Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
1983. május 1. f tolna' \ NÉPÚJSÁG 11 Hopp Ferenc, a kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítója Hopp Ferenc, o róla elnevezett keleti művészeti múzeum alapítója 1833. április 28-án - százötven éve — született a morvaországi (csehszlovákiai) Fulnekben, ahol atyja sekrestyés volt. Az elemi iskola és a gimnázium néhány osztályát szülővárosában végezte, s tizenhárom éves korában, 1845-ben Pestre került, Calderoni István optikus üzletébe. A szokásos tanulóévek után itt lett segéd 1851-ben, s néhány év kivételével e cégnél élte le egész életét, előbb mint alkalmazott, később mint üzlettárs, és végül mint tulajdonos. Hopp Ferenc tanulóévei alatt a pesti kereskedelmi iskolát látogatta, majd vándorútra kelt és 1853-tól 1855-ig Bécsben dolgozott. Személyére azonban legnagyobb hatással azon útja bírt, amikor 1857-től 1861-ig New Yorkban az amerikai üzleti élettel ismerkedhetett meg. A fiatal optikussegéd, Hopp Ferenc ott volt azok között, akik 1857-ben New Yorkban, végignézhették a felkelő nap országa követségi felvonulását, Ez volt az első japán követség az USA-bán. A követség egyik tagjától japán ezüstpénzt kapott ajándékba, amit Hopp Ferenc egy távcsővel viszonzott. Lehetséges, hogy ekkor ébredt fel benne az érdeklődés e távol-keleti ország iránt. Amerikai főnöke, Benőit Khan nagyon megszerette, és meg akarta nyerni üzlettársának, ez azonban nem sikerült, mert Hopp Ferenc visszatért MaSzibériai bronzveret i. e. VI—III. század (Hopp Múzeum gyarországra, a Calderoni céghez. Ma már nehéz nyomon követni, hogyan lett a Morvaországból Pestre kerülő fiatal Hopp Ferencből lelkes pesti polgár és magyar hazafi. Az 1848-1849-es szabadságharc lázas forradalmi napjai őt is tűzbe hozták, később is tisztelte ennek emlékeit, de ő elsősorban az iparűzés, és a kereskedelem embere volt. New York-i segédévei alatt annyit megtakarított, hogy hazatérve Calde- ronitól először az üzlet felét, majd négy évvel később az egészet átvette. Kitűnő üzletember volt, s nem véletlen, hogy a nagy magyar "Ázsia-ku- tató, Stein Aurél is tőle vásárolta meg az indiai expedíciójához szükséges fényképezőgé pékét és mérési műszereket. Hopp Ferenc felismerte az iskolai szemléltetés fontosságát, ezért taneszközöket szállított a közoktatási intézményeknek. Ezzel az volt a célja, hogy a hazai ipart fejlessze, s az ország pénze ne kerüljön külföldre. Kertjét és a hazát - ahol ma a róla elnevezett múzeum áll - nagyon szerette. Ez a valaha híres pesti keleti kert a jávai, világhírű holland botanikus kert, a Buytensorg (Gondűző) mintájára épült ki. A múzeum kertjében még ma is ott állnak a Kínából, Japánból és Indiából hazaküldött szobrok, szentélyek, továbbá a kínai pavilon kapuja. Hopp Ferenc hozzájárult a magyar fotóművészet fellendítéséhez is, nagy örömmel fényképezett és a gépekhez kitűnően értett. A legjobb és a legmodernebb márkájú fényképezőgépek jól menő üzletében mind megvásárolhatók voltak. Sajnos gazdaq fotóarchívumát nem a keleti múzeum örökölte, és valószínűleg elkallódott. A Vörösmarty téren 1910-ben felépült Haas-palotába átköltözött üzlete ^ajtajára az újságok hírei nyomán Hopp Ferenc mindig kifüggesztette a híres személyek tartalékban őrzött, vagy gyorsan beszerzett képeit. Ezt a képhíradást a Belvárosban sétáló közönség szívesen megtekintette. Krúdy Gyula - Budapest krónikása — rendszeresen tájékoztatta a főváros lakosait az öregúr kedvteléseiről és útikészülődéseiről, s Jókai Mórhoz hasonló alakját a pestiek jól ismerték, és a világ körüli útjai mindig nagy érdeklődést váltottak ki. Felvinczi Takács Zoltán (a keleti múzeum első igazgatója) találóan irta. hogy Hopp Fe- rencben a vilógjárós-utazás Hopp Ferenc portréja ébresztette fel a műgyűjtőt. A földközi-tengeri országok meglátogatása után újra Amerika következik, majd bejárta az észak-európai államokat és csak 1882-ben indult első világ körüli útjára. Ekkor látta először Indiát, Jávát, Kínát és Japánt. Darjeelingben felkereste Körösi Csorna Sándor sírját, ötször kelt világ körüli útra (1882, 1893, 1903, 1908, 1913), de közben 1899-ben afrikai útján a Kongó folyón a zuhata- gokig felhajózott. Utazásai közben eleinte barátainak szánt emléktárgyakat vásárolt, de gyűjtőszenvedélye nem tett különbséget a természet és az emberi kéz alkotta tárgyak között, mivel nagyon kedvelte az ásványokat, a drágaköveket, a finom gépeket és műszereket, egyéb ritkaságokat. Végül gyűjteményében mégis a művészeti alkotások kerültek többségbe. Kitűnő érzékkel és nagy szerencsével vásárolt, de ezt elősegítette iparos és kereskedő munkássága is, mert a japán tárgyak közül legszívesebben a lakkművészeti alkotásokat szerezte be, s a kínai művészet köréből nagyon vonzották a féldrágakövek. Életrajzírója, Felvinczi Takács Zoltán helyesen mutatott rá, hogy Hopp Ferenc nem volt művészettörténész, nem végzett ilyesfajta tanulmányokat, nem rendelkezett korlátlan anyagi lehetőségekkel, de kifinomult ízlésű volt, és egyre igényesebben vásárolt pesti gyűjteménye részére. A Sugár úti villája valóságos múzeum lett. A múlt század utolsó éveiben megvásárolta Xantus János hagyatékának egy részét, s voltak megbízottai, akik a budapesti műtárgykereskedésekben felmerült keleti tárgyakról azonnal értesítették, és ezek rendszerint a Hopp-villába kerültek. Az első világháború kitörése előtt, 1913-ban érkezett haza utolsó, ötödik világjáró útjáról; 81 éves, testi és szellemi ereje, kedélyállapota kitűnő volt, Hopp- Ferencet mégis már korábban is foglalkoztatta gyűjteményének sorsa. Utolsó végrendeletében 1919-ben az egész keleti műtárgygyűjteményét és az Andrássy út 103. alatt lévő villáját és keleti kertjét a magyar államra hagyta. Ez önálló ázsiai múzeum létesítését jelentette, mivel Hopp Ferenc végrendeletében azt is kikötötte, hogy az állam tulajdonában lévő egyéb keleti művészeti gyűjtemények is a Hopp múzeumba kerüljenek, s jöjjön létre egy eqységes és impozáns keleti művészeti múzeum. Az ajándékozási okirat a Tanácsköztársaság idején keletkezett, s különös szerencse, hogy ezt az ellenforradalmi rendszer nem semmisítette meg. Ma már 64 éve áll fenn a múzeum, műtárgyainak a száma meqhaladja a húszezret, és kitűnő keleti művészeti könyvtárral rendelkezi^. Hopp Ferenc 1919. szeptember 9-én halt meg. A Kerepesi úti temetőben temették el, a főváros által adományozott díszsírba. Hazai tájakon Régi udvarház Tápiőszelén Az alig karnyújtásnyira magunk mögött hagyott múltnak is viszonylag kevés tárgyi emlékét őrizzük. A XIX. századbeli táblabiróvilágról például nagyrészt csak irodalmi és művészeti alkotásai alapján tudunk. Életterének intim színhelyei, az egykori családi fészkek nyomtalanul eltűntek, s ma már nehezen rekonstruálhatók hitelesen. Aki olvasmányélményeit kiegészítendő saját tapasztalata alapján kíván képet alkotni az egykori falusi kisnemesi életmódról, a kúriák világáról, Pest megyében, Tápiószelén megteheti. Cegléd és Nagykáta között félúton felkereshet egy régi udvarházat, amely múzeumként fogadja a látogatót. Talán az egyetlen kisnemesi kúria, amely - egykori gazdái jóvoltából is - szinte érintetlenül átvészelte a történelem viharát, és megőrzött berendezésével betekintést nyújt egy letűnt világ életébe. ÉVSZÁZADOS GYŰJTEMÉNY A falu egyik mellékutcájában, gondozott őspark platánjainak védelmében áll a mindmáig épen maradt, jó arányú kúria, timpanonos, tornácos homlokzattal, két kis toronyszobával. A szerény méretű, nem hivalkodó épület a századelőn került a Blaskovich fivérek tulajdonába. A két testvér, György és János olyan haladó szellemű család sarja volt, amelyben a földnél, jószágnál többre becsülték a tudományt, az értékes relikviákat, a képző- és iparművészeti alkotásokat. Nagyapjuk, Blaskovich Gyula 1848-han Pyrker egri érsek elárverezett hagyatékából származó festményekkel és metszetekkel alapította meg a gyűjteményt, továbbá megváltotta rokonaitól a családi régiségeket. Fia kétszáz darabból, álló pipagyűjteménnyel, Barabás Miklós, Réti István képeivel gyarapította az anyagot. Az 1912-ben Tápiószelére költözött testvérek elszegényedve is megőrizték, rendszerezték, sőt fegyvergyűjteménnyel, vadak trófeáival, tengeri kagylókkal, csigákkal, ritka ásványokkal, festményekkel, szobrokkal tovább bővítették. Együtt láthatók a régi kúriák nélkülözhetetlen berendezési tárgyai; a pípatórium, amelynek egyik becses darabját állítólag Nagy Péter cár faragta, és adományozta sikeres diplomáciai közreműködéséért az egyik ősnek. A fegyverállványon számos figyelemre méltó harci eszköz függ: a II. Rákóczi Ferencnek tulajdonított pisztolypár és dísz- kard; az a török handzsár, amelyet a török szultán ajándékozott Vak Bottyánnak. Finom mívű puskák, népi faragású lőporszaruk, tölténytaskák egészítik ki a rekvizitumokat. KÖZCÉLRA SZÁNTÁK A kétezer kötetes könyvtár a szépirodalmi művek mellett történelmi munkák egész sorát őrzi, annak bizonyságául, hogy a Blaskovich testvérek élénk érdeklődést mutattak a táj régészeti emlékei iránt. A környéken MŰVÉSZET sejtették Attila hun király székhelyét, és kezdeményezésükre kezdett ásatást a Magyar Nemzeti Múzeum. Tápiószentmárton- ban lelték meg 1923-ban azt a IV. századból származó szkíta aranyszarvast, amely egy főember pajzsát díszítette, és feltehetőleg uralkodói jelkép volt. Eredetijét a Nemzeti Múzeumban, galvanomásolatát az udvarház egyik vitrinjében őrzik. Az üvegtáblák mögött antik francia. és bécsi porcelánok, ezüst úti étkészletek, díszmagyarhoz tartozó ötvösremekek, melyek közül két erdélyi mellboglár néhány éve a montreáli világkiállításon keltett csodálatot. Disztálak, értékes plasztikák, képek tanúskodnak a jó ízlésről, a szerzeményezők hozzáértéséről. Az egyik teremben címeres, díszes lószerszámok láthatók. Legendás lóversenyek emlékét idézik a díjak. Ott a tápiószent- mártoni híres ménesből származó Kincsem képe, szobra, amelyről köteteket írtak. Ezen a helyen őrzik egyik legjelesebb sikerének emlékét, az angliai tenyésztők négyezer méteres good- woodi futamának fődíját. A testvérpár nemcsak újságcikkekkel és előadásokkal vállalt részt a korabeli ismeretterjesztésből. A 'két világháború körött a hét bizonyos napjain a falusi gyerekeket fogadták. Ilyenkor kihúzták az irdatlan nagy ebédlőasztalt, előkerültek a régi társasjátékok, ifjúsági lapok, mesekönyvek. Sakkoztak, szórakoztak, felolvasást tartottak, színdarabot tanultak be, meguzsonnóztatták őket. A Blaskovich-gyűjtemény huszonegy darabja először 1896- ban a millenáris kiállítás alkalmával került a nyilvánosság elé. A fivérek 1940-ben nyitották meg kúriájukat, az érdeklődők előtt. A gyűjteményt mindig is közcélra szánták. 1952-ben ajánlották fel az államnak. Blaskovich János 1967-ben bekövetkezett haláláig szives szóval mutogatta, magyarázta az évszázados gyűjtőmunkával létrehozott kiállítást. A halálát követő esztendőben vette fel 1 a kúriabeli gyűjtemény a Blaskovich Múzeum nevet, és kisugárzó hatása jóval túlnőtt a környékén. Évente 8-9 ezer látogató keresi fel. Időszaki ki- állítermében általában kétha- vonként váltakoznak a kortárs festők, szobrászok, keramikusok tárlatai. TAMÁSI TAMÁS Múzeumi enteriőr A tápiószelei kúria Jávai démonfigura (vulkanikus kő XI—XII. sz.) DR. GOMBOS KÁROLY
