dr. Girinyi Margittal, az EüM. osztályvezetőjével Budapesttől nem messze, egy kis faluban, Pándon, 1917-ben egy tízholdas parasztcsalódnak megszületett a tizenkettedik gyereke, akit Gáspár Sándor néven jegyeztek be az anyakönyvi hivatalnál. Tizenkét gyerek lévén, a kisbirtokot ennyi felé nem lehetett osztani — paraszti szokás szerint a legidősebb fiú gazdálkodott tovább, a többieknek pedig szét kellett nézni, hogyan formálhatják sorsukat. A legkisebb fiú is így került a fővárosba, ott is az osztrák Steyr—Puch leányvállalatához, ahol motorszerelő szakmát tanult. Ennek a cégnek idősebb munkásai kapcsolták be a munkásmozgalomba, itt lett szakszervezeti bizalmi, a Szociáldemokrata Pórt tagja, majd főbizalmi és az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulás után ebből a motorszerelő segédből lett a szakszervezetek egyik vezetője, majd főtitkára, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedő vezetője, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, az MSZP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanáscának elnökhelyettese. A szerkesztők kérdéseire mondja el „A munkásosztály szolgálatában” című most megjelent könyvében (Népszava kiadó) Gáspár Sándor, hogy miképpen alakult a sorsa. Az ő életútja beleágyazódva a magyar nép, a .magyar munkásság sorsfordulóiba, /., sőt a nemzetközi munkás- mozgalom sorsfordulóiba. Amit önmagáról mond, az csak háttér, mert közben kirajzolódik hazánk, Európa és a világ népeinek történetét átformáló fél évszázada. Olyan ember felel a kérdésekre, akit nem kiemeltek, hanem a régi munkásmozgalmi vezetőkhöz hasonlóan, kiemelkedett osztályából. Minden lényeges kérdés felvetődik a lapokon. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a szakszervezetek szerepe régen, a szociáldemokrácia útja, a hozzájuk kapcsolódó viszonyunk, a felszabadulás adta új lehetőségek, a személyi kultusz évei, az 1956-os ellenforradalom és tanulságai, milyen legyen napjainkban a párt- és a szakszervezet viszonya, a konszolidáció évei, alkalmazkodás az új viszonyokhoz, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom problémái az utóbbi évtizedekben, a háború és a béke kérdései, az érdekvédelem és a haza szolgálata, káderpolitikánk jelenlegi állapota, háztáji gazdaságok és a kisvállalkozások, az üzemi munkásság történelemformáló szerepe stb. A kérdések mindig világosak, de Gáspár Sándor válaszai is egyértelműen azok. Sallangoktól mentes, tömör, rövid. Egy jellemző példa: „Nálunk Magyarországon is, tanulva a hibákból, ki kellett alakítanunk a párt-, az állam és a szakszervezetek között a helyes munkamegosztást. A párt csak úgy tudja a társadalom életét eredményesen irányítani, ha saját véleményét szüntelenül szembesíti a vele eszmeileg egyetértő, de önállóan működő szakszervezetek álláspontjával. A vitatkozáshoz több vélemény kell, és minél többen gondolkodnak, annál kisebb a tévedés lehetősége. A gondolkodás nem lehet csak egyesek joga, monopóliuma”. Még ugyanebben a témakörben mondja: „A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért is elkötelezett a magyar szak- szervezeti mozgalom... A szocialista építés napi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük és meg is őrzik önálló véleményüket. A szakszervezeteknek politikai bátorsággal, de felelős- ségtelejsen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdésekben. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át állami szervezetté. A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok azonossága köti össze, de gyakorlati funkciói mások ... Természetesen az is tapasztalható — ez összefügg fejlődésünk ellentmondásosságával —, hogy a szocialista kormányzat és a helyi gazdasági vezetés sokszor leszűkíti a szakszervezet szerepét és csak helyeslést, támogatást, mozgósítást vár tőle. Ez hibás gyakorlat... Egy tény: a vezető szerep a párté. A szakszervezeti mozgalomban ezt a vezető szerepét az ott dolgozó kommunisták révén érvényesíti. Ez a lényeg, ez az elv és a gyakorlat.” Az új gazdaságirányítási rendszerről sok vita folyt és folyik nálunk. Egyik helyen erről így nyilatkozik Gáspár Sándor: „Hangsúlyozom, hogy a szakszervezeti mozgalom tevékeny résztvevője volt a sokoldalú és gondos előkészítő munkának. Jelentős szerepe volt a Munka Törvény- könyve, valamint a különböző rendeletek, utasítások kidolgozásában ... A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakszervezeti tevékenység elmélyítését kulcskérdésnek tekintjük”. A dolgozók egyre gyakrabban szóvá teszik a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. Erre is van félreérthetetlen válasz: „Sajnos a munkahelyek értéke devalválódott. S ez a legnagyobb morális veszteség, amely ért bennünket. Normális viszonyok között úgy kezdődik, hogy »Szaki- kám, mit tudsz ?« Ezt és ezt tudom. »No, akkor ezt kap- ja«. Most meg úgy kezdődik: no, szakikám, ha idejön, ezt és ezt kapja, és aztán meg se kérdezik, hogy tud-e valamit. Ez nem tartható így tovább”. Az állam és a szakszervezet viszonyára gyakran visz- szatér. Kifejti: a kormány szerveit óvják a rögtönzésektől, s felhívják a figyelmüket arra, hogy ők sem csalhatatlanok. A szakszervezetek semmiféle véleményt nem fogadnak el megfellebbezhetetlennek, de a sajátjukat sem tartják annak. Együtt kell töprengeni az új döntéseken. Ez a lényeg, az együttgondolkodás. S még így is csúszhatnak be hibák. Az érdekképviselet problémái az egész köteten végighúzódnak. Termelést segítő tevékenység és érdekképviselet csak együtt lehetséges — hangsúlyozza. Egyik nem mehet a másik rovására. A szak- szervezetek számára a bérből és fizetésből élők életszínvonala központi kérdés volt és az is marad. Ez mindig ösz- szefüggött az ország gazdasági erejével, teljesítőképességével. Sajnos, életszínvo- nal-modellünk kidolgozásával még mindig adósak vagyunk. Még azt sem tisztáztuk kellőképpen, hogy lehet-e egyáltalán szocialista karaktere életszínvonal-politikánknak. S ha igen, milyen legyen? Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések sorjáznak, s ezek mind életünket, hét- köznapajinkat befolyásolják. Külön érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi szakszervezeti mozgalom sok problémája. Gáspár Sándor a Szakszervezeti Világszövetség elnökeként erről is elsőkézből tudósít bennünket. Az európai munkásmozgalom, az Egyesült Államok és Kína szakszervezetei, viszonyunk hozzájuk, mi várható a nemzetközi porondon. A társadalom kérdései iránt érdeklődő olvasó hitelesen kapja az információk tömegeit. Azt nyilatkozza könyve vé- gefelé Gáspár Sándor, .hogy nem csinál mást, mint gondolkozva szolgál. Egy kommunista vezető példamutató, emberséges megnyilatkozása ez az összefoglalás. GERÖ JÁNOS Közel kétmillió, többségében nagyüzemi munkásról gondoskodik a magyar üzemegészségügyi szolgálat. Az elmúlt évtizedekben több mint száz miniszteri utasítás, rendelet segítette a hálózat korszerűsítését, hogy lépést tartson az orvostudomány és az egészségügy fejlődésének követelményeivel. A számottevő eredmények mellett azonban még így is a megoldásra váró problémák sokasága jellemezte működését. Ezért 1974-ben kormányhatározat született az üzemegészségügy és a hálózat továbbfejlesztésére. Mi történt azóta? Erről kérdeztük dr. Girinyi Margi- tot, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét. — Az üzemegészségügy, mint az .alapellátás fontos tartozéka 1975-től szerves része az egyesített egészségügyi intézményrendszernek. Ezt jelzi — egyebek mellett — az is, hogy a megyei, illetve a területi integrált kórházi-já- róbeteg-ellátás egyik főigazgatóhelyettese az üzemegészségügyi szolgálat gazdája. Ugyanebben az esztendőben lett a szolgálat szakmai bázisa és irányítója az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet. Több az üzemorvos és javultak a munka feltételei. A főfoglalkozású üzemorvosok száma 62 százalékkal, az üzemi-körzeti orvosoké 81 százalékkal emelkedett. Az utóbbi szervezeti forma a kisebb vállalatok vagy több telephelyű ipari üzemek és mezőgazdasági szövetkezetek helyzetén javított. Jelenleg több mint kétezer üzemi orvos — teljes elfoglaltságban illetve részállásban — évente kilencmillió esetben nyújt ellátást. — Gyarapítottuk az üzemi szakorvosi rendelők, laboratóriumi, nőgyógyászati, fogászati, valamint bőr- és ideg- gyógyászati óraszámát. Üj megoldás — s ezt már az integráció tette lehetővé —, hogy valamennyi megye- székhelyen és néhány városban az egyesített intézmény keretében olyan üzemegészségügyi szakrendeléseket szerveztünk, ahol az orvossal nem rendelkező vállalatok dolgozóinak munkaalkalmassági vizsgálatait végzik, s a foglalkozási betegségekkel, a rehabilitációval és a kereső- képességgel kapcsolatos kérdésekben konzultálnak. A foglalkozási betegségben szenvedők kórházi kivizsgálására és gyógykezelésére pedig speciális részlegeket jelöltünk ki. Sajnos ma még indokolatlanul kevesen kerülnek ide. Ennek egyik oka az, hogy az üzemegészségügyben járatlan orvosok ritkán gondolnak arra, hogy valamely betegség foglalkozási eredetű lehet. — Nemrégiben egyik üzemünkben járva megkérdeztem, hogy a szembetűnően jól felszerelt és tágas szakorvosi rendelőintézet nem fényűzés-e, tekintettel a dolgozók viszonylag kis létszámára. Valóban az volt mindA szakszervezetek termelést segítő tevékenységéről, a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom és az újító munka tapasztalatairól tanácskozott kedden a helyiipari és városgazdálkodási dolgozók szakszervezetének elnöksége. Megállapították, hogy a helyiipari és a kommunális szolgáltatásokat végző válla- 1 toknál kedvező változások tapasztalhatók a szocialista munkaverseny mozgalomban, az utóbbi esztendőkben előtérbe kerültek a termelés és a szolgáltatás minőségének javítására, az export fokozására, valamint az anyag- és energiatakarékosságra vonatkozó vállalások. A vállalatok nagy része számít a szocialista addig, amíg nyitottá nem tették a kerület rászoruló kisüzemei és a környék lakosai számára. Ez egyedi jelenség, vagy már másutt is van erre példa? — Sok helyen megnyitották a szakorvosi rendelőt a közeli gyárak és a lakosság előtt. A szakorvos és a ,mű- szerkapacitás még jobb kihasználása érdekében indokolt lenne, ha többen is követnék a példát. Ez azonban sokszor az üzemek vezetőinek ellenállásával hiúsul meg. Viszont Dunaújvárosban már úgy építették és helyezték el az üzemi szakorvosi rendelőt, hogy azt nemcsak a dolgozók, hanem a lakosság is igénybe veheti majd. — A statisztika szerint 1976 —1981 között 29 százalékkal emelkedett azoknak a foglalkozási betegségben szenvedő dolgozóknak a száma, akik még keresőképesek, és 38 százalékkal azoké, akik már keresőképtelenek. Ez nem a megelőzés gyengeségére utal? — A szolgálat számára meghatározó, hogy az elmúlt két évtizedben számottevően csökkentek az olyan klasszikus foglalkozási betegségek, mint például a szilikózis, az ólommérgezés, a különböző bőrbetegségek. Viszont a gépesítés, a tömegcikkgyártás árnyoldalaként előtérbe került a zajártalom, a vibráció, az idegrendszeri és érzékszervi megterhelés, az új vegyi anyagok használata pedig felveti a későbbi elváltozásokat és magzati károsodást okozó hatások lehetőségeit. Korai felismerésük és megelőzésük az üzemegészségügy "egyik legfontosabb feladata. A majd mindenütt rendszeresített időszakos munkaalkalmassági vizsgálatok száma — elsődleges céljuk a megelőzés — figyelerflremél- tóan növekedett. Ez azt is jelenti, hogy a dolgozók nagy része folyamatos orvosi ellenőrzés alatt áll. A szolgálat vizsgálja a munkafolyamatokat a munkakörülményeket. Együttműködve a közegészségügyi-járványügyi felügyelőségekkel elemzik a munkával kapcsolatba hozható meg- betégedéseket. A felügyelőség rendszeresen méri a zajszintet, a levegő szennyezettségét és hatását a munkások szervezetére. Hogy a megelőzés még több tapasztalatra támaszkodhasson, a szakszervezetek kezdeményezésére iparági munka- és üzemegészségügyi bázisokat szerveztünk a közúti közlekedésben, a textiliparban, a kohászatban, a gépiparban és más szakterületeken. A textilipari bázis például felméri a nők munkakörülményeit, elemzi a nő- gyógyászati onkológiai szűrések leleteit. A kohászati és a gépipari bázis a vibrációs ártalom diagnosztikájával foglalkozik, hasznosítva ehhez az új, modern műszerek adta lehetőséget, a közútiak pedig a hivatásos gépjármű- vezetők egészségi állapotát szűrővizsgálattal tárják fel. brigádok többletteljesítményére, a kollektív és az egyéni vállalásokra, előfordul azonban az is, hogy esetenként csak kampányfeladatok elvégzésével bízzák meg őket, vagy egész évre szóló általános célokat 'jelölnek meg számukra. így a brigádoknak kevesebb lehetőségük adódik az év közben változó gazdasági feladatokhoz igazítani munka verseny programjukat. Ennek oka elsősorban az, hogy a vállalatok egy részénél a gazdasági vezetők nem tekintik folyamatos feladatuknak a munkaverseny szervezését és irányítását. A szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása — amelyen a HVDSZ tagságát 42 küldött képviselte — máris érezhető új lendületet adott A foglalkozási megbetegedések megelőzését (amint előfordulásukat is) sokféle tényező befolyásolja: tárgyi és személyi egyaránt. Mindezek ismeretében léphetünk fel hatékonyabban ellenük. — A főfoglalkozású üzemorvosok mindössze 67 százalékának van táppénzbe vételi joga. Nem kevesli ezt? — Feltétlenül bővíteni kell ezt a kört. A tapasztalat megcáfolta a kezdeti aggodalmakat, nevezetesen azt, hogy az üzemi orvos „házon belül” nehezebben mond nemet az indokolatlan kérésekre, s ez növelni fogja a betegállományt. Nem következett be, viszont bebizonyosodott, hogy sokkal előnyösebb, ha a keresőképességet olyan orvos bírálja el, aki nemcsak a betegséget, de a munkakörülményeket is jól ismeri. — Milyen gondok vannak a foglalkozási rehabilitáció területén ? — A rehabilitációnak szinte kizárólagos egészségügyi képviselője az üzemi orvos. Kezdeményezi és szakvéleményével elősegíti a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatását, társadalmi beilleszkedését. Ez gyakran nem könnyű. Vagy azért mert ilyen munkahely kevés van az üzemekben, vagy mert a dolgozó nem vállalja az esetleges átképzést és inkább a leszázalékolást választja. Egy készülő rendelkezés szélesebb körű közreműködést teremt majd az üzemegészségügyi szolgálatnak. Jó néhány vállalat ugyanis még nem ismerte fel azt, hogy a rehabilitáció az egyén és a közösség érdeke és még ott sem igyekszik szaporítani az ehhez szükséges tárgyi-technikai feltételeket, munkahelyeket, ahol a lehetőségek megvannak. — Az üzemorvosnak két lelke van: az egyik az általános orvoslás felé húzza (ezt sulykolták belé az egyetemen) a másik az üzemegészségügyi feladatok felé vonzza. Mi volna a kívánatos arány? — Jelenleg a főfoglalkozású orvos munkaidejének felét gondozásra, vizsgálatra, gyógykezelésre fordítja, a többit a speciális teendőkre. Ez a megosztás elfogadható, ha mindenütt így lenne. Ma még sokaknál a gyógyító tevékenység dominál. Dicsérendő viszont, hogy a szolgálat több mint háromszáz ezer gondozottat tart nyilván: elsősorban a szív- é£ érrendszeri, valamint az emésztőszervi betegeket, a foglalkozásuk miatt veszélyeztetetteket, a fiatalokat és a terheseket, akiknek élettani állapota indokolja a rendszeres ellenőrzést. A betegellátás hatékonyságát fokozná, ha az alapellátás kulcsembere — az üzemi orvos és a körzeti orvos között rendszeres információ- csere jönne létre. Ez mindkettőjük érdeke, nem utolsó sorban a betegeké. Székelyné Kertész Katalin a mozgalomnak, megélénkült a szocialista brigádok tevékenysége, mind a gazdasági, mind a kulturális munkában. Javulás tapasztalható — bár még elég lassú ütemű — az újítások terén is. Az elmúlt két esztendőben lényegesen nem változott az újító dolgozók aránya — 4 százalék — a benyújtott újítások száma viszont 1,4 százalékkal nőtt, az elfogadottaké a korábbiakhoz képest 6,5 százalékkal, a bevezetett újítások aránya pedig 8,2 százalékkal emelkedett. Az újító mozgalom a legeredményesebb a vízügyi ágazatban, az ÉVM és az Ipari Minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok jó részénél azonban a kívánatosnál és a lehetségesnél alacsonyabb színvonalú. Munkaverseny, brigádmozgalom
