Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. május 26. ^tPÜJSÁG 3 Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet Gyenge első negyedév után Mint másutt, itt Dunaiföldvá­ron is gyakorlat, hogy a köz­ségi párt-végrehajtó bizottság kihegyezett ülést tart, a' napi­renden szereplő üzemben ta­nácskozik. így o végrehajtó bi­zottság tagjai nemcsak a< vezető által előterjesztett jelentésből!, a kérdésekre adott válaszokból tájékozódhatnak, hanem hely­színi tapasztalatokból, a dolgo­zókkal folytatott beszélgetések­ből is. Pár évvel ezelőtt már tartott ülést a1 végrehajtó bizottság a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezetben. Mint akkor, most is kritikus helyzetben van o szövetkezet. És akkor is kilá­balt a. nehézségekből, remélhe­tő, hogy ez most sem marad el. Ugyanis nemcsak kérdéseknek szinte özönét „kapta” Fi'lus István elnök, hanem tanácsokat, útmutatást ő is, a pártszervezet is. A nehéz helyzet mutatója', az első negyedévben 1,6 millió fo­rintos veszteség. Pedig az éves tervben 2,8 milliós nyereséget irányoztak elő. Ennek teljesíté­se a> feltétele a „talpon mara­dásnak", a szerény bérfejlesz­tésnek, a fejlesztési alap kép­zésének. A szövetkezet tevékenységé­ben meghatározó a faipar, a teljes termelési értékként elő­irányzott 32,5 millió forintból annak csaknem háromnegyedét, 23 milliót kell produkálnia'. És ami még fontosabb, ez ai 23 millió teljes egészében tőkés export kell, hogy legyen. Ezért is irányult elsősorban - a- gaz­dálkodáson belül - a beszá­moltatás a tőkés export helyze­tére. Nos, a kép - az első negyed­év után — e tekintetben sem kedvező. Mindössze 2,3 millió­nyi termék kerül exportra!, az éves előirányzatnak egytizede. Objektívnak tűnő ok, hogy a külkereskedelem — két ilyen vál­lalattal van évek óta' kialakult stabil kapcsolata a szövetkezet­nek — csak januárban és feb­ruárban kötötte meg ő külföldi vevőkkel a szerződéseket, ez­után lehetett csak ütemezni a termelést és a szállítást. Ám meggondolandó, hogy jobb piaci m'unkávol nem lehetne-e korábban nyélbeütni ezeket a megállapodásokat. És ha1 elma­radnak? - Felmerült olyan kér­dés is a vb-tagok részéről, hogy van-e a „tarsolyban” más ter­mék, illetve ilyenek gyártására való készség. A válasz nem volt megnyugtató. Bár az építőrészleg dolgozott télen is, ám az efső negyedév­ben építőipari számrázás, tehát bevétel nem történt. Ez is ki­esést Okozott. Ugyanakkor a sikertelenség pesszimista hangulatot idéz elő, ha nincs mit termelni, nem le­het megkövetelni a1 munkafe­gyelmet sem. Mindenképpen tö­rekedni kell a vezetésnek arra, hogy az egész esztendőben eqyenletes termelési, gyártási programja legyen a szövetkezet­nek. Az semmi esetre sem jó gyakorlat, hogy januárban-feb- ruárban tudják meg, mit kell az év folyamán termelni, ekkor le­het csak azokat az alapanya­gokat beszerezni, amelyeknél a méretet is megi kell adni, és utána hozzáfogni a gyártáshoz. — Van-e lehetőség az év vé­géig pótolni a lemaradást? - kérdezte több Vb-tag. A válasz: „igen, részletes programot, in­tézkedési tervet dolgoztunk ki, az exportterv 92%-a már konk­rét rendelésekkel van lefedez­ve, és valószínűleg bejön a hiányzó 8% is." Ám addig még sok nehézsé­get keli leküzdenie a. szövetke­zetnek. Elment néhány kiváló szakmunkás, márpedig az ex­portra kerülő termékek gyártá­sa nagy szakértelmet igényel. Gyakorlatilag 'hitel nélkül' gaz­dálkodik a szövetkezet, csak átmenetileg — a követelései megelőlegezésére — vesz fel rö­vidlejáratú hitéit. Felmerült az, hogy vajon jó-e, egyértelműen kedvező-e „hitelmentesen" gaz­dálkodni? Nem kellene-e in­kább kockázatot vállalva is úgy alakítani o termékstruktúrát, hogy a< fokozódó külpiaci ne­hézségeket ezzel tudják kivé­deni? Mégha hitel felvételével is járna? A végrehajtó bizottsági ülést párttaggyűlés előzte meg. Szen­vedélyes hangnemben foglal­koztak pi fe"szólól‘ők a szakem­ber-utánpótlás hiányosságaival, az arányaiban magas impro­duktív létszámmal, egy-két ve­zető ideges reagálásával a dol­gozók jóindulatú bírálatára, észrevételeire. Ha- eredményt akar elérni a szövetkezet, ezen is javítani kell. Annak e'flenére, hogy átköl­tözés után - tavaly „összevon­ták” a két telepet - csökkentek a költségek, még mindig van­nak tartalékai a belső szerve­zésnek. Megoldandó a műszáki vezetői munkakör betöltése, mi­velhogy tavaly - nyugdíjazás miatt - a műszáki vezetőt vá­lasztották elnöknek, régi helye most üres. Nem rendelkezik belső kádertarta'lékka'l a szövet­kezet, a vezetői utánpótlásra' nagyobb gondot kell fordítani. Hiányzik az előrelátó, kellően előkészített m unkae rő-átesőpor- tosítás, erre néha' szükség le­het. Nagyobb figyelmet kefl fordítani ® szövetkezeti, a mun', kchélyi demokráciára, különö­sen a' kis közösségek tanácsko­zásaira. Itt nyíltabban beszél­nek az emberek, különösen, ha észrevételeiket, javaslataikat az illetékesek megszívleIi'k. A kommunisták feladatául je­lölte meg a végrehajtó bizott­ság többek között, hogy mutas­sanak példát a munkában, lép­jenek fel a lazaságokkal szem­ben, erősítsék a szövetkezeti ta­gokban a tulajdonosi szemléle­tet. Tudatosítsák, hogy - első­sorban a faipari részlegnél - a gazdaságos termelés, o jó mi­nőség, a piacképesség népgaz­dasági érdek. Lépjenek fel a pesszimistái hangulat ellen, hi­szen annak ellenére, hogy az első negyedév nem volt ered­ményes,^ szövetkezet által' ki­tűzött cél, a termelési' és ezen ibé'ül az export-, valamint a nye­reségterv teljesíthető. J. ). A szántóföldektől az istállókig Az ostor végén van a tehén Az elmúlt évet összegező zárszámadási köz­gyűléseik egyik legvitatottabb témaköre volt a szarva'sm'a'rha-itenyész'íés és -‘tartás. Különösen a tejből származó bevételek apadő-sát nehez­ményeznék. Ezit tette szóvá például az ország egyik vezető tsz-ének, az áoslai Vörös Október Termelőszövetkezetnek az elnöke, Dóra Bé­la iis. Míg egy másik, ugyancsak kiváló ter- rrvellőszöVedkereiti gazdaság címet elnyert tíz­ben, az Örkényi Békében a zóirszámadárra meghívott dr. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi áll'aimltiltlkár már bejé!en'.lhet­te: 1948-bcm módosítják a szarvasmarháit érintő közgazdasági szabályokat. 'E célbál már megálltak ült két bizottság a minisztériumban. Az egyilk az állöm titkár ve­zetésével a szorosabban veitt közgazdasági intézkedésekéit tekinti ált, illetve készíti elő, míg a másik dr. Magyar Gábor miniszter­helyettes irányitásával o tenyésztés, takarmá­nyozás időszerű föltérképeréséivtei nyújt taná­csokat az előbbinek, amely végiül is a pénz­ügyi kormányzóit elé terjeszti a javaslatait. A MEZŐGAZDASÁG NEHÉZIPARA Hogy mennyi vargabetű kísérte útját a me- zőg|azdósági „nehéz!páráinak", annak föl vázo­lásától tekintsünk el. Egy nevezetes dátum mé'g'iis idekívánkozik: 1972-lbein, vagyis bő tíz eszitlendeje alkották meg azt a' kormán ythaitá- rozatoit, amely főbb irányaiban mindenkép­pen helyesnek és változatlanul érvényesnek tekinthető. Hogy mást ne említsünk: a két­irányú szakosítás, vagyis a tejre, illetve a hús­ra ori entá lás miieden képpé n kiállta az i dő próbájáé. Mégis tapasztalhatni, hogy iimliibt-amott igye­keznek rrtegszaibGiduini a szarvasmarhától, el­sősorban a termelőszövetkezetek. Hol egy­szerűen a telepek fölszámolásóval, hal meg azzal, hogy háztájiba' adják ki az állatot. Napjainkban nyolceze'r tehén és ötvenezer hízó mahha vtam ez utóbbiak között, tehát mégsem oly jelentős ez az arány, hogy akár megfékezhetné a. kisüzemi szarvaismlarha- létszáim apadását. Ugyanis nemcsak a közös­ben — ött is csökken az állomány. Miit műtőit hóit az országos ösz.kép? Azt, hogy panto-sűin ott tartunk tehénállomány dolgában, ahol 1968-bam, lévén akkor is, most is 751 ezer ez a létszám. Eközben 1978 volt ebből a szempontból a rekordév, 788'ezer tehénnel, míg a' legalacsonyabb évjárat az 1969-es volt, 744 ezer tejelő állattál. — De hát egyáltalán: kell-e voltaképp több tehén? Hiszen egy alföldi, a tehenészet he­lyébe sertést meghonosított tsz elnökétől azt hallottuk érvként: mii magyarok nem szeret­jük a tejet... iDr. Csernyi László, o MiÉM mezőgazdasági főosztályának illetékes csoportvezetője meg­csóvál ja lejét: — Kell, mégpedig több okból is — válaszol­ja. — Folytathatunk ugyan alkataiémiikus polé­miát arról, vajon 2000-ben elégséges lesz-e 600 ezer tehén is, a maiinál jóval tekintélye­sebb tejhazamimail, ám a mostani 751 ezer már az elviselihetőség kritikus határán van. FOKOZNI KELL AZ ÉRDEKELTSÉGET — Igaz, sosem fordult imég elő történel­münkben, hogy o létszám csökkenésével a tejtermelés növekedése járt együtt, márpedig' az utóbbi évtizedben ennek lehettünk tanúi. Mégho folytatódnia is ez a kedvező folyamat, akkor sem érhetjük be azonban pusztán a tejjel. 'Hiszen húsra is szükség van. Arro a- 320 ezer tonnányi vágámtarha-produktumra, amelynek fele exportra kerül, s 200 millió dol­lárt hoz évente a népgazdta'ságin'flík. — A házltájSblam o legnehezebb megakadá­lyoznunk az állomány csökkenését, jóllehet ott van még hozzávetőleg' negyede az álltatoknak. Valtaimlit tehát okvetlenül és mihamarább ten­ni kell la nagyüzemek érdekeltségének foko­zására'. IMIiintt a csoportvezető hangsúlyozza: „az ostor végén van a> tehén!” Ezt úgy érti, hogy a tehénen csattan el az a jelképes ostor, amelynek eleje valahol a szántóföldeken ta­lálható, hiszen a jó, avagy rossz takarmány- termesztés már sok 'tekintetben meghatározó­ja!, milyen lesz a szarvasmarha-, illetveiteihén- álíomány. Ezért nem lehet szarvasmarha- tenyésztés jövőjéről dönteni, anélkül, hogy ne vizsgálnák meg a legelők, melléktermékek — például a kükoricaiszár - jobb hasznosítását, o gépesítés, a 'kötetlen tartás megannyi, a beruházások alasábbitását is szolgáló óga- bogát. Aráit mást kívártbatunik: türelmet a tenyész­tőktől, gyorsaságát a döntés -élőké sz ítőlktől! KERESZTÉNYI NÁNDOR Békésen káivézgatunik a teve- li kisvendéglőben, és Nagy La­jos vájárral beszélgetünk. Bonyhádon Domokos Pál át­nyújt egy-egy ötszázast a két segédmunkásnak, akik segítet­tek neki az építőanyagot haza- fuvarozni. Domokos Pál ekkor még nem szentségei, de Jé lóra múlva, amikor odaérünk a bá­nyászjárattal Bonyhádra, annál is inkább. Egyelőre Nagy Lajos békésen issza az üveg sörét, ami kijár a szabadságos és ebédért sza- lajtott bányásznak. Nagyon saj­nálja, hogy nem lehet kalau­zunk, de megérthetjük, hogy neki fontosabb az építkezés és szabadságot vett ki erre a hét­re... Nagyon is megértjük Nagy Lajost és köszönettel vesszük a szíves tájékoztatást: ne várjuk a kisvendéglőbe a teveli bá­nyászokat. Egyszerű aknái fog­va: a teveli bányásznak siht előtt nem mennek a kocsmába. Másodszor pediglen a fölső fa­lu, végén szállnak fel a buszra. A hír értékes. Ha nem találko­zunk Nagy Lajossal, akkor íté­letnapig ott ülhetünk a falusi vendéglőknél sokkal jobb teve- liben, várva a buszt. Vigyázni kell a felszállással, mert először a bonyhádi busz megy — ne arra szálljunk -, utána következik cf- „bányász", de nem valószínű, hogy a „pol­gári” utas kedvéért megáll itt a központban. Kellő eligazítás után szeren­csénkre megáll az italbolt előtt a bányászbusz. Egy pillanatra fenntartjuk Bodai István gépko­csivezetőt, míg elbúcsúzunk a a szabadságos bányásztól, Nagy Lajostól... SZÁZHATVAN PERC BUSZON... Azt a legjobb indulattal sem mondhatjuk,' hogy a teveliek bányászdinasztiák során váltak földalatti emberekké. Egyszerű­en a történelem csak 1957-ig nyúlik vissza, amikor a „fak-a- rU'szek” ezen a tájékon dugig tömötten jártaik a mázai, a nagymányoki, vagy elvétve a komlói bányákba. Természetesen az akkori idők­ről keveset tudunk. De elhisz- szük, hogy a „faikaruszon" nem volt kellemes utazni ezeken az úítáltan-utakon. Huszonöt év alatt nemcsak a „fakarusz” lett más, hanem a busz is. Panorámás Ikarus. Csak közben a zsúfoltság is változott. Illetve megszűnt a zsúfoltság. Ezt Tévéién a felső buszmegállónál felszállt János Fazekas Lajos János Boldizsár Boldizsár mondja, akinek el­foglaltuk a helyét. Pedig fotós kői I egámma I megfogta dt ük, hogy addig nem ülünk le, míg a bányászok el nem foglalják a helyüket. Gondolván arra, hogy egy ilyen hosszú járaton foglalt helyek vannak. S Ilyen­fajta gyanús „polgári” — nem civil — személyek miatt nem utazik szívesen senkii másik ülésén, mint amit megszokott. A tervünk azonban nem vált be, mert a felszállóknak utat kellett engedni, így leültünk. Po ntosa n Iá nos Boldizsár helyé­re. A három év múlva nyugdíj­ba menő vájár kedvesen figyel­meztet erre a baklövésre, így hamar meg is ismerkedünk és a továbbiakban van alapunk egy kiadós beszélgetésre. Má­sodsorban megtudjuk, hogy évenként kopik a busz létszá­ma... 'Figyelemre méltó adatat kö­zöl János Boldizsár: A teveli bányászjárat ideje 80 perc oda és 80 perc vissza. Az „öreg vá­jár" 28 éviig nádi 160 percet töltött buszon. Azt még számí­tani kell, hogy a jó öreg „fa- kairu'szok” ennyi idő alatt nem járták meg ezt az utat... A polgári utasnak — Ilyen­nek számítunk magunk is — eszébe jut, hogy a fiatalok iránt érdeklődjön. Mór csak azért is, mert itt ötveneseket lát és ag­gódni kezd — habár nem ez a dolga — az utánpótlás miatt. János Boldizsár egyáltalán nem nyugtat meg. A fiatalok elkoptak, pontosabban föl se szálltak a buszra. Pedig min­dent megtesznek értük, mondja János Boldizsár. Ezt olyan nem tetszik módon mondja, Hogy kénytelen vagyok rákérdezni, és erre is válaszol:- Mindent megkapnak, de nem szolgálják meg! Ha a megszolgálást vitatjuk, biztosaik lehetünk abban, hogy képtelenség ilyetén eleget ten­ni az öregek' érétkítéletének. A mai bányászélet más. Tehát ke­vesebb a szenvedés. H'a őhoz- záijuk mérjük a megszolgálan- dőkat, és azt, amit kaptak érte, akkor a fiataloknak száz évig kellene bányásznak lenniük... Közben BonyhádVarasdig bé­késen „poroszlkál'unlk”. Ebben a faluban több a bányász. Leg­alább tízen szállnak fel a busz­ra. Egy műszakban dolgozik minden bonyhádvarasdi bá­nyász, így soknak látszanctk, pedig évenként ők is fogyatkoz­nak. Szerencsére ez a fogyat­kozás csak a - uigdíj miatt van... A BÁNYÁSZ MINDIG FÁRADT... A keresetre tereljük a szót. A buszban hamar híre. szalad, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. S erre föl rögtön kapjuk a ha­tározott és „megfogadni köte­lesség" kérést. A bányászok fi­zetéséről ne írjunk össze-vissza. Mert jól adja ki magát az új­ságban a 10 000 forint, de az mégsem annyi. Fazekas Lajos mellett ülünk, aki szintén Teve­len szállt föl a buszra. A beszél­getésben már többen vesznek részt. A forint mindenkit érde­kel. Tehát mennyit keresnek a bányászok?- Az alapfizetés az érdekes: az pedig 3Í800—4000 forint kö­rül van.- Akkor honnét a mesés ösz- szeg?- A pótlékokból. Jár negyven százalék föld alatti pótlék. Ez is Domokos Pál jövedelem, de azért... — itt megállunk a mondtat közepén, mert köbben Bonyhádra érke­zünk és megismerkedünk a dü­hös bányásszal, Domokos Pál­lal, aki negyedórája sincs, hogy kifizetett 1000 forintot a két se­gédmunkásnak egy délelőtti ntu nkáért. 'Domokos Pál, ahogy letelep­szik mögém az ülésre, rögtön megkérdezi, mit irkái ok abba a füzetbe. A kérdés komoly, rá­ció is van benne. A válasz: amit mondanak... 'Domokos Pál hamar felméri a helyzetet és a délelőtti dühe azonnal méreggé változik és mondja a magáét. — Odanézzetek! - mutat ki az ablakon — Az az ember eb­ben a kellemes melegben lo­csolja a betont és mit gondol­tok, mennyit keres? — Legalább hatezret! - mond­ják a többiek. — Na, akkor ezt írd fel — mondja Domokos Pál és kom­mentárt az előbbi és a mosta­ni mondathoz sem fűz. Ha értő emberek vagyunk, akkor jó, ha nem, akikor meg minek mondja tovább. Kinyitja aktatáskáját, előveszi az „ördög bibliáját” és forintos alapon megindul a kártya parti. Ezzel újabb témába kezdhe­tünk: — Mikor szeretnek dolgozni a bánya szók? — Éjszaka. Kevesebb a fő­nök, jobban megy a munka. — Mit csinálnak a buszon, a kártyán kívül. — Odafelé bóbiskolunk, visz- szafelé alszunk. A (bányász min­dig fáradt - mondja Fazekas Lajos. 'Nem telik bele két perc, Má- zaszászváron járunk, amikor újabb parázs vitába kerülünk. Erre föl megjegyzi valaki: — Nem a szakszervezeti tit­kár utazik velünk, hanem egy újságíró...! — ettől a vita nem lankad, csak más irányt vesz. A szakszervezeti titkár helyett nekem mondják, én békesség­gel feljegyzők mindent, hogy al­kalmas pillanatban valakinek feltegyem a kérdéseket. Lassan felszuszog a busz a Zo bák -akna hoz. J ószere ncsét köszönünk és fél óra múlva megkezdődik a délutáni mű­szak... (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Bányászjárat /. iPAn l/pin/Q-rrcn+i mly n tniíA —i ■■ »< _ >■ *s ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom