Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

1983. április 17. Képújság 3 Csak a vasutasoknak A Thália Színház előadása Dombóváron Az érkezás Megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Politikai feladat Tolna megyében 1948-ban IIOClJlMMOIliTA VAUT KöaroxTi tmtkAbsAga Yidékl t tkáraáf• lor-Sné. 8. máról na 18. nimu«Ttí­á luiMUmkati Hit Titkárit«* aa«kl*a* lilUiiln Sáador »lTUntt Tol** várnagya politikai titkári allátáaával* lagMasuk, taogr a* a«áaa várnagya tarülatáa taljaa Jégkárral a nlaáaa- kari kal/satkaa áa as adott vlaaonxakhea alkalopakodva a Kkaponti Tit­kárát« Otaaltáaalt fi eralaaba táv* a Hrt áráokoit aiaáoa toklat otkoa alaáonkol kápvlaoljo. Bolaő pártügyakkan, a köalgaagatáa falá, a raaáóraág folá, a tákki pártokkal valá tárgyaláaekkaa faaatnovoaott alvtáraunkat kljaa Jegkír- ral rakáaaok fal. A váraagya tarUlatáa aladan pártaaarvaaat vaaatíaáge áa aloáaa agyra vaaatáaágl ta« kstalaa fanntaavaaatt alvtárauak Intáakaááaoiaok alá- vatal aafát f> aaaarlnt oaalakadnt. IJgyaaaeak tartóknak alávatal raguk** kdal«aa«atáal faakaioaáriaaalak, illatra alndan fontoaabb agyban oaak a várnagya! titkárral türtlnt a- láaataa nagbaaaáláa alapján dbntbatnak. A délutáni Hármas gyors be­gördül a dombóvári vasútállo­más ötödik vágányára.- Szeretettel és tisztelettel köszöntjük a Thália Színház mű­vészeit ... — haitik a bemondó­nő hangja. Minden tekintet a kék vonat felé fordul, majd az utolsót, az egyetlen fekete - úgynevezett kormányzati - ko­csit nézik. A dombóvári üzem­főnökség vezetői is arra tarta­nak. Megkezdődik a leszállás: Schubert Éva, Esztergályos Ce­cília érdemes művész, Bitskei Tibor, Incze József, Mikó István, Prokópius Imre, Sivó Emil (ügy­vezető igazgató), Verebes Ká­roly. A kölcsönös üdvözlések után a kis csapat kérdőn fordul vissza a kocsi felé ... Az aitó- ban - álmosságot mímelve, vagy nem? - megjelenik Gál- völgyi János.- Záhonyban vagyunk, gyere­kek? - kérdi nevetve ... - Egy kicsit elszundítottam - nyújtja kezét a házigazdák felé, majd hozzáteszi: — Ilyen kényelmesen még életemben nem utaztam vonaton.- És az ebéd is milyen fensé­ges volt - szól valaki. Csende­sen beszélgetve mennek a ki­járathoz, ahol autóbusz várja a vendégeket. Mielőtt a járműre szállnának, a sorfalat álló fiata­lok — az Udvari Vince 516. szá­mú Szakmunkásképző Intézet diákjai - viráqokat nyújtanak át az érkezőknek. A vendégek és a fogadók forgatagában érteni nem értek egy szót sem (kár!), csak a vidám kacagást hallom, s a puszik adását és kapását látom . . . Aztán elindul az autó­busz a művelődési központ felé, hogv pontban négy órakor el­kezdődhessen az előadás és az ünnepség. Előzetesképpen annyit, hogy a Thália Színház és a MÁV jó kapcsolata — „elvtársi és ba­ráti" mondták többen is mind­két fél részéről - pontosan 23 esztendős. Azóta rendszeresen összejönnek művész—közönség találkozókon, ünnepségeken, vasutasklubokban, vasutasis­kolában, no és természetesen Budapesten, a Thália Színház­ban, amelynek előadásait bér­lettel és jeqgyel egyaránt rend­szeresen látoqatiák a fővárosi, de a vidéki vasúti alkalmazot­tak is. A csütörtöki előadás valami­féle jutalomnak tekinthető, hi­szen azok a Pécsi Vasútigazga- tóság területén dolgozó szo­cialista brigádok, amelyek az elmúlt évben kiemelkedő ered­ményt értek el a munkaverseny­ben, valamint a kitüntetett dol­gozók foglalhattak helyet a négyszáz személyes színházte­remben. öröm, hogy minden széknek volt gazdája, sőt egy- egy kollektíva — a meghatáro­zott létszám miatt - csak kép­viselőit küldhette az előadásra. Az előadásra, amely Kurucsai László, a MÁV vezérigazgató­sága szakosztályvezető-helyette­sének köszöntő és a jó munkát méltató szavaival kezdődött, s folytatódott két, alkalomhoz il­lő költeménnyel - Váci Mihály: Szabadság, tégy gazdaggá min­ket és József Attila: Március — Bitskei Tibor előadásában. Ez­után a színház zenei vezetője, Prokópius Imre zongoraművész Gershwin-egyveleget játszott, a továbbiakban pedig ő kísérte a sok-sok zenés számot. Kevés a szó arra, hogy híven tükrözze e riport a dombóvári nagyterem hangulatát, a művészek és kö­zönségük között pillanatok alatt kialakult kontaktust, és azt, aho­gyan a színészek előadták je­leneteiket, dalaikat. (Egyébként a műsort Verebes Károly szer­kesztette, valahogy úgy, hogy „mindenki a közös kosárba tett egy-két műsorszámot tarsolyá­ból". Kérdik, hogy csütörtökön mindezért elmaradt a Tháliá- ban a színházi előadás? De­hogy. Úgy szervezték e mindenki számára sokat adó kellemes napot, hogy Dombóvárra azok jöjjenek, akiknek ezen az es­tén nincs másutt fellépésük. A szereplők ritkán kapnak ilyen sok tapsot, s meg is je­gyezték, hogy ráadásra a vasút „kőszívűsége" miatt nincs idő, hiszen a vissza-vonat 18 óra 30 perckor indul. Ennek ellenére a mindig humoránál lévő Mikó István - igaz, órájára pislogva, de előadta szenzációs számait: Az Animals együttes A felkelő nap házának dallamára éne­kelte Petőfi Füstbe ment terv című költeményét, majd a Tru­badúrból a Manrico áriára a Befordultam a konyhára kezde­tűt. A szokásos sikert aratta Gálvölgyi paródiáival, s tán leg­főképpen a rögtönzött felvezető szöveggel, amikor is három egyenruhás vasutas - mint ké­sőbb kiderült, a művészeknek adandó virágkosór ügyében — osont ki a teremből; így szólt: — Tán megy a vonat? — mire egyikük visszajött, így folytatta: — Na, most már zárjuk le a pe­ront! Garai Gábor Jó kedvet adj című költeményét hallhattuk vé­gezetül, majd következett a színészek számára nem kis meg­lepetést okozó virágkosár, viha­ros taps kíséretében. * Mindenki elégedetten, s va­lóban jó kedvvel távozott, kifele menet felelevenítették a látot­takat, hallottakat, s vígan ne­vetgéltek az előcsarnokban. Ott találkoztunk a dombóvári pályafenntartási főnökség Lenin és Széchenyi szocialista brigád­jaival. Szabó László vezető mér­nöktől, a tízfős Lenin szocialis­ta brigád vezetőjétől megtudtuk, hogy a kollektíva 1981. évi mun­kájáért nyerte el A MÁV kiváló brigádja, tavalyi eredményei­kért pedig Az igazgatóság élen járó brigádja címet. A Széchenyi brigád tagjai sokkal beszédeseobek, nem azért, mert ők mindannyian nők, hanem talán azért, mert igen felvillanyozta őket a mű­sor, s valóban úgy érezték, hogy szép ajándékot kaptak. Szalai Rudolfné bérszámfejtő azt is elmondja, hogy úgy örül, mert fia is itt volt az előadáson - az építő- és hídfenntartóktól. Majd mesélnek ők a család­nak otthon, hiszen ketten is kép­viselik a vasutat. (Én pedig hoz­záteszem, hogy ketten, a kitün­tetettek közül.) Radocsai Imré- nével, aki egyébként „menet­kedvezményes”, a kedvezmé­nyekről beszélgetünk. Nevetve mondja: — Ma csak negyedóráról volt szó. Annyival jöhettünk el előbb, hogy ideérjünk az előadás kez­désére. Közben az ajtón tódul ki a tömeg, igyekszik mindenki, hogy járművét elérje. Majd a vasúti csomópontban elválnak, egy- egy csoport Baranyába, másik Somogyba, néhányon Zalába és Fejér megyébe utaznak. A bá- taszékiek pedig a kis motor­vonattal — amelyikkel jöttek. V. HORVÁTH MÁRIA DECSI KISS JÁNOS A KÉT MUNKÁSPÁRT egye­sülése 1948 tavaszán a politikai élet egyik legfontosabb esemé­nyévé vált. A felszabadulást kö­vető koalíciós pártharcok során bizonyságot nyert, hogy a mun­kásegység hiánya megnehezítet­te, esetenként lehetetlenné tet­te az összehangolt cselekvést. A kommunisták éppen ezért ál­landóan felszínen tartották a fúzió gondolatát. Az MKP-t nyugtalanította az is, hogy Nyugat-Európa országaiban a szociáldemokrácia jelentős sze­repet vállalt a polgári társada­lom megerősítésében, a tömeg- mozgalmak lefékezésében. Tolna megyében a két mun­káspárt között rossz, ellenséges viszony alakult ki. Az 1947-es választások után még a for­mális kapcsolattartás is szüne­telt. A jobboldali megyei szo­ciáldemokrata vezetők a hat járási titkárból ötöt azért vál­tattak le, mert feltételezték ró­luk, hogy a kommunistákkal kapcsolatot tartanak fenn. Az MKP a megyében több alka­lommal kísérletet tett arra, hogy a Szociáldemokrata Pártról le­válassza a jobboldali eleme­ket. Az MKP bonyhádi szerve­zete pl. a szociáldemokraták­nak felajánlotta az együttműkö­dést, ha a párt elnökét (Kari Gusztáv gyártulajdonost) eltá­volítják a pártból. Amikor kide­rült, hogy az SZDP jómódú tag­jai fizetik a párt telefon, újság, stb. számláit, az MKP még az anyagi segítségnyújtástól sem zárkózott el. A szociáldemokra­ták azonban ragaszkodtak pol­gári, értelmiségi és tőkés veze­tőikhez, a kommunisták viszont elvi alapon nem fogadták el, hogy a munkáspártot ne mun­kások vezessék. 1947 őszén a megyében kialakult nehéz gaz­dasági helyzet, a dolgozók élet- körülményeinek romlása elke­rülhetetlenné tette a két mun­káspárt közeledését. A kapcso­latok felvétele azonban csak a tevékenység összehangolására szorítkozott, az SZDP vezetői a fúzió gondolatától mereven el­zárkóztak. Balogh Gyula, az SZDP me­gyei titkára 1947 decemberé­ben a járási titkárokhoz a kö­vetkező levelet küldte: „A kom­munista párt részéről a fúzió és egyesülés kérdését a közsé­gekben továbbra is nagyon for­szírozzák. Szükséges tehát, hogy minél gyakrabban menj ki a községi szervezetekhez, s pártnapok tartásával ellensú­lyozd, mert pártvezetőségünk felfogásával a fúzió nem egye­zik." 1948 elején az egyesülést el­lenző szociáldemokrata megyei vezetés különös helyzetbe ke­rült. Marosán György február 18-án a nagybudapesti tanács­kozáson elmondott beszédében állást foglalt a munkáspártok egyesülése mellett. Ezt követő­en a szociáldemokrata alap­szervezetek baloldali érzelmű tagjai a megyében is határo­zottabb lépéseket sürgettek. A szociáldemokrata szervezetek­ben éles belső harcokra is sor került. Február 22-én a bony­hádi SZDP-alapszervezet ki­mondta: ,...a párt nem hajlan­dó többé kétszínű politikát folytatni. Éppen ezért a párt vezetőségéből, de egyeseknek a tagok sorából is távozniok kell." AZ MKP SZEKSZÁRDI »ká­rának jelentésében olvashatjuk: „A szociáldemokrata párt Szek- szárdon a teljes dezorganizált­ság állapotában van. Sikerült komoly belső harcot kezdemé­nyezni a jobb- és baloldal kö­zött.” A belső csatározások ered­ményeképpen az SZDP szerve­zeti rendje megbomlott, több alapszervezete megszűnt, má­sok szétváltak. 1948 februárjában tehát Tol­na megyében olyan helyzet ala­kult ki, hogy az SZDP megyei vezetése görcsösen ragaszko­dott „a tradíciókkal rendelkező párt megmentéséhez” az al­sóbb és felsőbb szervei viszont megtették első lépéseiket az egyesülés felé. Az MKP megyei vezetése eb­ben a helyzetben azt a megol­dást választotta, hogy február 25-én pártközi értekezletet hí­vott össze, de erre csak az SZDP balóldali vezetőit hívta meg. Ezzel tulajdonképpen for­málisan is megtörtént az SZDP kettészakítása, a jobboldal el­szigetelése. A megbeszélésen határo­zati javaslat született, amely az egységes munkáspárt melletti kiállást, a már megválasztott jobboldali kongresszusi küldöt­tek visszahívását, a megyei vég­rehajtó bizottság felfüggeszté­sét tartalmazta. A baloldal ez­zel a határozattal a tarsolyá­ban érkezett a február 29-re Dombóvárra összehívott SZDP megyei értekezletre. A jobbol­dal azonban még elég erős volt ahhoz, hogy a dombóvári ta­nácskozást — mielőtt a balol­dal az általa kitűzött célokat teljesen elérhette volna — bot­rányba fullassza. A küldöttek megunták a személyes vitákat és kivonultak a tanácskozásról. A dombóvári SZDP-értekezletet ennek ellenére fordulópontnak kell tekintenünk. Az alapszer­vezetekből érkezett 150 küldött pontosan érzékelhette a párt helyzetét. A dombóvári érte­kezlet után az SZDP szétesési folyamata felgyorsult. Egész alapszervezetek kérték átlépé­süket az MKP-be. Csak az MKP Központi Vezetőségének tagfel­vételi zárlata mentette meg az SZDP-t Tolna megyében is a teljes széteséstől. Ugyanakkor a fúzióellenes megyei szociál­demokrata vezetők továbbra is támadták az egyesülés gondo­latát. 1948. MÁRCIUS 6-ÁN az SZDP XXVI. kongresszusa és az MKP Politikai Bizottságának március 11-i állásfoglalása ki­mondta a két pórt fúzióját. Március 16-án a megválto­zott politikai helyzetben alakult meg a két munkáspárt megyei egységbizottsága. Tevékenysé­güket a tényleges erőviszonyok­nak megfelelő döntéssel kezd­ték. Határozatilag kimondták, hogy „Balogh Gyula SZDP me­gyei titkár helyett ideiglenesen egy háromtagú intéző bizottság veszi át a Tolna megyei Szo­ciáldemokrata Szervezetek irá­nyítását.” A bizottság vezetője Szitkovics Sándor lett. Az egységbizottságok a já­rásoknál is megalakultak, s megkezdték a jobboldali ele­mek kizárását. Március 30-ig a megyében működő 13 egységbizottság 448 szociáldemokrata tagot zárt ki. A megyei sajtó rendszeresen közölte az egységbizottságok döntéseit. Sokan az újságból oraaággyilléai ktfpv^salű. szereztek tudomást arról, hogy kizárták őket. Az egységbizott­ságok indoklása szerint a ki­zártak túlnyomó többsége jobb­oldali beállítottságú, osztály­idegen, munkásegység-ellenes párttag volt. Nem ritka a kar­rierista, klerikális, korrupt, er­kölcstelen, rémhírterjesztő ma­gatartással vádolt személy sem. Találunk az indoklásban olyan megfogalmazásokat is, hogy svábmentő, payerista, Ba- rankovics-párti, nyilaspárti, stb. A jobboldalinak tartott vár­megyei vezető hivatalnokokat nemcsak az SZDP-ből zárták ki, hanem állásukból is lemondat­ták, vagy nyugdíjazták. A ha­tározat végrehajtása azonban csak akkor vált lehetségessé, ha az érintettek önként lemond­tak. Mivel a magas funkciót vi­selők általában ragaszkodtak beosztásukhoz, vagy pótlásuk nehézségekbe ütközött, az egy­ségbizottságok döntései sokszor formálissá váltak. A kizártak között gyakran olyanok is akad­tak, akik az SZDP-nek saját vé­leményük szerint soha nem vol­tak tagjai. 1948. május 17-22-e között került sor az alapszervezeti egyesítő taggyűlésekre. A tag­gyűlések legtöbb helyen jó hangulatban, a munkásegység jegyében zajlottak. A községek­ben legtöbbször csak formális aktusról volt szó, mert a szo­ciáldemokrata alapszervezetek ekkorra szétestek. A munkás­lakta településeken azonban az egyesülés ünnepségszómba ment. A bonyhádi járás SZDP titkára így fogalmazott a párt utolsó ülésén: „...történelmi est ez a mai. Búcsúzunk a párttól, amely a Magyar Kommunista Párttal karöltve és egységesen megalkotja a Magyar Dolgozók Pártját. A Szociáldemokrata Párt leszámolt a múlttal. De a múltból ragaszkodni kell a marxista ideológiához és ehhez fogjuk csatolni a lenini dinami­kát". A megyei egyesítő küldöttér­tekezletet 1948. május 30-án tartották. A konferencián 113 településről 267 küldött vett részt. Kimondták a Magyar Dolgozók Pártja megalakulá­sát. Az egyesült párt Tolna me­gyében az MKP szervezeti rend­jét és irányító apparátusát vet­te át. Megszüntették az MKP- ben kialakított körzeti titkári rendszert. Megerősítették a já­rási pártbizottságokat, függet­lenített munkatársakat állítot­tak be, megteremtették a kor­szerű pórtmunka feltételeit. A KÉT PART országos egye­sülési kongresszusát június 12— 14-én tartották meg. (Folytatjuk.) LÁSZLÓ PÉTER Minden hely elkelt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom