Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-29 / 74. szám

A ^HPÜJSÄG 1983. március 29. Moziban Szerencsés Dániel Jelenet a filmből ______________________ _______________________ Sá'ndor (Pál iú'j fill'mje a XV. magyar játlékfillmsremte födi, já­rtaik (nyertesié.1 (Megérdemli. Amennyiben elismertéit érde­méi eigy alyta/siféle teljesítmény, miiinlt amüldar valtolkli gyuflaszá- lakiből telépiflti az Országház tökéletes 'mását IHa csak ar­ra gondolunk, mekkora szor­galom Ikéll ennyii gyúfaiszál ösz- s legyűjtéséhez... (Tenyteg, ho- gyam islilkeriülllt egy fiiiimforgató s rövid időszakára egyszerre eny- «yli naigysizerű színészt össze­hozni és liiráinyíitonS, az iifjlú fő­hősöket tökéletes átéléssel alia- Iklíltó Jkezdőktöl” a villlainásnyii epizódszerepeket iis vállaló „na- gytokiilg ”?...) Misgkéndöjel eze m azonban a fődljat, ha így kell értelmezni: „IA (magyar filmmű­vészeit osúásiteilljesíitmlénye egy adott (időszakán belül". Egyre távolabbra tűnő közel­múltunkról Mimiét csinálni ma (már (nem érdem, sőt mlém'i óVa- 'tosságglail cikár dlivaDnOlk i‘s mondható. d95ó deceimiblere — túl az összeomláson és Sinnen a íkoriszOlídádián —, kétis égte le­mül! izgalmas időszak. Csakhogy arról, aimi ez idő tájit történt, szSinte teljesebb 'képet aid a ipémzitáirná! osztogatott, a kora­beli sajtóból tallózó ügyes ,rek­lámkiadvány,, mli.nit imaiqd’ a fiilim. Ez ugyanis imtoniímlemtálSis és át­fogó történelmi tabló 'látszatát keitVej valójában egyetlen. igaz, magyam fájdalmas részle­tet,' a tömeges dtssziidá lást eméíi kii a korszak jelenségei közüli. Tízezrek tolangortak o nyugati Határ félé, közülük so­kan meg isem tudják fogolrnaz- iniil, hogy imiiért. A Ikét alig ser­dült fóhős nem ezelk ikiözüil való. Az egyik a letartóztatás elől menekülj ‘Katonai szolgálatát teljesítette ezen az üszőn és egész szakasza átállt a felke­lőkhöz. Ű maga tolón azért, hogy (bosszút álljon apjáért, a'ki kommunista múltja ellenére alig menekült .még a kötéltől a Ikoncepdós p^re'k .során. Ba- -náttjja;, az áttolóban kiiSSé této­va 'Szerencsés (Dániel, most ha­tározott: oOgyáipjá arányaival és héberül éírrtondott áldásá- va‘l egy Iházbéli lány után Hindiül. Szerelmük beteljesülését aka­dályozta meg az előző napon a slietös készülődés a titkos út­ra. A kiét fiú együtt száll a .nyu­gat féle tartó vonatta. 'Blarát- ságUk útiköZben sokféle próbát és összetűzést kiáll. A fejts ha­tó nvároSbbn !az apa és fiú is, a .szerelmesek ii‘s találkoznak. De a múlt rossz beidegződé­séi miiin,dkét esetben elrontják a dolgokat, és Ibár a fiúk eavütt (ind'uiln'alk VilssZafe'lé', az egy'iküik- mél itragédliához .vezet a icsallo- d:ás. (Rendezői és operátöri bra­vúr már a Zsúfolt vonolt légkö­rének ábrázolása is, die m'ég in­kább a menekülők utolsó vi­galma („idehaza" a 'kisváros Szállodájában, a, hervadt dizőz daliáival és „mit Viszünk az út­ról, kábítóny .úriam?" De éppen a íküllsőségek visz- szaadá sóiba« megmutatkozó míves tökéletesség hOngSúlyoz- Zo imég liinlkább mi'ndázt, aimi mélyebbről hiányzik. Amint rej­tély 'marad,, hogy 'miiért tett jót és iroslszbt, Imiiért jött a határ­ra a sébhelyes arcú, titokzatos figura,, '(nyilván az akkor még el nem bocsátott (légió volt aagyembere), amint -niem ad feleletet a többször elhangzó (kérdésre: .,,,miért ették a kom­munisták o kommunistákat” — ugya núgy adós marad ez a fi lan biz események idejében működő sóik,féle, köztük nyilván a kilbon- ifalkozáis irányában is Iható erő Ibeimutaltásávail. így további ma­gyarázat nélkül nem tisztázza, ihánem még inkább ösSzekú- .szálja nagyszámú ifjú néző,je­lben az 1956-irál különböző ol­daliról ,h,al láttáikat. Ilme, egy film, amelyre .nem szabad el­küldeniük az osztályfőnököknek és történelemitanárokinak tanit- ványaiilkat. Velük egylütlt kell le­iül níűk a moZi'k nézőterére. CSONTOS KÁROLY' Hangverseny Fischer Annié zongoraestjéről Amerikai iimpresszániójla — így adták tudtunkra korábbi .Hír­adások — három évig kérlelte flisCher Anniét, amiig ii|gent imondatlt, ,s Válíjailkozott a kö­zelmúltban egy 18 koncertből álló USA- és Kfanádla-iblellli tur- inéiro. Azótá imár ismert: iaz el­söprő sikerek, vailiaiminit „iá Vi­lág egyik iíegnlagyöbb művé­sze" Ijleüző mellett az ‘évszáza­dot lils emlleg'ätik llénye kap­ósán. A kevléslsé tájékozottak ked­véért ihladld mondják el: 8 éves volt a gyermekzsení, álmiikor a nyilivánösiság elé lépett; első nemzetközi sikerét Zürichben érte el, mégy évvél később; Sdhiuimiann,: a-imoll és Mozart: A-ldúir zongoraversenyét ját­szotta... (Hogy miféle teljesít- menyekről Van itt Sz'á, időseib- bek lőhetnének a megimiondha- töi...) A Székely Ama Idinál és Dobná nyi Ernőnél (folytatott fel­készülés utón viharosán rob- Ibáint a nemzetközi művészeti életbe: ennék Határkövét a bu­dapesti (1933-a s Liszt-zongora - verseny első dlíjo jélenti. ,A tü­neményesein ragyogó pályaív­nek csupán (néhány kiragadott .po'rttjb: .Leningrad, Moszkva, VaZsó, Prágai, IPoZsany, Ham­burg, München,, Stuttgart; Bern, Bázelt (Luzerni, Párizs, (Rouen, Londbn, Glasgow, Róma, Miliő - nio, Firenze, Arntverpen, 'Liege, Koppenhága, Oisilö, Helsinki... iszédülf az ember, hO Európát dsuipan így, gondolat-röptében ibejá rjo j blm Ih'ozzáadbndió imlilndehlhez ta megszötaCItoitoft müvek (sokfélésége, cSo.dás vol­ta', és Oiz Hinter pretáciö 'klirviéte- Jeslsége. iHa ez Utóbbi ül'kla- l omrol-allklalamira nem ismét lő - d'öitt volna,, a .sornak is ihiaimbr vég.e iszblkladlt volna... Mintegy a rnépmeseben te­hát. ifiiisbher Anniié az egyik leg­kisebb ország egyik (legtehet­ségesebb gyermeke — lába elé (kényszeríti a viliágat, 'hogy utá­lnia i(ez a közelmúlt: iLos Ange­les, Chicago, IRHiladiellpihía!, (New York, Mont real, Toronto...) hazajöjjön, egy szussZanás utón beüljön a iFiilhonimániib kölcsön­zött 1500-ats Ladá jábai, és ,e hó 21- én elutazzék Szekszárdira!, 22- lén-Bonyhádira', 23-án pedig iPaklsrO... S (miiként a Zenét is igen ne­héz szavakkal (megfogni, úgy hisszük, a ihúlség-fogaltomnak is a fenitiék nyomán jelentik meg egyik líeg'szebb iképzlete. Mondattuk: tehát: a zenét niéhéZ Verbálisain kifejezni, igazából nem is llehet. Ha úgy volna, imár rég ibeHelyettesí- (tődött volnp, le,íródott volna. S h;a olykor imégiis liehet (és ikef'l),, azt sokkal inkább a ne- galtívúmok teszik, ,no -meg a (tá­jékoztatás, művelés. Fischer Anlraie szekszárdi (és ‘bonyhádi, paksi) esitjénék ka.p- csán bsbk a fehetettennel vi­askodó szándíékokat tudnánk osatátenidlbe á'll'ítainli, há gz ígOzat akarnák kiilmandanii, ine'm csupán a (Vailódliit.. Ám a kö­zönségből lláváltott ihbtás: a tomboló, újrázást kérő tapsvi- hOr, la Szünetben Váltott iröpke tekintetek mind Pírról vtali'ottak, hogy itt nagy dolgok (történ­nek.,... Sichumbnn : fisz-molll szonátó- jávaf iindlitani — teljesítménynek is Hátborzongató. (1833—35-faen keletkezett, Sdhiumánn: Oára Wiiedk iránti szerelmének mélységeiben ils, méreteiben is hatalmas m egnyílátkozása). Schubert: Gesz-dúr fmprom­tuijének Jkon'aerlt-itedhnllkaiilág” a „iplilhentető" szerepét (keltett volnb (betölltenie, csakhogy .egyszerűinek" és „költőinek" az 'interpretáció által olyan csodás megfbgaHma'zását kap­tuk, 'hogy nem jutottunk léleg­zethez, s szinte 'belefáradtunk. Chopin: (Baircairclte-járói köz­helyesen .szoktuk mondani, (hogy velencei gondoladail: valójá­ban — (isteniig,ázó bhin, amihez cSaík esetleges köze vám a gon- dalának — a zenetörténet egyik legcsodálatosabb szerelmes zeniéje. A 'BaaH-li fúgatechnilkia Itt csupán ikét szólóimra redu­kálódik, is azok nem imitálják egymást, Hanem ölelkeznek, él- távolbdiniák, aztán iiismíét ŐssZe- fon'ódinák és lismét szétvá Inaik, imiiint két kapaszkodó folyondár, bmeilyek egyszer, valamikor ke­letkeztek, s (ugyanígy, a végién elmúl Halk. A fiisz-moll Nocturne helyett Szek'szárdon Sdhumiamin: Kin- dersZenen -ljé:t (Gye rme k je lene - te'k) holtottUk ipá rat)Ibou'l egy- Szlerű volt, gyermekien tiszta^ megható, ifelemető. (ZáiráSluil isimét grandiózus mű: A Ohopin: ib-lmáll iszonátó' tet­te előttünk nyilvánvalóvá, hogy Fischer Annié művészete — ér­zelmi és gondolati nagySZerű- sége, billlentéskultúrájoi hbng- színlvairázso — .még sok-sok gé­né rációnak ad követendő pél­dát. Ám ő maga egyszeri, megis- imétélh etedén. DOBAI TAMÁS Színházi esték Hlesztakov visszatérése Olyan ártatlanul kezdődik minden, mintha csak egy jó­kedvű tréfáról lenne szó. Hlesztakov, a pétervári himpellér, megérkezik az elhanyagolt, piszkos kisvárosba, s épp azon töri fejét, hogyan is szerezhetne pénzt, amikor egy várat­lan szerepcsere folytán benne ismerik fel a rettegett revi­zort. Igazi vígjátéki szituáció, ami készen kínálja a sztereo­tip fordulatokat. De Gogol világában a vígjátéki sztereo­típiák fölött egyre komorabb felhők vonulnak, s miközben jókat nevetünk, érezzük az iró szándékát is, amely szerint ez a vígjáték „idézés az utolsó Ítéletre". Nemcsak Hleszta­kov játszik kettős szerepet, a kisváros valamennyi úriem­bere is: a gazdagság és a társadalmi rang mögül sötét bűnök látszanak ki, s amikor a színpadon bejelentik, hogy megérkezett az igazi revizor, tudjuk, hogy ez - az iró szán­déka szerint - azt is jelenti, elérkezett az ítélet napja. Herzen jegyezte fel, hogy I. Miklós cár nagyokat neve­tett a bemutatón. A revizor fogadtatása azonban nem volt ennyire egyértelmű, mert akárcsak annak idején Párizsban, a Tartuffe bemutatásakor, mindenki tudta, hogy nemcsak egy jókedvű komédiáról van szó: a játék mögött valóságos bűnök komorianak. Nálunk 1874-ben mutatta be a Nemzeti Színház, s az­óta nagyon sok felfogásban nagyon sok előadást ért meg. Most a kaposvári szinház újította fel s az előadás nagy érdeme, hogy Gothár Péter rendezése Gellért Endre neve­zetes 1951 -es előadása után is tud újat hozni. A színpadkép tulajdonképpen Mayerhold leleményéből indul ki, de itt az ajtókkal megtört színfal átlátszó, s mö­götte átlátszó figurák tolonganak, akik sorra várják, hogy színre léphessenek. A revizorral kapcsolatban nem önkényes Kafkát idézni: a lehetséges, de egy nagyobb és láthatatlan hatalomtól függő figurák Gogol hősei, akik között az egészséges való­ságot a könnyelmű és szélhámos Hlesztakov és józan szol­gája jelenti. Gothár Péter nem fogy ki az ötletekből, bár nem lett vol­na szentségtörés, ha néhány oldalnyit kürtit a szövegen, s van gondja arra is, hogy a pétervári gavallér ártatlan ka­landja a végén apokaliptikus arányokat kapjon, ahol a sze­replők valóban az alvilágba zuhannak. Csak a kosztümök szándékolt semlegessége nem győz meg, ha már jelkép kell, erőteljesebb lenne a csupasz testre aggatott kitünte­tés, mert itt nem hősök jelennek meg, hanem a láthatat­lan hatalom messziről mozgatott vázai. Tökéletes összjáték jellemzi az előadást; lehetetlen va­lamennyi nevet fölsorolni. A siker mégis néhány nagy szí­nészen nyugszik, akinek pályáját és egyenletes emelkedését Szekszárdon is láthattuk. Elsősorban Koltai Róbertról van szó, akinek polgármestere a pökhendiséggel párosult rossz lelkiismeret pszicholóqiai képlete, s Rátkai Márton után is vannak új gesztusai. S nagyon jó Máté Gábor, aki felejthe­tetlen Hlesztakov, s Lázár Kati és a mindig megújulásra ké­pes Csákányi Eszter! Mindenki a helyén van, de külön is feltűnik Lukáts Andor és Gyuricza István. A zene igénytelenségében is kellemes, a dalbetétek azon­ban, rövidséqük ellenére is, lelassítják a cselekmény for­gásának ördögi kerekét. A kaposvári szinház legutóbb Ödön von Horváth darab­jának kitűnő előadásával lepett meg. Gogol-produkciójuk legalább ilyen jó. Korszerű előadás, amit szívesen illetünk a klasszikus jelzővel is. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ Üresjárat a szülőföldön- Lehet-e a mai embernek szülőföldje? Hangzott el a kérdés a televízió Szülőföldemen című sorozatának vasár­nap esti adásában. Fodor András költő mutatta be Somogy megyéből azt a helyet, ahol született, ahol gyermekkorát töltötte, ahonnét költői útjára indult. Ha a fenti kérdés nem mellékesen hangzik el, és nem a film végén, hanem esetleg mottójává lesz egy baráti be­szélgetésnek, akkor a nézőben kevesebb ürességet hagyott volna. Mert amiért érdemes volt megvárni a késői progra­mot, az csupán húsz percet jelentett a nyolcvanból. Tizet az elejéről, ugyanennyit a végéről. Aki nem ment el arról a helyről, ahova született, aki nem hagyta el azt a területet, amely nagyapáinak életlehetősé­gekkel szolgált, az nem is érez vágyat, az nem is sóvárog valami távoli, elveszettnek vélt dolog iránt. Annak a szülő­föld fogalma elvész a napi örömökben, bosszúságokban. Fodor András - oly sok társával - elment és visszatért, mert mindenki visszatér egyszer a házhoz, a tájhoz, amely­nek szeretete nélkül a hazához sem kötődhetünk. Megkapó volt az újbóli találkozás, az elindító elemi is­kola és az ugyancsak életreszóló élményt jelentő, maga­tartást formáló református templom falaival. Talán a Szén- czi Molnár zsoltárfordítások szövege adta Fodor András költői ábécéjének az ,,a" betűjét, hiszen ma is jószivvel idé­zett egykor tanult zsortárokból. A környezet és a beszélge­tés is kívánta, hogy felhangozzék legalább egy dallam, a megidézett énekekből. (Utóbb ez az ötlet meg is valósult egy katonanóta formájában.) A Urai an induló - költőhöz méltó - szülőlöldi séta ez­után tévéhiradós stílusra váltott. Csak később hangzottak el olyan általános élményű igazságok a hazáról, a nemzet­tudatról, a szülőföldről, amelyekből a „szülői ház nélkül" leinövő nemzedék is kaphatott útravalót. Csak Takács Gyu­la, Tüskés Tibor, Reich Károly beszélgetése keltett figyel­met és adott tartalmat Fodor András bölcső körüli sétá­jának Kaposmérőtől Fonyódig. decsi­Ragtapaszt a szájra?! Aki figyelmesen és nem alkalomszerűen nézi a televízió ifjúsági műsorait, az észrevehetett bizonyos értékrend sze­rinti rendezést. A régebbi műsorszerkesztéssel ellentétesen megnövekedtek - terjedelemben és adásidőben is - a tar­talmasabb és igényesebb publicisztikai műfajok. Lényege­sen több közéleti és iljúságpolitikai téma kerül terítékre és jóval kevesebb zepe. A kéthetenként jelentkező Pénteki randevú sem kivétel ez alól. Sajnos nem tudtam igazán örülni a Pénteki randevú leg­utóbbi adásának. Azon már túltettem magam, hogy ez a műsor rendszerint az adásnap utolsó előtti programja. A tízórás kezdés miatt — szerintem — közel sem annyi fiatal nézi ezt az adást, mint amennyire készítői számítanának. Legutóbbi műsorvezetőnek, Déri Jánosnak a gondolat- menetét könnyedén lehetett követni. Egy ponton, helyeseb­ben egy témánál azonban már nem. Leblokkoltam és ért­hetetlenül meredtem öreg készülékemre. Déri János elfojtott egy oldott csevelyészésnek jndult, kri­tikai hangvételű vitává alakuló beszélgetést festőművészek és műveik iránt érdeklődő fiatalok között. Mint az sok ér­tekezleten szokás, ily módon: intézzék el majd egymás kö­zött, később. Már mint adásidőn kívül, vagy a következő műsorszám alatt. A televízió képernyőjén ez nemhogy for­mabontó, hanem egyenesen meghökkentő! Nem tudom: miért kell száműzni különösen egy ifjúsági műsorban az érvek csatáját? Nem tudom: annyira kőbe vésett a tévé műsormenete, hogy egy izgalmas vitáért nem lehet feláldozni a rockslá­gert? Egyáltalán, Déri János miért ragaszt ragtapaszt a fiata­lok műsorában azokra a szájakra, akik nem tétlen stúdió- vendégei és szörplogyasztói a műsornak, hanem igenis van véleményük a témáról.- szűcs ­Rádió Előbb ismerjük meg! Sajnos, elég gyakori, hogy olyan tárgyakról, jelenségekről, sőt emberekről áll össze ben­nünk valamiféle vélemény, ala­kul ki (szimpátia1, vagy ellen­szenv, amelyet, vagy akit még- csak nem is Ismerünk; ítélkezé­sünket lényegtelen, felszínes dolgok, s nem pedig a megis­merés „indítja útjára". Érzésem és tapasztalataim szerint meg­lehetősen sókan ítélik meg az említetthez hasonló „logika" szerint a Rakéta Regényújságot, amelyről úgy tűnik, manapság fanyalogva sikk beszélni. Talán, e tapasztalataim miatt is az jelentett számomra — és a Rakéta rendszeres olvasói szá­mára — örömet, hogy a rádió Irodalmi Figyelő rovata „terí­tékre" telte az újságot, s mint kiderült, minden elfogultság nél­kül ítéltetett meg. bi kilenc esz­tendő óta magát — szerencsére — ragyogóan tartó (190 ezer példány,szómban megjelenő) kis­sé bulvár jellegű lap. A sikkes fanyalgás egyik' oka talán, a címlap, a'mély rendre szemet vonzó és lapot kínáló — viszont soha nem ízléstelen. Az ellen­szenv és az el'lenlkiitika része lehet még az, hogy rendre vál­lal lektűrt, bestsellert, sőt krimit is, valamint képösszeállítósokat és karikatúrát is. Viszont meg­határozója' a legirodalmibb iro­dalom, azaz a klasszikus és kor­társ magyar és külföldi iro­dalom. A műsor, úgy tűnik, helyére tette és érdeme szerint értékelte a Rakéta Regényújságot, s a műsorvezető-szerkesztő és be­szélgető partnerei igyekeztek meggyőzni a hallgatókat az Európa1 egyetlen. Hlyen jellegű lapjának létjogosultságáról, sőt szinte feltétlen szükségességé­ről. Mert a. Rakétáról szólva nem szabad elfelejtkeznünk an­nak 'közművelődési szándékáról, hiszen az ellenszenvet kiváltó úgymond mézesmadzagok — címlap, ikriimi, karikatúra — olyan rétegeket is megnyernek bz olvasásnak, akik korábban nemhogy az életforma szerinti, hanem még alkalmi olvasók tá­borába sem igen. tartoztak. Pontosan ezért üdvözölhetjük tisztelettel a X. évfolyamába! lé­pett folyóiratot, csakúgy, mint születése pillanatában,. —hm—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom