Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Mai számunkból BANDITIZMUS ANGOLÁBAN (2. old) MÉLTÓAN NÉVADÓJUK EMLÉKÉHEZ (3. old.) SOKNYELVŰ CSALÁD (8. old.) RIGAI KASZKADŐRÖK (9. old.) AZ ÖREG MACSKA (10. old.) NE SÍRJ! (10. old.) MŰVEZETŐK (7. old.) MINI ÜZEM - MAXI HASZON (8. old.) KIVÉDIK A FÖLD­CSUSZAMLÁST (8. old.) ERDŐ A NAGYVÁROSBAN (8. old.) NARANCS ÉS KGST (9. old.) XXXIII. évfolyam, 66. szám. ARA: 1,80 Ft 1983. március 19., • • Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Tyihonov és Dzsallud befejezte tárgyalásait HAZAI TÁJAKON (10. old.) EGRY JŐZSEF CENTENÁRIUMA (11. old.) MOZSI SZABÓ ISTVÁN TÁRLATA - GYŐRBEN (11. old.) Pénteken a Padbment V|a- dásztenmében Kállaii Gyula el­nöklétével üllléslt tadtott a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa. A tárná csíkozásán részt vett Losonczii Pál1, az ElinöM Ta­nács elnöke és SarlUás István, a Miiinlilsztertfainóas ellinöklheilyette- sie, az MiSZMP Politikai Bizott­ságának ttagjtaii. Jelem volt és feHszóltaíllt Korom Miiihály, az MSZMP PoilMklali Bizottságának tagija1, a Központi Bizottság tit­kára. A testület Pozsgiay Imre főtitkár előtér je szltlésében — az MSZMP Központi Bizottságának kérésére - megvitatta a válasz­tási rendszer fovábbfejltesztésé- vél kapasbItatás javaslótokat. A tanács áliláistfoglItaiPásában megállapította: váiltasizltási rend­szerünk alapvetően jóll szolgál- ja társadalmi céljainkat, az el- rmílt évtizedekben végibe merni társadalmi fejlődésiünk azonban szükségessé teszi továbbfejlesz­tését. Növelni kell a vá'lb sztásl folyamaiban is az áltaimptofgá- rok aktivitását, jelölő gyűléseik szerepét. Az Országos Tanács fontosnak tartja1, bogy az új választó sí törwény erősítse tb- vá'bb a Hazblflibs Népfront sze­repét, hatá sköriét. Az állító sfog - fallás kliítér az országgyűlés és a tanácsok rmuinlkájb felj’lte szíté - sének kérdéséire iis. Az Orszá­gos thinácS a vliltáibtain elhang­zott javasltatokat és állásfog­lalását megkíifldli b pá rt Közpo nti Bizottságának és vállalja a tör­vényelőkészítő munkában a to­vábbi felelős részvételt. gazdasági, tudományos-műsza­ki és egyéb területeken meg­valósuló együttműködés kérdé­seiről volt szó. Mindkét részről rámutattak, hogy az őszinte, és a kölcsönös megértés légköré­ben megtartott tárgyalások újaibb fontos állomását jelentik a két ország együttműködésé­nek és baráti kapcsolatainak erősítésében. a mestergépíró (4. old.) MILYEN EGY FALUSI LAKÁS? (5. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) CSEH GÁBOR FESTMÉNYEI (11. old.) KÉTSÉGES KÉPESSÉG­VIZSGÁLATOK (12. old.) SÁRKÖZI GYERMEKRAJZOK (13. old.) Pénteken Moszkvában meg­tartotta befejező megbeszélé­seit Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi- niisztemtain ácsának elnöke és Abdusszalaim Dzsallud, a Lfbiai Arab Szocialista Népi Álltam forradalmi vezetőségének tagja. Megbeszéléseiken a szovjet- líbiai politikai, kereskedelmi­Törpék és óriások Ha az építőiparrá! esik szó, sokan biztosan csodálkoznak azon, hogy több tízezer kisiparos mellett még 3700 építő­ipami szervezet épít és bont, betonoz és cserepez, tataroz és korszerűsít Magyarországon. Az építőipar fogalma ugyanis a köztudatban szinte azonosult a mammutszerve- zetek nevével. Ezzel párhuzamosan gya^-an elhangzik az is, hogy — noha ilyen sok építőipri szervezetünk van - több helyen még ma sem alak ült ki az építők között igazi verseny, mert egy sor vállalat 'szinte monopol'helyzetet élvez a maga szak­májában, illetve földrajzi területén. S hozzáteszik azt is, hogy az építőiparunk közismert gondjai - a még mindig gyakori lassúság, szervezetlenség, rugalmatlanság és magas termelési költségek — szorosan összefüggnek ezzel a mono- polhelyzettel. A monopolhelyzet viszont a már említett szél­sőséges vállalati méretekkel. Mindezek jogos észrevételek; több évtizedre visszanyúló okai vannak annak, hogy így alakultak nálunk a körülmé­nyek. Az immár az ötvenes évek óta tartó, gyakran túlzott (bár az utóbbi esztendőkben kissé lanyhult) kereslet, be­ruházási túlfűtöttség roppant nyomással nehezedett a ha­zai építőiparra. Csa-k a kapacitások erőteljes fokozásával, a vállalati méretek növelésével lelhetett megfelelni ezeknek az igen nagy feladatoknak, már azért is, mert e munkákat központilag írlak elő, s gyakran kijelölték az építőket. Bár e korszaknak nagyabb részt már vége, számos nagy, vagy nagyobb éptíőipa.ri vállalatunk még nem tudott al­kalmazkodni az új idők új követelményeihez. Ez az elsőd­leges oka annak, hogy alaphiányos, illetve veszteséges lett köztük jó néhány. Súlyos Tétételekkel kellett szanálni a He­ves megyei ÁÉV-lt, megoldást kell találni a Nógrád me­gyei, illetve Veszprém megyei ÁÉV, illetve a Hídépítő Vál­lalat súlyos pénzügyi helyzetére is. Mindez azért is szem­beötlő és gondolkodóba ejtő, ment a székesfehérvári Álba Regia ÁÉV, illetve a Hajdú megyei ÁÉV még a mai nehe­zebb gazdasági körülmények között is állja a sarat, az Alba Regia például nagy érdemeket szerzett a könnyűszer­kezetes, gyors iskola építési program hazai elterjesztésében. A felsorolt tények egyértelműen bizonyítják: differenciá­lódnak az építőipari vállalatok. Ez önmagában véve még nem baj, azt is mondhatnánk; így a természetes. Feltűnő viszont, hogy többnyire a nagyobb vállalatoknál jelentkez­nek a gondok, míg a kisebb építőipari szervezetek általá­ban nyereségesek. Ez utóbbiak még a mai, nehéznek mon­dott időszakban is bővíteni tudják a tevékenységüket. Semmiképp sem nevezhető rendjén valónak, ha így ala­kul a helyzet. Az ilyesmi mindig önvizsgálatra késztet, s az a célszerű, ha ez az önvizsgálat a vállalati méretekre is kiterjed. Arra tudniillik, hogy a több ezernyi kis szervezet ellenére is, nem túlzottan koncentrált-e ez az iparág? Az adatók egyértelműek, hiszen amíg a kivitelező építőipar 170 ezer munkása 325 vállalatnál és szövetkezetnél dolgo­zik, addig a nem hivatásos építőrészlegek 171 ezer dolgo­zója 3400 szervezetnél található. De még ezek a számok sem mondanak meg mindent, hiszen ha az előbb említett 325 nagy-, illetve nagyobb vállalatot is szemügyre vesz- szük, akkor kiderül, hogy ebből is mindössze 9-nél foglal­koztatják az összes dolgozók egyötödét! Mindez önmagában nem okoz gondokat, ha jól irányít­ják a kérdéses nagyvállalatot, ha — ez is beletartozik a jó irányításba! — kellő önállóságot kaptak az építésvezetősé­gek. De mivel ez gyakran nincs így, illetve túliközpontosí­tott a vállalkozás, tervezés, programozás, az anyagellátás, gépek és emberek állnak, maradnak ideig-óráig munka nélkül. Elsősorban ez teszi alacsony hatékonyságúvá e nagy sí rvezeteíket. Félreértés ne essék; senki sem kérdőjelezheti meg eleve a nagyvállalat létét, köztük a már említett és méltán elis­mert Álba Regiáét! De az egyértelmű, hogy a mai helyzet túlzottan polarizált: az egyik oldalon látjuk a mammul- szervezetéket, a mólsilk póluson pedig a kicsiny cégeket, ebben az iparágban hiányoznak a közepes vállalatok. S az is tagadhatatlan, hogy javítani kell a nagyvállalatok alkalmazkodó készségén, ha azt akarják, hogy sikereseb­ben boldoguljanak. Az alkalmazkodó készség egyik fokmérőjének nevezhető, hogy ki, milyen mértékben vesz részt az országos épület- felújítási és korszerűsítési programban? Ebben a vonatko­zásban semmiképp sem lehetünk elégedettek a nagyválla­latokkal, hiszen még ma is csak 21-22 százalékkal része­sednek az összes munkák értékéből, összehasonlításul nem árt tudni, hogy már 1978-ban is 17 százaléknál tartattak, az elmúlt négy év alatt tehát alig 4-5 százalékkal javult a helyzet. Több igyekezetre, magasabb mértékű arányválilalá'sra lesz szükség a jövőben. Ezt kívánja az ország, s e válla­latok érdeke is. BREITNER MIKLÓS A 182 éves szekszárdi Balassa János Kórházban a sebészeti osztály maga - legalábbis szakmailag szervezett formájában - „csupán” 57 éves. Fél évszázad nagy idő egy betegellátó osztály, s különösen egy sebészeti osztály életében. Éppen ezt a korszakot reprezentálja, amelyben a sebészet hatalmas változásokon ment át, azok minden örömével, de gondjával is. Az ott dolgozók munkájába nyerhetünk bepillantást lapunk 5. oldalán. K= n IUI UTET ■SS H UN VJP ■ BS ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom