Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
1983. február 12. IniÉPÜJSÁG 11 Yecsési Sándor képei Vecsési Sándor festményeiből nyiít kiállítás a Vigadó Galériáiban. Fotógaléria nyiifc Budapesten Fotó és művészet 1840 óta folyik a harc, hogy a fotográfia művészetként ismertesse el önmagát. A fényképezéssel kezdettől fogva képzőművészek, elsősorban festők foglalkoztak, az ő szemléletük alakította, formálta a fotóképeket. A fény rögzítésének módját már a reneszánsz óta keresték a képzőművészek, Leonardo da Vinci, majd Albrecht Dürer kísérletezett camera obscurával a XVI. század fordulóján, de a meg-megújuló próbálkozásokat csak a XIX. század elején koronázta siker. 1816-ban sikerült ugyanis először Nicéphore Niépce francia litográfusnak sötét kamrájában negatív képet előállítani. Niépce rögzítési eljárása hosszadalmas volt, a fényképezés elterjesztését Daguerre találmánya tette lehetővé, aki felfedezte, hogy az ezüstlemez jódgőzzel fényérzékennyé tehető, és lemezén a fény viszonylag rövid expozíciós idővel rögzíthető. 1839- iben jelentette be felfedezéséi és tette közzé a dagerro- típia készítésének leírását. Ezután gombamód szaporodtak el az egész viliágon a „fénykép- író" műtermek. Nálunk elsősorban azok a portrékészítő festőművészek kezdtek el a dagerro- típiáváI foglalkozni, akik kastélyról kastélyra járva festették a nemesek portréit. Pesten Mb- rastoni Jakab olasz származású festőművész nyitott elsőként 1840- ben dagerrotip'ia műtermet, de hamarosan olyán jelentős festőművészek, mint Barabás Miklós és Borsos József is követték példáját. A fényképezés és a festőművészet megtartotta kapcsolatát az elmúlt másfél évszázad alatt. Kezdetben ugyan a fotográfiában csupán a konkurenciát látták a festőművészek, de mihelyst megbarátkoztak vele, a hasznosítását is kitalálták. Kezdetben praktikus célokra használták, Ismerjük Ingres fotóit, amelyeket az Oda- l'iszlk című festményéhez készített, és fennmaradtak Munkácsy Mihálynak a Siratómház'hoz készített felvételei is. Ezeket a fotókat vázlatnak tekintették a művészek, elgondolásokat, ötleteket rögzítettek a fotóképeken, majd a hagyományos módszerekkel formálták tovább képeiken. Ez a szemlélet azonban tovább él napjaink foto- raelista festészetében, ahol a kiindulás szintén egy fotókép, többnyire diapozitív, amelyet a festő vásznára vetít, majd a részletek aprólékos kidolgozásával értelmez újra. A festészet és a fotográfia szimbiózisában nemcsak a festészet termékenyült meq a fotólátás újszerű eredményeivel, hanem a fotózást is új utakra vezette a festészet permanens forradalma, az impresszionizmus. Franciaországból, az impresszionizmus szülőhazájából indult el a fényképezés új irányzata, a piktO'rializmus. Puyo és Demachy píktoriaftsta fotográfusok képeit tavaly láthatta a Műcsarnok közönsége és megismerkedhetett .azokkal az oldott, festői képhatású fotókkal, amelyeket készítőik lágy rajzú lencsékkel, speciális másolási eljárással — gumim ásol á's., olajmásolás stb. - állítottak elő. De a píktorialisták érdeme nem csupán abban állt, hogy fotóikkal festői hatást kívántak elérni, hanem abban, hogy a kép előállításának minden fázisában részt kívántak venni, illetve a korábban mechanikusan zajló folyamatot megpróbálták befolyásolni. Ezzel tulajdonképpen bevezették a manipulált fotót, amelynek különféle változatai a fotóművészet történetében azóta is visszatérnek. A húszas évek avantgarde képzőművészetében nagy teret kap a fotográfia, a tárgy nélküli fényképek, a fényképezőgép nélkül készített fotogram- mok keresik a megújulás útjait, hiszen a fényképezés ebben az időben már kezdett a napi gyakorlatban klisékiké egyszerűsödött szabályokba merevedni. A festészet és a fotográfia szimbiózisának jelentőségére az impresszionizmus és a pikto- rialista fotó döbbentette rá a művészeket. A fotó a képzőművészet egyik legfontosabb eszközévé vált, önálló műfajjá emelkedett, amely a képi látásmód kiterjesztésében, megújításában felbecsülhetetlen érdemeket szerzett. Nagyszabású fotókiállitáso- ktat, reprezentatív tárlatokat csak ritkán láthatunk, a fotómúzeum szervezői még az alapítás gondjaival küszködnek, de a biztatást a most Budapesten, a Váci utca 7. szám alatt megnyílt Fotóművészeti Galériából kaphatja az érdeklődő, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhet a fotóművekkei. megvásárolhatja, gyűjtheti, tetszésével1, érdeklődésével megbecsülését is kifejezheti. SINKOVIIS PÉTER A Fotógalériában vásárolni is lehet A Dombóvár környéki iflákok temetkezési szokásai A Dombóvár szomszédságában fekvő Béka-pusztán 1560 ikörül a török megszállok mint- eay hatvan iflákot (akiket „vlaeh” és „Ábrák" néven is emlegettek) telepítettek le. Az eredetil eg juh pásztorok az új száTTáshélyen a pásztoilkodás mellett némi földműveléssel is foglalkoztok és szükség esetén a török megszálló hadsereg kötelékében harci cselekményeikben is részt vettek. Ennek ai különös névbamgzá- sú népnék az ittlétéről a Sásdi Vízitársulat 1975. évi gátépítési munkállatali nyomán derült fény. Igaz, a1 szekszárdi múzeumot csak akkor értesítették, amikor minteqv hetven ifiák sírt a benne levő Jeletekkel jóvátehetetlenül megrongáltak. Ekkor a múzeum igazgatóhelyettese, dr. Gaál Attila vezetésével megindult a leletmentés. A munka eredményéről a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum 1979 —1980-as Évkönyve számol be. Kiderül, hogy az iflákok nem temetkeztek a korábban magyar lakta község temetőiének területére, hanem attól elkülönülve alakították ki sírkertjüket. A leletek vizsgálata alapján a régész arra o következtetésre jutott, hoav a zombor-repülőté- ri és zombor-bácsmonostorszeqj temetőben nyugvó sokatok és bosnyákok temetkezési szokásaival rokon temetőt ásott ki Békaltó-pusztán. Éry Kinga antropológus a csontonyag elemzése alaioján szembetűnő kü- lönbséaéket is meqfiqyelit, s ezek éppen őzt bizonyítiók, hoay nem az Imént említett délszlávok, hanem iflákok élitek és temetkeztek a Kanos középső folyása mentén, akiknek ősei — embertani jellegükből gyaníthatóan — Crna Gora, Albánia, esetleg ÉNy-Görögország hegyvidékéről vallók. 'Származásuk bizonyítására ismerteti alaki sajátosságaikat. Ezek szerint Dombóvár és Koppány környékére hosszú lábú, nyúlánk, magas termetű telepesek étkeztek, akiknek a koponyája igen rövid, srélfes és magas, arcuk és orruk középszéles. Ittlétük ideje alatt a magyarokkal nem házasodtak. Elszigeteltségükkel járó Beltenyészet következménye lehet számos fejlődési rendellenességük. A Balkán magas hegyeiről étkező iflákok — úgy látszik — nem igen tudtak alkalmazkodni a mocsaras, ködös Kapós menti klímához. Halandósági görbéjük alakulása is ezt látszik megerősíteni. Amíg az első és második nemzedéknek az ötven százaléka megélte ai harminc- ötödik életévét, addig a harmadik és negyedik nemzedék ötven százaléka már huszadik életéve előtt elhalálozott. Az antropológus szerint: „Az utolsó nemzedék születésekor várható átlagos élettartama' mindössze 24,7 év volt, szemben az első nemzedék 31,7 évével.” Jóllehet, o magyar végvárt katonasággal vívott harcok során az ifiók férfinépség erősebben pusztult, a háborút túlélők életreménye kedvezőbb volt a nőkénél. Ez utóbbiakat ugyanis a1 környezeti ártalmak — főként a terhesség és a, gyermek- óqv időszakában — jobban károsították. Az sem kizárt, hogy a katonáskodó férfiak távollétében rájuk szakadó munka is megíróppantotta szervezetük ellenálló képességét. Dombóvár-Békató-pusztán a régészek 260 iflák sínt tártak fel, s a, leletekből a1 sírok tájolásórai, a hallottak elhelyezésére és ruhaviseletére vonatkozó ismeretekkel gazdagították megyénk történetét. Az ifiók te- . mető mimden sírja nyugat—keleti tájolású. Téglalap és trapéz alaprajzú, ellipszis alakú és középen széles, két végen kettős trapéz alakú sírok egyaránt előfordulnak. Meglepően sok gyermek sínt ástak ki. A halottakat többnyire ha- nyattfekve, nyújtott helyzetben, testhez szorított karokkal, felhúzott vállakkal helyezték a sírba. Négy esetben csoportos temetkezést is megfigyelhették a> régészék. Az egyik sírban a' férfi karjában egy kb. 3 éves gyermek teteme található. A férfi koponyáját négy szablyavágás érte, a vele közös sírban fekvő leánygyermek tarkóját egyetlen szablyavágással metszették el. Két felnőtt sírjában újszülöttek csontvázát találták. Egy másik sírban pedig ai férfi holtteste mellett két kislány csontjai voltak láthatók. Ezek a leleték tragédiára' engednek következtetni. A budai .török pasa 1580- ban azt panaszolja a magyar főuraiknak, hogy a csobánci, devecsefi, pápai, tihanyi, várpalotai és veszprémi végvárak katonái‘az újanoaln telepített, balkáni eredetű népeket kifosztják. Istvániffy Mikiás ennél is többet mond latin nyelvű történeti munkájában, összeha'ngot népirtás folyik a Balatontól délre fekvő rác, bur.yevác, vlach stb. falvakban. Az iiflálkók halottaikat többnyire textíliáikba burkolva temették el, de több esettben sikerült kimutatni, hogy gyékényből vagy sálból is készült halotti lepedő. A középkori temetőkben a mellllkas fölött össze- kulcsot kéz a jéílemző, az if- lők temető halottainak kézcsontjait a cömibcsontirn hajlítva találjuk. 'Halottaikat íéldíszítették (ruha,'kapcsok, gyönggyél kirakott gombostűk, gyűrűik, hamloksza- laigolk). Az iflákok jellegzetes fejdíszéi magyar temetőkben ez 'ideig nem kerülitek elő. A domlbáváir-békntói temetőben kiásott sírokban színes üveggyöngyökkel kirakott hajtűk, tüdkiiz győngyökkél díszített homlékszallagolk kerülitek elő. Az egyik hamlokszal'ag két végpontjánál egy-egy cypria- Ikagyló feküdt. .Együk-másik hállttest nyakába akasztva átlyukasztott pénzéket találtaik, aiminék szerencsét hozó és a rontástól óvó szerepet tulajdoníthattunk. Szokásban volt a behlaintólüs előtt is a sírba dobni pénzdarabokat abból a célból, hogy a korábban odátemétett hallottal szemben a sírhély „megvásiártóisát" igazolják. A Kharon-'Styx-Jordan ihiedelemlkörben halotti obulus- adá'sa élt tovább derék iflák- jlalinlk szokásaiban. Azzal a különbséggé!, hogy nem a halott nyelve alá vagy összesrarított mokkába tették az útiravaló ipénzit, hanem fejére, karjára illesztették, vagy a sírgödörbe dobták. A hódoltság megszűnésével eltűnnék szeműink élői az iflá- Ikök. Talán ők is elmenekültek, akárcsak a többi balkáni eredetű jövevény. DR. SZILAGYI MIHÁLY Béke, öröm Szülők Sárga ház
