Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

2^ÍÉPCUSÁG 1983. május. 4. PANORÁMA Asszad és Arafat tárgyalásai H-afez Asszad Szíriái államfő kedden Damaszkuszba-n fogadta Ja-sszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végre­hajtó bizottságának elnökét. A palesztin küldöttségben ott volt Haled Fahum, a Palesztinái Nemzeti Tanács (parlament) el­nöke és a végrehajtó bizottság több tagja. Legutóbb a múlt év szeptemberében, a PFSZ bejrúti központjának elvesztése után találkozott a szíriai elnök Ara- fattal. ' Hétfőn este Husszein jordá- niai király fogadta Honi al- Hassza-n palesztin politikust, aki Arafat írásos üzenetével érke­zett Amma-nba, A jordánioi— palesztin tárgyalások három he­te történt megszakítása óta ez volt az első, palesztin részről pozitívnak minősített kapcsolat- felvétel. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter iközelJkeleti uta­zásának az a fő célja, hogy megsemmisítse, vagy legalább­is meggyengítse a palesztin forradalmat, Libanont a Camp David-i különaiku újabb lánc­szemévé tegye, Szíriát pedig térdre kényszerítse, és amerikai befolyás alá vonja - mutatott rá George Hobbas, a Népi Front Palesztina Felszabadítá­sáért elnevezésű szervezet főtit­kára Moszkvában, a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában. George Habbas, aki a szov­jet Afroázsiai Szolidaritási Bi­zottság vendégeként tett láto­gatást Moszkvában, felhívta a figyelmet arra, hogy a libanoni Bek-a a-völgyben tapasztalható izraeli háborús készülődés egy Szíria elleni agresszió előjáté­ka. Amit Shultznak nem sikerült elérnie politikai eszközökkel, azt a harckocsik segítségével igye­keznek megvalósítani. A jelen­legi helyzetben a Palesztinái Felszabadítási Szervezet leg­fontosabb feladata: meghiúsí­tani Reagan elnök és a nem­zetközi reakció azon tervét, hogy ránk erőszakolja a közel- keleti rendezés amerikai elkép­zelését, mely az arabok számá­ra elfogadhatatlan - hangsú­lyozta Habbas. Nyilatkozatában Habbas ki­emelte, milyen fontosságot tu­lajdonítanak az arab népek, és különösen a palesztin nép an­nak a mélységes szolidaritásnak, amelyet a Szovjetunió részéről tapasztalnak harcuk iránt. BUDAPEST Kedden Budapesten felavat­ták a kilenc esztendeje elhunyt Rusznyák Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia vált el­nökének a Szigetvári utca 24. számú házon elhelyezett em­léktábláját. Az utca keddtől a nemzetközi hírű professzor ne­vét viseli. Az avatóünnepségen — amelyen részt vett Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára, valamint politikai, tudományos és társadalmi életünk számos kiemelkedő személyisége — Szentá-gathai János, o Magyar Tudományos Akadémia elnöke emlékezett a magyar orvostu­domány kimagasló alakjára. * A Magyar Tudományos Aka­démián kedden folytatódtak az Akadémia évi közgyűlését elő­készítő osztályülések. A társa­dalomtudományok három osztá­lyának - hétfőn megkezdődött — együttes ülésén befejezték A hagyományos és új a magyar szellemi életben című témakör megvitatását. Az előadásokat vita követte, majd Szabolcsi Miklós zárszavával befejeződött a három társadalomtudomány osztályának együttes ülése. Az amerikai püspökök az atomfegyverkezésröl Elsöprő többséggel hagyták jóvá az amerikai katolikus püs­pökök hétfőn a nukleáris fegy­verek befagyasztásának elvét, súlyos erkölcsi csapást mérve ezzel a Reagan-kormányzatra. A Fehér Ház szinte az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy a háború és béke kérdé­seivel foglalkozó pásztorlevél szövegébe végül is olyan meg­fogalmazás kerül, amely lehe­tővé teszi a kormány katona­politikai elveinek elfogadtatását a katolikus hívők tízmillióival. Washington arra törekedett, hogy a pásztorlevél ne tartal­mazzon közvetlen utalást a nukleáris fegyverek befagyasz­tására, legfeljebb csak az atom­fegyver-gyártás „megfékezésé­re" vonatkozzék. A püspöki kar nem követel azonnali politikai akciót, de elvileg egyértelműen foglal állást „haladéktalan, kétoldalú, ellenőrizhető egyez­mények'’ megkötése mellett. A katolikus püspöki konferen­cia még ezután szavaz a két éve készülő 155 oldalas pásztor- levél teljes és végleges szöve­géről. Politikai megfigyelők sze­rint e szavazás után a pásztor­levél az amerikai római katoli­kus egyház történetének leg­fontosabb politikai dokumentu­mává válik. Csapatkivonás Lengyel helyzetkép A kambodzsai fővárosban ünnepélyesen búcsúztatták a Kam­bodzsából kivont vietnami csapatok újabb egységeit. (Telefotó) Politikai sikerként értékeli a lengyel vezetés május elseje méltó megünneplését - jelen­tette ki keddi varsói nemzetközi sajtóértekezletén Jerzy Úrban, a kormány seówivője. A felvonulá­sokon a teljes önkéntesség alap­ján több mint hat és fél millió ember vett részt, két és fél mil­lióval több, mint tavaly. Kudar­cot vallott a belső politikai el­lenfélnek az a nyugatról erő­sen támogatott próbálkozása, hogy bojkottálja a felvonuláso­kat, illetve „ellenmeneteket" szervezzen. A 49 vajdaság kö­zül 34-ben semmilyen rendzava- rási kísérlet nem volt, s az ille­gális „Szolidaritás” égisze alatt működő ellenzéki csoportoknak országos viszonylatban össze­sen csak 40 ezer embert sikerült bevonulok a kisebb-magyobb rendbontási akciókba. . DELHI A Hazafias Népfront Indiá­ban tartózkodó küldöttsége, amelyet Pozsgay Imre főtitkár vezet, megkoszorúzta Mahatma Gandhi és Dzs-avaharlal Nehru síremlékét. Szívélyes, baráti ta­lálkozón megbeszélést folyta­tott Radzsendra Kunra ri BadzS- pál asszony főtitkárral és az In­diai Nemzeti Kongresszus (I) Párt több más vezetőjével. Indira Gandhi asszony minisz­terelnök, a Kongresszus Párt (I) elnöke fogadta a küldöttséget. REGGIO CALABRIA Az olasz rendőrség keddi közlése szerint letartóztattak 22 személyt, akik gyaníthatóan a maffia tagjai. Ügyükkel kap­csolatban 19, mór börtönben ülő Személyt elővezettek, 15 személy ellen pedig elfogatási parancsot adtak ki. A gyanúsí­tottakat 1981-ben már egyszer bíróság elé állították, de akkor bizonyítékok híján felmentet­ték őket. SZÉKESFEHÉRVÁR Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden Fejér megyébe látoga­tott. Székesfehérvárott részt vett és felszólalt az MSZMP Fejér megyei Bizottságának kibővített ülésén*. A pártbizottsági ülés után a Központi Bizottság titká­ra Szabadegyházára, az Izocu- kor- és Szeszgyárba látogatott. Olasz dilemma Kedd esti kommentárunk. Az olasz belpolitika határidőnaplójába már voltaképpen bejegyezték a június 26-i napot, mint az új — soronkivüli - választás dátumát. Amióta a mostani koalíciós kormány nélkülözhetetlen tagja, az Olasz Szocialista Párt nem tá­mogatja tovább a Fanlani-kabinetet, senki nem kételkedik abban, hogy nincs más út, mint urnákhoz szólítani a vá­lasztókat. Csakhogy a várakozások ellenére a köztársasági elnök, Pertini hétfőn mégsem oszlatta fel a parlamentet, hanem megbízta a szenátus elnökét, hogy folytassa a kor­mányalakítási próbálkozásokat. Itália és a külvilág egy­aránt meglepődött ezen, hiszen józan ész szerint nincs esély a kereszténydemokraták és a középpártok koalíciójá­nak megmentésére. A választani vagy nem választani dilemmában mindkét lehetséges válasz mellett lehet találni érveket. A voksolás kézenfekvőnek és kényszerűnek tűnik, hiszen az előretörésre számító szocialisták immár eltökélték a vá­lasztási erőpróbát. Mivel nélkülük a kereszténydemokraták nem alakíthatnak kormányképes koalíciót, számukra sincs más megoldás. Viszont sokan úgy vélik, hogy az új szavazás aligha hoz majd olyan új szereposztást, amely biztos többségű kor­mányzathoz vezetne. Nyilván ezt mérlegelte Pertini elnök is, amikor egyelőre elodázta a rendkívüli választások kiírását. Valószínűleg maga is biztos benne, hogy ez csak átmeneti lehet. Hiszen az olasz belpolitika mai képlete nem ad nagy lehetőséget a manőverezésre. Van két nagy párt,-a polgári kereszténydemokrata és a baloldali kommunista, amely tá­bora és befolyása révén meghatározó az országban. Együtt­működésük viszont kizárt, ahogy egyedüli kormányzásuk is. A többi - szövetségesként szóba jöhető — párt pedig túl kicsi ahhoz, hogy önmagában döntő lehessen. A szavazók tízegynéhány százalékának támogatására számító szocialis­ták viszont ennek ellenére kulcspozícióban vannak, mert nélkülük senki nem tud csinálni semmit. Ráadásul ők a nép­szerűségi ranglétrán évek óta felfelé araszolnak, érthető te­hát, hogy új megméretést szeretnének, erősebb pozíciók megszerzése reményében. Marjai József fogadta Edward Robertset Marjai József minisztereinök- helyettes fogadta Edward Ro­bertset, az Eli Lilly amerikai élelmiszer-vegyészeti és gyógy­szeripari konszern ügyvezető al- elnökét, aki hivatalos látogatá­son hazáinkban tartózkodik. Az amerikai cég tavaly júniustól vegyes vállalkozás formájában működik együtt a BCR-rel, a Bábolnai Mezőgazdasági Kom­binát, a Ch-inain Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára, va­lamint a Kőbányai Gyógyszer- árugyá-r közös vállalatával. A megbeszélésen jelen volt Bur- gert Róbert, a Bábolnai Mező­gazdasági Kombinát vezérigaz­gatója is. Eltemették dr. Várkonyi Imrét Kedden a Farkasréti temető­ben mély részvéttel kísérték ütollsó útjára dr. Várkonyi Imre kononokot, az Aotio Catholica országos igazgatóját, a magyar katolikus püspöki kar külügyi bizottságának főtitkárát, or­szággyűlési képviselőt. A gyász- szertartást dr. Ijj-as JózseL kalo­csai érsék végezte. A katolikus egyház és a papi békemozga­lom nevében Bíró Imre kano­nok, az Országos Békétanács katolikus bizottságának főtitká­ra mondott búcsúbeszédet. Az Országos Béketanács, az álla­mi és a társadalmi szervek kép­viseletében Pethő Tibor, az Or­szágos Békétanács alelnö'ke emlékezett meg dr. Várkonyi Imre munkásságáról. Az Euró­pai KatdBkusök Berlini Konfe­renciája részéről Ottó Hard- muth Fuchs, a mozgalom elnö­ke méltatta az elhunyt érdeme­it. Franciaország és Kína fi spanyol kormányfő bonni látogatása Baracs Dénes, qz MTI hírma­gyarázója írja: Hol van már a tavalyi hó — kiálthatott volna fel a kedden Pékingbe érkezett francia el­nök, ha nem lenne éppen ta­vasz, s ha a múlt, amelyre utal, nem veszett volna- el csaknem két évtized távlatába. Hiszen 1964 után, amikor De Gaulle tábornok Franciaországa a nagy nyugati hatalmak közül elsőként vette fel a diplomá­ciai -kapcsolatot az akkor még a nyugati elismeréstől általá­ban -megfosztott Kínai Népköz- társasággal, Párizs különleges viszonyra aspirálahtott: Feleing kiváltságos tőkés partnerévé válhatott volna. Ez a remény előbb a kínai belpolitika, -majd a pe­kingi diplomácia zátonya­in szenvedett hajótörést. Ami az előbbit illeti, a „kulturális forradalom" zűrzavara, befelé- fordulása szinte minden ország­gal minimálisra csökkentette Pékirng külkapcsolatait, ebben az összefüggésben tehát sem­mivé vált Pálrizs előnye. Amikor azonban a hatalmas ország már kifelé fordult a „kulturális forradalom” belharoaibál, ezt „arccal Amerika" (és Japán) felé tette meg. Kévésé segített Párizs pozícióin, hogy volt bi­zonyos szerepe a kínai—ameri­kai párbeszéd előmozdításában is. A hirtelen kibontakozó, he­ves amerikai-kínai flört kevés helyet hagyott a házasságköz- vetítőknek. Amikorra tehát Georges Pom- pid-ou személyében az első francia elnök, nyolc évvel a diplomáciai k a p c s ol a tf e I vé te I után, Pekingbe érkezett, más, ügyesebben manőverező orszá­gok vezetőinek lába nyomába léphetett csak. Rég megelőzte egy olyan ország elnöke, amely- lyel — az Egyesült Államokkal — Kínának még mindig nem volt teljes jogú diplomáciai kap­csolata, valamint a szomszédos gazdasági óriás, (Peki-ng haj­dani ősellensége). Japán mi­niszterelnöke. S ha Nixon szá­mára a pekingi kézfogás még csak utat nyitott a gazdasági- politikai kapcsolatok rendszeré­nek kiépítéséhez, Tanaka ép­penséggel betetőzte a két or­szág között már korábban lét­rejött kapcsolatok máris impo­záns épületét 1972-ben. Párizs és Péking kapcsolatai ily módon, ha a franciák ko­rábban kiépült személyes kap­csolatainak súlya meg is ma­radt, mostanára végül is a normális államközi szférába so­roltak be. Franciaország pekin­gi elbírálását tehát nem a tör­ténelem, hanem a bilaterális kontaktushoz konkrétan fűződő érdekék határozták meg mind­két oldalról. így történhetett, hogy a hangsúlyozott barátság ellenére a gazdasági szférában Franciaország nem sok sikert ért el. Míg’ a „kulturális forra­dalom" végén Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi part­nere volt, azóta a hetedik hely­re csúszott vissza, jelenleg mér­lege még deficites is Pékiinggel szemben. Természetesen, a két ország nemzetközi pozícióiban mindig voltak olyan rokon vonások, amelyek megkönnyítették szá­mukra a megértést. A függet­lenségi törekvések hang-súlyo­zása sok esetben találkozott, (időnként a „szuperhatalmak" irányában élezték ki, bár ez különböző tartalmaikat takart — Párizs például ragaszkodott a Moszkvával való dialektushoz is a hetvenes évékben míg Pe- king, amely most tárgyal Moszkvával, minden erővel el­lenezte azt). Kína és Francia- ország egyaránt tartózkodott az atomfegyverek elterjedésének meggátolására szolgáló atom­sorom pó-szerződés aláírásától. Azonban akadtak vitás pon­tok is — legutóbb például egy olyan terlüeten, Indökínát ille­tően, amely mindkét ország számára érzékeny pontot jelent. Emlékezetes, hogy az 1954-es genfi értekezleten Kína és Fran­ciaország diplomáciai ákciója hozzájárult a sikerhez, majd az indokínai konfliktus idején Pá­rizs is élítélte azt az amerikai intervenciót, amely ellen Pekin-g aktívan, ha nem is saját meg­fontolások híján, fellépett. A közelmúltban viszont Clau- de Cheysson francia külügymi­niszter hanoi látogatása nem is titkolt rosszallást váltott ki Pe­kingiben, annál is inkább, mi­vel a francia diplomácia szóki­mondásáról ismert vezetője nem titkolta: a vietnami csapatok je­lenlegi kivonása Kambodzsából a vörös khmer terror visszaté­résének veszélyét idézi fel sze­mében. Párizs, indokínai befo­lyásának újjáépítésén dolgozva, segélyt helyezett kilátásba Viet­namnak, amely most Kína poli­tikai, és újabban katonai táma­dásainak célpontja. Ha most, látogatása előestéjén Mitter- raind fogadta Sz-ihanukot, a kambodzsai ellenzék összetá­kolt koalíciójának vezetőjét, ez enyhítette Peki-ng morgását, de nem szüntette meg magát az érdékeltérést. x Kérdés természetesen, milyen területeken kívánja kibővíteni Franciaország a Kínával való együttműködést. Párizs minded­dig óvatos volt a- fegyverszál­lítások -kérdésében, különösen a Mirage-vadászbombázók iránti kínai érdeklődést fogadta diszkréten. Most ezt a témát „elmélyüíten tanulmányozzák”, majd, akár csak az atomener­gia (erőművek szállítása) terén váló együttműködést. Mindenesetre sajátos fordu­lat lenne, ha Párizs ott próbál­na áttörést elérni most pekingi kapcsölataibon, ahol még Wa­shington is óvatosan visszatán- cált. Spanyolország közös piaci tagsága áll azoknak a tárgya­lásoknak a középpontjában, amelyeket Félipe González spa­nyol miniszterelnök folytat az NSZK vezető politikusaival két­napos bonni látogatása alatt. González kedden délelőtt ér­kezett a nyugatnémet fővárosba, ahol az ünnepélyes fogadtatás után azonnal négyszemközti megbeszélést tartott Helmut Kohl kancellárral. Japán Japánban kedden megemlé­keztek a háború utáni alkot­mány életbe lépésének 36. év- dKlójáról. Az alaptörvény béke- alkotmányiként került be a köz­tudatba, miivel Japán szám-ára tiltja a háború, a hadviselés jo­gát, s csakis kizárólagos önvé­delmet engedélyez. Az utóbbi időben azonban egyre több a kihívás e békeal­kotmánnyal szemben. Mindez egyrészt a hatalmon lévő Libe­rális Demökrata Párt konzerva- t izmusából, valamint a japán- r amerikai, úgynevezett biztonsá­Bonni kormánykörök értéke­lése szerint az NSZK és Spa­nyolország kapcsolatai teljesen problémamentesek, ami részben a jó gazdasági együttműködés­nek köszönhető, részben pedig annak, hogy a nyugatnémet kormány erősen támogatja Spanyolország belépését a Kö­zös Piacba. González bonni lá­togatásának másik fontos témá­ja az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó madridi konferencia. gi szerződés sajátos értelmezé­séből fakad. Az LDP mind nyíl­tabban sürgeti az alkotmány revízióját. A miniszterelnök le­szögezte, hogy az alkotmány „tökéletesítésének" híve. Az ellenzéki pártok, valamint a Japán Szakszervezeti Főta­nács, a SOHYO a nap folya­mán nyilatkozatban emeltek szót az alkotmány revíziója el­len. A Japán Kommunista Pá-rt figyeleztetett az alkotmány megszegésének veszélyeire, s követelte az .alaptörvényben foglalt cikkelyek maradéktalan betartását. Emlékezés és vita az alkotmány körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom