Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

ATÍÉPÜJSÁG % 1983. május 28. Emberlakta tündérkert (I.) Túl a sarjadás idején Féja Géza emléke Batári Ahogy 1978. nyarán bekövet­kezett halála előtt eqy eszten­dővel Tolna megye könyvheti iróvendégeként faggatta Féjo Géza a bátaiakat, úgy nem kérdez, csak az' olyan ember, mint amilyen ő volt. 0, aki azt vallotta, hogy ,,ha nem válunk a szemünk el'őtt játszódó tör­ténelmi folyamat részeseivé, az időből hullunk ki." Továbbá az, ki mindenütt otthon van, s né­hány átbeszélgetett óra után már nem is vendégként, hanem közeli rokonként, meghitt ba­rátként. •Aki olvasta az író 1963-ban megjelent Sarjadás című köny vét, amelyben sárközi utazásai­nak élményét írta meg, nem cso­dálkozik azon, hogy az évekig ba­rangolt tájegység községei kö­zül 1977 nyarán Bátát kívánta viszontlátni. Ottani „forrásaival" kezet szorítani. Érezte volna, hogy még egy év és a Farkas­réti temető lakója lesz? Nem valószínű, hiszen azzal búcsú­zott, hogy boldogon jön bármi­kor a Sarjadás vidékére, csak hívják. Tudósítóként ott voltam ezen a November 7. Téesz elnöki szo­bájában rögtönzött rendhagyó író-olvasótalálkozón. S máig nem felejtettem el, hogy mek­kora boldogságot szerzett Féja Gézának mindaz, amit a terme­lőszövetkezet elnökének fiúi hangvételű beszámolójában hallhatott. Géza bácsi új Bó- tát talált az annyira megszere­tett, s oly szépen megírt régi helyén. — Uj a légkör, Báta mégis a maga lelke szerint él - mond­ta nem kissé megilletődött hall­gatóságának azzal téve pontot örvendező szavai végére, hogy — a tökéletesen működő szövet­kezet maga a szocializmus. Akik ott voltunk, tudtuk, hogy amit ezután a sárközi szőttes borítású emlékkönyvbe írt, kí­vánságként, nemcsak jelenidős értékű. Szól arra az időre is, amikor o mai falvak sorában már Bátán se sokak emlékeze­te őrzi a korszakváltó dráma, c sarjadás történelmi időszakának éveit. A szocialista mezőgazda­ság születését. Évszázad se kell, s ezt az időszakot is olyan je­lesként idézhetik a helybéli kró­nikások, egy eljövendő faluku­tató forrásai, mint Báta törté­nelmünk szövetébe szőtt sok százados históriáját. •Nem mindenkinek nyerte meg egyformán a tetszését annak idején, hogy Féja Géza doku­mentum értékű — és mégis na­gyon lírai, mert az ott élő nép szeretetétől áthatott — könyvét Bátával nyitotta. Fölruházva a ma 2600 lelkes községet a tün­dérkert elnevezéssel. Azóta az itt élők régen túljutottak azon a nem csekély örömű fölismeré­sen, hogy tényleg, mi is lehet­ne Báta más, miint tündérkert? Idegen ezt az emberlakta tündérkertet csak akkor fedez­heti föl, ha bejárja az életet je­lentő,, azt gazdagító tájat, ahol van folyóvíz, forrás, sík vidék, domb „hegy” - sziget, meg ár­téri erdő. A természet csak­ugyan bőkezű volt. Nem úgy az egykor volt élet a Felszeg, még inkább a magas fekvésű Alszeg fertályán. Az utóbbi víz és „ihögy" szorításában kiszabott girbe-gurba utcácskáinak sze­rény házaiban a szegénység la­kott. Kevésföldűek, napszámo­sok, vízi emberek. Amott a mó­dosabbak. így hát, ha a szö­vetkezés eszméje az alszegieket Báta azóta bekövetkezett gya­rapodását az újban. Ami alatt persze nemcsak az értendő, hogy miből, hanem az is, hogy most miként él a község népe végtelen szorgalommal fáradoz­va a közös és egyéni boldogulás napi dolgain. Egyébként, ha „vidéki" a be­mutatkozás után a Sarjadás író­jának nevét kimondja, nyert ügye van. Emlékeznek rá, tisztelettel és szeretettel, s közlékenységükből nyilvánvalóvá válik, fíbgy aki az ő nevével kérdez, az csak jó barát lehet. Akkor is, ha netán kellemetlen kielégíteni a kíván­csiságát annak tárgya miatt. Van ilyen? Akad. Például a község népességmegtartó erőt­lensége, a közoktatás tárgyi, személyi feltételeinek mostoha- sága, a helytörténet, honisme­ret elhanyagoltsága. (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: GOTTVALD K. A halat mos is Hallal szeretik hódította meg először, okkal történt. De az se véletlen esett, Hogy a felvidéki születésű Féja Gézát Lévára emlékeztette az Alszeg költőkről elnevezett ut­cáival. Kár, hogy az 1977-es betop- panás csak futó látogatás volt. Még nagyobb kár, hogy nincs' mád mód megjeleníteni a ter­melőszövetkezettel tulajdonkép­pen majd 25 éve egyet jelentő Mögöttük az Ispánkert Bődéi oldal Magyar-szovjet barátsági park „Bolygóváros” Dombóvár mellett Márfaiék födémbetonozással foglalkoznak Vídóczi László tanácselnök szívesen fogad bennünket. Ked­venc témakört vezetünk elő: Nyergesről' akarunk írni. Mosolyog. „Persze, te is ve­lem együtt odajártál valamikor, nem is mondom meg, mikor, kiscserkész korodban madarak és fák napján, s most jötték, megnézni, hogyan is áll a nyer­ges! helyzet?!" Bevallom, ezért jöttem. Talán harminc éve jártam erre utol­jára, Jógának, Kaposszekcső, Kapospula és a dombóvári sző­lőhegy - valamikor kaposszek- csői volt -, térségében van negyvenöt hektár pompás erdő, terület, dimbes-dombos lankás- meredek térség, amely a város „bolygóvárosa" lesz. Meg me­rem mondani azt is. hogy ez kellemesebb lesz a szép szülő­városomnál is, mert ott légyen sok kertes utca-házsor, itt mégis más a világ, más élni. ötszáz személynek van Nyer­gesben, a' Magyar-szovjet ba­rátsági parkban telke. Többsé­gük lakóházat épít itten. Olyant, amely jobb környezetben van, mint a városi kertváros, itt távol a zaj, a légszennyezés, s van bőségesen a házak körül kert, villany is lesz majdan, vizet pe­dig mindenki tud fakasztani, mert alig kell pár métert lefúr­ni, máris kristálytiszta' forrásvíz értékű nedűt Tehet fölszívni. A park kiépítése 1980-ban kezdő­dött. Társadalmi munkában! Jöttek vállalatok, szövetkezetek, magánosok és felkarolták a vá­ros vezetőinek elképzelését, mert érdemes: a jövőt sok biz­tatót ígért. Volt forrásfoglalás, a magánosok megosztva elad­ták hatalmas földjeiket, olya­nokat is, amelyeken egyenként három hatszázöles telek is ki­alakítható lett. ötszáz telek ta­lált új gazdára. Az építést kü­lönösebben nem is szabályoz­ták: emberi, ízléses legyen és célszerű, mondja már a hely­színen a tanács főmérnöke. A Nyerges — minden bizony­nyal a nyereghez hasonló dóm- bős tájról' nevezték el valami­kor réges-régen, - 1980-ban került a városi tanács hatáskö­rébe. Ez persze, hozta' a gon­dokat is. Utat kellett építeni. Az út köves, amolyan vegyes mókádéin út, de járható. A szőlőhegyi boltot „megerősítet­ték", engedélyezték az új há­zak építését, lakóházat is, meg présházat is. A zártkerti szabá­lyoknak megfelelően kezdték építeni-fejleszteni ezt a szép hegyvidéket. S segített a- terme­lőszövetkezet, a kaposszékcsői is. Hatvan olyan teleknek meg­felelő területet adott át, hosszú használatra, amelyet nagyüzemi módon nem lehet művelni,.. S elsősorban arra törekednek, hogy a szőlőheaven most lakó mintegy ötszáz lélek ne érezze úgy magát, hogy nem dombó­vári. A boltról már szóltunk. Most a Villanyon a sor. Az utat már szélesítik. Úgy tervezik, hogy a szőlőhegy közepéig még az idén, jövőre pedig még' más­fél kilométerrel távolabb, köze­lebb viszik a Nyergeshez a kö- vesutat — és elindítják a helyi buszjáratot, Négy kilométer ide a város. Pillanatnyilag száz olyan tel­ket adtak ki, azaz ezekre lakó­épület készítésére engedélyt, amely egy utcát képezne. Az egyik építővel, Máriái Attila fiatal vasúti tiszttel beszélge­tünk. Feleségével, kisgyermeké­vel éppen a lakóépület alsó szintjét betonozták. „Nyugal­mat, szép környezetet akarok családomnak, és olcsóbb házat, mint a; városban." Szép indo­kok. Guíner Béla sofőr olyan telket vásárolt, amelyből1 három házhely alakítható ki: egy a fiának, egy a lányának, egy ■magának. Ottjártunkkor a há­rom házhoz (!) hordták o tég­lát. Sásdról hordták a falazó anyagot. Tehát nemcsak ai Már­iái, a Gulner család épít itt ott­hont, hanem rajtuk kívül még kilencvennyolcán, egyelőre ... Több terv ott van a tanács mű­szaki osztályán. Csillag László osztályvezető szinte gazdaként jár Ide másnaponként, nézni, miként ólakul', fejlődik a Nyer­ges, a bolygóváros. Dévényi György, a városi ta­nács főmérnöke a tulajdonkép­peni „gazda” Nyergesben. Az ő vállán nyugszik szinte min­den, az elvi irányítást megkap­ja! a végrehajtó bizottságtól^ illetve a tanácselnöktől. A gya­korlati munka szervezése már ráhárul. így össze kell fognia azon erőket, amelyek, s akik hajlandók a Nyerges építésé­ben részt venni. Sokan vannak. Elkészítették például parko­sítási tervet, a pécsi erdő-ren­dezőség közreműködésével. Meghagyják a több száz éves gyönyörű fákat! Újakat ültetnek. Biztatják a telektulajdonosokat, a megtelepülőket, hogy szép, a tájképbe illő gyümölcsfákat te­lepítsenek, ültessenek szőlőt... Dévényi főmérnök is vett egy telket. Három éve minden sza­bad idejét itt tölti, családjával. Pihennek, dolgoznak, azaz aktív pihenéssel töltik az időt. S köz­ben hozzá gyakorta mennek az új, régi, meg a leendő tulajdo­nosok, hogyan építsék a* prés­házat, mikor adják ki az enge­délyt - egy hét az átfutási idő (!) - mikor készül el az út, kér­dések százai, megfontolt vála­szok ... Épül, szépül Nyerges. Amikor körbejártuk a szép tavat, kissé morgolódtunk: za­varos volt a vize. Még nem kész az iszapfogó, így ai hegyről le­zúduló zápor zavarossá teszi a vizet. De van már ai nádas kö­zött szárcsa, gém, gólyák ke­ringnek a- tó felett, s az erdőben ezernyi énekes madár trillázik. Eqy-két év múlva ez a negy­venöt hektár teljesen összeépül szőlőheggyel. Csárda is van, a' tó alatt, majdnem szemben a szép kő- táblával, sátrai alatt már ücsö­rögnek vendégek. Megnéztük o vendégkönyvet. Csoportok tu­catja! járnak ide brigádvacso- rára, összejövetelre, névnapra Pécstől Kaposvárig, Tamásitól Komlóig. A csárdához köves út visz. Majd előtte pár száz mé­terre lesz o buszforduló, ott, ahol egy öreg ház áll1, amelyből egy vállalkozó szellemű ember nyolcszobás panziót épít... PÁLKOVÁCS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Nyerges bejáratánál ez a szép kőtábla fogadja a vendégeket ötszáz telken gazdálkodnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom