Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1. ^fePOJSÁG 3 Éljen május elseje! Dombóvár, MÁV építési főnökség A kitüntetés és a pártszervezetek munkája A mai dombóvári felvonulá­son a vasutasok menetét az építési főnökség dolgozói nyit­ják meg. Nem első ízben érde­melték ki, hiszen az elmúlt ti­zenegy évből csak kettő volt olyan, amikor nem részesültek május elseje előtt kitüntetés­ben, kilencszer igen. Három esetben a - minisztérium és a szakszervezet, hat alkalommal — mint most is - a MÁV vezér- igazgatósága és a szakszerve­zet adományozta számukra a ,,Kiváló Főnökség" kitüntetést. Már megszokott, hogy az ün­nepségen szó esik a főnökség kommunistáinak jó munkájáról, arról, hogy nemcsak személyes példamutatással, hanem felvi­lágosító munkával, a pártszer­vezetek ellenőrző és irányító te­vékenységével segítik évről év­re a kiemelkedő eredmények el­érését. Pedig nem könnyű ösz- szefogni, irányítani ezt a nagy építő szervezetet. Amióta - 3 évvel ezelőtt — a főnökség köz­vetlenül a vezérigazgatóság irányítása alá került, bekövet­kezett a nagyarányú gépesítés, tevékenysége fokozatosan túl­nőtt a pécsi igazgatóság terü­letén. Az egyik felépítménycso­port a múlt héten még Moson­magyaróváron dolgozott, most Debrecen környékén cseréli ki a vágányokat. Tavaly dolgoztak többek között Miskolcon, Gyu­lán, Békéscsabán, Egerben, sőt egy esetben még az országha­tárt is átlépték: a GYESEV kö­zös magyar—osztrák vasútvonal ausztriai szakaszán végeztek pályakorszerűsítési munkákat. Szerte az országban dolgoznak a többi csoportok, brigádok is, ahol építenivaló akad a vasút­vonalon, vagy éppen a MÁV- kórházban. De maga a köz­pont sem a^ egyedüli bázisa a sok brigádnak, részlegnek, van telepük Kaposvárott, Barcson, Simontornyán, Vásárosdom- bón ... E nehézségek ellenére rend­szeres szervezeti életet él a két pártalapszervezet és az őket „összefogó" pártvezetőség. A központban dolgozó vezetőik so­kat utaznak — köztük a pártve­zetőség és az alapszervezeti vezetőségek titkárai, tagjai is- és ily alkalmakkor mindig megkeresik a „kint" dolgozó kommunistákat, pár'tcsoport- taizal'míakat. Informálódnak a különféle problémákról, ami­ben lehet, helyben adnak taná­csot, intézkednek. — Három évvel ezelőtt — amikor vezérigazgatósági ha­táskörbe kerültünk - mondja Salamon Mihály, a központi alapszervezet titkára - és tevé­kenységünk fokozatosan kiter­jedt az egész ország területé­re, ez azt is jelentette, hogy az emberekkel meg kell értetni: szükség van arra, hogy hetekig is az otthonuktól távol legye­nek, dolgozzanak. Emellett ter­mészetesen fokozottabban ügyeltünk a dolgozók ellátásá­ra. A szakszervezet feladatként kapta hogy rendszeresen el­lenőrizze a kint dolgoíák szo­ciális körülményeit. Ahol nincs a MÁV-szervezeten belül étkez­tetés, ott a helybeli áfésszel ál­lapodott meg a főnökség a me­leg étel szállítására. A meg­győzésben elsősorban a kom- - munisták példamutatására, helytállására, felvilágosító munkájára építettünk, eredmé­nyesen. Gombos Dénes pártvezetősé­gi titkár fiókjából előkerül a ve­zérigazgatóság és a szakszer­vezet munkavexseny-szabályza- ta. Meglehetősen gyűrött a tu­catnyi lapból álló sokszorosí­tott iromány, látszik, hogy gyak­ran forgatják. Nem feleslege­sen, hiszen ebben van pontok­ba szedve - és az egyes, feje­zetekben körülírva, hogy milyen területen milyenek a követelmé­nyek, miért mennyi plusz, vagy ha lemaradás van, mennyi mí­nusz pont jár. Mert a levonást is kilátásba helyezi a szabály­zat. Például a minőségnél: ha a vágánymérő gép egy kilomé­ternyi ■ átépített, megerősített pályán hat hibapontnál többet jelez, ezért „mínusz pont” jár. Hasonlóképpen alakul - plusz­ban vagy mínuszban - az ér­tékelés az eredményhányadnál, a termelékenységnél a termelé­si terv teljesítésénél (anyag­mentes termelést számolnak), a befejezett beruházások tervé­nek teljesítésénél, az ütemes­ségnél, az anyag- és energiata­karékosságnál, a kapacitáski­használásnál. Nos, a dombó­vári főnökség tavaly a maximá­lisam - tehát az elméletileg — elérhető 55 pontból 48-at „szer­zett", így lett az ország tíz — e területen „érdekelt" főnökségei közt a második, tehát a „Kivá­ló" cím ismételt tulajdonosa. Gyűrött ez a versenyszabály­zat, mert csaknem mindannyi­szor kézbe veszik, amikor a pártvezetőség ülésezik, hogy év közben is figyelemmel kísér­hessék hol tartanak a verseny­ben. Bevált az a gyakorlat, hogy a pártvezetőségi, alapszervezeti vezetőségi ülésen — a tervezett napirenden kívül - egy-egy köz­vetlen termelésirányítóval elbe­szélgetnek. Mondja el az ille­tő, milyen problémákkal talál­kozik munkaterületén, a veze­tőség is elmondja, milyen infor­mációi vannak akár a szakveze­tés, akár az ott dolgozó párt­tagok jelzéseiből. Egy alkalommal például a 2-, es felépítmény-építésvezetőség munkavezető pályamesterével beszélgettek. A „felépítménye- sek"-nek rendszeresen adódnak kritikus helyzetei. A vágánycse­re időtartamára vágányzárat rendelnek el, ilyenkor mondja be a rádió a MÁV közleményét, hogy egy-egy szakaszon ettől eddig vágányzár lesz, tartama alatt vonatpótló autóbuszok szállítják az utasokat. Az említett elbeszélgetést az tette szükségessé, hogy több­ször előfordult kritikus helyzet, alig-alig sikerült az engedély­ben megszabott időpontra át­adni a kész, korszerűsített vo­nalszakaszt. Kiderült, hogy nnics meg a kellő összhang az egyes - egy­mást követő, egymás „kezére dolgozó" csoportok, brigádok között, nem törődnek kellően egymás munkájával. A vezető­ség taggyűlés elé vitte a prob­lémát, ott született meg a dön­tés, hogy az építésvezetőségen pártcsoportot kell alakítani, ily módon összefogva, a kom­munisták jobban tudnak dol­gozni, politizálni, agitálni Meg­kapták feladataikat a termelés­irányítók is. A helyzet ezt kö­vetően nagymértékben megvál­tozott, ma már napirendre ke­rült az illető munkavezető pá­lyamester párttagfelvétele. Ez csak egy példa, de lehet­ne idézni a többit is, amikor egy-egy ilyen beszélgetés a ve­zetőségi ülésen nyíltan feltár­ja a problémákat és megszüle­tik a megoldás. A MÁV-építők felvonuló me­netében ott haladnak a kom­munisták is, azzal a jóleső ér­zéssel, hogy a magas kitünte­tés elnyerésében nagy részük van. J. A több évtizedes munka beérett Elismerés a dalmandi gazdaság dolgozóinak A dalmandi gazdaság dolgo­zói pénteken délután tartották ünnepségüket abból az alka­lomból, hogy a MÉM és a MEDOSZ elnöksége által ado­mányozott kitüntető címet el­nyerték. A május elsejei ünnep­séget egybekötötték ezzel is, így kettős volt az ünnepség, amelyet a kultúrotthonban tar­tottak. Részt vett a DÁG dolgo­zóinak ünnepi gyűlésén dr. Pa- pócsi László MÉM-miniszterhe- lyettes, dr. Péter Szigfrid, a me­gyei pártbizottság titkára, Bor­si Mihály, a megyei tanács osz­tályvezetője, Kovács József, a MEDOSZ megyei titkára. Vas István igazgató ismer­tette az elmúlt évi munkát, s közölte, hogy idén tizenharma­dik alkalommal vehetik át a ki­tüntető címet, immár sorozat­ban érnek el kiváló termelési eredményeket, s ezt az illetékes szakminisztérium, 'a párt me­gyei szerve és a szakszervezet elismeri. Erről beszélt dr. Péter Szigfrid is, hangsúlyozta, hogy a Dalmandon több évtizede folytatott következetes gazda­sági és politikai munka ered­ménye e kitüntetés, éppen úgy, mint a többi. Hazánk belpoli­tikai, gazdasági kérdéseiről is szólott a megyei titkár. Külön kitért a közelmúltban nyilvános­ságra hozott párthatározatra, amely továbbra is következetes irányt mutat, s kap támogatást a dolgozóktól a XII. kongresz­Dr. Péter Szigfrid köszöntötte az ünneplőket a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács nevében. szus által meghatározott fel­adatok megvalósításához. A miniszterhelyettes, miután átadta a díszes oklevelet, szólt arról a korszerű gazdaságirá­nyítási munkáról, amely Dal­mandon évtizedek óta folyik, s ennek gyümölcse úgy is be­érik, hogy mások követik a példát és ugyancsak felzárkóz­nak az élenjáró mögé. Az ünnepség második részén, amikor a harminckét szocialis­ta brigád munkaversenyét érté­kelték, részt vett K. Papp Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára, s elismeréssel szólt a dalmandi munkások, vezetők eredményeiről. Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban- t un NEMZETI FllBfiETLENStGI FRONIBIN egyesült demokratikus pártok elhatároz­ták, hogy országszerte megünnepllk a munka ünnepét. Az országos megmozdulásban Szekszárd várót közönsége It rém kíván venni t ezért ttnneosMet rendez az alábbi sorrendben: 1 Heggel 6 órakor zent* ébresztő » vara* különböze Az ünnepség t&tiohdyén • Sri. István téren reszem m icliliitoii orosz bAsí emlékműnél: 2 Reggel 8 orakor istentisztelet a templomokban. X 9 órakor gyülekezés az újvárosi templomnál innen 6 Internationale es magyar Himnusz felvonulás » Rákóczi é« Széchenyi nccán át * Garav 7 Az orosz hús emlékmű megkoszorúznia 8 A főispán megnyitó beszede 4 Garay térén *z orosz hósók sáriénak megkoszorúzása 9 A demokratikus partok kiküldötteinek felszólalnia S. A magyar hősi etnJekmu megkoszorúzása. 10 Rolginnester záróbeszédé 11 intern.K tanaié es Szózat krrjMi » varo- kOiftmrcÓ. Iwss mm* a Wwnola-on. miiül ■'/ iinmp-ieiii 1111:1,1 ..Mmhau vonni r*m*. mrl k jnumsí Méjraerr. Nouy ■mrrtrtlr as »j MtrHrmtl. Házainkat lobogózzuk Jel. Nemzeti Front. FQSSetlens&i sz*k»£ár<l. Í9ÍS ápriií- 2<V hasvar 1948 tavaszán a magyar po­litikai élet vezető köreiben egy­re gyakrabban került szóba a politikai pártok jövője. A kér­dés úgy fogalmazódott meg, hogy a politikai fordulat végre­hajtása után maradjon-e párt­koalíció, vagy egypártrendszert valósítsanak meg. Az egy párt­ra épülő politikai* hatalom ki­építése tehát 1948 elején csak mipt alternatív lehetőség vető­dött fel. Az 1947 augusztusában lezajlott országgyűlési választá­sok egyértelműen azt bizonyí­tották, hogy a különböző pártok tényleges politikai erőt képvi­selnek, jelentős tömegbázisuk van. Úgy tűnt, hogy az egypárt- rendszer bevezetésével szemben járhatóbb útnak sokkal inkább a jobboldali pártok mozgáste­rének korlátozása, a baloldali pártok egységfrontjának .megte­remtése látszott. A két munkás­párt egyesülésével párhuzamo­san már ennek az új politikai struktúrának a körvonalai is ki­rajzolódtak. A jobboldali politi­kai pártokról egyre inkább ki­derült, hogy nem tudnak gyö­keret verni, tömegbázisuk egyre szűkül. A magyar társadalom szociális szerkezete olyan volt, amelyben a polgári társadalom létrehozásahak programja csak szűk réteget vonzott. Az ellen­zéki pártok így szükségszerűen elszigetelődtek, vezetőik disszi­dáltak, alapszervezeteik szétes­tek. (A közeljövőben kerül a könyvesboltokba Izsák Lajosnak a „Polgári ellenzéki pártok Ma­gyarországon 1944—1949-ben" c. könyve, melyben ezt a folya­matot érzékelteti.) Az új erőviszonyok szükséges­sé tették a koalícióban részt ve­vő pártok kapcsolatainak újra­fogalmazását. Egyre sűrűbben hangzott el a népfrontmozga­lom újjászervezésének szüksé­gessége. A IJ. világháború alatt életre hívott Magyar Front, majd az 1944 őszén zászlót bontott Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Tontos szerepet töltött be a nemzet progresszív erőinek összefogásában, a fasizmus maradványainak felszámolásá­ban, az újjáépítés sikeres vég­rehajtásában. Ezek a kedvező tapasztalatok vezették a mun­káspártok országos vezetését, amikor 1948 márciusában fel­hívást tettek közzé. „Meg kell kezdeni a Népfront kiépítésének munkáját. Frontnapokat kell tartani mind a négy párt bevo­násával." A munkáspártok felhívásához országszerte csatlakoztak a de­mokratikus pártok. Tolna me­gyében a négy párt (a kommu­nista, a szociáldemokrata, a kisgazda- és a parasztpárt) áp­rilisban pártközi értekezleten határozta el az egységfront új­jászervezését. A tanácskozáson közös nyilatkozatot írtak alá, amely kimondta a szorosabb együttműködést a községpoliti­kában, a képviselőtestületek­ben, a nemzeti ünnepek szer­vezésében, a reakció elleni harcban. Minden településen akcióbizottságot hoztak létre, amelynek feladatul adták a ter­melési versenyek szervezését, a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítását, a politikai ak­ciók, rendezvények összehango­lását. Az életre hívott akció­bizottságok első közös tevé­kenysége a május 1-i ünnepség megszervezése volt. Az ünnep­ségsorozat - amelybe a me­gye legkisebb települései is be­kapcsolódtak - hangulatában és ötletességében minden ko­rábbit felülmúlt. Munkás-pa­raszt találkozók, majálisok, tré­fás vetélkedők, fáklyás felvonu­lások, kirakatversenyek, kultu­rális szemlék, stb. a „fényes szellők" önfeledt, bizakodó lég­körét árasztották. Az egységfront új alapokra helyezését tehát a demokratikus pártok Tolna megyében meg­elégedéssel vették tudomásul. Az 1947-es választások után megromlott kapcsolataik rende­zését, pozícióik erősítését re­mélték tőle. Az az elképzelés te­hát, amely a jobboldali ele­mektől megtisztított demokrati­kus pártokat továbbra is a po­litikai rendszer részének fogta fel, 1948 első felében még reá­lis lehetőségnek látszott, össz­hangban volt ez a felfogás a kisgazdapárt és a parasztpárt országos vezetőinek elképzelé­seivel is. Dobi István, Erdei Fe­renc, Veres Péter nyilatkozatai­ban elismerték a munkásosztály vezető szerepét, elkötelezték magukat és pártjaikat a szocia­lista építés programja mellett. Tudomásul, vették, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártja nemcsak létszáma és szervezettsége mi­att vált meghatározó tényező­vé. A magyar társadalom széles rétegei szemében ekkor még örököse és megtestesítője volt azoknak a progresszív törekvé­seknek, amelyek az országot a háború pusztításából a demok­ratikus fejlődés irányába vezet­ték. A koalíciós partnerek vállal­ták, hogy pártjaikat megtisztít­ják a jobboldali, a polgári tár­sadalom illúzióját dédelgető tagjaiktól. egyetértettek az MDP szövetkezetpolitikai és tár­sadalompolitikai célkitűzései­vel. Mivel magyarázható akkor, hogy az MDP mégis az egypárt- rendszer bevezetését, a demok­ratikus pártok elsorvasztását ha­tározta el? Látnunk kell, hogy a két mun­káspárt egyesülése után a so­rait rendezgető Magyar Dol­gozók Pártjában olyan folyama­tok bontakoztak ki, amelyek nem kedveztek az osztályszövetség erősítésének. Gyakorlati politi­kájában egyre inkább jelentkez­nek azok a tévedések, amelyek a proletárdiktatúra egyoldalú értelmezésén, az osztályharc állandó éleződésén alapultak. A személyi kultusz eluralkodá­sa, az ellenség párton belüli keresése részben nemzetközi gyökerekből táplálkozott. Az osztályharc éleződésének sztá­lini dogmája alapján a demok­ratikus pártokat egyenesen o reakció lehetséges búvóhelyei­nek fogták fel. A szovjet példa másolása szintén az egypárt- rendszer bevezetését sugallta. Vonzónak látszott ekkor még az a jugoszláv politikai gyakorlat is, amelyben a Jugoszláv Kom­munista Párt mögött a széles népi tömegek nem a pártokban, hanem a tömegszervezetekben sorakoztak fel. Végül az éleződő nemzetközi helyzet, az Amerikai Egyesült Államok hidegháborús politikája szintén a centralizált politikai hatalom bevezetésének szükségességét erősítette. Ezek a külső tényezők mintegy iga­zolni látszottak azokat a Magyar Kommunista Pártban is jelenlé­vő elképzeléseket, amelyek a népi demokratikus forradalom politikai rendszerét bizalmatla­nul nézték. Egyre inkább az a felfogás vált elfogadottá, amely nem tartotta lehetségesnek, hogy a népi-nemzeti bizottsá­gokra, baloldali pártokra tá­maszkodva valósítsák meg a szocializmusba való átmenetet. Tudnunk kell, hogy a népi de­mokratikus és a szocialista for­radalom összekapcsolódásának elméleti szintézise ekkor még kidolgozatlan volt. A gyakorlati lépések nem erősítettek és nem cáfoltak meg semmilyen koráb­bi elméletet és gyakorlatot. Az elmondott körülmények miatt az MDP programnyilatkozatába a következő megfogalmazás ke­rült: „Az egymással versenyző pártok laza koalíciójának rend­szere a népellenes erőknek ked­vez, amelyek a pártversengést az egyes demokratikus pártok­ba való behatolásra használják fel és ezzel hátráltatják a de­mokratikus együttműködést, az építő munkát. Ezért van szükség a pártok laza együttműködése helyett a demokratikus erők ösz- szefogásáro a Függetlenségi Front egységes tömegszerveze­tében." Az MDP vezetése a népfront újjászervezéséhez tehát úgy fo­gott hozzá, hogy egyrészt a bal­oldali pártokat a reakciós tag­jaik kizárásával „koalícióké­pessé" akarja tenni, másrészt elhatározta megszüntetésüket, illetve nem jelölte ki a helyü­ket a? új politikai rendszerben. A feladat végrehajtása - annak ellentmondásos jellege miatt - nehéz helyzet elé állította az MDP megyei vezetését. A koalíciós pártharcok során a kommunistákat a megyében sok támadás érte. Láttuk, hogy az 1947-es választások után mind a kisgazdapártban, mind a parasztpártban kommunistaelle- nesség és jobbratolódás volt tapasztalható. Ennek ismereté­ben természetesnek tűnik, hogy 1948 nyarán, amikor az új po­litikai, hatalmi viszonyok lehe­tőséget kínáltak o pártharcok lokalizálására, az MDP megyei vezetése örömmel élt az alka­lommal. Arra törekedett, hogy a politikai pártok mozgásterét korlátozza, polarizálódásukat elősegítse. Az MDP megyebi­zottsága 1948 június közepén összekötő bizottságot jelölt ki. Vezetője Mosonyi Jenő megyei titkár, tagjai pedig Mohácsi Károly és Prantner József lettek. A bizottság azt a feladatot kapta. hogy az új helyzetnek megfelelően kezdjen tárgyalást a koalíciós pártok vezetőivel. (Folytatjuk) LÁSZLÓ PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom