Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
e "népújság 1983. április 16. Mérges kígyók telepítése A bökni kígyótenyésztő kombinát inkubátoraiban keltetett több mint ezer vipera került kitelepítésre a kaukázusi hegy- vonulat hegységeibe. A kipusztulástól fenyegetett viperák e'- ső ízben kerültek mesterséges tenyésztést követően kitelepítésre Azerbajdzsánban. Ennek a munkának az ökológiai jelentősége mellett rendkívül nagy szerepe van a gyógyszeripar számá'ra is, hiszen a kígyámé- reg az egyik legértékesebb alapanyag. Ma, amikor a száraz méregből az ipari szükségletek elérik a több kilát és egyetlen kígyó évente alig néhány száz milligramm száraz mérget tud kitermelni, nem osoc'a, hegy a természetes szaporodás már elégtelen. A mostani munka egy hosszan tartó kísérlet kezdetét jelenti. Az inkubátorban „született" viperákat lakatlan, ember nem járta területre helyezték ki. Korábban nagyon sok kígyó élt ezen a vidéken, de az állandó befogás felborította az ökológiai egyensúlyt, amelynek helyreállítása most az egyik fontos fe'adat. Ugyanakkor figyelembe kell vermi a mezőgazdaság várható fejlődését is, hiszen gz újabb és újabb szántóterületek leszűkítik a kígyók életterét. öt év múlva elindulnak a kígyóbefogák a gyógyszeripar számára olyannyira fontos „mérges donorok" begyűjtéséAPN-KS Tervek az Odera szabályozására A hajózható Ciinicki-csatorna, amely iparvidéket köt össze az Oderával Vietnam Taneszközök - és akiknek készítik A gyakori lengyelországi árvizek sürgetik a hatékony ár- vízvédelem kiépítését. Lengyel- országban 1958 és 1980 között évi átlagban 4,3 milliárd zloty kárt okoztak az áradások. Különösen súlyos pusztítást okoztak a 70-es években: 1979-ben 10, 1980-ban 30 milliárd zloty volt a kár. A károk kétharmada a Visztula vízgyűjtő területén keletkezett. A múlt év tavasza azt is bizonyította, hogy a másik nagy folyóval, az Oderával is „számolni kell". Az Odera szabályozása nemcsak Lengyelország, de az ugyancsak érintett NDK és Csehszlovákia érdeke is. A folyó vizeinek sokoldalú szabályozása mintegy 550 milliárd zlotyba kerülne. A lengyel folyók évi vízhozama 58 milliárd köbméter, ebből csupán öt százalékot tárolnak 140 kisebb medencében. Célszerű lenne legalább 20 százalékot felfogni völgyzáró gátakban és a kiterjedt csatornahálózatban. A tervek szerint 2005- ig 17 közepes és több tucat kisebb vízgyűjtőt kívánnak építeni, ami a hajózást is megkönnyítené. A víztárolók jelentősen csökkentenék az árvízveszélyt. Nem kisebb gond a vizek egyre növekvő szennyeződése. Lengyel vízügyi szakemberek szerint 2005-ig csak az Odera vízgyűjtő területén 1065 tisztító- berendezést kell létesíteni. Az Odera völgyének földjei 10-15 százalékkal többet hoznak hektáronként, mint az országos átlag. Ez részben az eddigi talajjavító munkáknak köszönhető. A földek 70 százalékát állami gazdaságok, illetve szövetkezetek művelik. Az Oderaprogram keretében további nagyarányú talajjavító munkák elvégzését, mintegy 16 ezer halastó létesítését, illetve felújítását irányozták elő. Az Odera és mellékfolyói szabályozósa lényegesen megjavítaná a környező falvak és gazdaságok vízellátását is. Jelenleg a helységek 14, a mező- gazdasági üzemek 84 százaléka van bekapcsolva a vízhálózatba. A tervek szerint 1990-re valamennyi mezőgazdasági üzem vízvezetékhez jutna és 1995- ben már mindenhol csatornák vezetnék el a szennyvizeket. 1990-ig a falvak 12 százalékát is csatornáznák, s 2005-ig az Odera-menti falvak 60 százalékába jutna el a vezetékes víz. Mindezek az intézkedések azt is célozzák, hogy növeljék ax mezőgazdasági termelést, különösen a magasabb értékű földeken, Legnica, Opole, Wroclaw, Walbrzych, Szczecin és Koszalin vajdaságok 47 községének mintegy 500 ezer hektárnyi területén. Lengyelországot jelenlegi súlyos gazdasági helyzete a legnagyobb fokú takarékosságra kényszeríti. Beruházásokat mindenekelőtt ott eszközölnek, ahol azok az ipari, illetve a mező- gazdasági termelés növelésére szolgálnak. Nem kétséges, hogy az Odera-program jövőbeni megvalósítása ez utóbbiban segítheti a lengyel népgazdaságot. g. f. Korszerű taneszközgyárat avattak a közelmúltban Ho Si Minh-városban. Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNICEF támogatásával épült 2. számú tamszergyárban 14 részlegben készítik a különböző oktatási eszközöket. Kiemelkedő oktató tevékenységéért a Minisztertanács ván- dorzászlajót nyerte el a hanoi 4. számú Gépészeti és Fémipari Szakiskola. A Vietnami Szocialista Köztársaságban jelenleg 366 szakiskola működik. A most kitüntetett hanoi intézetet 1956-ban alapították. Az iskola a megnyitást követő években csak alacsonyabb fokú képesítést nyújtott növendékeinek. A LEUNA vegyikombinát a Német Demokratikus Köztársaság egyik legkorszerűbb nagyüzeme. Az itt dolgozó mérnökök, szakmunkások felfigyeltek arra, hogy az ammóniumszul- fát előállításánál keletkező speciális melléktermék, a vasat is tartalmazó, úgynevezett leunamész erős vegyi reakció- képességgel és egyéb hasznos tulajdonságokkal rendelkező anyag. A hulladékanyagot alaposan elemezve megállapították, hogy a leunamész jól hasznosítható az üveggyártásban, mint- adalékanyag. Az alacsony vastarAz NDK-beli ichtershauseni tűgyár 3000 fajta tűt állít elő. Ezek között a legkisebbek az orvosi célokra szolgáló ún. atraumás tűk. Ezeket — főként súlyos szemműtétek alkalmával - a szaruhártya varrására használják. Egy-egy ilyen tű nem nagyobb egy szempillánál. A tűnek nagy előnye, hogy Ma a szakképzés mellett középfokú oktatásban is részesülnek a diákok. Az intézmény tanári kara a szakmunkásképző intézetek oktatóinak képzésével és továbbképzésével is foglalkozik. A legutóbbi tanévben Ho Sí Minő-város orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatási intézményeiben 260 hallgató szerzett diplomát. A friss diplomások töibbsége a Mekong-délta vidékén, a Központi Hegyvidéken és az ország délnyugati részén kapott állást. A tanárképző főiskolán végzett 870 hallgató többsége a város agglomerációs övezetének településein áll munkába. talmú, speciális adalék világosabbá teszi az üveget. Alkalmazásával az eddig használt színtelenítő anyag egyharma- dát sikerül megtakarítani. Az új üveggyártási adalékanyagot azonban tovább kellett tökéletesíteni, mert magas, 25- 30 százalékos víztartalma nehezítette az üveggyártást. Ezért a szakemberek különleges szárító- berendezést terveztek a fölös víztartalom csökkentésére. Az anyag kiállta a próbát. Jelenleg magas értékű ipari üveget állítanak elő leunamész adagolásával. nincsen toka: a szintetikus va róanyagot közvetlenül összedo gozzák q tű anyagával. A ne gyón kemény króm-nikkel ötve zetböl készült tűnek igen éle háromélű hegye van. Ezért legcsekélyebb erőkifejtésre könnyedén átcsúszik a szári hártyán. NDK Ipari hulladékból - üveggyártási adalékanyag Parányi varrótű „Selyemfarmok” Bulgáriában Egy hernyó átlagosan 1500 méter selyemfonalat „termel" Repülés veszélyhelyzetben Adeni kaland Kevesen tudják, hogy a selyemhernyó-tenyésztésben Bulgária a világ élenjáró országai közé tartozik. A legenda szerint e hasznos állatkákat annak idején egy kínai hercegnő a hajában csempészett Arábiába, ahonnan aztán gyorsan átterjedt Törökországba, Görögországba, majd fel, egészen a Dunáig. Hogy e történet igaz-e vagy sem, azt ma már nehéz lenne megállapítani. Mindenesetre tény, hogy Bulgáriában a török megszállással, tehát a XIV. században jutott el ez a foglalkozási ág. S.ma már szinte az ország minden részében többé- kevésbé honos. Az ezen a téren elért eredmények megtartását és továbbfejlesztését a bolgár közgazdászok a könnyűipar egyik fontos feladatának tartják. Jelenleg évente mintegy 250—280 tonna nyersselymet állítanak elő Bulgáriában, ami sok millió méter értékes selyem- szövet előállítására alkalmas.- Termelési eredményeink mintegy húsz esztendeje azonos szinten vannak — mondja Angel Jankov professzor, a Mezőgazdasági Akadémia selyemhernyó-tenyésztési osztályának vezetője. — A minisztertanács 1973-ban hozott határozata értelmében a termelést meg kellene duplázni. E célból 60 százalékkal felemelték a selyemgubó átvételi árát, továbbá eperlevél-takarmánnyal és tenyészanyaggal látják el a termelőket. A kitűzött célt azonban nem tudtuk elérni — így a professzor, — s ennek alapvető oka - akármilyen furcsa — a lakosság életszínvonalának emelkedése. Régebben a családok többsége gazdaságilag arra kényszerült, hogy lakószobái egy részét néhány hétre átengedje a hernyóknak. S bár anyagilag ma is érdemes, jóval kevesebben hajlandók szekrényeiket, asztalaikat a hernyókkal megosztani. Az istállók és garázsok többsége pedig rendszerint nem nyújt kedvező lehetőséget a tenyésztésre. A kormányhatározat annyit mindenesetre elért, hogy a selyemgubó-termelés visszaesése - ami egyébként sok más országban is tapasztalható — megállt. A tenyésztés gazdaságosságát a nagyrészt kézzel végzett munka negatív irányban befolyásolta. — Új utakat kell tehát keresnünk: a tenyésztést és a selyemtermelést korszerű ipari színvonalon kell továbbfolytatnunk. A magántermelők részére megállapított kedvezmények persze továbbra is érvényben maradnak - így összegezte a helyzetet Jankov professzor. A gazdasági szakemberek hagy súlyt helyeznek a selyemtermelés fokozására, minthogy az előkelő helyet foglal el a jól eladható exportcikkek listáján. Jelenleg kereken 200 tonna selyemáru kerül kivitelre, jórészt Japánba. Hogy mit jelent az „ipari termelés", azt a dél-bulgáriai Charmanli városka példája tanúsítja. A város határában 2000 hektár eperfaerdő virít — a selyemhernyók elengedhetetlen takarmánya. A „hernyófarmon" hatalmas barakkok, az állatkák milliárdjaival. A barakkokban biztosítják a tenyésztés optimális feltételeit - félsötétség, 25 fok meleg, 75 százalékos légnedvesség. Egy- egy hernyó 12 nap alatt elkészíti a gubát, amely aztán modern japán futószalagon a feldolgozó üzembe kerül. Egy-egy gubából körülbelül 1500 méter fonalat gombolyítanak le, amelyből átlagban 10 négyzetcentiméter selyemszövet készül. A vrazai kutatóintézet tudósai most azon fáradoznak, hogy olyan fajtákat tenyésszenek ki, amelyeknek gubái még az eddiginél is több selyemszálat adnak.-f -n. Amikor a budapesti géphez kísértem az utasokat Sereme- tyevón, hirtelen megakadt a szemem az egyik pilótán, aki egyenruháján a Népek Barátsága Érdemrendet viselte. Arca ismerősnek tűnt. Kutattam emlékezetemben, hol is láthattam őt, amikor hirtelen eszembe jutott: az újságban láttam a fényképét jó egy esztendővel ezelőtt, amikor rendkívüli esemény történt Adenben az Aero- flot TU-154 típusú gépével. Megismerkedtem vele. Borisz Nyikolajevics Prihodko volt. Az Aeroflot afrikai menetrendszerű járatain dolgozó legénység másodpilótája. Prihodko meghívott a lakására,. Csertanovóba, Moszkva egyik új kerületébe. Innen Se- remetyevo jó ötven kilométer. Az úton beszélgettünk. Szinte észrevétlenül kifaggattam a pilóták életéről. Taskentben született — szülei a háború előtt költöztek oda. Ebben a városban fejezte be a repülőműszaki akadémiát és lépett az Aeroflot üzbég kötelékébe. Majd a hetvenes évek végén Moszkvába küldték, s azóta az Aeroflot nemzetközi vonalain teljesít szolgálatot.- Afrika ege nagyon hasonlít Üzbegisztán egéhez, ahol a pályámat kezdtem — mondta Prihodko. Én persze nem álltam meg, hogy ne kérdezzem arról, mi is történt Adenben.- Barátaimmal, kollégáimmal még ma is gyakran emlegetjük az adeni eseményt. Az esemény akkor váratlanul és percek alatt zajlott le. Parancsnokunkkal, Leonyid Szerafimo- vics Trofimovval és az egész személyzettel csak arra gondoltunk, hogyan tudjuk megmenteni az utasokat és a repülőgépet.- Azon a napon a szokásos utunkat tettük Moszkvából Dar- Es Salamba, kairói és adeni leszállással. Adenig minden rendben ment. Ott szokás szerint átvizsgálták a gépet, és megkapva az irányítótorony engedélyét, moszkvai idő szerint reggel négy óra 13 perckor felemelkedtünk a levegőbe. A 96 tonnás sugárhajtású repülőgép könnyedén, lendületesen fúrta magát a bársonyfekete éjbe. És akkor, amikor 60 méterre voltunk a Föld felszínétől, a repülőgép megrázkódott, a kormánykerék a parancsnok kezében valósággal megremegett, vitustáncot járt, minden irányba kilengett. A pilótafülkében felsivított a sziréna, villogni kezdett a veszélyfelirat: „TŰZ". Mindebből a fedélzeten helyet foglaló hatvan utas - mint később elmondották —, csak annyit látott az ablakból, hogy itt-ott kis villámok cikáznak a sötét égbolton. Mi akkor már tudtuk, kigyulladt és leállt a harmadik hajtómű. — A tüzet sikerült eloltanunk. A repülőgép fokozatosan gyorsuló felszálló sebessége vészesen csökkenni kezdett és várhattuk, hogy a kritikus határ alá esik. Kerül, amibe kerül — adta ki az utasítást a parancsnok —, tartani kell a magasságot, miközben valamennyien láttuk, a „VESZÉLY-FÖLD" tábla vészvillogását. Ha most visz- szapergetem az eseményeket, tudom, hogy a másik két hajtómű sem adta le a szükséges teljesítményt, az emelkedési sebesség a nullára esett vissza. A parancsnok újabb utasítást adott: az elért magasságon kell tartani a gépet! Itt azonban újabb probléma adódott: a repülőgép nem töltött 7-8 percnél többet a levegőben, viszont háromórás útra való üzemanyagot vett fel-, tehát tele volt a tartály kerozinnal. Nem kell mondanom, micsoda veszélyhelyzetet rejtett magában ez a tény. A sebesség a megengedett leszálló értékhatáron volt. Az irányítótorony megadta részünkre a leszállópályát, amely azonban becslésünk szerint túl rövid volt ahhoz, hogy biztonságosan földre tehessük a gépet. Nem volt más hátra, kockáztatni kellett. Valameny- nyien pontosan és gyorsan dolgoztunk, habár idegeink a pattanásig feszültek. Amikor a kerekek megérintették a betoncsíkot, úgy éreztük, mázsás súly szakad le rólunk. Kijöttünk a gépből, az utasok, akik között voltak magyarok, jugoszlávok, tanzániaiak, koreaiak és oroszok, hatalmas ovációban részesítettek bennünket. Megvallom, ez volt valamennyiünk számára a legnagyobb elismerés.- Hát ez az én és barátaim érdemrendjének története. A kitüntetést 1982. február 1-én nyújtották át Moszkvában.- Megtudták, mi okozta a hajtómű kigyulladását?- Igen. A szakbizottság alaposan dolgozott az ok felderítésén. Megállapította, hogy a kigyulladás előidézője egy madár volt, amely belerepült a hajtóműbe. íme, ez az adeni kaland hiteles története.
