Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
6 Képújság 1983. június 19. Kézilabda NB il Döntetlen a szezonzárón Sportműsor Atlétika: Szekszárdion 9 órától folytatódik a területi felnőtt öszetett bajnokság. Fogathajtás: Pakson 14 órától folytatódik a kettes fogatok területi bajnokságának második fordulója a városi sporttelepen. Motocross: A Szekszárdi Vízitársulat SE motorosai Abonyban, meghívásos versenyen állnak rajthoz. Tenisz: Szekszárdon 9 órától folytatódik a Tolna megye 1983. évi csapatbajnoksága. Tömegsport: Az MMG-AM vállalati tömegsportnap Szekszárdon, a városi sporttelepen és a műszergyár KISZ-klubjában. Kezdés: 9 óra. LABDARÚGÁS: Szekszárdi Spartacus—Jánoshalma 13-13 (7-1). Szek- szárd, 100 néző. V.: Kasza, Reinspach. Szekszárd: Tóth — Hosnyánszkiné, Tekauer, Katzenberger, Fritz, Czibor, Lovász. Csere: Plutzer, Kelemen, Tóth Á., Beke, Szabó. Edző: Taksonyi István. Idegesen, kapkodva játszott mindkét csapat, a 4. percben 3-1-re a Spartacus vezetett. Szépítettek a vendégek, majd mindkét oldalon kimaradt egy-egy büntető. A hazaiak három gólra növelték előnyüket, de ahelyett, hogy ziccerig játszottak volna, siettették az akciók befejezését — nagy hi- baszázalékkal. Ezt a Jánoshalma kihasználta, hosszú gólszünet után a 23. percben 6-5-re átvette a vezetést. Büntetőből egyenlített a Szekszárd, sőt egygólos előnyre is szert tett, az utolsó percben ezt ledolgozták a vendégek. Szünet után is folytatódott az ideges, sok hibával tarkított játék. Az ellenfél helyenként durva, verekedő stílusú felfogása nem ízlett a Spar- tacusnak. Sok volt a kiállítás, sőt egy esetben kizárással büntettek a bírók. Jelentős előnyt egyik csapat sem tudott kicsikarni, a 14. percig a szövetkezeti együttes tartotta egygólos vezetését. A sok ziccerkihagyás megbosszulta magát, a 18. percben 13-11 volt az állás a vendégek javára. Lovász sérülése még inkább visszavetette a hazaiakat, a 26. percben 13-13-ra azért sikerült egyenlíteniük. A hajrá utolsó négy percében már nem változott az eredmény. Az idegesen, nagy hibaszázalékkal játszó Spartacus csapata értékes pontot vesztett otthonában. Góldobók: Hosnyánszkiné 7, Katzenberger 3, Lovász 2, Tekauer. Tekauer (fehér mezben) nagy helyzetben hibáz. (Fotó: Bencze) Körzeti bajnokság: Kisvejke —Kaposszekcső (Lódri), At- tala—Döbrököz (Varga), Szakcs—Nak (kaposvári hármas), Hőgyész—Szakály (Sándor). Kezdés: 17 óra. Úttörő-olimpia: Szekszárdon 9 órától labdarúgó területi úttörő-olimpia döntője. A nők is Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a KISZ Tolna megyei Bizottsága június 26-án sportjuniálist rendez Szekszárdon, a Dózsa stadionjában. A Dózsa öregfiók—Színészválogatott labdarúgó-mérkőzéssel még nem zárul be a színes program, mert 12 órai kezdéssel a Szekszárd—Dombóvár női válogatottak is megmérkőznek egymással. Három kupacsapat az NSZK-ban készül Egy hete, hogy befejeződött a küzdelem az NB I- ben, elcsendesedtek a pályák, de ez korántsem jelenti, hogy nem mozgalmas a labdarúgóélet. A játékosok megkezdték szabadságukat, az MLSZ és a klubok illetékesei viszont ki sem látszanak a munkából, a következő idény előkészítésén fáradoznak. Az MLSZ-ben már készül az új idény műsora. Az augusztusban kezdődő bajnokság sorsolását rövidesen nyilvánosságra hozzák. Már eldőlt, hogy az elmúlt idényhez hasonlóan változatlanul, egy műsorban a Népstadionban rendezik meg a Ferencváros, a Bp. Honvéd, az Ű. Dózsa és a Vasas egymás elleni rangadóit. A nagy érdeklődéssel várt átigazolási időszak július 1-től 31-ig tart. Ezekben a napokban alaposan megnőnek a klubok „kilométeradagjai”, illetékeseik járják az országot, s tárgyalásokat folytatnak a kiszemelt játékosokkal. A nyári nemzetközi labda- rúgökupában részt vevő Bp. Honvéd és Videoton kivételével a csapatok többsége július 4-én kezdi meg az előkészületeket. Újdonság lesz, hogy három kupacsapat, a bajnok Rába ETO, a kupagyőztes Ű. Dózsa, továbbá az UEFA-kupában szereplő Ferencváros hazai „bemelegítés” után kéthetes NSZK- beli edzőtáborozásra utazik. Az élvonalbeli együttesek nemzetközi mérkőzéseket terveznek a felkészülési szakaszban, a tárgyalások már folynak a külföldi partnerekkel. Már régen rögzített a válogatott őszi műsora. Szeptember 7. és december 3. kö- , zött négy hivatalos országok közötti mérkőzést vív a válogatott. Három esetben vendéglátó lesz és csak egyszer utazik. A válogatott őszi találkozói: Szeptember 7., Népstadion: Magyarország—NSZK. Október 12., Népstadion: Magyarország—Anglia (EB). Október 26., Népstadion: Magyarország—Dánia (EB). December 3., Athén: Görögország—Magyarország (EB). Ezeken a találkozókon már új magyar válogatott szerepel a rövidesen hivatalba lépő új szövetségi kapitány irányításával. Az asztalitenisz-VB után w Éledező tolnai remények Változnak az idők. A 37. tokiói asztalitenisz-világbajnokságon szerepelt magyar női versenyzők teljesítménye kapcsán pozitívumként emlegetik, hogy az egyéni küzdelmek során már javítottak kezdeti, szomorú mérlegükön. Csak az ázsiaiak — elsősorban a kínaiak — állták útjukat, de a kivételes képességekkel rendelkező, győzelmet győzelemre halmozó ellenfeleikkel szemben is helytálltak, méltóképpen vettek búcsút a további küzdelmektől. Ezzel mintegy fátylat borítunk a csapatban elért szerény kilencedik helyezésre. Itt nem hivatkozhatunk az ázsiai pingpong-„nagyhatal- mak” kivételes tudására, mert olyan — csupán európai középszintnél nem több — válogatottakkal szemben maradtunk alul, mint az NSZK, Hollandia és Románia. A tavalyi budapesti EB-n csapatban szerzett aranyérem után, bizony ez kínos kudarc. Még akkor is, ha az EB és VB színvonala között ég és föld a különbség. Gondolatmenetünkben egyelőre maradjunk a női szakágnál. Annál is inkább, mert évek óta már hőn óhajtott vágya megyénk sportközvéleményének, hogy a nagy világversenyeken való szereplés kapujában ácsorgó tolnaiak, végre megkapják a belépőt. Bérezik Zoltán szövetségi kapitány elismeri nemzetközi nívójú teljesítményüket, ám a válogatottban mégis háttérbe szorította őket. Tudom, hogy Tolnán sokan emiatt neheztelnek a kapitányra, de a realitás talaján csak akkor maradunk, ha az ő szemüvegén keresztül is bonckés alá vesszük a honi asztalitenisz-élet fejleményeit. Bérezik kitűnő versenyzői múltját, magas szintű szakmai tudását kamatoztatva folytatta a nagy elődök munkáját, a honi gazdag asztalitenisz-hagyományoknak megfelelően a férfi- és női szakágban egyaránt világklasszisokat nevelt. Azonban a 70- es évek végére nemzetközi egyéni klasszisaink már nem a régi fényükben tündököltek. A férficsapat továbbra is megmaradt ugyanolyan erősnek, mint volt, de a többi számban egyre kevesebb babér termett a magyaroknak a nemzetközi porondon. „Trón- követelők” — kivéve a tolnai fiatalokat — nem jelentkeztek, így a vezető edzőnek nem lehettek különösebb választási gondjai a csapatok összeállítását illetően. Női vonalon pedig rendületlenül Magosékban bízott, mellettük tette le a voksot minduntalan a kapitány. Rutinjukat, tá- pasztaltságukat vette alapul, no meg azt, hogy a tolnaiakkal folytatott különharcból — sokszor fölényesen — ők kerültek ki győztesen. A kiutazás előtt világos volt: Magos már régóta formán kívül van, így csekély valószínűségű volt, hogy a fejlődésében már alaposan behatárolt statiszti- kás versenyző éppen Japánban táltosodik meg. Csak így bízhatott a szakvezetés a VB előtt frissen operált Urbán feltámadásában is. Tokió utáni nyilatkozataiban már elismeri Bérezik, hogy az eddigi menedzselés tú'zott egyoldalúsága hiba volt. Mert a Szuper Liga és más egyéb rangos nemzetközi viadalokon is rendre a Statisztika versenyzői — Urbán- nal kiegészülve — jutottak szóhoz. Pedig minden edző előtt egyértelmű a tétel: fiatal tehetségeink fejlődésének meggyorsításában kulcsszerepe van — nemcsak a formába hozási időszakban — az edzés tökélyének számító kemény, mérkőzésszerű felkészülésnek. Viszont a válogatottba meghívott tolnai versenyzőktől tudjuk, hog Tatán, az edző- táborozásokon az volt a legfontosabb dolguk, hgoy időnként robotgépekké programozzák magukat és kiszolgálják a nagynevű csapattársad kát. Ha a korábbi Európa- 'bajnoknő Szabó Gabriellának netán a késő délutáni órákban az jutott eszébe, hogy a pörgetést kellene sulykolni, akkor valamelyik tolnai titán rendelkezésére állt. így csak papíron készültek a Tolna megyei versenyzők a nagy megmérettetésekre, de miután a tartalékok keserű kenyerét fogyaszthatták, így belülről azt érezték: hasznosabban telne az idő, ha otthon, a klubjukban dolgozhatnának. „Tovább folytatjuk a fiatalítást függetlenül attól, hogy néhányan még nincsenek a legjobbak között. Ügy menedzseljük majd őket, hogy később beépülhessenek a csapatba. Az 1988-as szöuli olimpián szerepel először műsoron az asztalitenisz, az akkori csapat a mai serdülő és ifjúsági versenyzőkből kerül ki” — mondta a hazaérkezés után a kapitány. Tehát látja a szakvezetés, hogy a továbbiakban az esetleges pillanatnyi eredményesség oltárán áldozva nem szabad elodázni a generációváltást a női szakágakban (a férfiaknál sem). Most már a gyakorlaton a sor. Mert régi sikerembereinket harcba dobva megpróbáltunk az ázsiaiak nyomába eredni, de sebességünk olyannyira lelassult, hogy már az európaiak is beértek bennünket. A svédeknél mélyvízbe merték dobni a korosztályos kontinensviadalokon már tündöklő Valdnert, Lindhet, s az új hullám reprezentáns képviselői Bengss- tonék nyomdokaiba léptek. A tolnaiak a jövő emberei. Minden évben a korosztályos Európa-bajnokságokon ők a magyar csapat ütőkártyái, oroszlánrészük van a csillogó fényű érmek kiharcolásában. Bolvári Katalintól és tavaly a nemzetközi élvonalba üstökösként berobbanó, 14. életévében járó Bátorfi Csillától most is hasonló folytatást várnak. A korszerűség valamennyi jegyét magán viselő játékstílusuk alapján erre megvan minden esélyük. Az utóbbi időben azonban a nagyválogatottban való szereplés esélylatolgatásakor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a már felnőttkorban lévő Baloghról és a nagyobbik Bolváriról, Ildikóról. Tudomásul vesszük, hogy mindketten menetrendszerűen nyerik a női párosok versenyét az országos bajnokságon — az idén immáron ötödször, de az egyéniben mindketten a nagy sikerek kapujában lebástyáznak, itt hiányoznak az átütő sikerek! Pedig Baloghban . a korszerű, Alisca Kupa nemzetközi hexasakkverseny Rudolf nyerte a kupát Teljes magyar siker a II. Alisca Kupa nemzetközi egyéni hexasakkversenyen! A tegnap esti ünnepélyes eredményhirdetésnél örömmel konstatáltuk: a tavalyi dobogós helyezettek ismételtek. No, de haladjunk csak sorjában. Pénteken délben, három fordulóval a svájci rendszerű, ötnapos küzdelemsorozat zárása előtt a bátaszéki Rudolf László csupán félpontos előnnyel vezetett a rendkívül erős mezőnyben. A 7. fordulóban megyénk EB-ezüst- érmese könnyen nyert Vályi Nagy Tamás (Cered) ellen. Riválisai közül viszont Szirá- ki és Botkó remizett egymás ellen. Ezzel együtt " Rudolf előnye már egy egész pontra nőtt vezető pozíciójában. Szombaton a lengyel Európa- bajnok, Marék Mackowiak két döntetlennel zárta szekszárdi szereplését, s mint később kiderült: ezzel együtt lecsúszott a dobogóról. Ugyanakkor az érmes helyezésekre aspiráló magyarok közül Rudolf és Hámori mindkét fordulóban nyert, Sziráki pedig egy győzelmet és egy döntetlent ért el. Nem kellett várni a kitűnően működő komputer adatsorára, „fejszámolás” alapján is egyértelművé vált: megismétlődött az 1982. évi Alisca Kupa végső sorrendje az első három helyen. Az II. Alisca Kupa végeredménye: 1. Rudolf László (Bátaszék) 8, 2. Sziráki László (Bicske) 6,5, 3. Hámori András (Pécs) 6, 4. Marék Mackowiak (Varsó) 5,5, 5. Vályi Nagy Tamás (Cered) 5,5, 6. Szegi Antal (Budapest) 5 ponttal. A kupa zárófordulóit megtekintette Wla- dislaw Glinski, a Nemzetközi Hexasakk Szövetség elnöke is, aki Londonból érkezett városunkba. Mister Glinski, a hexasakk „atyamestere” az ünnepélyes eredményhirdetés után köszönetét mondott a házigazda Szekszárdi Állami . Gazdaság MEDOSZ sportkörének a nemzetközi verseny kitűnő rendezéséért. Elmondta: 1984-ben a sportág Európa-bajnokságát hazánkban, míg a világbajnokságot Londonban rendezik. Az Európa-bajnok Macko- wiaktól is kértünk egy villámnyilatkozatot. „Elégedett vagyok a szekszárdi 4. helyezésemmel. Tüdőgyulladásom után egyik verseny a másikat érte otthon, nem tudtam kipihenni magamat az Alisca Kupa előtt. Remek verseny volt, gratulálok a győztes Rudolf Lászlónak” — mondta a nemzetközi mester. — f. 1. — (Fotó: Gottvald) Wladislaw Glinski gratulál Rudolf Lászlónak kétoldali, eredményes támadójátéka alapján az egykor szebb napokat megélt Magos utódját látták. Nem ildomos elhallgatni, ő már hébe-hóba kapott bizonyítási lehetőséget nagy versenyen is, ám nem tudott élni vele. Sajnos, a tolnai szakvezetés is nemegyszer értetlenül áll páternosz- terszerű teljesítménye előtt. Sokszor az ő készülékében van a hiba, személyiségjegyeiből adódóan nem tudja magát függetleníteni a külvilág ingereitől, s ekkor még egy úttörő is eséllyel venné föl vele szemben a harcot. Az egyetemi tanulmányokat folytató Bolvári Ildikónak már nehezebb a helyzete. Különös, asztal közeli, nem védő, de nem is támadó játékfelfogása miatt már eleve hátrányban van az úgynevezett „pörgetőgépekkel” szemben. Mindenekelőtt el kell fogadtatnia magát! Mivel lehet ezt? Ország-világra szóld, figyelemfelkeltő eredményekkel. Úgy, ahogy a párosban Balogh-gal az oldalán tette. A párosról külön kell szólnunk. Tolnán évek óta nagy gondot fordítanak a páros játékra. Ennek ékes bizonyítéka volt az idei országos bajnokság, amikor házi döntőre került sor. Háborog a sportközvélemény amiatt, hogy legalább a párosban kapjanak bizonyítási lehetőséget világversenyen. Annál is inkább, mert ebben a számban mutatott produkciójuk „világpiaci” összehasonlításban is állja a sarat. Olyan nemzetközi viadalokon is indultak és szereztek értékes helyezést, ahol ott voltak az ázsiaiak is. A mellőzésükre vonatkozó tétel már ismert: csak a páros miatt nem utazhat valaki világversenyre. így azok képviselik évek óta rendre ebben a számban a honi színeket, akik csapatban és az egyéniben is a legrátermettebbek. Csakhogy a páros játék egészen más világ! Az összeszokott ,eltérő játékstílussal egymást nagyszerűen kielégíti a tolnai kettős, míg a többi "játékosból szerveződő párosok már közel sem tudják ilyen magas . színvonalon összehangolni a munkát. Nem véletlen, hogy például a kínaiaknak nem erőssége ez a szám, hiszen versenyzőik valamennyien támadnak, gyorsan döntésre viszik a dolgot. A párosnál viszont a szám jellegéből adódóan nem tehetik meg. Ebbéli okoskodásunkat a gyakorlat is igazolja, hiszen Európa becsületét Tokióban az egynemű és a vegyes páros mentette meg. A páros játékot a válogatott háza táján — sajnos — továbbra is lekezelik. Pedig ez már önmagában az eredménycentrikus szemléletnek is ellentmond, mert ha valahol, akkor ezekben a számokban az ázsiai pingpong- „nagyhatalmak" sebezhetők, következésképpen, ha a páros játékot a megfelelő helyére tennénk értékrendünkben, akkor nagyobb esélyünk lenne további dobogós helyezésekre. Mert a párosban is ugyanolyan érmeket osztanak, mint csapatban. Nem beszélve arról, hogy a csapat- versenyek során is a kiélezett küzdelemben döntő fontossága lehet egy jó párps teljesítményének. Most a VB után — a kapitány prognózisát alapuló véve — új időknek új dalai következnek, és hangszerelésükben a tolnai fiataloknak meghatározó szerepük lehet. —bégyé—
