Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
1983. április 9. Képújság 11 Lossonczy Tamás kiállítása Szekszárdon Az absztrakt fesztészet keletkezésének időpontját pontosan ismerjük: VaszSlij Kandinszkij 1910-ben festette azt a képet, amelynek „Az első absztrakt aSoyarelll" címet adta. A modtern művészet nagy forradalma azonban már jóval előbb elkezdődött, az út elején Cézanne áll, akinél a „réalisa- tion" a természet újból való megformálását jelenti. Minden újítás forrása Cézanne, művészetében az absztrakt festészet első nyomai is megtalálhatók, a gyökerek azonban nagyon mélyre nyúlnak, mert a szépség fogalma mindig magára az emberi lehetőségre kereste a választ. Platón az egyenes és a háromszög magáiban való szépségét dicsérte, Leonardo pedig, akitől' távol állt az abszt- raháló szándék, a négyzetet és a kört tartotta a legtökéletesebb formának. Szemlélétük- ben a szépség az emberi és a kozmikus arányok felismerését jelenti, de ezek mindig az intellektus megnyilvánulásai, s nem redukciót, a valóság megkurtítását célozzák, hanem a szerkezet biztonságát és véglegességét. A kérdésre, amit úgy szoktak feltenni, hogy a művészetnek ábrázolnia keli-e vagy sem, a művészettörténet nem adott egyértelmű feleletet, s már a művészet kezdetén együtt jelenik meg a realista szándék és a jelkép. A görög koré és kurosz, lazaz leány és fiúszobrok nemcsak ábrázolások, hanem a gondolat foglalatai is, mint a reneszánszban az angyali üivözlet vagy a sacra conversaz-ione témája1, s a barokk extázisában is másodlagos az ábrázolás hitelessége. Az absztrakt művészet lemond az ábrázolásról, a gondolati elemre helyezve a súlyt, s a kép nem akarja megjeleníteni a naplemente vagy a legelésző csorda látványát, egyetlen szándéka, hogy önmagával legyen azonos, a kép magát a képet jelentse. Mint Kandinszkij 1910-es akvarellje, s az egész absztrakt művészet, ami az elmúlt fél évszázadban nemcsak létezési jogát vívta ki, hanem művészettörténeti fogaHincz-gyííjtemény Vácott Hímez Gyula képzőművészetünk egyilk meghatározó inspirátora. Még a húszas éveik végén végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula és Vaszary JáhoS tanítványaként, s még ©kikor nyílt meg Berlinben első külföldi kiállítása. Megismerkedett az avantgárde törekvésekkel, s ami lényeges, sókkal inkább kezdeményező, mint átvevő volt. Ez az ő mű- vészeténék eddig eléggé fel nem ismert jelentősége, s továbbá az, hogy nemzedékeket nevelt e szellemi, formai tágasság szerint. tleftm űvének első állomása szinte maigáoan hordozza a későbbi megújulás eredeti és feltámadt tormairendjét. Hinez harmincas éveikben keletkezett művei meglepően rokon hang- vételűek a hatvanas évékben létrejött alkotásokkal (ez az ő két szabad periódusa) — közben a római iskola, a szocialista realizmus révén módosította céljait, eszközéit Május elsejéje ugyanúgy maradandó mű, miint A nagy madár, vagy az Afrikáról és phűiéről összegzett alkotás. Hinez egyetemessége abban is megmutatkozik, hogy szinte minden műfajt ural: szobrokat, festményeket, grafikákat, építészeti tervéket is komponál, emellett gobelinek, kerámiák, mozaikok fűződnék nevéhez. iHliincz Gyulában annyi a kezdeményező erő, hogy ennek véglegesítésére egymaga nem is képes, s ezért tehetségét örömmel adja át, művészetének Inspirativ jellege bőségéből fakad. Sok magyar képzőművész rajtol eredémyeiitől, de minden bizonnyal elég, ha Gerzson Pált, Baslka Józsefet, Mizser Pált, Gs. Ubri'n Tibort nevezem meg közvetlen utódainak. 'Hilncz Gyula személyében Vác olyan múzeumalapítót fogad, aki ma képzőművészetünknek egyik legnagyobb élő mestere. L M. Április elsején avatták fel Hinez Gyula Kossuth -díj. ais kiváló művész állandó gyűjteményét Vácott annak az együttműködésnek jegyében, amelynek keretében a mester a városnak adományozta több mint háromszáz szobrát, festményét, grafikáját. Eztt a. nagylelkűséget Vác azzal viszonozta1, hogy Szrogh György Ybl- és Állami díjas építőművész tervei alapján egy átalakított műemlék jellegű épületet biztosított a Hinez Képtár részére. Hinez Gyula rajza Lossonczy Tamás műtermében (Fotó: Gottvald Károly) lom lett, s úgy beszélünk róla, mint a ttecentórál vagy a barokkról. Nálunk tulajdonképpen a Szocialista Képzőművészek Csoportjával kezdődött. ebből alakult 1940-ben a Szocialista Képzőművészek Szervezete, majd Kállai Ernő, a jeles művészettörténész kezdeményezésére, önálló absztrakt csoport alakult, melyben az első lépésektől fogva munkálkodó Los- sonczy Tamáson kívül jelen volt a Franciaországból hazatért Martyn Ferenc és Gyarmathy Tihamér is. Lossonczy Tamás immár fél évszázados pályája a 30-as évek derékén kezdődött, s 1943-as kiállítása1 alkalmából Kállai Ernő már ezt írta róla: „Olyan művészt ismerhetünk meg benne, akit a legtisztább szellemi elmélyülés és a festői kifejezés üdítő közvetlensége jellemez." Azóta kereken negyven év múlt el, s Tamás mester művészetére ma is illenek Kállai Ernő szavai, legföljebb azt teszem hozzá, hogy most mór félreérthetetlen biztonsággal felismerhetők képein a mara- dandáság derűjének színei és vonalai, mert a boldog lírának ezt a közvetlenségét nem kezdi ki az idő, s ima következetességével, tisztaságával úgy áll előttünk ez a szerencsére tovább gyarapodó életmű, mint a század magyar és európai művészetének egyik nagy teljesítménye. A líra áradása és a szerkezét biztonsága, derű és szépség sugárzik ezekről a képekről, s ha átadjuk magunkat örömüknek, megértjük igazságukat is, mert a rendező elvben egyszerre jelenik meg a lét és a lét tárgya. De ez már a művészettörténetre tartozik, miként a művészettörténet része Tamás mester több imilnt fél évszázados munkássága is, melynek szép keresztmetszetét kínálja ez a kiállítás. iMost azt kellene mondanom, fogadják azzal a tisztelettel és megértéssel ezeket a képeket, méllyel a művészet- történet egyik jelentős fejezetének és alkotójának adózunk. De azért ez így pontatlan. A tiszteletet és megértést járja át az a szeretet és derű, ami Tamás mester képeiből akkor is felérik sugárzik, amikor titokzatos színei, rejtelmes dimenziói a szavakon túliról adnak hírt, 'Platón Szokratésze szerint „amelyet az igazság és a létező sugároz be”. CSÁNYI LÁSZLÓ Elhangzott1 a szekszárdi iBa- ibiifs Mihály művelődési központban, Lossonczy Tamás kiállításának megnyitóján. Figurái, jelenetei a kép előterében sugározzák a színes cselekményt, a háttétben az építészet vágy o táj harmóniája árnyiailljTo a főesemíényt. Különös vönzallammpll ábrázolja az anyaságot. Madonnái emberi, női filnomsógiúkblan szelídek és szépek. 1510-11-ben festette az Atlhlérii iskola című nagyméretű freskóját, mely a Vátilkáhbáln látható. iDrálmöli freskó a Borge égése. Ráffáelllo külön képessége, hogy a felfokozott indulatokat a mozdulat esztétikájában megszelídíti. Festészetében minden tragédiát meglágyít szelídségével', mely egyszerre festői képessége és humánuma'. Remekbe szabott portrékat is festett fátyolbis hölgyről és II. Gyűld pápáiról, mely o festői jellemzés mintájú mla is. A bá'j és az áhítat melegsége h|a;tjja át a $ixtiusi Mödonmát, mely a drezdiai Zwinger éké. A budapesti Szépművészeti Múzeumiban két mesterművfe látható, az 1504-ben festett Ifjú Iképmá'sa és az 1508-ban készült és bé- fejezeftennek minősített Elszter- házy Madoninla. 'Az Eszterházy Módónná - olhbgy Lyka Károly írja - „szerény másolatban mint csodatevő szentkép látható száz meg száz búcsú járó helyen, Európa minden országában". Festői szépsége csoda, ahogy a táj békéje egybering a három alaknak végtelen tisztaságával. A kék tónusok aWiterációijo határozza meg o kép karakterét, mely az ég* a 'hegy, a víz és a nőt borító drapéria szíiná'r- nyoíldtaiból áramlik ifellénk. Más a forma - értékben, méretben —, de színük rokon, s ezzel érzékelteti Raffaello azt, hogy a világmindenség egységles, münidten változata összetartozik és összlefügg egymással:. íRofifáePlo Sonti ü'llig hairmine- hét éves koráiban hunyt el Rómában, 1520-lblan. Mindez azonban .életének esdlk külső története - művészété él, virágzik, mert időtlen. LOSONCI MIKLÓS Ötszáz éve született Raffaello a festészet Illyés Gyűld írtd iPetőfiről, hogy minden ötszázaid!k évben Születik ek'kOrto zseni, és Bernáth Aurél Petőfi és Raffaello lényét, teljesítményét teszi egy mérlegre. Az ő értelme zésében iMozárt a zene, Raffaello a festészet, Petőfi a költészet. Maga a műfaj. ‘Ez a vélemény közelíti az Igazságát, íbiszen Rlaffa- e'Uo San®, akii éppán ötszáz évvtel ezelőtt1, 1'483-lban UHbinó- ■bam született, Mitdbelaingefo és iLeohlaiddO da. Vinci mellett a reneszánsz triiumvSirátlusának harmadik hagy alakija. Végtelen könnyedséggel találja meg minden műviében a fe'stészet törvényeit. Uimbria reneszánsz köz- pontjjáiban, Peruglábam tanult Pietro VdnuccinóI1, akit ö művészettörténet Perugiino néven fairt számon. Emberségük, ízlésük is haSonlá volt, Raffaello ebben a műhelyben lelt magárai, és folytatta Perugino eszményeit. T504-|ben telepedett le Firenzéiben. Itt ailkolllma volt megíiismefkedinii a reneszánsz kí- bontbkozásávdl! éls a maga tehetségével finomítóink foikozni azon lllépltléket, melyet Leonardo„ és Michelangelo művészete su- gfaflt. Eszterházy Madonna (Szépművészeti Múzeum) Részlet a Disputából (Róma, Vatikán)
