Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
1983. május 7. Szőlőkultúra, borkultúra Tolna megyében 'különösen Szekszárdon és közvetlen ■ -----------Jjkömyékén, a szőlő és bor rendkívül fontos dolog. A gazdálkodós és a termelés szerkezetében, az egyes gazdálkodási ágaknak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásában az utóbbi években jelentős eltolódás történt, de ez nem változtat azon, hogy a szőlő és bor fontos helyet foglal el ezen a tájon. Arról se feledkezzünk meg, hogy valamikor Székszárd' viszonylagos jómódját a bornak köszönhette, a szekszárdi bor fogalom volt. Időnként megkopott a hírnév csillogása, de egészen soha nem kopott él. Az is az igazsághoz tartozik, hogy mostanában a borértékesítésben a világpiacon dekonjunktúra van, de okik hisznek a sző- lészetben-borászatban, abban is hisznek, hogy lesz még konjunktúra is. Túl vagyunk a borversenyek zömén, pontosan egy van még vissza, a megyei. Az egyik legrangosabbra is sor került már, ez pedig a szekszárdi történelmi borvidéki, amelyről nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész megye szőlő- és borkultúráját reprezentáló. Mielőtt rátérnénk a szőlővidéki, különösen a történelmi borvidéki tapasztalatok ismertetésére, taglalására, egy újabban divatossá lett szokásról ejtsünk pár szót. Divatba jötték manapság az üzemi, munkahelyi „borverse: nyék". Az idézőjelet nem valamiféle sértésnek szánom, mindössze azért látszott célszerűnek kitenni, mert ezek a borkóstolók mégsem érnek föl az igazi versenyekkel. Hasznuk azonban kétségtelen. Először közelítsük meg az emberi oldalról: összejövetelt, baráti találkozókat jelentenek, szóró-' „ sabbra kovácsolják a munkahelyi közösségeket. Senki se higgye, hagy ezeken valamiféle dínomdánom folyik, a tapasztalatok szerint csendes beszélgetések, tapasztalatcserék folynak ilyenkor. Utóbb már mindenüvé meghívnak egy szakembert, aki hasznos tanácsokat ad a kiskerttufajcTonosoknak mind a szőlőtermesztéssel, mind a borkezeléssel kapcsolatban. Sőt, azoknak is segít a fajtakiválasztásban, akik még ezután kívánnak szőlőt telepíteni. És akkor lássuk, mit mutatott a történelmi borvidéki verseny? Mindenek előtt szögezzük le, hogy a tavalyi évjárat csak közepes volt. Ennek ellenére nagyon szép borokkal találkozhattunk, elsősorban a vörös fajtáknál, de a fehéreknél is. A rendezőket már a beküldött minták kiugróan nagy mennyisége is meglepte, az eredmény pedig még inkább. Ez valamik mutat. Leginkább azt, hogy nemcsak a szőlőtermelők száma nőtt meg, nemcsak ismereteik gyarapodtak o szőlőművelésben, hanem leginkább a borkultúra színvonalának emelkedéséről beszélhetünk. Valamikor még rangos versenyeken is találkozhattunk hibás, tisztátalan borokkal, mást ez nem fordult elő. És nemcsak a szigorú eiőzsürizésnek köszönhetően, hanem főként a beküldött minták minősége, tisztasága miakt. A fentebb említett kritériumok természetesen elvárhatók, sőt egyenesen e'lvárandók a nagygazdaságoknál, de a kistermelők mintáiban sem találtak kivetnivalót a bíráló bizottságok tagjai. A fehér boroknál változatlanul jól szerepelt az olaszriz------------------------------------- ling, Továbbra h egyik meghatározó fajtája a vidéknek, annak ellenére, hogy kései érésű. Meglepően jól szerepelt a rizlingszilváni és az illatos fajták: a chardonnay, a muscat ottonel és a tramini. Ami a további telepítésék kívánatos irányát illeti, az olasz- rizlrnget változatlanul alapfajtának kell tekinteni, természetesen a megfelelő részarányt figyelembe véve. Testes, szép bort ad, különösen a kistermelőknek ajánlható. A vörös fajták messze jobban szerepeltek a történelmi borvidéki versenyen, mint a fehérek. Elsőként a cabernet-t keil kiemelni, utána következik a kékfrankos és a merlot. A fentieket azzal a megállapítással tesszük, hogy volumenében a kékfrankost kell alapfajtának tekinteni a jövőben is. A ca- bernét fűszeres, kellemes illatú, zamatú bort ad, egyetlen hibája, hogy kései érésű. És hogy az öreg szekszárdiaknak is mondjak egy jó hírt: elég szépen szerepéit a kadarkfi. Korántsem keil „leírni”. Kellemes, bársonyos, szép, lágy bora miatt házikertekben kifejezetten ajánlott. Az igazi nagy borokat a bikavérek jelentették. Ez megint a borkultúrára hívja fel a figyelmet, bikavért ugyanis vegyes' kékszőlőből, esetleg házasítással lehet előállítani. Azral számolni kell, hogy a nagyüzemek borászata mindig is előtte fog járni a kistermelőkének, de éppen a borversenyeknek köszönhető, hagy ima már közel sem akkora a szakadék közöttük, mint akár egy évtizeddel ezelőtt volt. Néhány szót ejtsünk a borok elbírálásáról. Először is a borverseny nem a termelők, hanem a borok versenye. A zsűrizés a nemzetközileg elfogadott szabványok szerint, titkosan történik, hibapontos rendszerrel. A zsűritagok — pontozólapon feltüntetett- véleménye alapján az értékelést külön titkárság végzi. A zsűrik 5-7 tagúak. Az általuk adott hibapontok két szélső értékét a titkárság nem veszi figyelembe, hanem a közbülső értékek átlagát számítja. A megyei borversenyre egyébként a borokat már jeligésen kell beküldeni, tehát a rendezők is csak utólag tudják meg, ki mennyi és milyen fajtájú bormintát küldött. Végül ragaszkodjunk a hagyományhoz. Minden évben közöltük a szekszárdi történelmi borvidéki borverseny aranyérmes borai termelőinek nevét. Most is megtesszük, hiszen ez rangot ad, elsősorban persze nem anyagiakban, hanem erkölcsiekben. A fehér borok közül a szekszárdi Aranyfürt Tsz három, a Szekszárdi Állami Gazdaság négy bora érdemesült aranyéremre. A kistermelők közül Zsikó János, Jantner Ferenc, Balogh Jó- rsef, Pap József, Werner Mihály, Tam István, Kaposi István (két mintája), Piszter József, dr. Szabópál Antal és Páli Mihály lett aranyérmes. ' A vörös boroknál: a szekszárdi Aranyfürt Tsz nyolc, a báta- szé'ki Búzákailász Tsz két, o decsi Egyetértés Tsz négy, a Szekszárdi Állami Gazdaság tíz mintája. Az aranyérmes kistermelők: Hargitai István, Bukli István, — ■■■ ■ ■ - Váczi Imre, Méth János, Kreisel Jüngenné, Nagy Sándor, Jencski Ferenc, Kemler András, Varga Endre, Bő- vári János, Mityák Ferenc (két mintával), Kóleszár Ferenc, Schau* bér István, Balázs Imre, Fogarasi Márton, Orbán József, Tam József és Vesztergomlbi Ferenc. LETENYEI GYÖRGY mÉPÜJSÁG 5 ™ ■ imUiiif 1133^0 nymik A falu népességmegtartó ereje a korszerűségben jrejlik. Ha nem kell eljárni távol a családtól munkába, ha Iván 'rendes alapellátás, jakkor a falu lakói nem kívánkoznak el megszokott környezetüktől nagyobb íközségekbe vagy a városokba. • A Felsőnánán, IKétyen és Murgán élő, a Kossuth termelő- szövetkezetben dolgozó 75 nő kapott új munkahelyet a közelmúltban. lAz asszonyok iparkodó emberek, most ‘az ipart próbálják, s taz felső hetek tapasztalatai azt mutatják: kellő eredménnyel. A lelsőnánai ‘termelőszövetkezet a kétyi dombon üzemet épített. A Bonyhádi Cipőgyár lés p szekszárdi műszergyár részére dolgoznak ,az Asszonyok. A beruházás b termelőszövetkezetnek ötmillió forintjába került. Az új munkahelyek teremtésével tisztes haszonra is számítanak, de legfontosabb, hogy a három községben Megmaradjanak a családok, mindenk- megtalálja a megélhetéshez {szükséges [munkát és a megfelelő jövedelmet. Az üzem népességmegtartó erővé válik, is ez nagyon lontos az itt élő 'embereknek, a két gyárnak és természetesen a termelőszövetkezetnek. Fotó: Gottvald Károly Sánta Salamonná csoportvezető ellenőrzés közben Fazekas Boldizsárné _________________________I B iszak Fábiánnénak ez az első munkahelye Dávid Menyhértné ^neózza a kész felsőrészeket [I Pál Gézáné a teljesítménytáblánál 3 Habony Jánosné ja minden igényt kielégítő öltözőben Wolf Józsefné és Peszt lErzsébet előkészítik az anyagot
