Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
A rfepÜJSÁG 1983. május 10. Moziban Belmondo macskaköröm között Az álmaharadzsa megismerkedik az álmilliomosnővel Bizonyára csendesebben őrli a sós ropit a nézőtéren az a mozi látogató, aki olyan fi'lm vetítésére üi be, melyről már a jegyvásárláskor tudja, hogy nem vett zsákbamacskát. A mozi- plakátra kiugratott főszereplő neve a garancia arra, Hogy az áru, melyet megvásárolni kíván, a maga kategóriájában megálljjá a helyét. Ismeri már a főszereplő előző filmjeit, lelke rá, ha az új esetleg csalódást okoz. Egyik régebbi filmjegyzetemnek ez volt a címe „Belmondo unja magát". A Szabadlábon Velencében című Georges Laut- ner rendezte újabb Belmondo- fi Iminek azért adtam a Belmondo macskák öröm között címet, mert a roppant népszerű és kedvelt francia filmsztár ismét a tőle szokottat nyújtotta. Nyilvánvalóan éppen ezért volt, van és lesz mindenkor nagy közönsége filmjei nek. A Szabadiéban Velencében a könnyed nyári, pihentető, nevettető és továbbgondolást nem igénylő kalandfilmek kategóriájába tartozik. Cseppet sem értékes, de legalább annyira szórakoztató, mint Jean-Paul Belmondo néhány más filmje. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ez a filmszínész jóval többre képes. Alkata, karaktere, kimunkált izomzata és fantasztikus ügyessége zárta őt saját csapdájába. Régebben írták, most már egyenesen neki írják az újaibb és újabb filmeket. Mindegyikben ő a rendíthetetlen, máskor hányaveti hős, a nők bálványa, a szuperszerető. A beskatulyázott művész. Azért a Szabadlábon Velencében című filmre nem egészen állnak a fentiek. Az is sajnálatos, hogy hazánkban megváltoztatták az eredeti, A bohóc címet. Ezzel a magunkadta semmitmondó, a film tartalmát egyáltalán nem fedő címmel, éppen a lényegről vonták el a BeJmondo-fi írnek kedvelőinek a figyelmét. Mert e filmjében valóban kedves volt. Egy olyan át- élhetően köznapi hülye tolvajt alakított, aki a történetben mindig a felszínen mozog, a gengszter ellenlábasok is őt mozgatják és akinek mégis tiszta szívvel és örömmel tud nevetni a moziilátogató. A film meséjéről nem írok, nem akarom elrontani a film történetével még ezután ismerkedők örömét. A poénokat sem lövöm le, melyekből igazán van szép számmal. Azt azonban kötelességem elmondani, hogy unalomig ismerősek azok a be- köpések, üldözési és ágyjelenetek, amelyekkel természetesen ebben a filmben is bőven kellett találkoznunk. Belmondo felszabadult bohóckodása feledteti velünk azt az érzést, hogy most is ugyanazt látjuk. - szíj — Érosz a moziban világ filmművészetének a részéRédió Örülök és bosszankodom is. örülök azért, mert Barát József Csak 18 éven felülieknek című riportja elhangozhatott a Kossuth rádióban. Mérhetetlenül bosszankodom azért, mert ismét prűd éri ónkat bizonyítottuk azzal, hogy az adás hat perccel este tizenegy óra előtt kezdődött. Miről is volt szó? Úgynevezett kényes témáról! Helyesebben a hazai kényes témáik legkényesebbjéről; a szexről és a pornóról. A negyedórás riport arra vállalkozott, hogy mozilátogatókat meghallgatva és jeles filmkritikusokkal beszélgetve határvonalat húzzon a filmvásznon gyakran feltűnő erotikus ágyjelenetek és- a pornográfia között. Itt azonnal pontosítani kell, mert hazánkban az utóbbi tiltott. Tehát nincs. De a köztudatban és magángyűjteményekben mégis van. A filmvásznon egyszerű filmeken látható meztelenkedések, a határon illegálisan áthozott és a filmművészet óriásainak általunk pornográfnak tartott filmjei között meg foga Imaihatatila n az esztétikailag láttatott és művészi értékkel megkomponált különbség. Barát József sok embert szólaltatott meg, hogy mi a véleménye a pornográfiáról. Hazánkban sem szex-, sem pornó- mozik nincsenek, a kérdés mégsem volt érthetetlen. Mindenki tudta kötni valamilyen „illegálisan" látott filmhez. Neveltetése, szociális és szexuális kulturáltsága folytán másképpen és másképpen. Sajnos, hazánkban Felírni, Bergmam, Pasolini és Fassbin- der filmjei élnek úgy sok ember tudatában, hogy ezek a pomó- filmék, és nem a rendezők mondanivalója miatt tekintik meg, hanem az izgatottan várt néhány jelenet miatt. A riportban megszólaltatott filmkritikusok szavain el kell gondolkodnunk. Mint mondták, az nem vita kérdése, hogy a vé vált az ízléses, netán nyers erővel ábrázolt nemi aktusok bemutatása. Az erotika és a pornó között ott van a határ, hogy amíg a rendező által irányított egészséges erotika a művészet tárgya, addig a pornónál az aktus válik mutatvány- nyá. Ebben igazat keli adni a kritikusoknak. És abban is, hogy hazánkban e témát illetően köz- gondolkodásunkban ható rnende- zésre és „feln őttko rú s ításra'' van szükség. Szexuális kuiltuíráfatlönságun- kat ismerve a riportban is felvetődött, hogy hasznos-e az eleve elutasítás elvét használni az ízléses szexszel szemben. Mert a pornó az egyik véglet. Barát József riportjával egy cölöpöt ütött le. Csak miatta nagyon sajnálom azokat a hallgatókat, akik nek nem állt módjukban a késői kezdés miatt meghallgatni és végiggondolni riportját. Mert aludtak. Vagy nem... Kossuth könyvek Köpeczi Béla: Műveltség és minőség A könyvhétre jelent meg Köpeczi Béla akadémikus tanulmánykötete, a Műveltség és minőség. A tanulmányok a társadalmi tudattal, a kultúra, az értelmiség és az életmód kérdéseivel foglalkoznak. A problémákat a társadalmi-politikai mozgásfolyamatok szemszögéből tárgyalja hatalmas ideológiai érvrendszert is felvonultatva állításai igazolása mellett. Érdekes, új szemszögből elemzi a hiedelmeket és a nemzeti sztereotipiákat. A kérdések tárgyalása során egységbe ötvözi a német filozófiai alaposságot, a franciás szellemességet és az angolszász adatszerűséget. Olyan bonyolult és összetett fogalmakat elemez, mint a pártosság a művészetben, a szocialista realizmus és a kultúra, összevetve a mindennapok kultúrájával. A könyv példát mutat arra is, hogy a tartalmas gondolatok és a könnyed, élvezetes stílus nem zárja ki egymást. Köpeczi Béla akadémikus és miniszter a történészi, ideológusi, szociológusi, írodalomtörténészi és kultúrpo- lítíkusi nézőpontokat ötvözi egységes tudományos gondolkodásmóddá,. Tévéfilmlesztivál Kőszegen ötödik alkalommal ad otthont a televíziós gyermekműsorok és -filmek szemléjének Kőszeg. A május 23. és 28. között sorra kerülő rendezvény programjáról Katkics Ilona, a Szemle igazgatója hétfőn tájékoztatta a sajtó munkatársait. Idén is megtartja konferencia jellegét a seregszemle — hangsúlyozta elöljáróban. Huszon- i nyolc, az előző két esztendő terméséből válogatott műsort, mintegy tizennégy és fél órányi programot vetítenek. A résztvevők, a gyermékkultúra jeles szakemberei - - filmkritikusok, művészek, írók, pedagógusok és szociológusok - három gondolatkörbe csoportosítva cserélik ki véleményüket arról, hogy az adások megfelelnek-e a legkisebbek érdeklődésének, el- érik-e a kellő hatást. Új színfolt a gyermeknézők aktív részvétele az idei fesztiválon. A város három iskolájában, valamint Harvátzsidányban, Szombathelyen és Észak-Dunántúl számos településén a 2-es csatornán követhetik nyomon a szemle programjait a tanulók, s a tömegkommunikációs kutató központ felkérésére levélben írják meg véleményüket a látottakról. Színházi esték Kiegyezés IHyé© Gyula drámája Költő volt, a versek mellett másodlagosnak vallotta prózáját, még akkor is, ha olyan remeklések kerültek ki keze alól, mint a Puszták népe, a Magyarok, vagy az Ebéd a kastélyban. Pedig még itt vannak a drámák is, amelyből életében három kötet jelent meg, A tű toka című „drámai példázattól" az 1973-as Petőfi- drámáig, s ezekhez csatlakozik az élete utolsó heteiben bemutatott Kiegyezés, ha ugyan hagyatékából nem kerülnek elő eddig ismeretlen művek. A drámaíró Illyést teljes jelentőségében valószínűleg még ezután fogjuk felfedezni. Tudjuk, hogy gazdag termésében vannak igazi remekművek, de drámáinak egységes világát még nem mértük fel. A kompozíció biztonsága nemcsak az egyes műveket jellemzi, hanem a darabok egymásba kapcsolódó ivét is: minden egymást építi, s felismerhető a sorozatban az organikus egység, amit Goethe oly gyakran emlegetett. A Kiegyezés is szervesen illeszkedik ebbe a sorba, jóllehet sokban különbözik a többitől, mondanivalójában, művészi megoldásában egyaránt. A magyar kiegyezésről szól, 1867-ről, de azért, hogy szabadon kezelhesse az időt, spanyol környezetbe teszi a cselekményt, ami tulajdonképpen nem más, mint fölényes játék, vagy az általános példázat eszköze. A színpadkép félreérthetetlen. Bal oldalon az ismert olasz gúnyrajz, 7 due carnefici (A két hóhér) szoborba faragva, a másik oldalon a szabadságharc tárgyi emlékei. Ebbe a környezetbe térnek vissza a vesztett szabadságharc kegyelmet kapott résztvevői, s megkezdődhet az alku a hatalommal és a lelkiismerettel, a nagyobb állásért, a koncért. Illyés nem 1867-et ábrázolja, hisz Arany verséről épp úgy szó esik itt mint a századforduló reménytelen kivándorlóiról, ezért is kell a semleges környezet. A kérdés itt emelkedik az általánosba, mert ha a kiegyezés behódolás, a rossz hatalom igazolása, akkor az átmeneti érvényesülés túlságosan nagy ár. Romon, a fékezhetetlen lázadó nem adja meg magát, Carlos, Fernando a miniszterrel együtt abban bízik, hogy jó ügyet szolgál, ha a kiegyezésben a megbékélést keresi. Drámai összeütközéseken át vezet Illyés hőseinek útja, hogy a végén mégiscsak a magyar kiegyezés példázata legyen, összes ellentmondásával. A Pécsi Nemzeti Színház előadása minden részletében kidolgozott, meggyőző. Szegvári Menyhért rendezése a látványosságot is szolgálja: már az előadás előtt elkezdődik a darab, hogy a házasságkötés ünnepe a színpadon folytatódjék egy valóságos boszorkányszombattal sugallva 1867 ördögi praktikáit. Az előadás középpontjában Tyll Attila áll, ez a kitűnő színész, aki mindig érzékenyen reagál Tilyés szövegének fordulataira. Mellette Újváry Zoltán és Andresz Katalin a leghitelesebb, de a többiek is állják a nehéz szöveg és a fordulatos dráma próbáját: Újlaky László, Gergely V. Róbert, Balikó Tamás, Sólyom Katalin, Láng Györgyi. CSÁNYI LÁSZLÓ Tévénapló Lábjegyzet A néma leventéhez A néma levente bemutatója 1936-ban volt, s azóta tulajdonképpen megszakítás nélkül műsoron van. Úgy tartják, Heltai legjobb darabja, bár bő a választék, mert az erősen vitatható Petőfi-átköltés, a János vitéz éppúgy siker, mint A tündérlaki lányok, az Egy fillér pedig olyan, mintha egy sikeres színműírói pálya foglalata lenne. Hel- tainak mindig sikere Volt, |n Kató-versek gyermeteg poézisa éppúgy hatott, Imint esetenként valóban bravúros regényei, de népszerűségben A néma leventével 1egyik sem veszi fel a versenyt. Mi a titka? Ha az irodalomtörténet felől közeledünk hozzá, bizony megkésett alkotás, Rostand-nak az Iirodalom peremén lebegő verses drámáit idézi, a Cyranót, a Sas- fiókot, de az is igaz, hogy ezek sem veszítették el népszerűségüket. A téma sem új, de azzal, hogy Heltai tévedhetetlen biztonsággal Mátyás király korába helyezte a történetet, már csatát ínyért, hisz a Mátyás-legendák sorát szaporította, éppúgy, mint Arany. S micsoda szerep! Ziliát először Bajor Gizi játszotta, az 1955-ös felújításon Ruttkai Éva követte, £ a jövőben is nagyon sokan Jognak még vágyódni a szerepre és a sikerre, [mert d kettő elválaszthatatlan. De nemcsak Zilia, minden szerep a helyén van 'ebben az ál-történelmi játékban, s 'talán taz a titka, hogy játék, önfeledt, boldog fáték, ahol semmit nem kell komolyan venni, a tanulság fnégis 'meghatóan kézenfekvő, mert győz a szerelem, s o könnyed Verssorok olyan bensőségesen áramlanak, mint Imaga a boldogság. Heltai Jenővel újra és újra zavarba jön az irodalomtörténet, végre egyszer már illenék komolyan venni, de mintha Heltai nem hagyná magát, s ’a kritikusok elsősorban azt vethetik szemére, amivel Várkonyi Nándor is jellemezte: „A mindig jóindulatú érzelmesség a megoldó motívum s mellette az ügyes lelemény, a nagy bonyolító készség teszik lekötővé ‘meséit". Ez b „jóindulatú érzelmesség” A néma leventéből sem hiányzik, s ‘talán ez is a titka. Minden a helyén van, la nézőt jól csengő verssorrík vezetik a biztos megoldás felé, a siker pedig a remekmű illúzióját kelti. S közben talán Rnégiscsak Remekműről van szó, legalábbis a remekműnek egy olyan fajtájáról, amit az irodalomtörténet tudomásul vesz, mert a siker igazolja, de többet nem lehet hozzátenni. Indokolt volt, hogy a tv újra elővegye? Természetesen. Minden színésznek jó szerep, 1minden nézőnek kellemes órák, mert előre tudjuk, hogy győz a szerelem és győz az igazság. Ki kívánhatna többet? Cs. L. Közérthetően! Az RTV-újság ázt írta a csütörtöki nap tévé 2-es prog- ja rovatába, hogy b 18 óra 30 perckor kezdődő és Az egészséges kisbabáért címet viselő ismeretterjesztő film „minden jelenlegi jss leendő anyához szól”, s még azt is, hogy „mii tehetnek a szülők annak éndekében, hogy minél több egészséges kisbaba szülessen". Nem lehet eleget beszélni a 'terhesség, a terhességgondozás és a szülés körül lehetséges 'problémákról, azok meg- előzhetőségéről, s mindezt tenni úgy kell, 'és csak úgy érdemes, ha az okos, Imeggyőző és igaz szavakat minél többen hallják, s minél többekre tud hatni. Tehát nem kétséges, hogy a televízió igen alkalmas a sokakhoz szóló' ismeretterjesztés szerepét betölteni, hiszen „hangja" milliókhoz jut el. Nyilván, így volt ez az említett ‘műsorral is, amelyet a pécsi körzeti stúdió munkatársai készítettek az Orvostovábbképző Intézet segítségével. Egyetemi tanárdk, docensek, adjunktusok, sőt, egy tanársegéd is megszólalt a filmben, s beszéltek a terhességről, szülésről, komplikációkról, korszerű vizsgálati módszerekről. Igen, ők beszéltek, viszont a nézők nagyobb része jószerével alig-alig értett valamit mondanivalójukból, kivéve dr. Szigetvád Iván egyetemi tanársegéd terhességi vizsgálatot bemutató és kommentáló, magyarázó szavait. A korosabb orvosok rendre használták a latin szakkifejezéseket, olyannyira, hogy a nézőnek úgy tűnt, ‘mintha nem is a tömeghez szóló ismeretterjesztő előadást hallgatna, hanem egy orvostovábbképző ülésre csöppent volna be. Meg kell jegyezni, hogy néhány szakkifejezés elhangzásakor a képernyőre Íródott annak "magyar és közhasználatban levő megfelelője, de a legtöbb dolga végezetlenül „elszállt". Kár! És az is, hogy a szülők feladatairól édeskeveset tudhattak Imeg a nézők. —hm Cirill és Metód legendája Régi korba tekinthettünk vissza az elmúlt héten a Magyar Televízió Imunkatársai jóvoltából, akik bolgár kollégáikkal együttműködve készítették el a képernyőre került, Cirill és Metód legendája című filmet. A két görög szerzetes, hittérítő életéről, munkásságáról egy átlagos tévénéző valószínűleg ‘nem túlságosan sokat tudhatott korábban, ám a mostani műsor érthetőbbé tette ezt a tényt, hogy nevük szinte fogalom a cirill ábécét használó szláv népek körében, s választ adott \arra a kérdésre is, hogy miért övezi alakjukat különösen nagy tisztelet Bulgáriában. Cirill és Metód a szláv írásbeliség megteremtői voltak; 862-ben ábécét állítottak össze, írást adva a szláv népeknek, felemelve őket az európai civilizációba. A Szaloniki vidékéről "származó két testvér a maguk szerkesztette írás segítségével Bizánc követeként járta a Szlávok lakta vidékeket Kelet- és Közép-Európában, s nemzeti nyelven hirdették a kereszténységet, szemben a latinul tanító német papsággal, amely Róma nevében egyre erőszakosabban terjeszkedett. S hirdették-tanították a szláv népek körében a kultúrának és a tudományoknak az alapjait. A tudás e két apostola olyan legendát teremtett, amelyet hasznos és érdekes volt látni-hallani a képernyőn, be-bepillantva a Balkán hegyei között megbúvó kolostorok mai világába is. Az elődeikhez hasonlóan élő, nagy szakállú, ortodox szertartásé barátok sejtelmes, liturgikus énekeit adták elő; képernyőre került a szerzetesavatás, a keresztelés ceremóniája. Ezek nem változtak a több mint egy évezred folyamán. De - mint a film készítői is nagy hangsúlyt adtak ennek - a változások során, Cirill és Metód munkásságának eredményeként alakulhatott ki Bulgária mai kulturális, művészeti, tudományos élete. —szék
