Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 120. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. május 22., vasárnap. Mai számunkból POLITIKAI FORDULAT TOLNA MEGYÉBEN 1948-BAN (3. old.) A GYERMEK TÁRSASKAPCSOLATAI AZ ISKOLÁSKORBAN (5. old.) AZ OLIMPIAI OTPRÓBA FUTÓVIZSGÁJA ÖCSÉNYBEN (6. old.) EGYMILLIÓ-KÉTSZÁZEZRES FORGALOM (3 old.) Tessék politizálni ! Tessék politizálni! — akár ez a. felszólítás is lehetne a mottója azoknak az új irányelveknek, amelyeket néhány hó­nappal ezelőtt a hosszá távú regionális tervezésről fogadott el a kormány. Mert bár igaz, hogy az irányelvek szinte csupa gazdasági, vagy szorosan a gazdasággal összefüggő célkitűzéseket tartalmaznak — mint például jobb gazdálko­dás a helyi erőforrásokkal, a. környezet- és természetvéde­lem szempontjainak erőteljesebb érvényesítése, ai meglévő értékek fokozott védelme -, ~az alapvető kérdés mégis csak az, hogy ezek a szempontok miiként, hogyan jutnak érvény­re a tervezés folyamatában. Mert könnyelműség lenne azt gondolni, hogy az eddigi tervezési módszerek egyszerűen pazarolni akarták a földet, a természetet, a közösség vagy a személy értékeit Inkább az történt, hogy a mennyiségi növekedést szem előtt tartó tervezés — éppen, hogy a mennyiségi mutatókat elérje — akár kénytelen-kelletlen is le kellett mondjon bizonyos szempontokról. A gyártelepek vagy a lakótelepek létreho­zásának idején például gyakorta nemcsak a természet megóvása esett a tervezők látókörén kívül, hanem az em­beri sorsok sem nagyon érdekelték, érdekelhették azokat, akik egy ültő helyükben tízezer lakásos városrészt rajzoltak fel a papírra1. Az akkor szükségszerű, ma már azonban túl­haladottnak mondható eljárásoknak azután gyakran meg­lepő következménye !lett. Az egyik nagyvárosunkról például kiderült, hogy az alatt a húsz esztendő alatt, amíg kétszeresére növekedett lakói­nak száma, háromszor annyian költözködtek oda és vándo­roltak el, mint ahányon végül megtelepedtek. Következmé­nyeként annak, hogy a település csak a rá jellemző ipar fejlesztésével nem tudott elég vonzerőt gyakorolni a társa­dalom minden csoportjára, rétegére. A nagymértékű ván­dorlásnak pedig egyik következménye lett az általános tár­sadalmi változás miatt egyébként is meggyengült közössé­gek további bomlása, a. szőkébb hazához váló kötődés hiá­nya, végső soron az igénytelenség, ami emberi magatartás­ban, a település arculatában, az ellátás színvonalában egy­aránt megmutatkozik. ’Á történetnek azonban nem ez az egyetlen tanulsága, Amikor ai tervezők az új irányelvek szerint elkezdték készí­teni a. szóban forgó településnek és környékének hosszú távú fejlesztési és rendezési tervét, a város vezetői voltak azok., akik a .legerőteljesebben tiltakoztak. ai gazdagabb, nyugodtan mondhatjuk, minőségileg, más módszerek ellen, mondván: lakóhelyük jelleg-etes, megkülönböztető arculata tűnik el, ha a nehézipar mellett az eddiginél nagyobb sze­repet kapnak más ágazatok, kulturális tevékenység, kör­nyezetvédelmi szempontok. Felesleges lenne most azt bizonygatni, hogy mindegyik település akkorái íté'jes életet, cikkor tudja megtartani az ott lakók számára az emberi teljességet, ha sokoldalúan fel- vomuOtOtija a tánsadWmi lét minden formáját, nem tagadva ezzel a helyi sajátosságok átlagosnál nagyobb súlyát sem. Ennél a kérdésnél sokkal érdekesebb annak ai ténynek a boncolgatása, hogy miért a tervezőknek, a várostól messze élőknek kellett érvekkel és bittel1 kiállni olyan érdekekért, amelyek felismerése, érvényesítése elsősorban, a szóban forgó település lakóinak, vezetőinek dolga lett volna. Valószínűleg azért, mert ezek az érdekek ott, helyben, soha nem fogalmazódhattak meg tisztán és egyértelműen, és nem juthattak a felszínre. Mert a helyi közigazgatás de­mokratikus fórumai nem tették lehetővé, gyengék voltaik hozzá és erőiének. Nem véletlen a,z sem, hogy jó néhány hónappal ezelőtt országos Vihart kavart az egyik nagyváro- isünk Családi házas övezetének tervezett lebontása.. Az üigy azértt növekedhetett városhdtárökom túlra1, mert o város ve­zetői addig nemigen szoktak hozzá, hogy a. lakosság egy- egy csoportjának érdekéit is figyelembe vegyék. A vissz­hangnak oka meg az volt, hogy más városokban, telepü­léseken sem gyakorlat az érdekek nyílt és demokratikus ütköztetése. Egyáltalán az érdekek pontos és következetes megfogal­mazása'. Nemcsak a rendezési, fejlesztési tervek esetében, |l a kisebb horderejű döntések meghozatallal előtt sem. A ta­nácsok apparátusai, a döntések végrehajtói az esetek zö­mében már eleve olyan javaslatot tesznek a választott tes­tület asztalára', amely valamiféle felsőbb érdekre hivatko­zással Végérvényesen kizárja az eayéb szempontok érvénye­sülését. Magyarul azt, hogy a. választott testület megfelel­jen szerepének, és ai döntéshozatalkor azt képviselje, aki erre a tisztre megválasztotta. Ez a maigblslaibb érdiek pedlig majd münkftg nem mó's, miint a pénz. Nem is annyira a' forintok száma, hanem forrása. Mert a pénzt mindig felüliről1 osztják - bár többnyire hely­ben teremtik elő — s osztják vele a szempontokat is. Nem véletlenül tartotta fontosnak, .meghatározónak az előadó a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén is a települések, tetepüíSésesopantoIk fejlődésiét tekintve át, a tanácsok nagyobb gazdasági önállóságát; a növekvő lakó­helyi demokráciát, a város, a község települési önkormány­zatát. Sz. A. A szekszárdi kiállítás és vásár Kiosztották az újítóknak a díjakat E-515 WÍT0-C5EP10 PARAMÉTEREINEK MEGlfflHTRSJL HMM* ElrtS MUNKA EREDMENVEKENT ELÍRTUK HOGY 4 GÉP: t NEM SZÓRJA A SZEMET ra"" " 3 B vtrtífnrrv ____,__.. E UmuK * «P: (BoGYIS fTEÜESJTMÉNY * GÉPÉN ESZKÖZÖLT MLTD2TA1 mm Egy újítás - rajzzal és leírással A dél-dunán­túli mezőgazda - sági és élelmi­szeripari kiállí­táson mind a négy megyéből számos újítást mutattak be az újítók, 'illetve az újiítóközös- ségék. Ezeket igen nagy érdek­lődés kísérte, 'hisz azokat a szakemberek saját üzemükben is megvalósíthatják. Tolna megyéből összesen 33 újítást állítottak ki, s a legjob­bakért tegnap vehették át a díjakat Borsi Mihálytól, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől. Első dijat kapott Jánosi László, a bátai Novem­ber 7. Termelőszövetkezet dol­gozója, második Kreszl 'Gábor, a dombóvári Alkotmány Tsz tagja, a harmadik pedig Mar­sai József, a zambiai Egyesült Erővel Tsz dolgozója lett. A Mezőgazdaságii és Élelme­zésügyi Minisztérium által szer­vezett zsűri a dombóvári Alkot­mány Téesz, a bogyiszlói iDuna- gyöngye szövetkezet, valamint A tegnapi nap a Fejér me­gyeieké völt, de azért a mi me­gyénk íiaii-lányai sem maradtak esemény nélkül. Több kitünte­tést, elismerést adtak át azok­nak, akilk valamely területen ki­emelkedőt .nyújtottak. Immár 'harmadik .alkalommal jutalmazzák azokat a szocialista nagyüzemeket, amelyek gazdál­kodásuk környezetének egész­ségéért, tisztaságáért, szépsé­géért a legtöbbet tesznek. Az 1982. évi értékelést Barsi Mihály ismertette. ‘Elmondta, hogy a környezetszennyezés mi­nimálisra csökkentése, illetve megszüntetése a cél. Különös figyelemmel vizsgálták a 64 ter­melőszövetkezetben és a hat ál­lami gazdaságiban a nagyüzemi tábláik közvetlen környezetét, az állattenyésztő telepek helyzetét, az épületek, majorok környé­a Szekszárdi Állami Gazdaság újításait tartatta alkalmasnak arra, hagy az őszi országos újí­tási pályázaton részt vegyenek. Egyébként a dombóvári Alkat­szár József, a megyei tanács elnöke nyújtotta át 5000—5000 forint pénzjutalom .kíséretében. 'Ugyanebből az alkalomból került sor egy másik jelentős rendezvény legjobbjainak elis­merésére. A megyei borversenyen, ahol a zsűri elnöke dr. Kozma Pál Kossuth-díjas akadémikus volt, két vörös és két fehér bor nyert nagydíjat. Az előbbiek termelői: decsi Egyetértés Mgtsz és Kiss Lajos bátOszéki kistermelő. A legeredményesebb terme­lőnek a Szekszárdi Állami Gaz­daság bizonyult. A fehér borok versenyében nagydíjat nyert a Szekszárdi Allamii 'Gazdaság és Kaposi Ist­ván kistermelő. A legeredmé­nyesebb termelő a Villány-Me- csékaljai 'Borgazdasági Kombi­nát volt. mány Téesz újítását Moszkvá­ban iís kiállítatták, mégpedig a május 17-e és 21-e közt meg­rendezett KGST újítási kiállítá­Aranyérmet a vörös boroknál 37-et, ezüstöt 28-at, bronzot 21- et osztottak ki, oklevelet tíz bor kapott. A fehér borok közül 15 lett arany, 25 ezüst, 25 pedig bronzérmes. Oklevelet húszat adtak ki ebben a kategóriá- ben: 'És most, a hagyományoknak megfelelően, felsoroljuk az aranyérmes borok termelőinek nevét.' A vörös borok termelői közül aranyérmet kapott: a Szekszárdi Állami Gazdaság tíz mintája, a szekszárdi Aranyfürt 'Tsz hét mintája., a decsi Egyetértés Tsz öt mintája, M'ityök Ferenc .két mintája, Nagy Sándor két min­tája, Vesztergambi Ferenc, bá- taszéki Búzaika'láéz Tsz két min­tája, Töttös 'Pál, Rábóczki Lász­ló, dr. Szóbópál Antal, Bukli István, Kreisel Jürgenné, Varga Endre, Kiss Lajos, Vitlány-Me- c se karjai 'Borgazdasági Kombi­nát. Fehér boroknál Viliié ny-Me- osekdljal Borkombinát 'három mintával, felsőnyéki Egyetértés Tsz 'két mintával, Hőgyészi Ál­lami Gazdaság két mintával, Szekszárdi Állami Gazdaság, paksi Dunaimenti Egyesülés Tsz, Páll 'Mihály, Kaposi István két mintával, Jankó Sándor, Balogh József, Hoós László. A megyei borversenyt dr. Dió- fási Lajos, a Vi'llány-iMecsékal- jaii Borkomibinát vezérigazgató­helyettese értékelte, a díjakat Császár József, a megyei ta­nács élnöke adta á t. Mélypont A Kaposvári Mezőgazda­sági Főiskolának van egy masinája, ami különben komputer, és legfőképp arra szolgál, hogy a törzskönyve­zett álíatok jellemző muta­tóit „kidobja". A találmány ötletes és ésszerű. Ezen a gépen az emberek bioritmusát is lehet nézni. A betáplálandó adatok a következők: név, foglalkozás, munkahely. Ha ezeket a kis masinába beütik, meg lehet tudni, hogy mikor van a magyar honpolgárnak mélypontja, fizikailag, érzel­mileg és szellemileg... Megpróbáltam. Az érzelmi mélypontom ideje: ma. Az elkeseredésem, monda­nom sem kell: határtalan. S hogy elolvassam a keskeny cédula ívét, leültem egy kö­zeleső paravánra. Ami össze­szakadt alattam, fme a mély­pont. Hát van ennél mélyebb? Egyébként, ha hat nap múl­va nem olvasnak semmit sem tőlem, ne csodálkozzanak. Mélyponton teszek. dvm són. Elismerések, kitüntetések átadása a kiállításon két.’ A helyzet évről évre javul, mind több ibelyen értik meg, hogy a környezet, a természet megóvása mindannyiiónk egye­temes érdeke. Császár József, a megyei ta­nács elnöke adta át a kitünte­téseket a legjobbaknak. A ter­melőszövetkezetek köziül a de­csi .Egyetértés 'lett az első, a második a dunaföIdvári Virág­zó, a harmadik pedig a bátai November 7. Az áillaimi gazda­ságok között a íDalimaindi Álla­mi Gazdaság végzett az első helyen. lÉrtékélték a diákok 1982-ben végzett, mezőgazdaságot segítő munkáját is. Borsi Mihály, a .megyei tanács osztályvezetője rámutatott, hogy a diákok ta­valy is sokat segítettek a beta­karításbon és segítségükre a jö­vőben 'is szóim (tarnak. Helytállá­sukkal elismerést vívtak ki ma­guknak. Az elmúlt évBhp 349167 órát dolgoztaik a mezőgazdasági .nagyüzemekben megyénk diák­jai, ezért a megsegített gazda­ságoktól összesen 3 648 793 fo­rint munkabért ikaptak. 'Ennek a tevékenységnek az értékét növeli, hogy nagy a je­lentősége a fiatalok munkára nevelésében is. Az áltailános iskolák között a székszárdi l. számú Alt. Iskola volt o legjobb, a középiskolások között pedig a szekszárdi egész­ségügyi szakiközépiskola. Mindkét iskola képviselőinek az elismerő vándorzászlót Cső­Őgyelgés Bevallom férfiason, az élelmiszer-pavilon­ban összefutott a számban a nyál. A Szek­szárdi Állami Gazdaság szajmákát kínál a látogatóknak. Nem is lenne gond enni belő­le, ha kérnék, biztosan adnának... De én hol­nap szeretnék belőle vásárolni... meg gon­dolom, más is. Kereskedők! A száj móka a világ legjobb eledele, jobb, mint az unos-untalan kínált parizer... Ha már őgyelgés közben vagyunk, akkor nézzünk kritikus szemmel. Csak hátat kell fordítani a szajmókának, és ott vannak azok a gyönyörű kenyerek. Nem tudom, véletlenül vagy akarattal tették-e egymás mellé á decsi termelőszövetkezet és a Tolna megyei Sütő­ipari Vállalat kenyereit. Mindegyik szép. Vál­tozatos a látvány is. Kapni is lehet ezeket a pékárukat. Csak... Három napja vágták löl azt a rozscipót... S a szerencsétlen egy kicsit megszáradt... Amikor szépet mutatunk és di­csekszünk —rvan mivel —, akkor ‘ne tegyünk kitt háromnapos, felvágott rozscipót, mert leront­ja a látványt, és a szépet is csúnyának látja az ember... A kiállítás és vásár mindig kínál csemegé­ket. Én a vásárjelleget keresőm. Úgy mint az a nagybajúszú parasztbácsi, aki éppen most rendel harminc deka sült kolbászt, hozzá üveg sört... Mert a vásár ünnep is... enni is szeretünk, meg inni is. Van mit. A Szekszárd-Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ 10 pavilonnal pakolt ki. Két helyen lehet bog­rács- és babgulyást kapni. Több helyen hur­kát, kolbászt, pecsenyét. közben... A sör naponta ötven hektoliter; az üdítő 24 ezer üveg... Csak tessék, csak tessék, fogyasszunk, ké­rem! Ellenőrizzünk. Tíz deka házi kolbász megteszi. Rotyog a tepsiben. Kérünk belőle... Mivel nem tolon­gunk — panaszkodnak is a vendéglősök —, van ideje a kolbásznak ropogósra és szép pirosra sülnie... Házi kolbász. Keressük az ízeket... Nem kell. Enyhén borsos, paprikás... Ilyen az ízlésünk. Délidőben ebédelni kell. Bográcsgulyást vagy babgulyást válasszunk? Maradjunk a bográcsgulyásnál... Forró. Úszik a zsír a tálka tetején. De, mégsem túl zsíros... Merítsük meg a kanalat. Finomra vá­gott húsok akadnak lel, kevés krumpli... A húsok enyhén zsírosak, egy mócsingot is ta­lálunk... Ez is kell a jó bográcsgulyásba... Falatozzunk. Ha jóllaktunk, ágy elégjünk tovább... A panaszokat is meg kell hallgatni... Ke­vés a forgalom. A gyerekeknek azért vesznek a látogatók pattogós rágót... meg nyalókát... fogy a lángos is... a népművészeti áru mint­ha nem menne ezen a napon... Jókedvű nagypapa alkuszik, de itt nincs alku... álljunk meg emberek, nem hetivásár­ban vagyunk... Szabott árak vannak, mondja az árus... az öreg erre mérgesen megy arrébb, bosszúból nem vásárolt semmit... De, az uno­ka visszahúzza és kész az üzlet... Fogyasszunk kérem, csak fogyasszunk! H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom