Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KETTES FOGATOK BAJNOKSÁGA PAKSON (5. old.) vAltozö SZEMLÉLET (3. old.) XXXIII. évfolyam, 145. szám ARA: 1,40 Ft 1983. június 21., kedd Érdekeltség és szabályozás Milyen legyen a mezőgazdaságban a bér- és kereset- szabályozás ? Szakmai körökben évek óta parázs vita folyik erről a kérdésről. A vélemények mind a mai napig a lehető legnagyobb mértékben eltérnek egymástól. Egy dolog­ban azonban nagyjából egységes álláspont alakult ki: a több irányú igényeket egy típusú keresetszabályozás­sal nem lehet kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési szerkezete, az ipari- és mezőgazdasági tevékenység aránya, a mun­kaerő struktúrája, képzettségi szintje nagyon eltérő. E sokszínű, formagazdag, és csaknem másfél ezer gazdál­kodó egységből álló ágazat továbbfejlődése a nyolcvanas évtized elején elodázhatatlanná tette a központi kere­setszabályozás korszerűsítését. Egyes gazdaságokban például (főként, ahol nagyobb az ipari, vagy a szolgáltató tevékenységek részaránya), több helyütt meg vannak a munkatermelékenység növe­lésének a feltételei. S annak ellenére, hogy általa a jö­vedelem is növekedne, lassúbb az előrelépés a lehető­ségeknél, mert helyes törekvéseiket nem, vagy csak nehezen tudják összeegyeztetni a központi átlagbér­típusú keresetszabályozással. Hasonló helyzetben vannak azok a gazdaságok is, ahová jól felkészült, dinamikus vezetők kerülnek, és viszonylag rövid idő alatt kijavítják a korábbi gazdál­kodási hibákat. Az öröklött bérszínvonal korlátját azon­ban nem tudják áttörni. Nem kívánom tovább sorolni az átlagbér-szabályozás hátrányait, hiszen azok közis- mertek. Van viszont egy — jelenlegi gazdasági hely­zetünkben — nem elhanyagolható népgazdasági előnye is: a vásárlóerő-kiáramlás leginkáb ezzel a formával tartható kézben. f i ' j Erre persze rögtön kontrázhat bárki, hogy ez igaz, de egyúttal visszafogja a teljesítményeket is. Ez pedig cél­jainkkal ellentétes. Kétségtelenül így van, de látni kell, hogy minden keresetszabályozás örök dilemmája: vásárlóerő-kiáram­lást szabályozzon-e, vagy pedig ösztönözzön. A min­denkori gazdasági helyzet függvénye, hogy melyik él­vezhet elsőbbséget. Könnyen belátható ugyanis, hogy az egyik követelmény behatárolja a másik érvényesülését. További nyitott kérdés a szabályozással kapcsolatban, hogy a kereseteket központilag meghatározott fajlagos mutatókhoz kell-e kötni, vagy nagyobb mértékben kell a vállalati önállóságra támaszkodni. Az év közben ki­fizetett munkabért kell-e megadóztatni, vagy csak az év végit, esetleg együtt kell szabályozni a jövedelme­ket? A jövedelemnövekményben k*ll-e érdekeltté ten­ni az üzemeket, vagy az egész jövedelemben? Már e néhány felvetett kérdés is azt bizonyítja, hogy nincsenek biztos receptek, egyedül üdvözítő módszerek. A gazdaságpolitikai prioritások függvényében, a köz- gazdasági szabályozó rendszer többi elemével összehan­golva kell keresni a jobb megoldást, vagy még inkább a megoldásokat. örvendetes, hogy a nyolcvanas évek elején meg is kezdődött az útkeresés. A mezőgazdasági üzemek 80 szá­zalékára ugyan továbbra is a bérszínvonal-szabályozás érvényes. De az is igaz, hogy a fennmaradó 20 száza­lékhoz tartozó üzemek kísérletképpen a Pénzügyminisz­tériummal kötött megállapodás, vagy pályázat nyomán a legkülönbözőbb típusú keresetszabályozási formák­kal próbálkozhatnak. Anélkül, hogy ezekre részletesen kitérnék, annyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy e formák mindegyike azonos gazdasági követelményeket közvetít a nagyüzemeknek, csak más módon. Kialakí­tásuknál gondosan ügyeltek arra, hogy valamennyi újon­nan bevezetett szabályozási forma mértékrendszere összhangban legyen a népgazdasági terv előirányzatai­val. Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a kísérletezés az üzemek számára sem kockázatmentes. Az ugyanis, hogy a szabályozás a bérkiáramlást összekapcsolja a telje­sítményekkel, magában hordja annak a veszélyét is, hogy teljesítménycsökkenés esetén csökkenni fog az üzem dolgozóinak a keresete. Ezért az üzemek kiválasz­tásánál döntő szempont volt az önkéntesség, a tartósan eredményes gazdálkodás, és a színvonalas számviteli munka. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az üzemek tudtak a legjobban élni az új formák adta le­hetőségekkel, amelyek már az átlagbér-szabályozás ke­retei között megtették az első lépéseket belső érdekelt­ségi rendszerük tökéletesítésére. Ebből máris látszik, hogy bármilyen új keresetszabályozás csak akkor hoz­hat az üzem számára előnyöket, ha az üzem belső mun­kaszervezési megoldásai és érdekeltségi rendszere al­kalmas a központi keretszabályok befogadására, s az általa közvetített követelményrendszer továbbadására. BOTOS KAROLY Losonczi Pál üzenete a béke-világtalálkozó résztvevőihez Prágába utazott a magyar békedelegáció ­Pozsgay Imrének, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa főtitkárának vezetésével hétfőn elutazott Budapest­ről az a delegáció, amely ha­zánkat képviseli a prágai béke-világtalálkozón. A -kül­döttség búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Andrej Barcák, Csehszlo­vákia budapesti nagykövete is. • kJ Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke üzenetet inté­zett a prágai béke-világta­lálkozó résztvevőihez: „A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és a ma­gam nevében köszöntőm önö­ket, a világtalálkozó résztve­vőit, akik a világ minden részéből, a legkülönbözőbb ideológiai,, politikai, vallási nézeteket valló embertársaik képviseletében gyűltek össze Prágában. Tanácskozásuk már elnevezésében is meg­jelöli a közös célt: az együt­tes cselekvést a „Békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért”. Napjainkban, amikor a fegyverkezési verseny foko­zódása és a nemzetközi fe­szültség éleződése súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és a biztonságot, külö­nösen fontos, hogy a béke­szerető erők képviselői min­den lehetséges nemzetközi fórumon folytassák a párbe­szédet és megtalálják azt a közös cselekvési irányt, amely megfelel minden nép alapve­tő és jogos érdekeinek. A magyar nép számos más néppel együtt átélte a hábo­rúk borzalmait, és megszen­vedett a békéért. A második világháború befejezése óta kemény, kitartó munkával dolgozó népünk lerakta a szocializmus alapjait. E bé­kében eltelt 38 esztendő alatt népünk életszínvonala soha nem látott mértékben javult, kiszélesedtek demokratikus vívmányaink. Napjainkban egyre nehezebbé váló nem­zetközi politikai és gazdasá­gi körülmények között te­szünk komoly erőfeszítése­ket elért eredményeink meg­szilárdítására, az előrelépés feltételeinek megteremtésé­re. Népünk a világ vala­mennyi népével közösen ér­dekelt az emberiség jövőjét fenyegető fegyverkezési haj­sza megállításában, a kölcsö­nös biztonság megteremtésé­ben. Az emberiség előtt álló világméretű problémák — az éhínség, a nyomor, az írástu­datlanság, a szociális és egészségügyi ellátatlanság, a környezetvédelem, az ener­giaellátás — úgyszintén ezt követelik. Meggyőződésem, hogy az emberiséget fenyegető nuk­leáris háború elkerülhető. A haladás, a béke hívei együt­tesen nagyobb erőt képvisel­nek, mint a háborús konflik­tusokat szítók, és léteznek azok — az enyhülés idősza­kában létrejött — alapok, melyeken a kölcsönös bi­zalom erősítésével ki lehet alakítani a különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok feszültségmentes viszo­nyát Biztosítom önöket, hogy a szocialista társadalmat építő magyar nép, a Magyar Nép- köztársaság szövetségesei, a Varsói Szerződés tagállamai oldalán és a világbéke meg- védelmezéséért tenni kész valamennyi jóakaratú ember­rel együttműködve az eddi­giekhez hasonlóan a jövőben is következetesen fellép az enyhülés eredményeinek vé­delmében, a fegyverkezés megakadályozása, a béke megőrzése érdekében. Világtalálkozójuk minden résztvevőjének erőt, egészsé­get, felelősségteljes munká­jához sok sikert kívánok.” Kofil júliusban Moszkvába látogat Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, kül­ügyminiszter július elején a Szovjetunióba látogat — je­lentették be hétfőn hivata­losan Moszkvában. Aczél György a IX. kerületben Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára hétfőn a csaknem 90 ezer lakosú IX. kerület éle­tével ismerkedett. Látogatást tett a nagy múl­tú, mintegy háromezer dol­gozót foglalkoztató Buda­pesti Húsipari Vállalatnál. Ezt követően Aczél György a kerületi pártbizottságon ak­tívaértekezleten találkozott a kerületi pártszervezetek tit­káraival, vállalatok, intézmé­nyek aktivistáival, propa­gandistákkal, az egyetemi és főiskolai marxizmus—leni- nizmus tanszékek oktatóival. A KB titkárának program­ja a IX. kerület politikai, ál­lami, társadalmi vezetőivel folytatott tapasztalatcserével zárult. A szünidő első napján A napközisprogramról innen-onnan Az általános iskolás diákok száma megyénkben az el­múlt tanévben 31 508 volt, közülük alsó tagozatba jár­tak 17 396-an. Ennyi gyerek nyári programjáról kell gon­doskodniuk a szülőknek és az iskoláknak a nyári szünet. idején. A diákok már várták ezt a napot, a szülők egy ré­sze viszont aggodalommal készült a nyárra, mert gyer­meke megfelelő felügyeletét csak jelentős szervező mun­kával, rokonok és barátok összefogásával tudja megol­dani, ha egész nyáron nem akarja napközibe küldeni a gyereket. A nyári napközik szerencsére ma már a legke­vésbé sem csak gyerekmegőr­zők, minden iskola a műve­lődési házzal, könyvtárral — ha van úttörő és ifjúsági ház­zal — összefogva, napra meg­tervezte a napközik program­ját. A diákok nagy része egy­két hét szervezett úttörőtá­borozásban is részt vesz, ha­sonlónak, vagy ennél több­nek is számolhatjuk a szülők­kel töltött szabadságot is. Mit csináltak a napközis diákok, ezen az esőre hajló, hűvös első szünidei napon? — kér­deztük meg néhány iskolában és más intézményben. PAKS, LAKÓTELEPI ISKOLA A hatszáznegyvennyolc fős iskolából tegnap 130-an vol­tak napközisek, körülbelül ez az arány az egész nyáron, legalábbis átlagosan. Négy napközis csoportot szervez­tek egy-egy pedagógus veze­tésével, a diákok nincsenek zárt csoportba osztva, min­denki — a lehetőségeken be­lül — választhat magának el­foglaltságot. Tegnap az egyik csoport az iskola udvarán végzett társadalmi munkát. A lehetőségek között szerepel valamilyen technikai elfog­laltság, gyöngyfűzés, makra­mé, bábkészítés, valamilyen kulturális és — ha az idő­járás engedi szabadtéri prog­ram is. Az ifjúsági és úttörőház, a művelődési központ és az is­kolában működő gyerek- és ifjúsági könyvtár hetenként egy-egy napon várja a nap­köziseket. A cseresznyés-pusztai nap­közistábor a jövő héten in­dul, itt öt napig — hétfőtől péntekig — vannak a gyere­kek. A Il-es iskola tanulói ettől kezdve négy hetet tölt­hetnek a táborban. SZEKSZÁRD, ÜTTÖRÖHAZ A szünet első napján mint­egy 10—15 gyerek látogatta az úttörőházat, ahol olvas­gatni és asztaliteniszezni le­hetett. A szervezett program július 4-én kezdődik, akkor mindennap várja valami meglepetés a diákokat. Meg­kezdődött Sötétvölgyben a napközisek, turnusonként 10 napos táborozása, 100 fővel. Dombodban 100 parádi úttö­rő tölti ezt a hetet, délután az ő táborukba, Párádra uta­zik 100 szekszárdi gyerek, az úttörőház legjobb szakkörösei közül. BABITS-ISKOLA Meglepően kevés a napkö­zisek száma ebben az isko­lában. Csak alsó tagozatosok­nak van napközi a tanévben, és nyáron is. A hétszáz diák­ból tegnap 98-an rendeltek ebédet, közülük sokan csak azért járnak be. A napközi­ben 58 gyerek volt, főként első és másodikosok. Tegnap moziban voltak, a már sok­(Folytatás a 2. oldalon) Ez a vidám bogyiszlói társaság és még huszonegy társuk, plusz a kísérők, szombaton reggel nagy útra indulnak a Bükkbe. Tegnap reggel tettek egy próbautat Sötétvölgy­be. Amikor innen visszatértek, akkor találkoztunk velük. A pedagógusoknak van még munkájuk bőven. A tanári szobában készítettük ezt a képet Grion Emilné és Varga Ágota bogyiszlói pedagógusokról, akik a szerdán kiosztan­dó bizonyítványokat írják. MM

Next

/
Oldalképek
Tartalom