Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
1983. február 10. NÉPÚJSÁG 5 A közoktatás kérdései Személyiségfejlesztő kísérlet Liberalizmus a nevelésben Követelek tőled, mert tisztellek Sokan vélekednek úgy, hogy a mostani fiatalok, a tíz-húsz évesek jóval fegyelmez ette ne bbek, mini a jelenlegi középkorú nemzedék volt annak idején, és ezért miindenekélőtt az idkola a felelős, nem a család. Manapság mind gyakrabban tapa szia Iható az oktatási intézményeik elmarasztalása az ifjúság viselkedése, munkához váló viszonya miatt is. Azt hiszem, fölösleges volna felvenni a kesztyűt, harsányan és hosszasan bizonygatni, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak, mint apáik voltak ifjúkorukban. Legfeljebb mások. De ha igaz is az simárasztalás: az ifjúság mindig olyan, amilyenné őket a mindenkori felnőttek formálják. E kérdésről az újságírónak csaknem annyiszor áHI módjába n beszélgetni, ahányszor munkáj'a során közügyek iránt felelősséggé! érdeklődő emberekkel találkozik. Hogy a gyerekek, fiatalok fegyelmezetlensége mégis akkor kerül, „terítékre" 'leghamarabb, ha a partner pedagógus, szinte magától értetődő. Az él.fogiúltság nyomása a hangoskodó közvélemény részéről rájuk nehezedik a leghamarabb. Országgyűli esi képviselőink pedagógus tagjai köziül Szászi Gáborral beszélgettem erről, akkor, aovlkorképviselői munkájáról készítettem vele interjút. S azóta számos alkatommal jutót# eszembe a pedagógus képviselő, akkor tett kijelentése, az, hogy saját felnőtt felelősségünket is kereshetnénk [már, amikor ítélkezünk, s gyakorta úgy, mintha mii imagunk nem lettünk volna gyerekek, bohóságokra kapható ifjak. Mii van ébben idézésre érdemes új? Meg kell hagyni, sem- mli. De megszívlelendő var.. Még akkor is. Ka az elnyűtt fegyelmi kérdéseknél van sok- kal-sok'kal izgalmasabb. Mi lenne az? Hogy helyesen nevel- jülk-e gyermekeinket az utóbbi időben, állítunk-e eléjük erőfeszítésekre késztető követelményeket? Az sem érdektelen és már visszatérő társadalmi probléma, hogy végül is ki foglalkozzék a nevelésükkel: kizárólag az isikóla? Netán a család? A társadalom? A jogpropagandának, agitá- ciának feladata a törvényesség betartásának, betartatta sónak segítése, a szocialista demokrácia fejlesztése, az állampolgári jogok és kötelességék összhangjának érvényesítése és a dolgozó emberek mind szélesebb körének bevonása a közügyek intézésébe. A tét tehát óriási, s ez érzékelhető annak az érdeklődésnek a, növekedésében i's, amely a jogi kérdések iránt az állampolgárok részéről megnyilvánul. Fogalmazhatunk úgy Is, hogy társadalmi igény a jogok és kötelességek mind mélyebb megismerése a lehetőségek határain belül közérthető jogi ismeretterjesztés útján. Jogpropagandánknak itt a szűkebb hazában, a megyében is kiterjedit intézmény hálózata van, A munkában részt vesznek az állami, szövetkezeti, társadalmi és mozgalmi szervek, amelyek tevékenységének koordinálása a Tolna megyei Tanács igazgatási bizottságának, illetve a megyei tanács szervezési és jogi osztályának állandó feladata', kapcsolatát tartva a> jogi felvilágosítást végző szervekkel. A formák — mint azt tapasztalhatjuk — változatosak, s tulajdonképpen. ez a. .kulcsa' annak, hogy a jogi ismeretterjesztés, felvilágosítás az állampolgárok széles rétegeihez jut el. Vegyük a legismertebbekét, miiint amilyenek a' tanácstagi beszámolók, falugyűlések, q konkrét jogterületekhez kapcsolódó egyedi élőadások, amelyéket elsősorban a~ bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek végeznek. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tanácsi ügyfélszolgálati irodák, a bírói, ügyészi, rendőri fogadónapok is Nem is egyszerű kérdések ezek, mégis hányán rávágják, szinte gondolkodás nélkül, talán a felelősség áthárításának szándékával: természetesen az iskola neveljen, elvégre az a dolga, hiszen a jelenlegi hajszolt életvitel mellett a szülőnek nem 'jut ideje — vagy csőik nagyon kevés — a gyerekével bajlódni munka után. Kényelmes álláspont, mely nem számol a nevelés társadalmi jellegével. Mert az iskola sohasem egyedül és nem elszigetelten végezte - végzi - az ifjúság oktatását-inevelé- sét, hanem sajátos társadalmi munkamegosztásban, Réges- régóta, mióta csak iskola az iskola. Példának okáért az ut- c'a éppúgy hatással van az Iskolai tanuiákra, mint a családi környezet, a sportegyesiilet, a társadalmi szervezetek, illetve később a munkahely. Újabban egyre többször érezhetjük saját bőrünkön, hogy lám, mire megy az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola nevelési Céljaival, elsősorban a közömbösségből fakadó, ez idő tá.it terjedőben levő liberalizmus miatt. Mit jelent a pedagógiai--------- líberfalizmus v alójában? Némelyeknél elvtelen engedékenységet a fiatalság magatartási hibáival és munkafegyelmének lazulásával kapcsolatban, a követelmények meglepően alacsonyra állítását, nemegyszer hangzatos jelszavak kíséretében. Másoknál a személyiség korlátlan kiteljesítéséinek követelése — amit „maradi szülők és vaskalapos pedagógusok" minden rendelkezésükre álló eszközzel1 megakadályoznak - csap át liberalizmusba. Pedagógusaink véleménye az iskolai nevelés helyzetéről korántsem egységes, ám azt szin- te egyöntetűen kifogásolják, hogy a liberális méretek, s a rájuk épülő magatartásminták nyomán Sok iskolában meglazultak a rend eresztékei, mégpedig oly mértékben, ahogy a fegyelmezetlenség bizonyos tünetei a társadalomban i;s megfigyelhetők, például a munkahelyi lazaságokban, a kultúrájúi betöltik feladataikat, s olymódom hogy számos ügyet oldanak meg hivatalos eljárás né kük megkímélve az állampolgárokat a felesleges utánajárás időrabló bosszúságaitól. Egyébként az álPami szervek munkalilársai szívesen vett feladatként járnak el .tanintézeteinkbe, ahol talán a' legeredményesebben végezhető a jogi ismeretterjesztés munkája. Sajnos az ötnapos .tanítási hét bevezetésévé! szűkültek ezek a lehetőségek a diákok leterhelésének növekedése miatt. Lehetséges viszont az általános iskolák felső tagozatán több tárgy keretében az állampolgári jogok és kötelességek megismerése. A középiskolákban a történelem és a világnézetünk alapjai tantárgyak szolgálnak az álláp vető jogi ismereték elsajátítására, Kedveitekké váltak azák az osztályfőnöki órák is, melyeken rendőrtisztek tartanak tájékoztatókat. Több középis- ko ánikban a KlSZ-szervezetek a rendezői azoknak a tá'jékozta- tóKnák, melyeknek tárgyai változó. Szólnák a tájékoztatók a munkajog, a büntető- és polgári jog egyes kérdéseiről. A jogpropaganda témái közül a jogszabályismertetések a leggyakoribbak, de nem kevés előadás, tájékoztató hangzik el a társadalmi tulajdonvédelem, bűnügyi,, ifjúságvédelmi, közlekedésbiztonsági témakörökből sem. Gyakran kiállítások, fórumok kapcsán, melyeket munkahelyek és tanintézetek egyaránt kérnek. A tömegszervezetek és mozgalmaik sajátos eszközeikkel kapcsolódnak be a jogpropagandába. A Hazafias Népfront ládán utcai viselkedésiben, általában az emberi kapcsolatok minőségének romlásában1. Riadalomra persze azért nincsen ok, de hiba volna alaptalan riogatásnak tekinteni az iékofákbál időnként érkező vászjeleket. A neveléssel szemben tanúsított közöny következményei mellett soha nem szabad szó nélkül elmenni. Elsüllyedtek volna a követelmények az iskolában, a mindennapi életben? Ki mer erre határozott igennel vagy nemmel válaszolni? Az biztos, környezetünk számos példával illusztrálta, hogy rengeteg szülő nem kéMi számon gyermekétől a kötelesség elmulasztását. Ki ezért, ki azért. „A követelés: e.mibertef'enség" — értelmiségi körökben néha még ez a „fapados" teória is elhangzik a szülői tehetetlenség mentségeként, holott semminemű alapra nincsen. Épp az ellenkezőié igOz: a követelés emberi mi- voltunkból következik, mert a munkával függi össze, ami tudvalevőleg emberi lényeg. Követelek tőled, mert tisztellek — íny hangzik a nagy pedagógus, Mlákarenkó tanítása. A liberális nevelés! nézetek a mai sok vonatkozásban el- kénve'mesedctt életnek afféle vadhajtásai, melyeket minél előbb le kellene nyesni: talán mtoid azok is ráébrednek ennek szükségességére, akilk, ma rrlég lelkes hívei a túlzó enge- dékenwSégneik, akik közömbös szemlélői a fiatalok magatartási zavarainak. A rend, a fegyelem meg11 ■" ........... szilárdításának p ártjáé álló pedagógusok jó ügyet képviselnek akkor, almikor egy tapodtat sem engednek abból, hogy a tanulóifjúságot kötelességtudatra, következetes helytállásra neveljék. Rend nélkül a szocialista demokrácia csak buborék, rend nérkülí a szabó dsóg is „szélbe írott betű". Annak az értelmes társadalmi együttélésnek a megvolásításán kell fáradoznunk, amely a régi világ 'kaszőrnyaiPegyelmét, ahogy Lenin mondta, a munkások és a parasztok öntudatos fegyelmével helyettesíti.-lafeladatai például a mindennapi állam- pdlgári és az alkotmányjogi ismeretek gyarapítására törekszik. A szakszervezetek dolga az egyes társadalombiztosítási, munkaügyi kérdésekkel összefüggő, jogmagyarázó fórumok szervezése. A szakszervezetek jogpropaganda tevékenységének fontos 'szervezeti kereteket ad a jogsegélyszolgálat is. A TIT megyei szervezetének jogi szakosztályai több jó kezdemé- nyezéosel igyekezett bővíteni az elmúlt években a jogi ’ismeret- terjeszíés téma'.árát Az értékelés summázata? A párt-Vb megái lapftottai, hogy jogpropaganda tevékenységükkel az arra hivatott szervek hozzájárulnak az állampolgárok jogtudatónak fejlesztéséhez. Mérhető ez több vonatkozásban is. A dolgozók munkajogi ismereteinek megalapozottságára vall például áz, hogy mind kisebb számban foglalkoztatják albptalan kérelmekkel a döntőbizottságokat. De ... csökken ai különböző állami szervékhez benyújtott, alaptalan beadványok, panaszügyek száma' is. A pozitív eredmények mellett a jogpropaganda munkának vannak szervezési és tartalmi hiányosságai. Az állampolgári fegyelem erősítése, a társada- loméllenes magatartások visz- szaszoritósa érdekében közérthetőbben és szervezettebben kell a jövőben folytatni a jogi ismeretterjesztést, figyelemmel a társadalmunkban meglévő negatív jelenségekre, s koncentrálva — a XII. pártkongresszus határozataiból eredően — az állami tevékenységire, a törvény- sértések megelőzésére, o jog önkéntes követésére. Jogpropagandánk helyzete, „Legyél az anyukám!” — Ugyancsak jó és korrekt a kapcsolat az intézet és a megyei művelődési osztály között, amelynek szakemberei irányítják és segítik a csecsemőotthoni óvoda munkáját. * 'Míg korábban hároméves korúkban kerültek át Székszárd- rál Hőgyészre, a Petőfi Sándor Nevelőotthonba a gyerekek, most hatéves korira tolódik a ,,költözés" ideje. E változással a hőgyészi nevelőotthon óvodai létszáma csökken. A korábbi 'százas létszám helyett most mindössze nelgyvanthat óvodást nevelnek, főként 5—6 éveseket, és azokat a 3-5 éves gyerekeiket, akik időközben kerültek állami gondozásba. — Intézetünkben 156 az iskolás kanúlák létszáma. Velük tíz iskola! csoportban foglalkozunk — tájékoztat Fonyódi Béláné, 'igazgatóhelyettes. - Az, hogy az óvodások száma mindössze negyvenihat, 'rgen nagy előnyt jelént, mert bz alacsonyabb létszámú csoportokiban töblb idő és energia jut egy-egy gyerekre. Viszont arra vonatkozó tapasztalatunk még nincsen, hagy mennyire rázza meg majd a gyerekéket, ha' hatesztendős korukban káli megválniok megszokott környezetűiktől, szeretett gondozónőiktől — teszi hozzá és elkomoíTul. - Még mi, akik már évek öta állami gondozott gyerekekkel foglalkozunk, mi sem tudtunk hozzáedződnf a sok szomorú és megrázó gyermeki gondhoz, könnyhöz. Rettenetes, ahogyan a kicsik vágynak a Ifcaipcsokrtokira. Ahogy idegeneket szólítanak még és kérik: „Legyél az anyukám!” — Sók gyereknek nincs tapasztalata, hagy milyen családban élni, de vágyik, hogy vdlaiki csak az övé legyen - fálytatja Balázs Istvánná, a nevelőotthon igazgatónője. - Nálunk is van „tartás születésnapja" minden gyereknek, szeretjük őket... de délben, vagy este mindig elválunk tőlük. — Vájon mit jelent majd a gyerékeknek az átállás hatéves korúidban? Akkor, almikor egyszerre kell megszokniuk az új környezetet, vagyis az új otthont, az új pajtásokat, s ezenkívül az isikdlába járást is? — Erre nincsen tapasztalatunk. Csák reménykedünk, hogy az átszervezés beválik - válaszál az igazgatónő. — Viszont tény, hogy a szóban forgó átszervezéssel terű létünk és helyiségeink megmaradtak és a korább! 200-as gyermeklétszám helyett csak 160-ról kell gondoskodnunk. V. HORVATH M. Ovis-torna a cse csemőotthonban Mint ismeretes, a megyéi tanács szekszárdi csecsemőotthona 1972 óta működük. Az intézmény - melyről elég sokszor írtunk imái — mind építészeti adottságaiban, mlind pedig személyi és tóirgyi fetlétéléiben optimális lehetőséget biztosít a benne elhelyezett állami gondozott gyermekek él látó sálhoz. Mivel a 'hetvenes években a megyeszékhelyen komály bölcsődei gondok jelentkeztek, ennek enyhítésére a csecsemőotthon egyik pavilonját ideiglenesen bölcsődéként üzemeltették. Lassan két éve annak, hogy az említett szorító gondok megszűntek. Vagyis a városi bölcsődék miniden apróságot föl tudnak venni, az otthon kihasználtság! százaléka így alaposan csökkent. Ekkor a megyei tanács egészségügyi osztálya olyan kéréssel fordult az Egészségügyi Minisztérium anya- és gyermekvédelmi főosztályához, hogy az intézmény a továbbiakban óvodai feladatokat is elláthasson, vagyis ne csak három-, hanem - folyamatosan - hatéves korig nevelhesse az állami gondozott gyermekekét. A minisztérium hozzájárult, hogy kísérleti jelleggel az intézmény egy részét átszervezzék óvodává, s működtetéséhez megadta a szükséges szakmai ■szempontokat is. — Azonkívül, hogy alacsony kihasználtsággal működött a csecsemőotthon, miért volt szükség az átszervezésre, ami 1981. szeptember elsejével meg is történt? - kérdeztem dr. Futár ROjmundnótóí, a csecsemő- otthon igazgató főorvosától.- Az otthoniban nevelkedő gyermekek és a gondozónők között mély érzelmi kapcsolat alakul kii. Tapasztalatunk, hogy ennek a tartós személyi kapcsolatnak és a megszokott környezetnek a legkritikusabb — hároméves — korban való elvesztése az érzelmileg egyébként is sérült állami gondozott gyerékeknek súlyos megrázkódtatást jélent. Az áthelyezést megsínyli ik a gyerekek, sőt többségüknél ezt követően érzelmi, és értelmi visszafejlődés tapasztalható. Azt reméljük, hogy ezzel a megoldással talán sikerül elérnünk, hogy a gyermékek többsége az állandó 'környezetben a személyhez kötődés biztonságérzetével mentesüljön hároméves korban a környezetváltozás megrázó és negatív következményeitől. — Jelenleg hány óvodás korú qyermék van a csecsemőotthoniban? — Negyvenöt. És számuk jövőre tovább emelkedik. De csak oly mértékben, amely mellett biztosítani tudjuk minden csecsemőotthoni gondozásra szoruló 3 év alatti kisgyermek felvételét és azt, hogy az intézet kihasználtsága ne emelkedjék az optimális 80 százalék fölé. Vagyis feltételeink közé tartozik, hogy a gondozás és a nevelés ne váljék mechanikussá, a szakmai színvonal pedig hajszálnyit se esisék. — Hogyan bővítették a személyzet létszámát ö cél érdekében? — Hét óvónőt és egy szakképzetlen pedagógust alkalmazunk. (Az utóbbi szeretné elvégezni a profinak megfelelő főiskolát.) Tehát napi hat árában ők foglalkoznak a gyerekekkel, at oválbbiakban pedig a - háröm műszakban dolgozó - már megszokott gondozónőkhöz kerülnek vissza. Köröttük nagyon jó a kapcsolat, és egységes nevelési élvék alapján dolgoznák. Uzsonnaidő a nevelőotthonban „Kedves” Könyvtáros, író, újságíró számára az olvasó mindig kedves. Elméletben, melyre a gyakorlat olykor 'rácáfol. Ez a cáfolat akkor érzékelhető a legjobban, amikor a megyei könyvtárban összecsomagolnak egy-egy terjedelmes köteg iratot és valamelyik dolgozó fel- ballüg véle a bíróság irányába'. Az Inatok dokumentumokat tartalmaznak azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor kölcsönzött könyvet, miikor járt le a kölcsönzési határiidő, hányszor szólítottak fel a visszaadásra. Mindennek nemcsak azért van „anyagi vanzata”, mert a könyv önmagában is érték. Hanem azért i'S, mert a felszólító olvasók? lápokat, ajánlott küldeményeket a posta nem ingyen Joézbe- síti. Egy ügyes számvitel! szakember kiszámíthatná, hogy a másak trehányságával bajlódák (könyvtáros, postás, bírósági dolgozók sara) munkabére milyen arányban lehetne ideter- helbető. Pedig nem lehet agresszív könyvtó ro s okról bes z élni. A szedres! B. János 1978. novemberében kölcsönzött. Az első nyomatékos felszólítás csak 1979. április 9-éln ment el a címére. A bírósági az idén februárban. Ez idő alatt persze a nála. lévő könyvéket más nem olvashatta. Gs. Zsuzsannának (Szekszárdi alighanem birtokában lehetett „A II. világháború története” első és ötödik kötete, mert csak a II., III., IV. és VI. ikötetet kölcsönözte. Az érték 540 forint, ha az ugyancsak nála lévő Világtörténettel is megszaporitjúk, akkor 700. G. Juliánná (Szekszárd) egy értékes Ortutay-mű iránt lobbant.olthatatltun szerelemre: á. 250 forint. Cz. Lászlót (ugyancsak Székszárd) a 100 forintos Munkásmozgalom történeti lexikon vonzotta. Az ízlések ismeretes módon különlbözők, ami art a hitet ébreszthetné, hogy az ízléstelenség is. Ebben a.z esetben nem. Ha ugyan nem túl szelíd „ízléstelenségben" elmarasztal I- ni mindazokat, akik — a nagyon kevés csakugyan feledékenyt leszámítva — egész egyszerűen csak loptak... O. I.