Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
1983. június 14. NÉPÚJSÁG 3 Nagyobb felelősség a munkavédelemben Jóllehet az üzemi balesetek száma az utóbbi években csökkent, tavaly még így is 124 ezren sérültek meg. Ez arra figyelmeztet, hogy a gazdasági vezetőknek és a szak- szervezeteknek az eddigieknél is többet kell tenniök a dolgozók testi épségének és egészségének védelméért — állapította meg a SZOT elnöksége, amelynek jelentését a Minisztertanács is megtárgyalta. A munkavédelmi helyzet javításáért ma a vállalatok felelőssége sokkal nagyobb, mint néhány esztendővel ezelőtt, de a minisztériumoktól és az érintett főhatóságoktól is többet követelnek a jogszabályok, mint azelőtt. 1979 végén ugyanis megszűnt az általános bal- eset-elhárító és egészségvédő óvórendszabály, amely a munkavédelmet érintő valamennyi fontosabb teendőt előírta, helyette a mindenkori helyzetnek megfelelő hatósági intézkedésekre a kormány a minisztereket hatalmazta fel, a munkavédelmi műszaki előírásokat a technika fejlődésével lépést tartva most már szabványok írják elő, a helyi adottságoknak megfelelő munkavédelmi szabályozás pedig a vállalati vezetők joga és kötelessége. A Minisztertanács mostani ülésén éppen azt vizsgálta, hogy ezek a módosítások hogyan váltak be, s mely területeken milyen feladatokat kell még megoldani. A Minisztertanács megállapította, hogy az új követelményeknek megfelelő minisztériumi rendelkezések megjelentek, felgyorsult a munkavédelemmel kapcsolatos szabványosítási munka, s elkészültek a vállalatok munkavédelmi szabályzatai is. A munkahelyeken most már a szoriális tervhez kapcsolódó munkavédelmi terveket is készítenek, amelyek jól beváltak, s jó néhány üzemben — ahol erre az adottságok megfelelőek — műszeres méréseken alapuló munkavédelmi terveket készítenek a legkorszerűbb, tudományos megalapozottsággal. E tervek végrehajtásának egyik legjelentősebb eredménye, hogy az-elmúlt két esztendőben az ártalmas termelési tényezők hatásának kitett félmillió dolgozó közül mintegy 200 ezernek javultak a munka- körülményei. A SZOT kezdeményezései nyomón előrelépés tapasztalható az egyéni védőfelszerelések gyártásában, beszerzésében és alkalmazásában, bár a helyzet még így sem kielégítő. Ez év elején megkezdődött azoknak a védőruháknak a gyártása, amelyek a korábbiaknál mérettartób- bak, és erősebb igénybevételre is alkalmasak. A Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat megbízást kapott a légzésvédő felszerelések szervizének megszervezésére, ennek azonban még csak az előkészületei történtek meg. Több egyéni védőfelszerelésből továbbra is hiányok vannak. Tavaly például nehezen lehetett hozzájutni lángmentes, illetve a sav ellen védő ruhákhoz, közúti védőruházatokhoz. Egyelőre nem történt előrehaladás az ipari lánckesztyű gyártásához szükséges láncszövet hazai gyártásában, így ebből a fontos védőeszközből hiányok tapasztalhatók. A SZOT elnökségének jelentése helyesléssel állapítja meg, hogy az ipari miniszter intézkedési tervet dolgozott ki az országos targoncajavító hálózat megszervezésére, az ezzel kapcsolatos társulások létrehozására, a javításhoz szükséges alkatrészek előteremtésére. Az elhatározott tennivalók megvalósítása megkezdődött. Az Oxigén- és Dissuos Gázgyár gondoskodott az ipari gázpalackok biztonságának növeléséről, a palackok javításáról, átalakításáról. A biztonsági szabályzat előírásainak nem megfelelő ipari gázpalackok aránya a korábbi 60 százalékról másfél százalék alá csökkent. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete számos új eljárást és berendezést dolgozott ki a dolgozók biztonságának növelésére A Minisztertanács — a szakszervezetek álláspontjának megfelelően — fontosnak tartja, hogy a miniszterek, országos hatáskörű szervek, s a vállalatok vezetői egyaránt gondoskodjanak a munkavédelmi jogszabályokban és szabályzatokban foglaltak érvényesítéséről. A miniszterek számoltassák be a vállalati vezetőket munka- védelmi tevékenységükről, értékeljék komplex módon a felügyeleti ellenőrzések során szerzett tapasztalatokat. A Minisztertanárs rámutat, hogy minden területen fokozott figyelmet kell fordítani az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések, ezen belül is a halálos, a súlyos és tömeges balesetek állandó mérséklésére, a munkakörülmények tervszerű fejlesztésére, s meg kell követelni mindenütt az alapvető munkabiztonsági feltételek megteremtését. Lehet-e gazdaságosan öntözni? Hogyan raktározza a föld a vizet? Megyénkben az ország más részeihez hasonlóan a szokásoshoz képest 2—3 héttel járnak előre a nagyüzemek a mezőgazdasági munkákkal. A hő, fény, tápanyag ideálisan biztosított a legtöbb növény fejlődéséhez, ami sok helyen gondot okoz, az a víz hiánya. A meteorológiai előrejelzések alapján ebben az évben várhatóan ez lesz az a tényező, ami országosan meghatározza a termés mennyiségét és minőségét. Már az 1982. év harmadik harmada is rendkívül száraz volt: az év utolsó négy hónapjában a pécsi körzetben 118 milliméterrel esett kevesebb csapadék a sokéves átlagnál. A talaj őszi, téli átázása nem következett be. Az utóbbi évek egyik legmelegebb tavaszi időszakában a talaj felső rétege kiszáradt, és ezen nem változtatott lényegesen a májusban leesett csapadék sem. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy a megyében rendelkezésre álló öntözőkapacitást kihasználják az üzemek. Megyénk 54 üzeme mintegy tízezer hektáron rendezkedett be öntözésre. Az elmúlt években az öntözés nagyarányú drágulása miatt a kapacitáskihasználás egyes üzemekben igen alacsony volt: sok üzem egyáltalán nem, vagy csak minimálisan használta ki azt, a megemelkedett öntözési költségek miatt. Gazdaságossági szempontból ez a legkedvezőtlenebb döntés, hiszen az öntözési díj több összetevőből áll, az állandó költségből, amortizációból, valamint a vízdíjból. A fentiekből adódik, hogy az egy köbméter kiöntözött víz költsége 1,47 Ft-tól 187 Ft-ig változik a megyében aszerint, hogy milyen az üzemben az öntözési kapacitás kihasználtsága. A jobb kapacitáskihasználás az 1 köbméter kiöntözött víz- mennyiség költségének ugrásszerű csökkenését okozza, de az még így is meghaladja mindenütt az 1978. előtti költségeket. Ahhoz, hogy a mostani körülmények között az öntözés gazdaságos legyen, át kell értékelni az öntözési gyakorlatot: az öntözés célja nemcsak az, hogy a növények számára az öntözővizet biztosítsuk. Az eredményességhez a következő szempontok figyelembevétele szükséges: a jó faj- és fajtamegválasztás, a csíraszám meghatározása, a jobb termés érdekében több növény, nagyobb fotoszintetizáló felület kell. Az öntözött területen 30—50 százalékkal növelhető a csíraszám. Fontos a vetés irányának kijelölése, a tápanyag-utánpótlás biztosítása: az intenzívebb fajta, a nagyobb tőszám több tápanyagot igényel, de a tápanyag hasznosulása a szárazgazdálkodáshoz képest javul. Változtatni kell a kijuttatott tápanyag összetételét. Előtérbe kerül a mikrotáp- anyagok szerepe, hiszen a mikroelemhiány következtében lényegesen csökkenhet a termékek tápértéke. A szállítási kapacitást biztosítani kell: a nagyobb termés több szállítóeszközt, jobb, biztonságosabb úthálózatot kíván. És végül: módosul a termékek minősége. Az öntözés eredményességének végső mérlegét végül is a piac vonja meg: a piaci lehetőségek fogják eldönteni, hogy helyesen választott-e az üzem a termelési technológia kialakításakor. Azt, hogy az öntözéses gazdálkodás a megváltozott szabályzók mellett is lehet gazdaságos és eredményes, a mö- zsi Üj Élet Tsz példája mutatja: a szövetkezet nem hagyta kihasználatlanul amortizálódni a milliós nagyságrendű beruházását. Tavaly 515 hektáron, szántóte- rületéiíek 33,4 százalékán termesztett öntözéses kultú-1 rát, burgonyát, zöldbabot, káposztát, szóját. A szövetkezet eredménye önmagáért beszél. Az 1 hektárra jutó tiszta nyereség az elmúlt évben 7626 forint volt. Ezzel az eredménnyel a szövetkezet ismét a megye élen járó üzemei közé került. Dr. Hadházyné Ivanics Judit meliorációs főfelügyelő Kajmádon éjjel-nappal öntözik a lucernát Merre touabb...? i. Amennyire visszaemlékeznem sikerül, régmúlt ifjúságom hajnalán legelőször mozdonyvezető akartam lenni. Később — és ebben nem kevés Wallace-regény játszott közre — detektív, majd tanár, végül kertész. Mindezek után, ez néhány kurta évnyire a nyugdíjtól immár Visszavonhatatlan tény, lett belőlem újságíró. Változatlanul él azonban bennem az érdeklődés az iránt, hogy miként vélekednek a különböző életpályákról mindazok, akik bármelyiknek a megkezdése küszöbén állnak. Ebbéli érdeklődésem kielégítésében jó társra találtam Zentai Andrásban, a szekszárdi Garay János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatójában. A IV. osztályosokat nem zavarhattuk, hiszen ők éppen azzal voltak elfoglalva, hogy az egyetemi és főiskolai tanulmányokra való „érettségükről” adjanak tanúbizonyságot, így a három III. gimnáziumi osztályhoz fordultunk. Tanáraik közreműködésével 22 fiú és 67 leány, összesen 89 fiatal kezébe kérdőíveket nyomtunk és azt kértük, hogy rangsorolják társadalmi fontosságuk szerint az azokon felsorolt 15 szakmát, majd jelöljék meg az első hármat, melyet életpályájukul választanának. Távol állt tőlünk az a hit, hogy kérdőívünk tökéletes. Minden bizonnyal más szakmákat is fel lehetett volna sorolni. A beérkezett válaszok azonban arról tanúskodtak, hogy a megkérdezettek egyrészt komolyan vették a kérdéseket, másrészt nagyjából ugyanolyan szellemben válaszoltak azokra. Névaláírást nem kértünk, csak annak megjelölését, hogy fiú, avagy leány a válaszadó. A szakmák, kérdőívünk sorrendjében: tanár orvos jogász mérnök vízvezeték-szerelő rádió-, tv-szerelő kőműves kereskedő katonatiszt újságíró számviteli szakember (könyvelő, statisztikus) agronómus hotelszakma, idegenforgalom fényképész fodrász Végül hagytunk egy kipontozott üres helyet, ahová kiki a kedve szerint való foglalkozást írhatta be. Ki, hova tart? Sorrend: Fiúk: Lányok: Együtt: I. tanár orvos orvos II. orvos mérnök tanár III. mérnök tanár mérnök IV. agronómus jogász jogász V. jogász kereskedő kereskedő VI. kereskedő agronómus agronómus VII. újságíró kőműves kőműves, újságíró, vízvezeték-sz. VIII. kőműves újságíró hotelszakma IX. vízvezeték-szerelő hotelszakma számvitel X. katonatiszt vízvezeték-sz. katonatiszt XI. rádió-, tv-szerelő számviteli rádió-, tv-sz. XII. számviteli katonatiszt fényképész XIII. hotelszakma rádió-, tv-sz. fodrász XIV. fodrász fényképész XV. fényképész fodrász Mindez már eleve tanulságosnak tűnik és nem egy esetben az anyagi összefüggések nagyon tudatos számon tartására utal. Ugyanakkor az olyan valamikor divatos szakmák, mint például a fodrász, alaposan vesztettek ázsiójukból. A rangsorolásnál 15.00 volt az elérhető legmagasabb pontszám. A szóródás összességében és részleteiben is jelentős. A fodrászok 2.51 pontját, a fényképészek 2.98-cal, a rádió-, tv-szerelők 5.37 ponttal, a katonatisztek 5.52-vel követték. Számvitel: 5.67, hotelszakma 5.85, újságíró, kőműves és vízvezeték-szerelő 6.86—6.86, agronómus 8.25, kereskedő 8.42, jogász 9.94, mérnök, 11.34, tanár 11.41, onvos 14.13. Feltűnő volt a tanári pálya felértékelése, de a kereskedelemé nem kevésbé, bár ez utóbbihoz néhány jel szerint a válaszadók a külkereskedelmet is oda sorolták. A kép teljesebbé tételéhez tudni kell, hogy a III. A és B osztály tanulói (14 fiú, 48 leány) jórészt helybeliek, a C viszont nyelvi speciális osztály, megyei beiskolázású. Míg előbbiek az elmúlt félévi rangsorolás szerint a gimnázium tizenhárom osztálya közül a 10. és 13. helyen állnak, addig a III. C a maga 3,9-es osztályátlagával fölényes első. Ami persze nem jelenti azt, minhta az előbbi kettőben ne lenne egy — szűkebb — kiemelkedően jól tanuló réteg. Az A és B, továbbá a C osztályok rangsorolásában az orvos, tanár, mérnök, jogász, agronómus, kereskedőig alig mutatkozott ellentét. Később a helyzet változott: A kérdőíveknek van olyan veszélyük, hogy a felsorolásban a helyi érték is befolyásolhat. Például az élen állót többen rangsorolják jobb helyre, mint a deréktájon lévőt. Ez itt nem történt meg, amit az agronómusok később kiderülő előkelő helyezése is bizonyít. A feldolgozásnál a lányok túlsúlyát (75,3 százalék) az elég sok munkával járó „mérlegelt átlagszámítás” módszerével küszöböltük ki. A végeredmény, először a társadalmi súly szerint: Űj híd épül a Zagyván ott, ahol a folyót a jászberényi hűtőgépgyárhoz vezető bekötő út keresztezi. Az új átkelőhely, amelynek cölöpözési munkái már megkezdődtek, Sorrend: „Sima” osztályok _____________együttesen: V II. kőműves VIII. vízvezeték-sz. IX. újságíró X. rádió-, tv-sz. XI. katonatiszt XII. számviteli XIII. hotelszakma XIV. fényképész XV. fodrász Bár már ez is elárul abból valamit, hogy az egyes pályák népszerűsítése terén (például katonatiszt) nincs minden rendben, a nyelvi speciális osztály határozottan humán beállíttotságára is vall. Ami persze természetes. Igazi Zagyván hidat váltja fel. A három nyílású híd teljes szélessége 14 méter, teherbírása 80 tonna lesz, hídszerkezete előregyártott vasbeton elemekből készül. A KÉV Metró szolnoki Nyelvi speciális osztály: újságíró számviteli hotelszakma katonatiszt kőműves vízvezeték-szerelő rádió-, tv-szerelő fényképész fodrász meglepetéssel azonban annak vizsgálata szolgált, hogy milyen összefüggésben van a társadalmi súly és a pálya- választás egymással? (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor. elején indul meg a forgalom, elkészülte után a régi hidat lebontják. Az átépítéssel egyidejűleg az út nyomvonalát is megváltoztatják, az éles kanyart kiegyenesítik és kerékpárutat is létesítenek, hogy megkönyÜj híd épül a a jelenlegi 24 tonna teherbí- főépítésvezetőségének kivitenyítsék a két keréken munrású, korszerűtlen, keskeny lezésében épülő hídon 1985 kába járók közlekedését.
