Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-29 / 74. szám
A ^HPÜJSÄG 1983. március 29. Moziban Szerencsés Dániel Jelenet a filmből ______________________ _______________________ Sá'ndor (Pál iú'j fill'mje a XV. magyar játlékfillmsremte födi, jártaik (nyertesié.1 (Megérdemli. Amennyiben elismertéit érdeméi eigy alyta/siféle teljesítmény, miiinlt amüldar valtolkli gyuflaszá- lakiből telépiflti az Országház tökéletes 'mását IHa csak arra gondolunk, mekkora szorgalom Ikéll ennyii gyúfaiszál ösz- s legyűjtéséhez... (Tenyteg, ho- gyam islilkeriülllt egy fiiiimforgató s rövid időszakára egyszerre eny- «yli naigysizerű színészt összehozni és liiráinyíitonS, az iifjlú főhősöket tökéletes átéléssel alia- Iklíltó Jkezdőktöl” a villlainásnyii epizódszerepeket iis vállaló „na- gytokiilg ”?...) Misgkéndöjel eze m azonban a fődljat, ha így kell értelmezni: „IA (magyar filmművészeit osúásiteilljesíitmlénye egy adott (időszakán belül". Egyre távolabbra tűnő közelmúltunkról Mimiét csinálni ma (már (nem érdem, sőt mlém'i óVa- 'tosságglail cikár dlivaDnOlk i‘s mondható. d95ó deceimiblere — túl az összeomláson és Sinnen a íkoriszOlídádián —, kétis égte lemül! izgalmas időszak. Csakhogy arról, aimi ez idő tájit történt, szSinte teljesebb 'képet aid a ipémzitáirná! osztogatott, a korabeli sajtóból tallózó ügyes ,reklámkiadvány,, mli.nit imaiqd’ a fiilim. Ez ugyanis imtoniímlemtálSis és átfogó történelmi tabló 'látszatát keitVej valójában egyetlen. igaz, magyam fájdalmas részletet,' a tömeges dtssziidá lást eméíi kii a korszak jelenségei közüli. Tízezrek tolangortak o nyugati Határ félé, közülük sokan meg isem tudják fogolrnaz- iniil, hogy imiiért. A Ikét alig serdült fóhős nem ezelk ikiözüil való. Az egyik a letartóztatás elől menekülj ‘Katonai szolgálatát teljesítette ezen az üszőn és egész szakasza átállt a felkelőkhöz. Ű maga tolón azért, hogy (bosszút álljon apjáért, a'ki kommunista múltja ellenére alig menekült .még a kötéltől a Ikoncepdós p^re'k .során. Ba- -náttjja;, az áttolóban kiiSSé tétova 'Szerencsés (Dániel, most határozott: oOgyáipjá arányaival és héberül éírrtondott áldásá- va‘l egy Iházbéli lány után Hindiül. Szerelmük beteljesülését akadályozta meg az előző napon a slietös készülődés a titkos útra. A kiét fiú együtt száll a .nyugat féle tartó vonatta. 'Blarát- ságUk útiköZben sokféle próbát és összetűzést kiáll. A fejts ható nvároSbbn !az apa és fiú is, a .szerelmesek ii‘s találkoznak. De a múlt rossz beidegződéséi miiin,dkét esetben elrontják a dolgokat, és Ibár a fiúk eavütt (ind'uiln'alk VilssZafe'lé', az egy'iküik- mél itragédliához .vezet a icsallo- d:ás. (Rendezői és operátöri bravúr már a Zsúfolt vonolt légkörének ábrázolása is, die m'ég inkább a menekülők utolsó vigalma („idehaza" a 'kisváros Szállodájában, a, hervadt dizőz daliáival és „mit Viszünk az útról, kábítóny .úriam?" De éppen a íküllsőségek visz- szaadá sóiba« megmutatkozó míves tökéletesség hOngSúlyoz- Zo imég liinlkább mi'ndázt, aimi mélyebbről hiányzik. Amint rejtély 'marad,, hogy 'miiért tett jót és iroslszbt, Imiiért jött a határra a sébhelyes arcú, titokzatos figura,, '(nyilván az akkor még el nem bocsátott (légió volt aagyembere), amint -niem ad feleletet a többször elhangzó (kérdésre: .,,,miért ették a kommunisták o kommunistákat” — ugya núgy adós marad ez a fi lan biz események idejében működő sóik,féle, köztük nyilván a kilbon- ifalkozáis irányában is Iható erő Ibeimutaltásávail. így további magyarázat nélkül nem tisztázza, ihánem még inkább ösSzekú- .szálja nagyszámú ifjú néző,jelben az 1956-irál különböző oldaliról ,h,al láttáikat. Ilme, egy film, amelyre .nem szabad elküldeniük az osztályfőnököknek és történelemitanárokinak tanit- ványaiilkat. Velük egylütlt kell leiül níűk a moZi'k nézőterére. CSONTOS KÁROLY' Hangverseny Fischer Annié zongoraestjéről Amerikai iimpresszániójla — így adták tudtunkra korábbi .Híradások — három évig kérlelte flisCher Anniét, amiig ii|gent imondatlt, ,s Válíjailkozott a közelmúltban egy 18 koncertből álló USA- és Kfanádla-iblellli tur- inéiro. Azótá imár ismert: iaz elsöprő sikerek, vailiaiminit „iá Világ egyik iíegnlagyöbb művésze" Ijleüző mellett az ‘évszázadot lils emlleg'ätik llénye kapósán. A kevléslsé tájékozottak kedvéért ihladld mondják el: 8 éves volt a gyermekzsení, álmiikor a nyilivánösiság elé lépett; első nemzetközi sikerét Zürichben érte el, mégy évvél később; Sdhiuimiann,: a-imoll és Mozart: A-ldúir zongoraversenyét játszotta... (Hogy miféle teljesít- menyekről Van itt Sz'á, időseib- bek lőhetnének a megimiondha- töi...) A Székely Ama Idinál és Dobná nyi Ernőnél (folytatott felkészülés utón viharosán rob- Ibáint a nemzetközi művészeti életbe: ennék Határkövét a budapesti (1933-a s Liszt-zongora - verseny első dlíjo jélenti. ,A tüneményesein ragyogó pályaívnek csupán (néhány kiragadott .po'rttjb: .Leningrad, Moszkva, VaZsó, Prágai, IPoZsany, Hamburg, München,, Stuttgart; Bern, Bázelt (Luzerni, Párizs, (Rouen, Londbn, Glasgow, Róma, Miliő - nio, Firenze, Arntverpen, 'Liege, Koppenhága, Oisilö, Helsinki... iszédülf az ember, hO Európát dsuipan így, gondolat-röptében ibejá rjo j blm Ih'ozzáadbndió imlilndehlhez ta megszötaCItoitoft müvek (sokfélésége, cSo.dás volta', és Oiz Hinter pretáciö 'klirviéte- Jeslsége. iHa ez Utóbbi ül'kla- l omrol-allklalamira nem ismét lő - d'öitt volna,, a .sornak is ihiaimbr vég.e iszblkladlt volna... Mintegy a rnépmeseben tehát. ifiiisbher Anniié az egyik legkisebb ország egyik (legtehetségesebb gyermeke — lába elé (kényszeríti a viliágat, 'hogy utálnia i(ez a közelmúlt: iLos Angeles, Chicago, IRHiladiellpihía!, (New York, Mont real, Toronto...) hazajöjjön, egy szussZanás utón beüljön a iFiilhonimániib kölcsönzött 1500-ats Ladá jábai, és ,e hó 21- én elutazzék Szekszárdira!, 22- lén-Bonyhádira', 23-án pedig iPaklsrO... S (miiként a Zenét is igen nehéz szavakkal (megfogni, úgy hisszük, a ihúlség-fogaltomnak is a fenitiék nyomán jelentik meg egyik líeg'szebb iképzlete. Mondattuk: tehát: a zenét niéhéZ Verbálisain kifejezni, igazából nem is llehet. Ha úgy volna, imár rég ibeHelyettesí- (tődött volnp, le,íródott volna. S h;a olykor imégiis liehet (és ikef'l),, azt sokkal inkább a ne- galtívúmok teszik, ,no -meg a (tájékoztatás, művelés. Fischer Anlraie szekszárdi (és ‘bonyhádi, paksi) esitjénék ka.p- csán bsbk a fehetettennel viaskodó szándíékokat tudnánk osatátenidlbe á'll'ítainli, há gz ígOzat akarnák kiilmandanii, ine'm csupán a (Vailódliit.. Ám a közönségből lláváltott ihbtás: a tomboló, újrázást kérő tapsvi- hOr, la Szünetben Váltott iröpke tekintetek mind Pírról vtali'ottak, hogy itt nagy dolgok (történnek.,... Sichumbnn : fisz-molll szonátó- jávaf iindlitani — teljesítménynek is Hátborzongató. (1833—35-faen keletkezett, Sdhiumánn: Oára Wiiedk iránti szerelmének mélységeiben ils, méreteiben is hatalmas m egnyílátkozása). Schubert: Gesz-dúr fmpromtuijének Jkon'aerlt-itedhnllkaiilág” a „iplilhentető" szerepét (keltett volnb (betölltenie, csakhogy .egyszerűinek" és „költőinek" az 'interpretáció által olyan csodás megfbgaHma'zását kaptuk, 'hogy nem jutottunk lélegzethez, s szinte 'belefáradtunk. Chopin: (Baircairclte-járói közhelyesen .szoktuk mondani, (hogy velencei gondoladail: valójában — (isteniig,ázó bhin, amihez cSaík esetleges köze vám a gon- dalának — a zenetörténet egyik legcsodálatosabb szerelmes zeniéje. A 'BaaH-li fúgatechnilkia Itt csupán ikét szólóimra redukálódik, is azok nem imitálják egymást, Hanem ölelkeznek, él- távolbdiniák, aztán iiismíét ŐssZe- fon'ódinák és lismét szétvá Inaik, imiiint két kapaszkodó folyondár, bmeilyek egyszer, valamikor keletkeztek, s (ugyanígy, a végién elmúl Halk. A fiisz-moll Nocturne helyett Szek'szárdon Sdhumiamin: Kin- dersZenen -ljé:t (Gye rme k je lene - te'k) holtottUk ipá rat)Ibou'l egy- Szlerű volt, gyermekien tiszta^ megható, ifelemető. (ZáiráSluil isimét grandiózus mű: A Ohopin: ib-lmáll iszonátó' tette előttünk nyilvánvalóvá, hogy Fischer Annié művészete — érzelmi és gondolati nagySZerű- sége, billlentéskultúrájoi hbng- színlvairázso — .még sok-sok géné rációnak ad követendő példát. Ám ő maga egyszeri, megis- imétélh etedén. DOBAI TAMÁS Színházi esték Hlesztakov visszatérése Olyan ártatlanul kezdődik minden, mintha csak egy jókedvű tréfáról lenne szó. Hlesztakov, a pétervári himpellér, megérkezik az elhanyagolt, piszkos kisvárosba, s épp azon töri fejét, hogyan is szerezhetne pénzt, amikor egy váratlan szerepcsere folytán benne ismerik fel a rettegett revizort. Igazi vígjátéki szituáció, ami készen kínálja a sztereotip fordulatokat. De Gogol világában a vígjátéki sztereotípiák fölött egyre komorabb felhők vonulnak, s miközben jókat nevetünk, érezzük az iró szándékát is, amely szerint ez a vígjáték „idézés az utolsó Ítéletre". Nemcsak Hlesztakov játszik kettős szerepet, a kisváros valamennyi úriembere is: a gazdagság és a társadalmi rang mögül sötét bűnök látszanak ki, s amikor a színpadon bejelentik, hogy megérkezett az igazi revizor, tudjuk, hogy ez - az iró szándéka szerint - azt is jelenti, elérkezett az ítélet napja. Herzen jegyezte fel, hogy I. Miklós cár nagyokat nevetett a bemutatón. A revizor fogadtatása azonban nem volt ennyire egyértelmű, mert akárcsak annak idején Párizsban, a Tartuffe bemutatásakor, mindenki tudta, hogy nemcsak egy jókedvű komédiáról van szó: a játék mögött valóságos bűnök komorianak. Nálunk 1874-ben mutatta be a Nemzeti Színház, s azóta nagyon sok felfogásban nagyon sok előadást ért meg. Most a kaposvári szinház újította fel s az előadás nagy érdeme, hogy Gothár Péter rendezése Gellért Endre nevezetes 1951 -es előadása után is tud újat hozni. A színpadkép tulajdonképpen Mayerhold leleményéből indul ki, de itt az ajtókkal megtört színfal átlátszó, s mögötte átlátszó figurák tolonganak, akik sorra várják, hogy színre léphessenek. A revizorral kapcsolatban nem önkényes Kafkát idézni: a lehetséges, de egy nagyobb és láthatatlan hatalomtól függő figurák Gogol hősei, akik között az egészséges valóságot a könnyelmű és szélhámos Hlesztakov és józan szolgája jelenti. Gothár Péter nem fogy ki az ötletekből, bár nem lett volna szentségtörés, ha néhány oldalnyit kürtit a szövegen, s van gondja arra is, hogy a pétervári gavallér ártatlan kalandja a végén apokaliptikus arányokat kapjon, ahol a szereplők valóban az alvilágba zuhannak. Csak a kosztümök szándékolt semlegessége nem győz meg, ha már jelkép kell, erőteljesebb lenne a csupasz testre aggatott kitüntetés, mert itt nem hősök jelennek meg, hanem a láthatatlan hatalom messziről mozgatott vázai. Tökéletes összjáték jellemzi az előadást; lehetetlen valamennyi nevet fölsorolni. A siker mégis néhány nagy színészen nyugszik, akinek pályáját és egyenletes emelkedését Szekszárdon is láthattuk. Elsősorban Koltai Róbertról van szó, akinek polgármestere a pökhendiséggel párosult rossz lelkiismeret pszicholóqiai képlete, s Rátkai Márton után is vannak új gesztusai. S nagyon jó Máté Gábor, aki felejthetetlen Hlesztakov, s Lázár Kati és a mindig megújulásra képes Csákányi Eszter! Mindenki a helyén van, de külön is feltűnik Lukáts Andor és Gyuricza István. A zene igénytelenségében is kellemes, a dalbetétek azonban, rövidséqük ellenére is, lelassítják a cselekmény forgásának ördögi kerekét. A kaposvári szinház legutóbb Ödön von Horváth darabjának kitűnő előadásával lepett meg. Gogol-produkciójuk legalább ilyen jó. Korszerű előadás, amit szívesen illetünk a klasszikus jelzővel is. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ Üresjárat a szülőföldön- Lehet-e a mai embernek szülőföldje? Hangzott el a kérdés a televízió Szülőföldemen című sorozatának vasárnap esti adásában. Fodor András költő mutatta be Somogy megyéből azt a helyet, ahol született, ahol gyermekkorát töltötte, ahonnét költői útjára indult. Ha a fenti kérdés nem mellékesen hangzik el, és nem a film végén, hanem esetleg mottójává lesz egy baráti beszélgetésnek, akkor a nézőben kevesebb ürességet hagyott volna. Mert amiért érdemes volt megvárni a késői programot, az csupán húsz percet jelentett a nyolcvanból. Tizet az elejéről, ugyanennyit a végéről. Aki nem ment el arról a helyről, ahova született, aki nem hagyta el azt a területet, amely nagyapáinak életlehetőségekkel szolgált, az nem is érez vágyat, az nem is sóvárog valami távoli, elveszettnek vélt dolog iránt. Annak a szülőföld fogalma elvész a napi örömökben, bosszúságokban. Fodor András - oly sok társával - elment és visszatért, mert mindenki visszatér egyszer a házhoz, a tájhoz, amelynek szeretete nélkül a hazához sem kötődhetünk. Megkapó volt az újbóli találkozás, az elindító elemi iskola és az ugyancsak életreszóló élményt jelentő, magatartást formáló református templom falaival. Talán a Szén- czi Molnár zsoltárfordítások szövege adta Fodor András költői ábécéjének az ,,a" betűjét, hiszen ma is jószivvel idézett egykor tanult zsortárokból. A környezet és a beszélgetés is kívánta, hogy felhangozzék legalább egy dallam, a megidézett énekekből. (Utóbb ez az ötlet meg is valósult egy katonanóta formájában.) A Urai an induló - költőhöz méltó - szülőlöldi séta ezután tévéhiradós stílusra váltott. Csak később hangzottak el olyan általános élményű igazságok a hazáról, a nemzettudatról, a szülőföldről, amelyekből a „szülői ház nélkül" leinövő nemzedék is kaphatott útravalót. Csak Takács Gyula, Tüskés Tibor, Reich Károly beszélgetése keltett figyelmet és adott tartalmat Fodor András bölcső körüli sétájának Kaposmérőtől Fonyódig. decsiRagtapaszt a szájra?! Aki figyelmesen és nem alkalomszerűen nézi a televízió ifjúsági műsorait, az észrevehetett bizonyos értékrend szerinti rendezést. A régebbi műsorszerkesztéssel ellentétesen megnövekedtek - terjedelemben és adásidőben is - a tartalmasabb és igényesebb publicisztikai műfajok. Lényegesen több közéleti és iljúságpolitikai téma kerül terítékre és jóval kevesebb zepe. A kéthetenként jelentkező Pénteki randevú sem kivétel ez alól. Sajnos nem tudtam igazán örülni a Pénteki randevú legutóbbi adásának. Azon már túltettem magam, hogy ez a műsor rendszerint az adásnap utolsó előtti programja. A tízórás kezdés miatt — szerintem — közel sem annyi fiatal nézi ezt az adást, mint amennyire készítői számítanának. Legutóbbi műsorvezetőnek, Déri Jánosnak a gondolat- menetét könnyedén lehetett követni. Egy ponton, helyesebben egy témánál azonban már nem. Leblokkoltam és érthetetlenül meredtem öreg készülékemre. Déri János elfojtott egy oldott csevelyészésnek jndult, kritikai hangvételű vitává alakuló beszélgetést festőművészek és műveik iránt érdeklődő fiatalok között. Mint az sok értekezleten szokás, ily módon: intézzék el majd egymás között, később. Már mint adásidőn kívül, vagy a következő műsorszám alatt. A televízió képernyőjén ez nemhogy formabontó, hanem egyenesen meghökkentő! Nem tudom: miért kell száműzni különösen egy ifjúsági műsorban az érvek csatáját? Nem tudom: annyira kőbe vésett a tévé műsormenete, hogy egy izgalmas vitáért nem lehet feláldozni a rockslágert? Egyáltalán, Déri János miért ragaszt ragtapaszt a fiatalok műsorában azokra a szájakra, akik nem tétlen stúdió- vendégei és szörplogyasztói a műsornak, hanem igenis van véleményük a témáról.- szűcs Rádió Előbb ismerjük meg! Sajnos, elég gyakori, hogy olyan tárgyakról, jelenségekről, sőt emberekről áll össze bennünk valamiféle vélemény, alakul ki (szimpátia1, vagy ellenszenv, amelyet, vagy akit még- csak nem is Ismerünk; ítélkezésünket lényegtelen, felszínes dolgok, s nem pedig a megismerés „indítja útjára". Érzésem és tapasztalataim szerint meglehetősen sókan ítélik meg az említetthez hasonló „logika" szerint a Rakéta Regényújságot, amelyről úgy tűnik, manapság fanyalogva sikk beszélni. Talán, e tapasztalataim miatt is az jelentett számomra — és a Rakéta rendszeres olvasói számára — örömet, hogy a rádió Irodalmi Figyelő rovata „terítékre" telte az újságot, s mint kiderült, minden elfogultság nélkül ítéltetett meg. bi kilenc esztendő óta magát — szerencsére — ragyogóan tartó (190 ezer példány,szómban megjelenő) kissé bulvár jellegű lap. A sikkes fanyalgás egyik' oka talán, a címlap, a'mély rendre szemet vonzó és lapot kínáló — viszont soha nem ízléstelen. Az ellenszenv és az el'lenlkiitika része lehet még az, hogy rendre vállal lektűrt, bestsellert, sőt krimit is, valamint képösszeállítósokat és karikatúrát is. Viszont meghatározója' a legirodalmibb irodalom, azaz a klasszikus és kortárs magyar és külföldi irodalom. A műsor, úgy tűnik, helyére tette és érdeme szerint értékelte a Rakéta Regényújságot, s a műsorvezető-szerkesztő és beszélgető partnerei igyekeztek meggyőzni a hallgatókat az Európa1 egyetlen. Hlyen jellegű lapjának létjogosultságáról, sőt szinte feltétlen szükségességéről. Mert a. Rakétáról szólva nem szabad elfelejtkeznünk annak 'közművelődési szándékáról, hiszen az ellenszenvet kiváltó úgymond mézesmadzagok — címlap, ikriimi, karikatúra — olyan rétegeket is megnyernek bz olvasásnak, akik korábban nemhogy az életforma szerinti, hanem még alkalmi olvasók táborába sem igen. tartoztak. Pontosan ezért üdvözölhetjük tisztelettel a X. évfolyamába! lépett folyóiratot, csakúgy, mint születése pillanatában,. —hm—