Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
a Képújság 1983. március 26. Felsőnyék, 19B3 március Megyehatármenti helyzetjelentés A na polt bem ellátogattunk Felsőnyékme: mi újság, hogy élnek e megyiehafármienti telep ü- lllés tokiói?- JétenlHeg 1500-lain Halkunk irtrt ; húsz év oltott negyedrészével csokiként a lakosság szórna - tájékoztatott Fóbián József ta- inátísleilb ök. — A hasonló nagyságú települlléséklbez Viszonyítva egyeliäre kedvezőidén a helyzetű nlk, miivel a megye egyik „széllső" felépülése vatgyunlk. — Szekszárd felöl jiövét többek között o következőkét Hátijuk: A tahi szélién szeszfőzde, a közpordbain szinte egymás mellett iskolát öregek ’ntapközi otthona, több küsiplatos, prész- szó, mozi, óvodái, bolt.. . — Vallóbain rendelkezünk az úgynevezett alapellátáshoz szükséges intézményekkel!, sőt 1976-tól a jó minőségű vezetékes víz minden Ibeltenülléti tokos számára elérthető. Anniin javítani aíklanumk, az tölblbek között az óvodai ellátottság, ímert ez a gyenmekiiintézmény cslalk 60 helyes, viszont 70-75-ten járnak lide. Szükséges lenne miég egy foglallkoztaitólhleiyilség és egy ebédlő is, de most asak a kony- hai és kiszolgáló helyiségek zsúfoltságát tudljtük megszüntetni úgy, hogy megtoldják az épületet. Ezzel áprilisban készül el miuinlklabrligádunk. — S az islkio'lla? — Az elmúlt években felújításokra került sor, s bővítéssel 'megszüntettük a szükségtantermeket, jól feliszereit ebédlőt és Neubauer Cyuláné és Csuti József né az öregek napközi otthona konyháján Finom kenyér készül Orbán Mihály sütőmester pékségében ______________________S _______I t álalót is kia'Jbkiitottunlk. Möst iskolai sportudvar 'készül, ami sok százezer fonilntlba kerülne, ám a társadalmi munlkfa ezt ások az anyag árának megfelelő ösz- szeg re asölklkenlti. iMSInlt megtudtuk: ez több száz köbméter főllld eliszállllítását is jeleníti a téesz segítségével, mert nem topos terüllet'rő:l van sző, s igen bölidsen oda hordják 0' fölldet, aihol Viszont kevés vain belőtte: a falú úgynevezett tófenéki részére, aimi a főutcához, a Kossuth utcához osattolkozlik. A bőcsesség persze nem az önmagáért Valló „víz- szintbe hOzásiblain" keresendő, hanem abbéin: erre jó a közllte- kedés, vain járda, Viítony, ezért építési telkeiket allblkítainak lei Itt. — Építés és elvándorlás egy Időiben ? — Igen - válaszolta a. tanácselnök. — Nagy feladatunk a meglévő Hakásak 'korszerűsítése, de az elvándorlással párhuzamosan az is megállapítható, hogy új lakásokat építenek községünkben aztak, aklüloet munkájuk hosszú távon is ide köt. Az említett bófemléki részre már hatnyolc igénylő jelentkezett. — Homnáin hozzák az építőanyagát? — A feísőnyékii Tüzép-teilep 1972-73-ig jód ellátta a faltot, de aztán fokozatosan csökkentették az áruválasztékot, úgyhogy ezen mindenképpen változtatni kellene. A lakásépítésekhez és -felújító sokhoz téglb, sóder, betonlap, cement, tetőcserép és sorolhatnám mi minden — helyben kellteme. illavaly mindezek elleniére átépítették a művelődési ház tetőszerkezetét, az idlén pedig böllső festésre s falburkolásra került sor. iDe mi az, ami itt tartja a fe llsőn yékiéket ? Egyik elsődleges szempont a tenmePősz'övet- kezet, miint legjelentősebb munkbiadó, Valltomlint a fcözslég élletklépessége. 'Mert a tolkiosSág megteremti magának míndlazt, ami lehetséges, így az említetteken kívüli például az idén út Falu a megye szélén épül társa'dallimli miunkáiban a 'Petőfi, a Marx és a. Tá'rvasiiös Utcában, tesz MIHSZ-lőtér, s a lelkes horgászok a szó szoros értelmében islaljátlkezűflég és te- lépífésűteg hídlaistbVüt alakítottak ki a közéin „Tükrösben ". Tavaly ősszel, mór építési engedélyeiket is 'ktaipták iide, épü’lhét- nék tehát a- bungalóik. V. Z.-Cx. S.-B. J. .... ős? Áldozat? Még áldozat sem! Nem érdemli meg, hogy H esetét felfújjuk, magatartásának bérmiféle jelentőséget tulajdonítsunk. Ezt vallom én is, ha lakótársaimmal beszélget- \ nsm kell, mert néha elkerülhetetlen. Ilyenkor mi másról vaTtRatnáhk szót, mint a botrányról. Arról a botrányról, amelynek főszereplőjét mii sem hősnek, sem áldozatnak nem minősíthetjük, mert nincs rá jogalapunk. 'Fölöttébb törvénytisztelő, egymás között a kellő távolságot megtartani tudó állampolgárként felelőtlen'ü! nem nyíllállkozunlk! Történelmi példa is akad nem egy, hogy milyen torzulásokkal járhat a szubjektivizmus, mi pedig nem fogúink torzultak lenini csak azért, hogy utáItkózzunk egymás torzulásán. Nem!... Mii, aikilk olyan szerencsésnek mondhatjuk magiunkat, hogy e modem városrész legbelvárosi'bb központjának lakói lehetünk, igazán hálásak vagyunk a sorsndk és sorsunk hivatott eligazítái- nialk: tehát, a leghalványabb gyanú árnyéka sem vetődhet reánk, mert ez a legkevesebb, amivel a bizalmait, a jószándékat, a megértést, a segítő támogatást meghálálhatjuk. Mi nem minősítget- jük, hogy mi ő? tnítéljük. Ebben nem lehet szolidaritás, meg titkos összekaosiin'tás. Kimondatott a kimondott, és mi tudjuk menynyire árnyalt, mennyire megfontolt és mennyire megfelel az érdekeinknek csak azt mondani, hogy botrány! Jogosam használjuk, teljesen jogszerű ez a szó. Nem hazardírozunk a szavakkal. Nagyon jól tudjuk azt a régi igazságot, hogyha nem beszélünk, abból nem lehet semmilyen félreértés. Ha mégis beszélnénk, akkor azt mondjuk, amit a másik hallani szeretne és jogosain elvár tőlünk, mert mi sem természetesebb annál, hogy tiszteljük egymást. A történtek után főként így áll a helyzet! Nyugodtan kijelenthetem, erősödött bennünk az összetartás, aim! nem lehet közömbös a házmesternek, de az egész kollektívának sem. A kettes lépcsőhöz összetart. Olyan érték ez, aminek a birtokában még a szemetet is másikónt öntjük ki, mint ott, ahall minős ez az összetartás. Ennek az ellenkezőjére eléggé elrettentő példa a hármas, négyes meg a hetes lépcsőhöz esete, ahol keresztül-ikasul össze- jáma'k egymással a szomszédok, artón Elpletykálják a másikat, veszéltézenek. Pokol. Ilyen pokoliban hangozhat el mások füle hallatára, hogy „nem tudom melyikünk a nagyobb kurva, amikor te is mindig a Zsoltot hívod ki, ha voluimi baj van a lakásban!" Ezekből a viszonyaikból érthető, hogy miért nem mondhatok én sem mást, mint a lépcsőházumkbeliek, s miért nem kockáztatom meg, arrtit meg'koakáztaitihatmék, hogy például ő hős, vagy ha máéként nézzük, alldkor áldozat is. Csúnyán befeketítenénk magunkat Márpedig, az ember nem ellensége önmagának, hisz mindig azon kell igyekeznie, hogy a legjobb színiben tűnjön fel mások előtt. Tenmé'szetes, hogy o kulturált magatartás záloga az, ha nem hagyjuk el a járt utat a járatlanért. Mi egymással nem is beszélgetünk, ha nem nagyon muszáj. A mi lépasöház'unlkban nem is fordulnak elő olyan, partik, mint a hetesben például. M'i egyszerűen csak megállunk a liftnél, köszönünk, s bemondjuk az emeletet, még h'a tudják is, ki hányadikon l'a'kilk, és jó napot! Szépen bemegyünk a lakásba, csendben intézzük dolgainkat. Szépen, normálisan élünk. Nálunk nem fordulhatna elő, hagy a szomszéd felesége beront, kikapja férje kezéből a pólinlkáspoharat, és elmondja mindenféle stricinek, mert nem vásárolt be, vagy nem .mosott ki, pedig reggel megígérte. Ilyen hazaebrudalás nálunk nem fordulhatna elő, mert nálunk igenis erős az az összetartás, hogy tartjuk egymással a távolságot. Nagyon szépen élünk. Már a költözéskor láttam, hogy történni fog itt egy és más. Csak meg kellett néznli, hagy ki mivel hurcol kodik, milyen a holmija; a szakszerűtlen és szemérmetlen csomagolásról nem is szólva. Sokan úgy hánytak le mindent a koszos teherautókról, és részeg haverokkal oipeltették a bútorokat, akik röhögtek, kiabáltok, mintha valamilyen népünnepélyen lennének. Ezeknek az egész életvitelére jellemző az, ahogyan mellőzték ilyen kitüntetett alA függöny kalommal is a szakszerű és kellően diszkrét szállítószolgálat közreműködését. Mii, a kettes lépcsőház leendő lakói ebben is összetartottunk, mert a kulcs átadása utón azt mondtuk, kellő formában, tehát kellő tekintéllyel költözünk lakásainkba. Pucéran nem bocsátjuk közszemlére családi bútorainkat, személyes holmijainkat, hogy ne bámulják akármilyen járókelők. Nincs annál ízléstelenebb, mint amikor az ember kiteszi magát a közszemlélődésnek. Mondanom se'm kell talán, hogy ez az erkölcsi érzés a többi léposőház lakóiból teljesen kiveszett. Ő? Ő nemhogy büszkélkedett, hogy kézikocsival, egy rozoga tragaccsal tolta ide az ingóságait, amit kívüle senki sem tett, ‘hanem még azt is természetesnek tartotta, hogy vadidegen embereiket leszólítson: „Pajtás, vigyük föl ezt a cuocot, aztán iszunk rá egyet." Az egész botrányos költözködése alatt ivott. Többen észrevettük, hogy ez nem más, mint orcátlan tüntetés a mi költözködésünk ellen, sanda gúnyolódás. Kigúnyolása a mi pontosan megtervezett, percről percre kidolgozott módszerünknek és gyakorlatunknak, amivel kellően irányítani tudtuk a szállítószolgálat munkáját. Nálunk szép sorjában, mindtenkli az előre megjelölt időpontban foglal háttá el új otthonát. Ő? Mint egy háborús menekült. Fütyörészve feltolja rozzant kézikocsiját a járdára, ráveti magát a kétes tisztaságú paplanokra meg párnákra, és nem ám pohárból, hanem osak úgy az üvegből italozásba kezd, ami köztudottan, tilos minden közterületen. Nem kerülte el a figyelmünket, hogy az ilyen magatartásnak a célja csakis a kihívás lehet. Természetes felháborodásunknak egymás között nem adtunk hangot, de miindaninyiunk számára tiszta és világos volt, hogy cselekedeteivel kizárta magát azok közül, akik egy normális lakóközösség számára figyelembe vehetők. Neim is akart számítani ránk, mert miniket úgyszólván észre sem vett. Az is milyen antiszociális magatartás, hogy felkiált az utcáról a feleségének a másodikra, hogy engedje le a kötetet, majd azzal húzzák fel a párnáka t. Andikor beemelték a batyut, tudni lehetett, hogy ráfeküdtek, ittak jés célzatos vihogás meg harsány röhögés volt hallható. Sőt, el is csendesedtek egy időre, és könnyen elképzelhető, hogy miért? Kezdeti felháborodásunkat miég azzal is tetézte, hogy az egyik kedves és igen népszerű slágerünket a feliismerhetetfenségiig eltorzítva harsogta a nyitott ablakban. Azt énekelte: „Ha ó, milliomos tennék, egy kedil;eket vennék, azzal mennék hozzád, leesne a hátad”. Pontosan így! Már ez is mindent elárult arról, hogy itt nemsokára valami történni fog. ügyeletestársgirrat, aki pontban fél báromkor megérkezett átvenni a felügyeletet, mindenről pontosain tájékoztattam. Kimondatlanul is tudták, nem fogunk megfeledkezni a történtekről. Mint kitűnő jogász, a jelekből ő is egyértelműen megállapította, lépcsőházunk érdekeinek teendő veszélyeztetőjével állunk szemben. Nem ráztunk kezet az egyetértés öröméire, mert tudtuk, beigazolódik minden előzetes gyanúnk. Szót sem érdemelnének az utána történtek, mert a kettes lépcsőház lakákollektívája úgyszólván teljes győzelmet aratott, de a tényhez magyarázatul szolgálnak maguk az események. Triviálisak. Nem szorulnak semmiféle kommentálásra megfigyeléseink, de az ő viselkedéséből levont konzekvenciáink sem, mert a beköltözés módozatával gyakorolt kihívás után valamennyiünk számára egyértelmű volt, hogy a szemközti léposőház rendetlen és fegyelmezetlen lakói közül ránk nézve ő a legveszélyesebb. Olyan elem, aki fölött nem nézhetünk csak úgy át, mert magatartása nem felejthető el, s éppen ezért érdekeink védelme az ő irányába megköveteli az éberséget. Tudtuk az első pillanattól, hogy életvitelének egyetlen mozzanata sem fogja elkerülni a figyelmünket. Szilárd összetartozásunknak legszebb bizonyítéka, hogy minden külön felhívás, vagy bizalmas megállapodás nélkül is a legtöbben ugyanazt tettük. Nem nagy sravalkat használok, ha azt mondom, ugyanaz az eszmei erő indított bennünket jogos és teljesén törvényes ellenlépéseink megtételére. Mindéképpen vállalnunk kellett az arcátlan költözködés kihívásából következő harcot, s meg voltunk győződve, hogy erőfeszítéseink idővel eredménnyel járnak. Áldozatokat hoztunk, mert nagy fegyelmet, komoly figyelmet és sok időt követelt a családoktól ez a harc. Nem sajnáltuk a pénzt sem; többen, teleobjöktíves fényképezőgépeket, nélkülözhetetlen távcsövekét kölcsönöztünk vagy vásárol tűrik, mert eltökéltük, hogy dokumentumokkal leplezzük le és kényszerítjük a feltétel nélküli megadásra. Ez is azt példázza, hogy milyen egységes lett bennünk az elszántság arra, hogy megváltoztassuk; olyan magatartásra és életvitelre kényszerítsük, ami a mi léposőházunk egyetemleges és külön érdékei'nek is a legjobban megfelel. Lakásaink ugyanis, amelyéket a nfi hivatalunk dolgozóinak utaltak ki a kettesben, szemköztiek az övével, tehát, semmiképpen sem lehettünk közömbösek. }-----"\i azonnal felraktuk a csipkefüggönyöket a lakással járó ú gynevezett sötétítő függönyök elé, hogy megakadályozzuk az illetéktelen' belátást. Érte nemhogy ő is féltette volna a |__ függönyt, ahogy ilyenkor illik, hanem még a meglévőt is l evette, s miint kitudódott, azzal a szándékkal, hogy miinek neki a függöny, amikor szemközt mindenki elfüggönyözte magát. Ez a legtorzab'b logika, amivel valaha is találkoztam. Gondoskodtunk néhány retorzióról, miután art tapasztaltuk, hogy az ablaknál alsónadrágban festi a rozzant szövőszékükön dolgozó nagyhasú feleségét. A teljes győzelmünk abban a pifkJnlatban vált valósággá, amikor az alsót is letolta és... Nem kel t magyarázni, hogy fél év után miiért költözött el egy tanyára lakatélepünk impozáns központjából, ahol kellemesen nagyvárosias a környezet, könnyen elérhető minden szolgáltatás. Szó sem lehet róla, hogy hős volt, vagy áldozat, akármikor beszélnénk is róla. Presszó és üzletház a település központjában
