Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
1983. június 22. IvÉPÜJSÁG 3 Több a gép és az alkatrész Sajtótájékoztató az aratásról Az érdekelt vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek felkészültek az aratásra. A soron következő időszak nagy munkájáról kedden Lénárt Lajos, a Gabona Tröszt vezérigazgatója, Mészáros István és Nacsády Árpád MÉM- főosztályvezetők tájékoztatták az újságírókat. Az elmúlt időszak esőzései használtak a gabonának, kivételt csak azok a növények jelentenek, amelyek már teljes érésben voltak, és vágásuk időszerűvé vált. Általában 35 milliméternyi csapadékot kaptak a földek, s ez kedvezett a szemek telítődésének. Már a tavaszi időszakban is egy-két hetes előnyben volt a növényi vegetáció a szokásoshoz képest, ez az előny a májusi forróságbán valamelyest nőtt is, úgyhogy július első napjaiban az átlagosnál hamarabb indíthatják a búzatáblákba a kombájnokat. Az őszi árpát már aratják, a termőterület hozzávetőleg harmadáról lehozták a termést. A gabonaipari vállalatok 508 helyen, csaknem 1900 átvevővonalon fogadják a földekről érkező szállítmányokat. Tizenkét órás műszakban dolgoznak majd a telepeken, ezalatt 336 ezer tonna átvételére képesek. Az aratás kezdetéig 160 ezer tonnával bővül a raktártér/ ám még mindig szükség lesz — az elmúlt évekhez hasonlóan — bértárolásra; a mezőgazdasági nagyüzemekkel hozzávetőleg 700 ezer tonna gabona helyi tárolásában állapodtak meg. A telepeken az átvétel idején jelen lesznek, — ugyanúgy, mint máskor — a termelőszövetkezeteket képviselő átadók, akik a termés minősítését ellenőrizhetik. Valamennyi telepen berendezkedtek a termény fizikai tulajdonságainak vizsgálatára, 121 helyen pedig úgynevezett bél- tartalmi mérésekre is sor kerül. A korszerű laboratóriumokban például a sikértartalmat határozhatják meg. A tavalyinál nagyobb géppark áll neki a gabonatáblák vágásának. A MÉM adatai szerint 13 500 gabonakombájn dolgozik majd a határban. Országos átlagban 16—18 nap alatt learathatják a búzát. Ennél azonban rosszabb eredmények is lesznek, mivel a gépek elosztása nem egyenletes, ám vannak olyan üzemek is, amelyek 7—8 nap alatt elkészülhetnek a munkával. Keresettek a magyar gyártmányú bálázógépek, ezekből 220-at vásárolhatnak az üzemek. A rendelkezésre álló traktorválaszték szintén gazdagabb a tavalyinál. A korábbi évekhez képest javult az alkatrészellátás, mivel több hazai vállalat berendezkedett a hiányzó cseredarabok gyártására, importgépekhez is készítenek alkatrészeket. Javított a gépészeti helyzeten, hogy az elmúlt két hétben újabb gépalkatrész-szállítmányok érkeztek külföldről, ezek egy része már a termelőknél van. (MTI) Fejlődő szövetkezeti szolgáltatások A lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítéséből jelentős részt vállalnak az ipari szövetkezetek; a csaknem ezer szövetkezetből 640 foglalkozik valamilyen szolgáltatással. Évente több mint 5 milliárd forint értékű munkát végeznek, s ez csaknem egynegyede a lakosság részére nyújtott összes szolgáltatás értékének. Vajon hogyan képesek- lépést tartani a változó igényekkel? Erről kérdezte Mészáros Vilmost, az OKISZ elnökhelyettesét Os- váth Sarolta, az MTI munkatársa. — A szövetkezetek a szolgáltatóhálózat fejlesztésére tíz év alatt több mint 2 milliárd forintot fordítottak, ennek eredményeként alakult ki a főleg mennyiségi igényeket kielégítő országos hálózat — mondotta. — Időközben azonban bizonyos szolgáltatások iránt csökkent, mások iránt viszont fokozódott az érdeklődés, s egy sor újfajta szolgáltató tevékenységre is szükség van. Előtérbe kerültek a minőségi követelmények, s ez alapvetően űj helyzetet teremtett a szolgáltatásban. A változásokkal a kiépített szolgáltatóhálózat kevésbé tudott lépést tartani. Ezért új szervezeti formákra is szükség van, így folyamatban van a nagy egységek decentralizálása, az egyszerűbb szervezeti forma elterjesztése. Az utóbbiak közül elsősorban az átalány-elszámolást részesítették előnyben az ipari szövetkezetek. Az ilyen részlegek száma meghaladja a háromezret. Szövetkezeti szakcsoportokból 227 alakult, ezek csaknem mindegyike végez valamilyen szolgáltatást. Erősségük elsősorban az, hogy a közvetlen anyagi érdekeltség miatt javult a munka minősége, s jobban igazodnak a megrendelői igényekhez. Figyelmeztető jel viszont, hogy a kisszövetkezeti forma lassan terjed, a múlt év végéig megalakult 156 kisszövetkezetből csak 7 kérte azt, hogy a fogyasztási szolgáltató kategóriába sorolják. A tartózkodás azzal magyarázható, hogy a vállalkozók még az egyszer végrehajtott csökkentés után is magasnak tartják a jövedelemszabályozás adókulcsait. Az OKISZ indokoltnak tartja ennek újbóli felülvizsgálatát. Az új szervezeti formák működésének tapasztalatai általában kedvezőek: javult a munka hatékonysága, csökkentek a költségek. Az egyszerűbb formában dolgozó szervezetek rugalmasabbak: például szombat, vasárnap, valamint az esti órákban is rendelkezésére állnak a szolgáltatásokat igénybe vevőknek. Bár az új formákkal javult a helyzet, továbbra is ellentmondásosak a szolgáltatások jövedelmezőségi viszonyai. Tavaly néhány szolgáltató szövetkezet veszteséggel zárta az évet. A főprofilú szolgáltatók közé tartozó 88 szövetkezet — ezen belül 28 fodrászszövetkezet — is csak nagyon nehezen tudja ellensúlyozni a költségek növekedését. (A fodrászok nyeresége tavaly 5 százalékkal csökkent.) A jövedelmezőség biztosítására többén a régi módon változtatják termelési szerkezetüket. Párosítják a szolgáltatást valamilyen gazdaságosabb tevékenységgel, például árutermeléssel. Kezdeményezéseik azonban egyelőre még nem változtattak lényegesen a jövedelmezőségen — de nem is biztos, hogy ez mindig a helyes megoldás —, ezért további elemzésekre van szükség ahhoz, hogy kialakuljanak a valóban életképes szervezetek. Ezt a folyamatot vizsgálja az OKISZ Országos Tanácsának szolgáltatási szakbizottsága, amely széles körű társadalmi vita alapján a fejlesztés irányainak meghatározásán dolgozik. A szolgáltatások színvonala a háttériparon is múlik. Ezen a téren továbbra is gondjaink vannak, amit a megrendelők szintén tapasztalhatnak. Kevés az alkatrész, akadozik az anyagellátás. A helyzeten szövetkezeteink is igyekeznek változtatni: berendezkednek a leggyakrabban szükséges alkatrészek. hiánycikkek gyártására, illetve a használtak felújítására. Az országban több mint kétmillió nyugdíjas él. Megyénk lakosságának 20,8 százaléka — az országos 20,2 százalékkal szemben — nyugdíjkorhatáron felüli, míg a nyugdíjasok és járadékosok aránya. 18,1 százalék. Vajon hogyan él ez az óriási tömeg, miként támogatja őket a társadalom? „...dif- ferenciáltan kellene támogatni azokat, akik erre valóban rászorulnak, akár azért, mert alacsony a nyugdíjuk, akár azért, mert nincs támogatásukra képes családtagjuk” — mondotta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága április 12— 13-i ülésén, előadói beszédében. A nyugdíjazás munkajogi előkészítése tekintetében olajozottan működnek a „kerekek”. Viszont gond, mint azt tudjuk, adódik éppen elegendő. Egy másik óldalon. A nyugdíjas életre, az életmód- váltásra való felkészülésben, felkészítésben. E felkészülés általában nem tudatos az ötvenöt, illetve a hatvan esztendejükhöz közeledőknél. De a munkahelyi illetékesek is a legtöbb esetben elsiklanak a fokozott humanitás és a pszichológia mellett. Inkább a bürokrácia oldalára csúszik az öregkor első lépéseinek irányítása. Persze, a nyugdíjas életre való felkészítésben számos figyelemre méltó kezdeményezés született. Sok munkahely szervez rendszeresen találkozót volt dolgozóinak, alakítanak klubokat, kérik szakmai segítségüket a munkához, és anyagilag is támogatják őket. Viszont több helyen csak alkalomszerű a munkahely és az idősek találkozása. Nem régen megyénk nyugdíjas postásai jöttek össze Szekszárdon, az áfész-szak- csoport tanyájában. Kérem, tartsanak velünk. Délután háromnegyed kettő. A szűkre „szabott” szur- dikban meglehetősen nagy a gépkocsiforgalom. Egyik autó jön, a másik megy, úgyhogy rendesen ki vannak használva a kitérők. A présház előtt gyülekeznek a nyugdíjasok, az újabban érkezőket jóbarátként köszöntik. Csöndesen beszélgetnek, előkerülnek a gyerekekről, unokákról, sőt dédunokákról készült fotók. Egy-egy jobb felvételnél „hangosít” a társaság, s tízen is körülállják a kép gazdáját. Amott, a présház túloldalán rotyog a bográcsban a paprikás, illata megüli a környéket. Közben megint érkezik egy csoport — magángépkocsival. A volánnál Csordás Sándor, a kézbesítők Béke szocialista brigádjának vezetője. — Vállaltuk, hogy akinek ' van autója, s munkáját úgy tudja szervezni, a délutánt kocsikázással tölti... Ide már nehéz fölgyalogolni az öregeknek. — Jó egy kicsit kimozdulni. Ha hiszi, ha nem, egész évben a találkozót várjuk — így Cser Gáspárné, aki egyébként napjai nagy részét olvasással tölti. Szőlőhegyen lakik, az ottani könyvtárból viszi az olvasnivalót, amit Bornemissza Sámuelné, a régóta nyugdíjas Eszti néni ajánl neki. — A szekszárdi postán voltam portás, majd takarítónő. A férjem is portásként ment nyugdíjba. így még több közös témánk van. — Persze, nyugdíjasaink nemcsak évente egyszer jönnek össze — mondja Bodó László szb-titkár —, hanem több alkalommal szervezünk nekik kirándulást, ahova a Pécsi Postaigazgatóság autóbuszával mennek. Idén augusztusra tervezünk egy utat Abaligetre és Sikondá- ra. Többen lelkesen bólogatnak, majd néhányan az újabb társaság üdvözlésére sietnek. — Nyolcvan nyugdíjast hívtunk meg — folytatja az szb-titkár. — Hatvanötén igazolták vissza jöttüket. Ez szép szám... hiszen sok a beteg ember, aki bármennyire szeretne közöttünk lenni... — hallom, de Bodó Lászlót megint körülveszik és számtalan kérdést tesznek fel neki a szóra vágyó öregek. Hosszú „postásélet” rajzolódik ki előttem, amint Besztercei Györggyel beszélgetek. Negyvenegy esztendőt „húzott le” a postán, 1969-ben ment nyugdíjba. — Az utolsó 21 évben ro- vatoló voltam... Ugye, már a huszonegy esztendő is szép idő egy helyen? Jó összejönni, találkozni egymással, hiszen annyi munka és annyi régi közös gond fűz össze minket — mondja, majd Cser néni teszi hozzá: — Azért találkozunk máskor is. Bejárunk a hivatalba. Már aki tud buszozni, meg rendesen járni. Olyankor ösz- szeszeretgetjük egymást... ez egy-két hétre erőt ad. — Bizony erőt adnak az emlékek. A régiek és az újak egyaránt — szól könnyeit törölve egy ráncos arcú néni, aki elfordultában még azt mondja: — Nekünk már mindennap ajándék. És az emlékek is azok... A tanyában terítve az asztalok. A rendezők kérik a vendégeket (vagy tán nem is azok?), hogy menjenek be, foglaljanak helyet. Indulnak, lassan, komótosan. De néhányan egy mozgékony és vidám asszony köré gyűlnek, ugyancsak fényképnézésre. Ö dr. Prantner Józsefné, aki tulajdonképpen központos volt, de azon belül „minden: bejelentő, tudakozó, interurbá- nos.” Baki József bácsi mellett ülök, s míg nem kezdődik a „hivatalos aktus”, halkan beszélgetünk. Azt mondja: Jó étvágyat és jó egészséget! — Nem tudok járni. Eltörött a lábam, nem jól forrt össze. De eljöttek értem autóval. Hát így tudok velük lenni. Mert jó ám barátok között... Majdnem mindegyik a barátom. Néha meg is látogatnak. Egy szobához kötött embernek nincsen ennél nagyobb öröme... Mert én mindig emberek között bolyongtam... A Mátyás király utcában lakom egyébként. Néha azért kibotorkálok a kapuba, s akkor is találkozók a régi cimborákkal, meg szólnak hozzám a fiatalabb kézbesítők is, akiket arra visz az útjuk. Szemben velünk félszeg házaspár ül. Fogják egymás kezét. Majd az asszony férje inge kihajtott fehér gallérját igazítja. A férj először van nyugdíjastalálkozón. Neve: Fuchsz Péter. Egy másik idős ember pedig, amint végignéz társain, szomorúan mondja: — Nagyon sokszor sírok. Nagyon hiányoznak a társak. De a nevemet ne írja bele az újságba. Hogy jönne ki, hogy egy hatvannyolc éves férfi hullatja a könnyét? Mielőtt elkezdődne az ebéd, s tovább folytatódna' a kötetlen csevegés, a posta vezetői (forgalom és műszak egyaránt) részletesen tájékoztatják a nyugdíjasokat a tervekről, a gondokról, az örömökről. Ezután Galambos Sándor, a Postások Szakszervezete Pécsi Területi Bizottságának főrevizora emelkedik szólásra, aki egyébként már tizenöt esztendeje nyugdíjas. Egyebek között röviden ismerteti tanulmányát, amelyet a nyugdíjasok anyagi helyzetéről és szociális ellátottságáról készített, s amelyért több országos szerv köszönetét tudhatja magáénak. Galambos Sándor ragyogó színben van, annak ellenére is, hogy hajnali négykor kelt, a délelőttöt Pakson töltötte — munkával, s onnan érkezett Szekszárdra. Azt mondja: — Ha az embernek van tennivalója, akkor nem érzi a kort. Én minden nyugdíjastársamnak azt kívánom, hogy a munkahelytől való elválás első tíz esztendeje olyan aktív legyen, mint az enyém volt. Aztán hasonlóan történjen a következőkben is. Horváth Mihály, a nyugdíjascsoport szakszervezeti bizalmija pedig így összegez: — Összejövünk gyakran. De ezután még több alkalmunk lesz találkozni. Hamarosan elkészül a postások nyugdíjasklubja Szekszárdon. Az lesz az igazi... (Folytatjuk) V. HORVÁTH MARIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR és GOTTVALD KAROLY [öregek (3.) j Kapcsolatok ' &>« 'i"r’
