Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19. Képújság 3 Berták Róbertné szocialista brigád Méltóan névadójuk emlékéhez ^ cl I cl h O EJ y elfelejtették---------------tii.ze'n három é vvel ezelőtt, a brigád megáld- kulllásiatkor feljegyezni, így már egylilkiülk sem emlékezik arra, hogy ki indítványozta a névvá- Ibsztást. Arra azonban igen, hogy mind a hőtan egyetértet­tek a javas Halttal: a ‘brigád vi­selje az 1919-es szekszárdi mártírasszony,, Berták Róbert­né nevét. A név nem volt Is­meretlen szá mulkirlai, hiszen az egész ország addigira mór'meg­ismerhette a 'korabeli fényké­pet, azt a szomorúan hírhedt „tablóit". Az lelleniforradaJimárok a 'kivégzés előtt lefénylkiépeztet- ték a szekszárdi direktórium tagjait. Köztük van egy sudár termetű, meggyötörten 'iis 'szép tartásé filafallasis'Z'ony: Berták Róbertné. A TioIna megyei Szolgáltató liplari Szövetkezet szekszárdi köziponti üzletének halt dolgo­zója - Duska Sándorné, Sán­dor Lá szidná, Riegler József né, Nagy Györgyéé, dir. Hadnagy Zsoltné és Hoiász l's'tvánné — alakította meg a brigádot és váillOItO', hogy megküzd a szo­cialista brigádom elnyeréséért. Hiaták közüli öten má is iitt dol­goznak, imilközlben a létszám tiizeininégyre emelkedett. — Akkor jóformán csak a ne­vét ismertük - emlékszik vissza Duska Sándorné brigádvezefő. — De hlaimainosian megtudtunk ráta mlimidlenit, aimii't áslak 'lehe­tett. Sajnos, nem sokált. Férjé­vel nem voltaik ösUlalkos szek­szárdiak, férjlét á Tanács kor­mány Közellátási Népbiztoltsá- gánölk tejlhataj'mú megbízott ja - ként 'helyezték ide. Az asszony nem töltött be politikai veze­tő szerepet. A szovjet háznak a vezetője, olyan gon dokié léje és az üzemi konylhla főnöke volt. — Megtudtuk azt i's, hogy nemcsak elvtárs ainák főzött ebédet, hanem a város szegé­nyeinek is - teszi hozzá Sán­dor LásZláné. — Talán ezért is gyűlölték annyira az ismét ha­talomra került régi utak. — És talán ebben (s piáidat adhat számunkra — mondja Dulslkáné. — No, nám ártó gon­dolok, hogy mi fs főzhetnénk valamiféle íiesléglkonyhán, ma aki dolgozik, márpedig aki akár, dolgozhat, ninds szüksége ilyesféle támogatásra. De némi rokonság az ő munkája és a mi szolgáltató tevékenységünk között fellelhető, i ■És ide kívánkozik a mártlír- aisszony többi adata: A tanács- hatalom megdöntése után a fe­hérek elfogták, a szekszárdi börtönbe zárták. Anyai örömök elé nézett — a Harmadik gyer­mekével volt várandós —, de a kínzások következtében a bör­tönben terhessége megszakadt. 1919. augusztus 10-ién az ellem- fo rraidalmáro k vég ig nézetté k vele férjének és táirsaiinák fel­akasztó sóit, majd újlalbb egyheti kínzás után a szekszárdi vasúti töltés oldbláin 'őt i's agyonlőt­ték. Szemtanúik és az előkerült fénykép itáinúsága szerint ezút­tal i's végiig kellett néznie tár­sai kivégzését. Két kicsi gyermeke - Li­------------------- li és István — m aradt utánuk á’rváin. Amikor pór hónappáil a Véres esemé­nyék utón Horthy fővezér szem­lét tartott a szekszárdi vásár­téren, kijelentette: „Amit a nemzeti' Hadsereg művet, az nem terror, az büntető expedí­ció !" A szomorú történetet nem­csak az alapító, hlainem a bri­gád 'többi tagijai 'is ‘ismerik. Ha Új tagöt vesznek fel, az első, Hogy elmondják néki, ki volt néváidójiúk. 'Rendszeresen ismétlődő be­jegyzés a bríiigá dnáiplőbain: „MándiiUs 20-án OSigi Erzsébet, Buzáis István, Falusi Judit meg­koszorúzták névadónk, Berták Róbertné emlékművét a teme­tőben. A brigádkaisszá'ból vá­sároltunk koszorút..." JEllhátároztuIk, hogy a szek­szárdi alsóváros: temetőben az ismeretlen és az 'ismert, külföldi származású és magyar 'katonák elhanyagolt sírját ápolni, gon­dozni fogjuk. Havonta egy al­kalommal kiivonullttunlk és gyom- tailainítottuink. Legutoljára októ­berben voltunk kinn, november 7-e tiszteletére rendbe hoztuk a sírokat és november 6-án ko­szorút helyeztünk el. Vlrágko- szoruVall emlékeztünk meg Ber- tők Rőbertnétől,” A mártíráisszony szelleme hat­ja át őket ákk'or il&, amikor a g y erm ekíiintézimén ye két pátiro ­náljók. Állandó és rendszeres a 'kapcsolatuk a megyei tanács csecsemőotthonával. A nagyobb ünnepeken játékot vásárolnak a kicsinyeknek, másfél hóna­ponként kimennek, elvégzik a hajvágást társadalmi munká­ban. Álilbndó a kapcsolatuk az úttörőházZa I.' Levél a Csecsemőotthonból: „A csecsemőotthonban nevelke­dő gyermekek nevében köszön­jük a gyermeknapi megemlé­kezést. A sok szép ajándék, a nénik és bácsik meleg szere- tete és gondoskodása1 igen nagy örömet szerzett nekünk. Szeretettel fogunk mindig visz- szaiemlékezni az együtt tölltö'tt kedves órákra. Kívánunk lm un­kájukban és oSaíláldli körükben is sok sikert, boldogságot, jó egészséget..." íBéjegyzés a brigádnaplóban: „íMáitóilus a farsang ideje. Az úttörőházban bált rendeztek az úttörők, brigádunk tágjai 17 kislánynak fésültek korabeli fri­zurát a jelmezükhöz, (illetve a kozmetikusok a kikészítést vé­gezték el.’1 — Úgy érezzük azonban, hogy legjobban itteni munkánkkal ápoljuk névadónk örökségét- mondja Duska Sándorné. — Az­zal1, ‘hogy dicsőséget szerzünk az ellenfortódallmárok áltál bestiálisán meggyötört, meg­gyilkolt Biertők RŐberitnlének, ez­zel álltunk méltó emléket ne­vének. És van mivel Mszkéi­■ ■ ■ kedniök. A szövetkezetben az elsők közt vannlak a tanulásban, a tapasz­talatok átadásában - előadá­sokat, bemutatókat tartanak a többi brigádnak, vidéki kollek­tíváiknak, fogadntak Karl-IMarx- Stbditból, a tesltvsrszövetkezet- böl vendéqszakmunkásokat, ök is képviselhetik magúikat az NDK-ban, rendszeresen készíte­nek föl fiatalokat szakmunkás- vizsgára, a brigádnak csaknem minden tagja már megkapta a szövetlkezettör a „Kiváló dolgo­zó" kitüntetést, maga a brigád már négyszer nyerte el bz aranykoszor-ús jelvényt, kétszer lett a „Szövetkezet kiváló bri­gádja", legutóbb pedig a szö­vetkezetben elsőként elnyerte az „Ágazat kiváló brigádja" ki­tüntetést. J. J. Rizstermesztési kísérletek Új utakat keresnek a rizster­mesztés fellendítésére Szolnok megyében, ahol az ország risz- terrnés területének megközelí­tően a kétharmada található. Az utóbbi években ugyanis erő­sem visszaesett hazánkban a vízigalbona terméshozama. Az ma mór nyilvánvaló, hogy ez részben a termőtábláik kimerü­lésére, az ismétlődő kedvezőtlen időjárásra, továbbá a termesz­tési módszerek elavultságára vezethető vissza. Az ország egyik legnagyobb rizstermő üzemében, a Palotási Állami Gazdaságban ikubáni mintájú rizstelep és a szovjet módszer alkalmazásával kere­sik a kiutat. Az első 100 hektá­ros kuibáni telepen már o ta­vasszal megkezdik a termelést. Az itt kipróbálásra kerülő kra'sz- inedóri technológia eltér a ha­zai módszerektől. Tükörsima, 'többször elmünkéit és humusz- szál terített táblákat kell kiala­kítani, olyan módon kell növel­ni a vízrendszerek mélységét, hogy a talaj vízháztartása, a 'felitöltés és a lecsapolás egy­aránt szabályozható legyen. A már megépített 100 hektáros táblán elsősorban a legjobb hazai fajtákat termesztik, de kipróbálnak több szovjet fajtát is. A kivitelezésben közreműkö­dő szovjet szakemberek, a tech­nológia pontos betartása ese­tén, hektáronként 40 mázsa kö­rüli termést garantálnak. Az állami gazdaság a rákó- ctfalvi Rákóczii Tsz-szel is szö­vetkezett egy újabb kísérletre. A termelőszövetkezet évek óta -sikeresen termeszti a szójaba­bot. A szakemberek arra kí­váncsiak, hogy a szójaelővete- mény ugyanúgy növeli-e a vízi- gabona hozamát, mint a bú­záét. A megye más gazdaságai a japán módszerű polaritás rizs- termeléssel próba likoznak si­kerrel. (MTI) Juhnyíróverseny A Szeghalmi Állami Gazdaságban juhnyiróversenyt rendez­tek, ahová az ország mintegy 40 birkatartó gazdaságából 65 versenyző érkezett. A vetélkedő - ahol a résztvevők arról ad­tak számot, miként lehet a juhról a gyapjút úgy levágni, hogy az állat ne sérüljön meg, de a textilipari nyersanyag se ve­szítsen értékéből - győztese a gyomaendrődi Szécsi Kálmán­né lett. HÍRRŐL Embere válogatja, hogy egy-tegy hét elmúl­tával kinek, mi jult esrtébe a végérvényesen há­ta mögé ke rüh időszákról. Nekem történetesen az időjárás is. Ez a téma, melyről hazánkban mindig, mind1 önkiinek vtam mondanivalója, lett légyen az illető aszfalton felnőtt, tőzsgyökeres városlakó vagy gyümötcskertész. Vám, aki a tiél örömeire esküszik, más a nyarát vá-rja, vagy az őszi színeket kedveli. Jómagáim a tava'szvá- rók egyáltalán nem kis télék'szá'mú szektájá­hoz tartozom, és literetuirába vakult (ismerő­seim enyhe gúnymosolyától kísérve képes va­gyok percekig gyönyörködni egy virágba bo­rult manidlUláfá'ban, amire egyébként már jó néhány napja van lehetőség. A mezőgazdaság Erős János és Sebestyén Ferenc a vontatóról a vetőgéphez viszi a vetőmaggal teli zsákot. 'Nem tudom, megfigyelték-e, hogy szinte már népszokásaink közé tartozik a panaszko- dás. Tollán azért, hogy senki, Véletlenül se vá­dolhasson hivalkodástól bennünket, — nem tu­dom. Nos, a mezőgázdáságbam egyelőre nincs o'k painiaisztá, az időjárás ez ideig kedvezett és amikor e sorokat írom, minden jel szerint a Sándorok zsákja ii's tele van meleggel. Hírül adtuk, hogy miegkezdőd'öttt a zab és a tavaszi árpa vetése. A hirhez tartozó kép történetesen a szép feIsőná'naii Határiban készült és termé­szetesen trakitorVontatású vet'őgépet mutatott. Amiből azonban nem kell azt a következte­tést levonni, miinifha a nagyüzemi technoló­gia mellett a vetés a könnyű munkák kö­rébe sorolódott volná. A „faros” Változattam U nyeli a port és a gépet ugyanúgy zsákból kell feltölteni, mint ba'jidámán. Csak éppen több vetőmiag kerül ibél'e, ami egyúttal több zsák megemelését is jelenti, márpedig a zsá­kolás neheze megimlaraldt. Megyénk mezőgazdáságának hírét-mevét bizonyítja az a március líl-i híradásunk is, mely arról számolt be, hogy az illetékesek ér­demesnek tartották a hágai Társadalomtudo­mányi Intézet agrárcsoportjánaik tágjait négy napra elhozni hozzánk, alklilk egyetlen naipüg se maradták látnivalók nélkül. Nem kell túlsá­gosam messzire szólalunk a múltba, hogy Visszaemlékezzünk azokra az időkre, amikor megméznliyáll'ómk bőségesen akadt — máshol, de mtegimultatmli érdemeset kevesebbet lehe­tett tállálhi — itthon. Ez már Végérvényesen a múlté. A ‘ttaiváiszhoz éis az aigirárkiuKtúráihoz tartozott az a hírünk, mely a megyei 'művelődési köz­pont kertbáráfköre tagjainak tartott növényvé­delmi előadásról szőtt. Nem vottáim ott, kert­ügyben egyelőre még nem lévén érdekelt, de remélem, hogy akik hasznot húzhattak az el­hangzottakból, azlo'k annál többen. Fiatalok A „ImáröiiuSi ifjak" az ell'múllit napokban el­lepték a megyeszékhelyt éppúgy, mint a töb­bi települést, sőt, sejthetőiéig ez a nyüzsgés még íráisom megjelenésének napján se szüne­tel. A megyei diáknapok és a forradalmi if­júsági napok, nem kevésbé pedig a kokár­dáktól színes ultda, felhívták a figyelmet árrá az inkább csák elvben ismert tényre, hogy Szekszárd 'iskolaváros. Az óvodától a főiskolá­ig terjedő tan intézetekben sok ezer gyerek és fiáitai van, aimi mindenhogyan öröm és akar- va-akaratlam a város jellegéhez tartozik. Mindennek élllén'ére a 'szorgalmi időből k is - séIkiilszlaibadlulllt diákok Utcai nyüzsgése még ak­kor is csailökia volt, hg az például egyáltalán nem elvetendő köztéri szímijlás zással kombiná­lódott, mint a Gáray gimnazistáik theallrístái esettében. A Garay esetéiben történetesen o fiáim révén érdekelt vagyok, tehát tudom, hogy milyen színes eleven program ropott ö fala­kon belül i's. Ugyanakkor cseppet sem elve­tendő a hagyó mányterermtésre irányuló törek­vés, ami természetesen egyáltalán nemcsak az előbb említett, több ml'nnf 80 esztendős gim­náziumra vonatkozik... A teljességhez tartozik, hogy az elmúlt 'hlét a jó közösségi munkát végző fiatalok elisme­résének az időszaka is volt. A KISZ KB Vörös Vándörzászlaiját nyerte el a dombóvári Unió Ipari 'Szövetkezet KISZ-lbizottsága, ugyanígy a bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Intézet KISZ-esei és a megyei tanács KISZ-szervezete. Valamennyi ünnepségről hosszíaibb-irövidebb tudósításokban számoltunk be. Tudósítások Alig-oilg ismerek újságíróit, aki ne esküdne arra, hogy szakmánk 'koronája a riportírás. 'El lehet azonban meditálni afelett, hogy a leg­színesebb, már-már írói eszközökkel megírt ri­port magija is csak Valamilyen fényről1, ese­ményről szóló tudósítás. Igazság szerint pedig egy napilapnak talán egyik legfontosabb fel­adata, hogy szűkebb-tágalbb kört érintő, ér­deklő eseményekről táijékozltdiste1, tudósítsa ol­vasóit. Nos, ilyenekben az elrhúlt Héten nem volit hiány, aimi az 1983-ais év '10-1111. hetével netán egyszer fogifalkozó kutatót könnyön megtévesztheti, Ha az akikor 'bizonyára máir le­véltáraikban porosodó-Tolna megyei Niépújiság- siáímiakat laipozgafja majd. — 'Könnyen arra a megállapításra juthat ugyanis, hogy ezekben a napokban a megye lakosságának nem kis része azzal foglalko­zott, hogy sízékisoroklboin ült és beszámolókat hallgatott. A már említett kiifüntefésátaidáso­kon túl számat adtunk ugyanis a megyei kép­viselőcsoport üléséről, a K'l'SZ-esek küldőlttígyű- 1 léséről, a 26 községben érdekelt Kop-iKá ÁFÉSZ, továbbá a simontornyaii, niagydonogii, bonyhádi, dombóvári áfészek, a Tolná megyei Ruhaipari Szövetkezet és a Sáriköz és Vidéke ÁFÉSZ kül­döttközgyűléséről. Értekezletekre, tanácsíkozá­sokra járni lehet, kell, szükséges, élvezetnek azonban csak a legritkább esetekben mond­ható. Mégis tévedne az előbb feltételezett majdáni kutató, 'Ha a felsőrolittalkban valami­féle elburjánzott bürákitaitíizmUs jeléit Vélné felfedezni. Ellenkezőleg! A lölkosságot legköz­vetlenebbül érintő 'kereskedelmi és szolgál­tató tevékenységről volit szó, melyek nélkül a falvaikban, főlég a kis községekben (gondol­junk csak a Kop-íKóra!) létezni se lehetne. Nem beszélve orról, hogy a beszámolás a válasz­tott vezetők kötelessége is. Az már külön öröm, hogy - mint az tudiősíltáSaliinkfoől kide­rült — ezek a beszámolók az esetek túlnyomó többségiében 'kiemelkedő eredményekről szól­hattak. Turizmus Tegnapi lapunkban éppén én írhattam a kispénzűek részére se megivalösithataflain uta­zásokról. Az olvasó talán felfigyelt mindennek egy apiródskla passzusára, mely a falusi üdü­lés Tehetőségeiről szólt. Az idegenforgalommal kevésbé íslmerős esetleg megütközik ezen. Úgy okoskodva, hogy ki az a bolond, akii a hliidelg- meleg vízzel, főzőhélyeklkel és elektromos csat­lakozókkal felszerelt kempingek kényelmét fel­cseréli romantikus, de mindezektől mentes ásátag parasztházakra. Nos, viilágszterlte egyre többen, lalmliin én különösebben nem tudok cso­dálkozni. Aki évszáim a nagyvárosok tüleke­désében tölti nálpijblit, annak az az iglazi fel­üdülés és pihenés, ha olyan 'festői szépségű parasztházakban tölthet el egy-két hetet, mint például a képiünkön láthOíló pállfai is. Vicc­nek hangzik, de egyáltalán nem az, hogy na­gyon sok városi gyereknek fejtörést okoz a liba és a kacsá meglkülönlböztetése, sejtelme sincs á fejesről, a gyümöPcsszedés örömeiről egyáltalán nem besziélve. Az Alföld ön már egyre sűrűbb a tanyasi idegenforgalom, ctók jó kezdeményezésnek kell tekinteni, hogy táj­képi szépségekben nem szűkölködő megyénk­ben megtörténitek az első lépések a (külö­nösebben nfagy beruházást egyáltalán nem ■igénylő) falusi turizmus fejlesztése érdekében. O I. Falusi csend

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom