Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

1983. június 18, “KÉPÚJSÁG 11 Farkas Pál első köztéri szobrát tíz évvel ezelőtt állí­tották fel Diósgyőrött. A Martinász a fiatal művész érett, meggyőző alkotása, ak­kor is, ha nem mentes a pá­lyakezdés megilletődöttségé- től: magán viseli Farkas Pál művészetének minden jegyét, erőt sugároz, biztonságot, ne­mes harmóniát. A diósgyőri szobrot újabb jelentős alkotások követték, köztük a Tamásiban felállí­tott Béri Balogh Ádám, a szekszárdi Wosinsky, finoman megmunkált, nagy kompo- zíciós biztonságról tanúskodó érmek, majd Babits szobra, ami joggal keltett országos figyelmet, mert vitathatatla­nul a legjobb Babits-ábrázo- lás. A Pécsi Állami Gazdaság­tól kapott megbízás újabb erőpróbát jelentett, mert a meghatározott feladattal kel­lett találkoznia művészi in­venciójának. A lóábrázolás az európai művészet visszatérő problé­mája, az athéni Parthenon nemes paripáiról Donatello padovai Gattamelátájáig ve­zet az út, majd tovább, az ünnepélyes köztéri lovasszob­rokig,■ melyek között egyfor­mán fontos a leningrádi Fal- conet-szobor vagy Pátzay székesfehérvári huszáremlék­műve. Ez a roppant művé­szettörténeti háttér minden­képp fokozza a mai művész feladatát, mert művében úgy kell ötvöznie hagyományt és jelent, hogy megfeleljen egy olyan korszerűség követelmé­nyének is, ami a jövőben sem veszti érvényét. Farkas Pál pécsi kompozí­ciója a nemes értelemben vett realizmusból indul ki, a két ágaskodó ló arányai, ana­tómiai biztonsága, a fölényes mesterségbeli tudás bizony­sága, de legalább ilyen fon­tosnak kell tartanunk az in­venció, a művészi lelemény tévedhetetlenségét. A két pompás állat a természet ön­feledt örömét példázza, s a szép tájjal együtt jelenik meg előttünk, mintegy belekom­ponálva környezetébe. Ez az oldott realizmus lírai ihleté­sű, átfogalmazott valóságának nincs szüksége formabontó ötletekre, maga a valóság hat, de közben, szinte észrevétle­A szoborkompozíció a tájban nül, a látvány látomássá ne­mesül, jelentést hordoz. A kompozíció zárt, egysé­ges, tökéletes biztonság jel­lemzi, mert minden mozdulat kiegészíti a másikat, s bár a két paripa önmagában is megállná a helyét, a kompo­zíció végleges rendjében csak így. együtt képzelhetők el. Technikai kérdés, de kihat a mű egészére, ugyanis az eredeti tervet meg kellett változtatni: a művész — ön­tés helyett — rézlemezekből maga formálta ki művét. A módszer manapság meglehe­tősen ritka, de mindenképp a mű javára vált, mert így egy- egy részlet munka közben is alakulhatott. A kompozíciót a közelmúlt napokban avatták fel a Pécsi Állami Gazdaságban, s álta­lános elismerést aratott. A siker is azt bizonyítja, hogy Farkas Pál munkája a mai magyar szobrászat egyik ki­emelkedő alkotása. CSÁNYI LÁSZLÓ Fotó: GOTTVALD KAROLY A közvetlen környezet Öt évszázad mesterművei A Hammer-gyűjtemény Magyarországon Nincs még egy magángyűj­temény, amelyet többen lát­tak volna az elmúlt másfél évtizedben, mint az USA-beli Armand Hammeré. Harminc­kilenc országban több mint hárommillió tárlatlátogató­nak lehetett része a kivételes műélvezetben, amelyet a sok­színű gyűjtemény nyújt. S most, júniusban—júliusban Budapesten, a Szépművészeti Múzeum falai között a ma­gyar közönség is megtekint­heti e világhírű kollekciót. Foglalkozását illetően egyéb­ként Armand Hammer az Occidental Petroleum Corpo­ration igazgatótanácsának el­nöke, a nemzetközi pénzügyi élet jólismert személyisége. Évtizedek óta a szovjet—ame­rikai politikamentes kereske­delem, gazdasági kapcsolatok eredményes szorgalmazója. A A Hammer-gyűjtemény ki­emelkedő darabja Remb­randt Junója rendkívül sikeres üzletember vagyonából igen nemes cé­lokra is fordít. így például a Hammer-alapítvány évi egy- milliárd dollárt biztosít a rákkutatással foglalkozó ame­rikai tudósok számára. Ami pedig jelentős mű­tárgygyűjteményét illeti, en­nek száz reprezentánsa sze­repel hazánkban. Beutazta már Amerika, Európa, Ázsia nagy múzeumait, mert Ham­mer — saját szavaival szólva — közkincsnek tekinti, ame­lyet minél több ember élmé­nyévé kell tenni. Korábbi, főleg iparművé­szeti tárgyakat tartalmazó gyűjteményét 1930-ban Ham­mer eladta. A régi mesterek festményeiből álló másodikat az 1960-as években az Uni- versity of Southern Califor- niának adományozta. De még mielőtt megvált volna képei­től, új, nagy gyűjtemény alap­jait teremtette meg. A régi mesterek művei mellett a francia impresszionisták, posztimpresszionisták festmé­nyeit, rajzait kezdte el gyűj­teni. Az öt évszázad nyugat­európai és amerikai mester­műveit felölelő kollekció 1969 óta utazik a világban. Buda­pest után Szófiában, Belgrád- ban, majd Prágában állítják ki. A közelmúltban gyarapo­dott Honoré Daumier hat­ezer, és néhány kortársának háromezer műtárgyból álló gyűjteményével. Ez az anyag is úton van a világban, s vég­ső helye a Los Angeles-i Co- nunty Museum of Art Fran- ces and Hammer szárnyában lesz. Három éve vásárolta meg magángyűjtőtől Hammer a Codex Leicestert, amely Leonardo da Vinci utolsó kéziratait tartalmazza, s ame­lyet most már a Codex Ham- merként vándorkiállításon utaztatnak. Igen jellemző, amit John Walker, a washingtoni Natio­nal Gallery of Art volt igaz­gatója írt: „Armand Hammer nem olyan, mint a többi mű­gyűjtő. Kutatni szeret és nem birtokolni. Egyetlenegy híres, tulajdonában lévő képe vagy rajza sincs a házában ... Ma, a nyolcvanas éveiben is dr. Hammer olyan keményen dolgozik, ahogy én még sen­kit sem láttam. Ideje javát repülőgépen tölti, állandóan utazik, azon fáradozva, hogy még nyereségesebbé tegye a vállalatát. Mély felelősséget érez a részvényesei iránt, de jómaga is érdekelt a pénzcsi- nálásban. Hogy miért? A puszta örömért, hogy tovább­adhatja. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz: na­gyobb áldás adni, mint kapni. Armand Hammer azt tartja, hogy egy iztos: sokkal mulat­ságosabb !” A Budapesten látható kol­lekció a reneszánsz kortól a 20. századig mutat bé rend­kívül értékes alkotásokat. A régi mesterek — Michelan­gelo, Raffaello, Correggio, Dü­rer — rajzai mellett művé­szettörténeti érdekességű a fiatal Goya Szalmabábújának bemutatása, éppen a Szépmű- • vészeti Múzeumban, ahol az állandó kiállításon Goya öt későbbi remekműve látható. A gyűjtemény koronája Rem­brandt késői remekműve, a Juno. Itt vannak Corot káp­rázatos tájképei. Renoir, De- gas, Manet, Monet, Boudin, Pissarro képviselik a francia impresszionistákat. őket követi Cézanne, Van Gogh és Gauguin festészete. Mindhárom művész kápráza­tos képekkel szerepel a gyűj­teményben. Gauguin „Jó na­pot, Gauguin úr” című fest­ménye, a Prágai Nemzeti Mú­zeumban látható kép késői változata reprodukciókról jól ismert. Az európai múzeum- látogatónak ritka lehetőség­ként ízelítőt ad a kiállítás az amerikai festészetből olyan mesterek, mint Gilbert Stuart, Michael Harnett, Prender- gast, vagy a 20. századi Wyeth műveinek bemutatásával. Maga Armand Hammer az alábbi ajánlással bocsátotta útjára gyűjteményének kiál­lítását : „A művészet öröme nem lehet csupán néhány gyűjtő kiváltsága. A művészi géniusz munkáját mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezért utazik ez a gyűjtemény városról-városra, egyik nép­től a másikig. Felkeresi azo­kat, akiknek nem áll módjá­ban, hogy elutazzanak a híres múzeumokba, megnézni a ré­gebbi korok műalkotásait. Ez a gyűjtemény nem néhány emberé, hanem a világ min­den népéé. A műalkotás nem ismeri a nyelv határait. Ezt a gyűj­teményt meghatottan és át­Albumlapozó Aradi Nóra: Mednyánszky „A sors arra ítélt engem, hogy társadalmunk minden árnyoldalát megösmerjem, mert hozzáfűzött egy csoport szegény emberhez, akiket megszerettem, s kikért min­denre kész volnék ...” — írta füzetébe 1898. február 20-án Európa végtelen országútjai­nak nyugtalan festővándora, a bárónak született Med­nyánszky László. Művésze­tünk máig talányos alakja ő, kinek fenti sorai — a Napló­ban olvasható szövegtől eltérő formában, s így módosult tar­talommal! — a legújabb róla szóló könyv hátsó borítóján olvashatók. A máig legszebb és -teljesebb album alkotói a hatalmas életmű, s szokatlan pálya lényegét próbálták kör­vonalazni az idézett gondolat- füzérrel. Annál is inkább szükség volt e summázatra, mert a bevezetőt író Aradi Nóra számára alig pár oldal állt rendelkezésre. A válogatás gondját ugyan­csak Aradi vállalta. Közle­ményei nyomán sejtjük, ku­tatásainak egyik tárgya éppen Mednyánszky munkássága. Pillanatnyilag a leghivatot- tabb szakember, aki a nem kevés ellentmondást rejtő, nehezen rendszerezhető, ka­tegorizálható életmű darab­jaiból válogatta ki, s foglalta egyetlen összefüggő vonulat­ba a nyolcvan festményt. Mi­vel a festő képeinek dátumo­zása kevés támpontot nyújt, a tematikai rokonság, a stí­lusjegyek alapján keresett érintkezési pontokat és épí­tette fel a pálya sajátos ívét. Szakított a korábbi, olykor visszatérő elvekkel, csupán néhány közismert főművet vett fel az anyagba (Tanul­mányfej, Tanya, Ágrólsza- kadt, Szerbiában stb.j. Az elmélyült szemlélődés nyomdokán kirajzolódnak azok a sűrűsödési pontok, műcsoportok, amelyek a Mednyánszky-oeuvre belső logikája szerint együvé tar­toznak. Remek tájképek, köz­tük egy Corot-ra emlékeztető ' ■■ ■ 1 « 1 ; * ,/• -> ® ♦ * # r MŰVÉSZÉT # • * l|j|| ^ vízparti hangulat, vezetik be a kötetet. A csavargó-fejek első csoportja rembrandti mélységekből merül fel. Lé­legzetelállító, a fényimádatra épülő tájak, világos, tiszta színek lépnek fel képalkotó erővel a Ködös táj úttal, a Tabáni részlet és az imponá­lóan nagyvonalú, üde Gyü­mölcsfák című vásznon. Lá- tomásos képei közül a Park esti szürkületben oldott, lágy melankóliája rágadja meg képzeletünket. Havas tájak tisztaságát ismét csavargóké­pek emberi drámákat, két­ségbeesést, bajt sejtető sora váltja, amely háborús fest­mények megrázó hangulatá­hoz vezet el. Különösen az El­foglalt orosz lövészárok előtt (1915) hatása alól nehéz sza­badulnunk. A meglepetések­nek még itt sincs vége! A ha- 1^1, a pusztulás félelmetes ar­cát felmutató, már-már lázító ábrázolások között optimiz­musával tüntet az Erdőszéle sírkeresztekkel, s döbbenetes crescendoként harsog fel sár­gáival a századunk jelképé­nek tekinthető Városrom, bombahasította sebszakadé- kával. A bevezető esszé az egye­temes és hazai művészeti kor­kép háttérvázlatával indul. Ebben keres helyet Med­nyánszky egyedülálló művé­szetének a szerző. A kortár­sak ismerte tájfestővel szem­ben nagyobb hangsúlyt kap „a perifériára szorultak” áb­rázolása. Az életmű keltette kutatási gondok jelzése köze­pette egy főhajtást tesz Kállai Ernőnek, szól a Naplóról, a „pepita füzetek” sorsáról. Az életrajz legfőbb adataival pár­huzamban áttekinti az egész pályát. A Corvina Kiadó gondozta kötetet bibliográfiai, rövid életrajzi vázlat, és képjegyzék teszi teljessé. SALAMON NÁNDOR ' Goya híres fiatalkori képe: Szalmabábu lelkesülten nézték az embe­rek, bárhol mutatták is be. S ez megerősít aban a hitem­ben, hogy a világ népeinek közös a reménye, közös az álma, s ez erősebb, mint az őket elválasztó ellentétek.” KÁDÁR MÁRTA Farkas Pál sz»hnrkBmp>zíciója Pécsett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom