Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. április 12. Moziban Hatásvadászok Szüreti Miklós filmjének ere­deti címe: Vidékiek. Talán en­nek, pontosabban az e cím mögött rejlő tartatemnök is kö­szönhető, hogy a vidéken dol­gozó jegyzettíró újságíró kisebb­fajta előítéleteinek helyére a nézőtéren a szirrupátio lépett. Az előítéletek alapja a rende­zőnek a televízió Stúdió ’83 cí­mű műsoraiban elhangzott nyi­latkozata volt. Ebben elsősor­ban a vidéki színházi életről festett nem éppen rózsás képet, de néhány megállapítását miiért ne vegye magára a me­gyei lap munkatársa is. (Egy anekdota szeriint az egyikori szekszárdi rendőrkapitány mon­dotta, hogy számára cigányok, színészek, újságírók — egy brancs.) Természetesen a branosbeliség ebben az esetben kevés a szimpátiáihoz, sőt, még a nagyjából egy korosztályhoz vájó tartozás is az. Viszont tény, hogy a többé-kevésbé azonos korú embereket hasonló prob­lémák foglalkoztatják. így pél­dául az, hogy az ember meddig mehet el a maga kampromisz- szumaival, mikor tűnik el a fo­galom mellől az „ésszerű” jel­ző, és miikor jön a gerinctelen- ség, a gyáva megalkuvás. Kompromisszumok nélkül az élet elképzelhetetlen. Mint ahogy az ésszerűtlen elleni lázadás, az új, a jobb keresése nélkül is az. Sőt, nemcsak elképzelhe­tetlen, hanem lehetetten is. Közhely, hogy mindenért fizetni kell, de tény, hogy kisebb-na- gyobb megalkuvásainkért min­denképpen - hol többet, hol kevesebbet. A filmbeli vidéki színházi rendező is fizet. A kegyes ha­zugságnak - egy utolsó nap­jait élő írót azzal! áltatnak, hogy darabját hamarosan be­mutatják, és a „hitelesség" kedvéért fiktív próbákat ren­deznek néki — nagy ára van. Hogy megéri-e, azt a nézőnek kell eldöntenie. És ez csak egy a nyitott kérdések közül. Mert arról is csők homályos fogal­maink lehetnek, hogy hogyan illeszkedik a francia fonroda­Dunántúli dzsessztalálkozó Szekszárdiak a gálaest színpadán A szekszárdi dzsesszegyüttes vasárnap este nagy sikerrel mutatkozott be Székesfehérvá­ron az V. alkalommal megren­dezett dunántúli dzsessztalál­kozó gálaestjén. A hazai együttesek és szólis­ták színe javát felsorakoztató háromnapos találkozó gálaest­jén a szekszárdi Big-Bandet Pecze István távoltétében Stark Tibor vezényelte. Kisegyütte­seink — a Trió és Kvartett —, szólistaként pedig Bornemissza Mária — ének - és Beke Árpád — trombita - szerepeltek nagy sikerrel. A gálaest műsorát dzsessz- együtteseink május 28-án mu­tatják be a szekszárdi közön­ségnek a III. országos dzsessz- klub-talállkozó alkalmából. Színházi esték Hitvita napjainkban Dávid Ferenc, Páskándi Géza drámájának hőse, a ma­gyar XVI. századnak talán legrokonszenvesebb alakja, nyug­talan szellemű, következetes reformátor, aki a hitújítás vi­táiban mindig az új igazságot keresi, s így jut el Luther, Kálvin után az unitárizmushoz, s midőn egy lépéssel tovább menne, saját hívei fogják el. Bőd Péter, akinek Magyar Athenas-át nemrég újból kiadták, azt írja; „megijednek tő­le, s magok elárulák a fejedelemnek, Báthori Kristófnak. Kit a fejed, elsőben árestáltatott a maga házánál, aztán Tor­dán és Fejérváron megvizsgáltatván a dolgokat, örökös fog­ságra sentenciáztatá, s küldték a dévai várba." Itt is halt meg, töretlen lélekkel hirdetve: „A pápák kardja, menny­kövei, a kereszt és halál képe, semmi hatalom nem fogja az igazságot feltartóztatni." Sorsának igazi tragédiája, hogy saját hivei fordultak el­lenne, hisz az unitarizmust az 1571-i marosvásárhelyi or­szággyűlés elismerte, de Dávid Ferenc nyugtalan szelleme távolabbi igazságokat keresett, ahova a hatalmát féltő Blandrata nem tudta követni. Páskándi drámája egy állapot rajza: a fejedelem ,,a ma­ga házánál" tartja fogva Dávidot, ahonnan még lenne visz- szaút, de Dávid Ferenc megingathatatlan hitében, mert az állandó megújulás jelenti az életet. Szándékosan összeszűkiti a Dávid-problémát Páskándi, sorsa az ő megfogalmazásában a „két árulás között" élő ember dilemmája, s ezzel tulajdonképpen tompitja is a drá­ma élét: sorsának vonalát előre meghúzhatjuk. Ugyanak­kor talán egyik darabjában sem sűríti ennyire, az éles dia­lógusok pengevillogásában érezzük a pillanat tragédiáját, amiben a cselekvés emberének el kell buknia. Dávid Fe­renc sorsának példázata ugyanakkor tágabb lehetőséget is kínált volna, de itt az igazságért vívott harc néhány ember személyes ügye, házi viszály csak. A kecskeméti színház előadása, bár nem nélkülözi a har­sány szineket, hatásos, meggyőző. Beke Sándor rendezése puritán, a lényeget hangsúlyozza, ehhez kiváló társakra ta­lált Fekete Tiborban és Szélyes Imrében. Fekete Tibor a meggyőződés méltóságában ábrázolja Dávid Ferencet, Szé­lyes Imre Socinoja az igazság és árulás hálójában vergő­dik. Major Pál Blandratája a szerep szerint is szürkébb, Holl Zsuzsa a legkevésbé meggyőző: az éles dialógusok mellett indokolatlanul harsány. CSÁNYI LÁSZLÓ Udvaros Dorottya és Szakácsi Sándor - a két főszereplő lomrál szóló darab mondani­valója a szemünk előtt pergő alkotáséba. Apropó, pergő. A film egyik erénye, hogy végig Itaníka dalian figyelemmel néz­hetjük. Ez a rendező-'forgató- könyvíró és az operatőr - Szó­lal András - mellett főiként a főszereplő, Szakácsi Sándor ér­deme. A többi színész — talán az írót ailblkftó Unka György kivételével - alighanem túlsá­gosan is beleélte magát a vi- dék'iesség szerepébe. Kár, mert Szard! Miklós filmje (ennek el­lenére) figyelmünkre méltó al­kotás. Szúrd*i Miklós elsőfilmes, de nem kezdő. Színházban már vagy huszonötször rend'ezett. És ez nemcsak témáismeretén hanem szóban forgó rendezői munkáján is játszik.- gyuricza ­Kossuth könyvek Teherántól Potsdamig Valóban népszerűek a Kos­suth Kiadó Népszerű történe­lem sorozatának kötetei. Van olyan közöttük - a nürnbergi perről szóló —, amelyik mór négy kiadásban fogyott el. A sorozat legújabb kötete egy tanú visszaemlékezése, Sztálin, Gburcbill és Roosevelt tállá Ikozóiro. A szerző, V. M. Berezslkov, a teheráni konferen­cia befejezése után a külügyi népbiztossá g munkatá rsaké n t az amerikai referatúrán dolgo­zott. Rögtön Teherán után meg­kezdődtek a jaltai majd a pots­dami konferencia előkészületei. Gyakoriak voltak a külföldi nagyköveteik vagy más magas rangú személyek látogatásai, amelyeken Berezskov, Sztálin és a külügyminiszter tolmácsa volt. A szerző ebben a szolgálatban ré-rtetestem megismerhette a konferenciák előkészületeinek állomásait, a tárgyaló felek véleményét, illetve a vélemé­nyek különbségét. Teheránban még', látszólag, teljes az egyet­értés. A megjelent nyilatkozat lelkesítette a fasizmus ellen küzdő népeket, e szerint: „Tel­jes megállapodásra jutottunk a kelet, nyugat és dél felől meg­indítandó hadműveletek mére­teit és Időpontját illetően” ... „Nincs a földön olycm hatalom, amely megakadályozhatna ben­nünket abban, hogy megsem­misítsük Németország haderőit a szárazföldön, tengeralattjá­róit a tengeren és szétrombol­juk hadiamyaggyároit a leve­gőbőr. „Támadásaink könyör­telenek és egyre erőteljesebbek lesznek.” „Kifejezzük szilárd el- hdtáTozásunikat, hogy országa­ink együttműködnek mind a há­ború idején, mind pedig az azt követő békés időkben”. Később aztán a részletkérdé­sekben nemcsak a vélemények, de az érdekek is eltértek egy­mástól. Nagy-Britainnia, nagy­hatalmi érdekeit féltve, min­den eszközzel késleltette a má­sodik front megnyitását. Más kérdésekben ellentétbe került a Szovjetunióval és az Egyesült Álltam okkal! illetve kettejük ál­láspontjával szemben nem si­került álláspontját érvényesíte­ni. Lengyelország kérdésében is eltértek nézeteik, Churchill az emigráns, Angliában székelő kormányt támogatta, abból a célból, hogy a Szovjetunió körül ellenséges államok övezete alakuljon ki, míg Roosevelt a demokratikus Lengyelország hí­ve volt. A könyv végigkíséri az ese­ményeket egészen 1945-ig a történelmi tényeket, ismert do­kumentumokat, személyes meg­figyelésekkel egészítve ki. Római kori temető A budai Margit kórház bőví­tése közben, március végén az építőmunkások rég! temetőre bukkantak: az Energia munka- brigád tagjai dicsérhető gyor­sasággal:, felelősségüket át­érezve azonnal értesítették a Budapesti Tröténeti Múzeumot. A helyszínire Siető régészek megállapították, hogy a sírok ráma! kori temetkezés! marad­ványok. A Margit kórház terv­szerű bővítését nem hátráltatva a leletmentő ásatásokat azon­nal megkezdték, és a múlt hét végén be is fejezték. A gazdag anyag között van ritkaságnak számító textil m aradvány, sok üvegedény, ékszerek, pénzek. Harmincnyolc egykori pain- nómrafl po pár nyughelyét tár­ták fel, köztük ritkaságnak te­kinthető falkoporsós sírhelyet is, és olyan szarkofágokat, ame­lyekben mumifikált gyermek- tetemek voltaik. Megállapítot­ták, hagy a temetőt az időszá­mítás előtti 120-tól körülbelül 350-íg használhatták, és polgá­rok, hozzátartozóik, valamint hivatalnokok temetőhelye volt a mostani Béosi út környéke.- iKiiVételes szerencse, hogy a sírokat sértetlenül fedezték fel, így a lelefamyag nemcsak kul­túrtörténeti értékű, hanieim való­ságosan is kincs. A sok ékszer között találtak egy ezüstfibúié­ba foglalt vésett gemmát: a drágakőbe metszett jelenet va­dásztörténetet örökít meg. Történet a jövőből? Szerencsém volt, megúsztam az egy és háromnegyed órát rosszullét nélkül, pedig a Fantasztikus utazás című amerikai tudományos-fantasztikus film — melynek születési éve: 1966. — morbiditásával alaposan próbára tett. Verne Gyula szol­gáltatta a legklasszikusabb példát arra ma is szívesen olvasott regényeivel, hogy ami per pillanat - a mű szüle­tésének korában - abszurd, az a tudomány és technika forradalmának következtében valóság lehet akár rokonszen­ves ez nekünk, akár nem. Korunk embere tudja ezt, s szí­vesen elfogadja a csaknem jövőbe látó mai sci-ii-szerzők kalauzolását a jövőbe. Mondom, szívesen, hiszen a lehet­séges jövő valahányunkat izgat. No de, köszönjük szépen! A fantasztikus utazás miniatürizált utasai, hasonló eljárás alá vetett tengeralattjárójukon egy megmentendő férfiú ér­és nyirokrendszerében kalandoztak feladatukat teljesíten­dő, ami sok a jóból, illetve abból a hajmeresztésből, amire valahány sci-fi pályázik, de nem oly módon, mint Harry Kleier, aki filmre irta Otto Klement és Jay Lewis ötletét. Nem tudom, olvasmányként milyen lehet a Fantasztikus utazás. Filmként ragyogóan megcsinált volt, mert hüledezésünk, émelygéssel kevert bosszankodásunk ellenére végig kellett nézni a drámai feszültségből mit sem veszítő Hímet. Nyil­ván ennek okán tartják számon a sci-fi irodalom klassziku­sának a Fantasztikus utazást. Elbűvölt bennünket ez a sarzsi? Nem hiszem, mert hogy is mondjam... vannak dol­gok földön és égen, lesznek is, de több, mint valószínűtlen, hogy idegsebészeink egykor hajóra szállva közelitik meg életmentő feladataik célpontját például azért, hogy a kopo­nyában keletkezett vérrögöt lézerrel semmisítsék meg. Szó sincs arról, hogy az orvostudomány megáll fejlődésének mai stádiumban, de ha jól érzékeli e sorok írója a fejlődés irányát, az nem a hátborzongatóan bonyolult, hanem a si­kerrel kecsegtető egyszerű felé halad. Pannon krónika Akik' rendszeres nézői a pécsi körzeti stúdió magazin- műsorának, a Pannon krónikának, azok észrevették, hogy a megszokott adásidőtől eltérően, majdnem egy órával ko­rábban jelentkezett legutóbb, április 8-án. Új tartalmat, új formát Ígért a dél-dunántúli képes hír­mondó. Az első két riport Tolna megyét érintette. Munkás- szállásának alsó szintjéből garzonlakásokat alakított ki a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. A dolgozó meg­határozott időre vállalja a munkaviszony fenntartását, en­nek lejébe lakója lehet a garzonnak. Közben takarékos­kodik meghatározott összeggel és a vállalat nagyobb la­káshoz segíti. Mindenki jól jár. A második riport helyszíne is Szekszárd volt. A Bottyán-hegyi óvoda megszűnésének körülményeit láthattuk, hallhattuk. Évekig adott otthont a lakótelep gyerekeinek egy valamikori felvonulási épület. Ez az ideiglenes megoldásként üzemelő óvoda — aminek kö­zelsége a szülőknek kényelmet jelentett - most megszűnik. A gyerekeket pedig a hétszáz méterrel távolabbi óvodában helyezik el. Gazdasági szempontok figyelembevételével is előnyösebb megoldást jelent a változtatás. Somogy megyéből a SIÓTOUR igazgatója adott tájékoz­tatót az üdülési elő- és utószezon kedvezményeiről. Az embereken folyó gyógyszerkisérletek különös felada­tainak, a pécsi kutatásoknak lehettünk tanúi néhány perc­ben. Majd négy pécsi orvosprofesszort, mint hissen avatott akadémikust köszöntött a krónika. Szó esett a divatról, a pécsi bőrgyár legújabb termékei­ről és megtudtuk azt is, hogy miként kerültek be a rekordok könyvébe a harkányi „kutyaház" lakói. Szabadidős prog­ramokból ajánlott a rendező néhányat, majd megismertük egy zalai ételkülönlegesség receptjét. Nem tudni, mi indokolta a korai adáskezdést, mert így azok nem láthatták a műsort, akikről, akikért szólt, s akik éppen úton vannak a munkahely és a lakás között. A té­nyek puszta közlése is formálja a nézők véleményét és kom­mentár nélkül is érdekesek, értékesek a Pannon krónika tudósításai. dkj. Rádió A postásra ki kíváncsi? A kérdés cseppet sem költői. Nincs mögötte semmiféle túl­zás, postaititkokra való óhaj. Semmi olyan belső postai in­formáció sem rejlik a cím mö­gött, amely ne tartozna bármely magyar állampolgárra. Az utóbbi időben gyarapod­nak azok az öngyötrő vallomá­sok, amelyek szereplői - he­lyesebben szenvedői — életük sikeréről beszélnek. Azokról az évekről, évtizedekről, amikor még aktívan dolgoztak, amikor érzéseikre, szakmai felkészült­ségükre, elhatározásaikra és el­képzeléseikre valakinek mindig szüksége volt. Amikor még a több évtizedes munka után fo­lyósított illetményüket nem a postás hozta, hanem maguk vették fel munkahelyükön. Ami­kor még azt érezték, tudták és gondolták, hogy számítanak valakinek. Most pedig, hogy nyugdíjas éveiket töltik, nem akar hallani róluk senki. Még egykori munkahelyük sem. A Kossuth adón vasárnap késő délután sugárzott Amikor a postás levelet vár című riport pontosan ennek a hellyel-köz- zel már-már unalomig ismert betegségnek egyik újabb vari­ánsát mutatta meg. Gácsi Sándor egy olyan pos­tai főfelügyelővel osztotta meg a közhasznú mikrofont, aki negy­venkét év szolgálat után vonult nyugdíjba. Hogy Merksz Endre szerette-e a postát? Nemhogy szerette, de a felújítási ágazat — közérthetően: a műszaki rész — főfelügyelőjeként ismerte is a posta ez irányú minden gondját- baját, elképzeléseit és terveit. Mindent ismert, ami a posta általános területére és modern hírtovábbító rendszerre egyaránt vonatkozott. Több mint négy év­tized alatt belénevelt postás­becsülettel a riport során védte is azt, amit lehetett. Megóvta azokat az elképzeléseket is, amelyek sohasem, vagy éppen­séggel évtizedek múltán való­sultak meg. A riportot hallva feltettem magamnak a kérdést: Egy megsértett, megcsalt postai dol­gozó vallomásait hallottuk? Olyan emberét, aki megalapo­zatlanul lett főhőse a mikrofon­nak? Mindkét esetben csak nemmel tudtam válaszolni a kérdésekre. A riportalany mon­datait most is átszőtte a POSTA iránti szeretet és tisztelet. Akkor is, amikor eltékozolt újításainak sorsáról beszélt, akkor is, ami­kor arról mondott néhány ön­magában is keserű mondatot, hogy szellemi termékeinek csak 10-15 százalékát valósították meg. Akkor is, amikor azt ecse­telte, hogy élete úgy sikerült, ahogy. A postásra ki kiváncsi, kér­deztem jegyzetem elején. Hi­szem, hogy a postai főfelügyelő életére is mindazok, akik a nyugdíjazás előtt állnak, és azok is, akik valamikor nyug­díjba fognak menni. Akár,irá­nyítói • egy-egy szervezetnek, akár csak egyszerű közkatonái. Elsősorban azért, hogy szem­besüljenek egy olyan lehetséges élethelyzettel, amellyel ők is találkozhatnak. Mások miatt, mert volt merszük és hitük azt gondolni, hogy roppant fon­tosak. Gácsi Sándor fontosnak tar­totta ezt tudatni velünk. Teli­találat volt riportja.- SZŰCS -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom