Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
u Képújság 1983. március 8. Moziban A pártfogolt Páran, a sokaságból lA 'fiatalkorúak börtönében kameráink látószögébe kaphatni egy ifiút, akii 11 éwel azelőtt kisgyermekként eredeti zamatú szaivaikkial máir „nyilatkozott" nekünk kocsimában időző apjáról ... iAz Ilyesmit hívják, — akármilyen csúnya a iszá —, ziccernek. Amli ritkán adódik és omlit nem szabad kihagyni.’ Ifj. Sdhlíffer Pál nem íis hagyja ki, de imár annak a csábításnak ■nem enged,, 'hogy bizonyítási anyagot szolgáltasson a látszatjelenségek alapján Ítélkezőknek. Követni kezdli Kiitfca Jánost, a fekete vonat utcán kódorgó kisdiáját, akiiből, íme, a börtönből szabadulva pártfogolt lett. Megismerkedünk falubeli barátaival, idétlen, szánalmas szórakozásaikkal. Találkozunk az apával, aki miaga jelentette fel a fiát, hogy ímegálllítsa a rossz úton. iAz ő életét módosítandó is fordult a népgazdaság kereke.: időköziben otthona közelében is talált .munkát. Kipótolva keresetét a rohamosan gyarapodó család után (járó pótlékkal, már nem kényszerül a fekete vonatna. IDe gyerekeinek a 'mindig visszafogadó, menedék látszatát nyújtó otthonon kívül csak üres .nevelési közhelyeket tud adni, — követhető mintát nem. A ifiiú, .mint mesebeli társai, elindul szerencsét próbálni. Budaipest, .remények, munkásszállás, gépkocsivezetői, tanfolyam, mint a vágyaik csúcsa, aztán fegyelmi tárgyalás, magányosság, Edda-ko nce rt. És újra a szülői ház, újabb kudarcokkal a háta mögött. A kadarra k oka pedig belül Van, a génjeiben, a ki nem fejlődhetett készségeikben és képességekben. És kívül Is vannak okok, a cSalád.i környezetben, az iskolában, a társadalomiban. Ez utóbbi,, illetve a nevében Intézkedő állama, maga módján, törvényekkel igyekszik segíteni. Kifka János mellé iis pártfogót rendel. Csakhogy ezt a pártfogást másként szeretné a pártfogolt, másként rendeli a törvény. A kettő között pedig ott győzködik a hivatásos pártfogó, aki belső tisztességléből fakadóan egy harmadik tényezőt próbál érvényesíteni: az emberséget. Életiízű, nagy mesterségbéli tudással és rutinnal készült film A pártfogolt. ‘Egyes szituációkat nyilvánvalóan mesterségesen hoznak létre az aikotók, mégis, egészében is, do- Iku mentumhitélesSégű jelentésnek hat. Csakhogy ezzel fel is álltíjd saját korlátáit. Kitlka János 'így, ahogyan e film elénk állítja, nem .több, ■mint egy eleme a statisztikai átlagot megtestesítő sokaságnak. Semmiképpen sem ő ,,'a” mali fiatal, akit csak a játékfilm eszközeivel lelhetne egy, vagy néhány figurába sűrítve megjeleníteni. Ezzel még adós filmművészetünk. Nem kell megijedni, nem ezt ,„a” mai fiatalt láttuk a filmbe Illesztett, nem képzelt riportban, 30 000 példányban részegen heverni, vagy „csáipolva" üvölfeni a több 'pecséttel jóváhagyott, szintetikus pótdemagóg dalokat. Még Kitlka János sem talált közöttük az annyira áhított társakra és csendesen fél.rébúzódott. Külön - 'ben, Radnóti sóikkal sötétebb fellegek alatt írta elődjeikről: ,,... megvan bennük is, csak szendereg az emlberséglhez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nein reménytelen." (Majális) CSONTOS KÁROLY Színházi esték Rádió Kasimir és Karoline Ödön von Horváth népszerűsége távolról sincs arányban jelentőségével, pedig a két háború közötti Európa polgárságának, elsősorban kispolgárságának olyan pontos kórképét rajzolta meg, mint nagyon kevesen. Erről szól magyarul is olvasható kitűnő regénye, Az örök kispolgár, s ez a gondolat tér vissza drámáiban, amelyek körülbelül két évtizede igyekeznek hiveket hódítani a magyar származású, de németül író Hor- váthnak. Maga a tipus érdekli, a mindig aggálytalanul beilleszkedő kispolgár, s a 30-as években, a fasizmus előestéjén szinte pró- fétikus erővel mutatta meg a németség útját. Társadalomrajza éles, esetenként kíméletlen, de ugyanakkor több is, mint egy állapot rajza: Ödön von Horváth felismeri a fasizmusban rejlő veszélyt, s „Volksstück"-jei, népi darabjai mindig továbbmutatnak önmaguknál, mert a groteszk idill mélyén felvillantják a vigasztalan jövőt is. Ha valaki megírná darabjai folytatását, Ödön von Horváth hősei a hitleri államgépezet öntelt és következésképp mindenre képes hivatalnokaiként, „SS-legényei- ként" térnének vissza. Darabjai fölé szívesen irt jelmondatot, afféle összefoglalót, mint a Mesél a bécsi erdőben: „Semmi sem kelti bennünk any- nyira a végtelenség érzetét, mint a butaság." Keserű igazság, ami a Kasimir és Karoline esetében a darabra utaló szelíd irónia lesz: „S örökkön él a szerelem." A Kasimir és Karoline látszólag valóban erről szól: Münchenben, az októberi sörmulatság kavargásában szerelmesek útjai találkoznak és válnak szét, s természetesen azok is örök szerelemről ábrándoznak, akik a következő pillanatban már új társ oldalán indulnak az örök szerelem felé. A kaposvári szinház eléggé nem dicsérhető azért, hogy itthon elsőnek vállalkozott a darab bemutatására, s a vállalkozásból olyan előadás lett, amit az évad magyar bemutatói között előkelő hely illet meg. A színpadkép kicsit szürke, feleslegesen falanszterszerű, de más kifogást nem is tehetünk: Ascher Tamás teljesen megérti és ábrázolni tudja Ödön von Horváth világát. Pedig titka sincs, mert egyszerűen ragaszkodik az iró szándékához, ami ebben a bonyolult világban technikailag sem lehetett mindig könnyű. Mert az októberi mulatság forgatagában gorillaleány éppúgy szerepel, mint bulldogfejű férfiú, sőt egy liliputi is, a magasban Zeppelin száll s itt van az erőmérő, a régi vurstli szenzációja is, amire egy bunkóval kellett rácsapni; kifogástalanul működik. Ascher Tamás hűségesen szolgálja a darabot mindenben: amikor a szerzői utasítás szerint Schubert katonaindulója, a Jánosbogárka vagy a Radetz- ky-marsch szólal meg, biztosak lehetünk benne, hogy azt halljuk, s midőn a szövegben ez áll: „A liliputi a függöny előtt jobbról balra áthalad a színpadon, kezében egy tábla, és a táblán felirat: Szünet" - ez is pontosan így történik, egy valódi liliputival. A szereplőket nehéz rangsorolni, Csákányi Eszter, Pogány Judit, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Dánfly Sándor, Spindler Béla, Lukáts Andor játéka egyformán a mai magyar színjátszás legjobb színvonalát jelenti, de ebben az esetben legalább ilyen fontos a közös munka, melyben mindenki pontosan tudja helyét és feladatát, s azt is, hogy ezt miként lehet legjobban megoldani. Hököm Színpad íme az első színházi magánvállalkozás, ami az idősebbekben Alapi Nándor hajdani együttesét idézi lel: az Országos Kamaraszínház 1924-től kezdve járta az országot s a kis létszámú együttes művészi kvalitásai jogán méltó versenytársa tudott lenni a nagyobb apparátussal dolgozó, kedvezőbb anyagi helyzetben levő színházaknak is. A Hököm Színpad létszáma egyelőre a régen volt Kamaraszínházét sem éri el, még csak kétszemélyes színháznak is csak bizonyos fenntartással nevezhető, ugyanis szekszárdi bemutatkozásuk inkább Harsányi Gábor estje volt, miután Hubay Miklós egyfelvonásosában társa néma szereplő. Terveiket nem ismerjük, ettől függetlenül a bemutatkozás teljes sikert hozott, mutatva azt, hogy Harsányi Gábor egymaga is képes teljes színházat csinálni. A darabválasztás akkor is szerencsés, ha a kényszer is segítette, mert úgyszólván kellék nélkül jeleníthető nem Hubay Miklós és Karinthy Ferenc darabja. Ki él túl, kit - tulajdonképpen ezt keresi mindkét darab, Hubay Miklósé valószinűtlenül kiélezett helyzetben, Karinthy Ferencé elevenebb közegben, mindkét esetben frissen, telve elmésséggel, merész gondolattársításokkal, s bő lehetőséget adva Harsányi Gábornak, hogy megmutassa, mit tud. CSÁNYI LÁSZLÓ A főtitkár Néhány évvel ezelőtt választásokkor körbejárva a megyéi, feltűnt, hogy a színnémet-lakta községekben is milyen kevesen vallották magukat németajkúnak. Az emberek jelentős része eltitkolta, nem vállalta nemzetiségi voltát. Ez akkor jutott újra eszembe, amikor péntek este a Kossuth rádió műsorán hallgattam a Hambuch Gézát, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárát bemutató műsort. A főtitkár megyénk szülötte, Mucsiban ismerkedett meg a német és magyar nyelvvel — mindkettővel anyanyelvi szinten, a szülői házban, öröm volt hallgatni hitvallását, elkötelezett nyilatkozatát a nemzetiségi politika, a nemzetiségi tudat ápolásának fontossága mellett. Szó volt a műsorban arról is, hogy a nemzetiségi értelmiségiek felelőssége, feladata nagy e téren, de — sajnos — csak nagyon vékony réteg a nemzetiségi értelmiség, mert a felsőfokon továbbtanuló nemzetiségi fiatalok közül csak a pedagógusok kerülnek vissza falujukba, a műszaki és más pályákon tanulók elvesznek az ügy számára. Örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre többen tanulják a német nyelvet, hogy — és erre szintén megyénkből hozott fel jó példát a főtitkár — egyre több helyen alakulnak nemzetiségi klubok (Bonyhád), vagy nemzetiségi kultúrcsopor- tok (Szekszárd) és az óvodákban is sikeresen folyik a német nyelvoktatás. Hambuch Gézát Kerner Lőrinc, a pécsi rádió munkatársa mutatta be a rádióhallgatóknak. Szerencsés találkozás volt ez, hisz a kérdésekből, az interjúból kiderült, hogy a kérdező is avatott ismerője, elkötelezett harcosa a német nemzetiségi politika ügyének, a riporter és a riportalany is ugyanazt az ügyet szolgálja, a nemzetiségi politikát szeretné mind biztosabb alapokra helyezve, még hatékonyabbá tenni.- Tamási Kossuth könyvek Az MSZMP szövetségi politikája Vancza János írt könyvet a párt szövetségi politikájáról, bevezetőjében megfogalmazva a szövetség marxista fogalmát: „az osztályoknak, rétegeknek, pillanatnyi időleges vagy állandó, tartós érdekközösségen alapuló együttműködése a közös célok érdekében. Jellegét tekintve ez mindig politikai szövetség I" Már a kommunista párt kiáltványában is megfogalmazódott: „Egyszóval a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat... A kommunisták végül mindenütt az egész demokratikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkodnak.” Később a történelmi eseményekkel, változásokkal szinkronban a klasszikusok továbbfejlesztették a szövetségi politika elméletét. A parasztsággal való szövetség gondolata az idős Engelsnél bukkant fel először, majd Lenin fekteti le a politika elméleti alapjait. A mára, és így az MSZMP- re vonatkozó szövetségi politika lényegét a szerző így foglalja össze: „osztálypolitika mindenekelőtt az osztályok szövetségének a politikája, nem más, mint a munkásosztálynak a társadalom más osztályaival, rétegeivel kialakított ideiglenes, vagy tartós együttműködése, amely a pillanatnyi, vagy tartós érdekek alapján jön létre a munkásosztálynak, illetve forradalmi pártjának vezetésével. Célja a szocialista forradalom megvívása és a szocialista társadalom felépítése.” Persze az elmélet nem mindig érvényesült egyként a gyakorlatban, így a mi pártunk gyakorlatában sem. A könyv végigköveti a szövetségi politika alakulását, torzulását az ellenforradalomig, majd megújulását. Elemzi a szerző a társadalmi érdek fogalmát, a szövetség objektív és szubjektív politikai feltételeit, az egyes osztályok és rétegek külön érdekeit, az érdek intézményesült formáit. Hosszasan szól a szövetségi politika legfontosabb intézményéről, a népfrontról és annak politikájáról. Részletes társadalmi elemzést kapunk a kötetben a szövetségi politika mai kérdéseiről és az ezekre adott válaszokról. TV-NAPLÖ Szandokán és a kerékpárklub A zöld szemű maláji tigris természetesen semmilyen kapcsolatban nincs a pestlőrinci Havanna lakótelepen létrehozott lakótelepi kerékpárklubbal. Arról se tudok, hogy részt vett volna azon az egynapos, vagy kéthetes országjáró túrán, amelyen a a klub tagjai igen. Sem hetven forintért, sem kalózhajón. Csupán a szerkesztők célzatossága tette egy műsorba e két témát. Szandokánt fényképről, az immáron magyarul is énekelhető Neoton-sláger kíséretében. Az öntevékeny alapon szervezett kerékpárklub céljait és terveit azonban élőben láthat- tuk-hallhattuk a televízió, szombaton késő délután sugárzott szabadidő-magazinjában, a Homokórában. En csak az utóbbira szavaztam volna, tudniillik a Szandokánt — remélem, sok honfitársammal együtt - már pokolian unom. A Homokóra szerkesztői még nem, és ez baj. Amelyik tévénéző társam ekként érez, az a sláger első taktusa után bizony isten, kikapcsolta a készülékét. En sajnos nem tehettem meg, két kiskorú gyermekem terrorja miatt. A Homokóra is, mint felnőtt szabadidő-magazin társa, a Vasárnap délután, többnyire könnyed-komoly szombat, vasárnap délutáni szórakozást és mazsolázást kínál. A mostani Homokóra tartalmából sem hiányzott a témagazdagság: a kötés, lonallestés, a rock, és két riportfilm. Az utóbbiakat témájuknál fogva nem vitte el a szél, mert mindkettő emberek összefogásáról tudósított. Az egyikben az abaújszán- tói sinpályaépitésröl tudhattunk meg hasznos dolgokat, a másikban pedig egy lakótelepi kerékpárklubról. Lakótelepünk van. Kerékpárok is vannak a megyében és sportszerető kezdeményezőkért sem kell Pestlőrincre menni. Tessék egy bérházi közös tárolót klubbá avanzsálni, tagságot toborozni hozzá, és már lehet is menni országjáró túrára.- szíj Merre tovább, belváros? Aktuális, érdekes, közérdeklődésre számot tartó tévés fórumműsort láthattunk szerdán este a televízió 2-es csatornáján a pécsi körzet stúdió produkciójában. A Merre tovább, belváros? című műsor a pécsi belváros felújításáról szólt, de a bemutatottakat, elhangzottakat általánosithatóvá tette az, hogy máshol is hasonló gondokkal küszködnek. Az olykor „kényes" lakossági kérdésekre a város vezetőin kívül országos szervek képviselői is nyíltan, a lehető legjobb megoldás keresésének igényével válaszoltak, s szerepelt a műsorban az immár közismert városvédő, Ráday Mihály is, hasznos ötleteket, tanácsokat adva, ugyanakkor felhívó a figyelmet néhány visszásságra. A műsor készítőinek egyik erénye volt, hogy az elhangzottakat maketteken, fényképeken láttatták, így például a boltívek alatt otrombán vezető gázcsöveket... S bizonyára nemcsak a pécsieknek szólt az az elhangzott tanács, hogy nem elég vá- rosszépitő egyesületet létrehozni, hanem hangsúlyt kell helyezni a városvédő funkcióra is. Az egyes épületek elképesztő színeire és más hibákra való rámutatás mellett természetesen örvendetes tényekről is értesülhettünk. Ilyen volt többek között az, miszerint a belváros forgalmát északi kerülőúttal igyekeznek majd csökkenteni, s hogy jobban be kellene vonni a városszépítésbe a jelenleg Pécsen élő hatvannégy képző- és iparművészt. Sok okos ötlet, nemcsak Pécsen hasznosítható javaslat hangzott el a fórumműsorban, amely a nyílt várospolitika jegyében készült, miközben maga is ennek minél szélesebb körű érvényesülését szorgalmazta a képernyő adta lehetőségek jó fel- használásával.- szék Uugusz-hazí hangverseny Einsteinről, a világhírű fizikusról 'bizonyára kevesen tudják, hogy Kitűnő h'egedüs volt és kedvenc időtöltéséi iköz'é tartozott 'a kaimaramiursikállás. Ö imondta Schubert együk művével 'kapcsolatban — természetesen dícsénőleg —, hogy íjobb lehet előadni, imünt hallgatni. IAz Augiu'sz-hózli koncertsorozat harmadik hangversenyén Einstein említett .megjegyzésének első .résziével feltétlen egyetértettünk, hiszen miindégyik köz- írem üködön látszott, hogy örömmel (muzsikál, de szívesen hallgattuk is O megszólaló darabokat. Mendelssohn Esz-dúr szonátáját Falussy 'Mária .(klarinét) lés Thiész László (zongora) játszották .felidézve a 'bensőséges .házlmiuzsliikölás hangulatát. Cliaidáisiulkat a imíves megformálás, a hangszereik értő kezelése jellemezte. 'Carl Pils-fői viszonylag keveset tudunk. Nevét a zenei lexikon sem említi. A bécsi zeoe- ölradémia tanára volt. 1935- Iben írta klasszikus formátumú háromtételes 'Szonátáját. A késő ifómdntika stíkisjégyeit hordozó dzsesszes elemeket iis tartalmazó imű akkor keletkezett, amikor a ima használatos trombita elismert iszólóhaog szénié vált. E darab II. tételét Pecze István '(trombita) és Thész László '(zongora) 'mutatták be négy 'muzikalitással, helyenként bravúrral.1 Kovács József Kodály: Adóim, hol Vagy, Fáj a szivem és Nau- szilkaa című dalait énekelte. E dalokra figyelve Szabolcsi Bence szavaival: „'Feltárúlt előttünk a kodályi zene güzdbg kincses- háza, messzi tájiaknak, messzi korszakoknak az a forró megelevenítő költészete, mely a régi ■magyar kultúra szellemét beteljesíti, felmagasztalja, s diadalmas folytatásként tárja elénk a jövőt.” Zongorán Lányi Péter kísért. Ez éviben ünnepeljük Johannes Brahms születésének 150. évfordulóját. A romantikus zeneszerzőik mindinkább érzékelhető specializálódásával szerűiben Brahms univerzális, szinte minden műfajiban otthonos. Ezt iga zollja lEsz-dúlr liintermezzója és a Paganini Vadádiok 1. is, 'mélyéket zongorán Huisek Rezsőtől hallgathattunk nemes ízléssel. LEMLE ZOLTÁN
