Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

e Képújság 1983. február 8. Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? Átnéztük a Tolnai Naplót, kiváncsiak voltunk arra, hogy mi­ről irt 1953 februárjában. Meglepő Írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már többé-kevés- bé feledésbe merültek. Hiába, a harminc év nagy idő, ennek ellenére vannak a cikkekben olyan megállapítások, észrevé­telek, amelyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent Írásokat. Befejeződött a bolgár fővá- kSrt Szerdika Kupa nemzetközi nbsban az ötödik ailikalamtmal férfi kézilabdatorna. A négyes döintő utolsó fordulójában Ma­gyarország „B" válogatottja újalbb vereséget szenvedett, ez­úttal 29:22 (15:9) aráiitybán ka­pott ki Bulgária „A” együttesé­től és pont nélkül az utolsó he­lyen végzett. Az első helyért ví­vott találllkozón Csehszlovákia 28:24 (15:11) arányban nyert Románia ellen. Végeredmény: 1. Csehszlová­kia 4 pont (80:70), 2. Románia 4 (75:65), 3. Bulgária „A” 4 (70:67), 4. Magyarország ,,B" 0 (64:87). • A grúz fővárosban zajló nem­zetközi dse Igán esve rseny 2. nap- ján a 86 és 78 kilós súlycsoport­ban avattak bajnokot. Akár­csak az első nápon, ezúttal is a szovjet versenyzőik szerepel­tek a legjobban. A 86 kilósok között Vitaiig Pesznyak szerezte meg a győzelmet, miután a döntőben honfitársát az Euró­pai-bajnok Bodavelit verte 7:0- ra. A 78 kilósoknál Taimaz Ka- rióulii végzett az első helyen, de hogy kit győzött le a döntő­ben, azt nem közölte a TASZSZ hírügynökség, ugyanígy a ver­senyen részt vevő magyar spor­tolók eredményeiről sem érke­zett jelentés. VÁLOGATOTT BIRKÓZÓVERSENY DOMBÓVÁRON A Tolna megyei TS1B, amely ez esztendőben úij utakat ki­várt jármi a megye sportjának a további fejlesztése érdeké­iben, vasárnap a déli óráikba,n Dombóvá rótt rendezi az év első válogatott mérkőzését. A talál­kozóm Somogy és Tolna legjobb ifjúsági és felnőtt kötöttfogású birkózói csapnák össze egy­mással a győzelemért és azért, Ihogy egymásnak hasznos ta- paisztakatolkaf nyújtva segítsék egymás fejlődését 'Mindkét megyében serény előkészületek főlynálk a válogatott találkozó­ra. A Tolna megyei USB az if­júsági csapatot már ki is jelöl­te. Ugyanazok fogják a megye színéit képviselni, akik az el­múlt hónapban Székszárdon megrendezett hajnokság során az élső helyre kerültek és akik a hó végén Veszprémben fog­ják majd Iképvisélihi megyénket az országos bajnokságokon. Tehát az ifjúsági csapatba 7 dombóvári és 5 szekszárdi ver­senyző került: ILepIkesúly: SzO- ’fay (Dombóvár), LágSúiy: Ko­vács (Domlbóvár). Pehelysúly: Frei (Szekszárdi. Könny űsúly: Kappel (Szekszárd). Kisválltó- sú-ly: Fáik '(Szekszárd). Váltó- súly: Takács (Dombóvár). Nagy- váltósúly: Czél-ler (Dombóvár). Kisközépteúly: Győré (Dombó­vár). Középsúly: iFreimöyer '(Szekszárd). iNagylközépsúly: Horváth (Dombóvár). 'Fél-nehéz­súly: Matus (Szekszárd). Ne­hézsúly: Gresdhter i(Dambóvár). Amiint látható, az ifjúsági válo­gatott összecsapást már az új súlyosoportlbeosztás alapján rendezik meg. A felnőtt csaipat összeállítása még nem történt meg. Termé­szetesen itt is asaik a Dombó­vári lokomotív és a Szekszárdi Építők versenyzőire lehet szá­mítani, mlivél a megyében csak ez a két Sportkör tairt fenn bír- kózószOkosztályf. Ez a váloga­tott találkozó is megmutatja azt, hogy a válagOtóbizottság- tnak meninyivél „méhezeöb dol­ga" lenne, ha a megyéből több helyről völma alkalma a válo­gatott együttest kiállítani. SOMOGY-TOLNA ASZTALITENISZ-VERSENY Hösszú szünet után Szék­szárdon is válogatott találkozó kerül lebonyolításra. Somogy és Tolna megyék férfi és női asz- talUtea'iszezői ütköznék irrraj-d meg a válogatott talóíllkozó ke­retében. A mérkőzést a megyei TSB utazási nehézségék miatt déli 1 órai kezdettel bonyolítja 'le az állt. fiúiskola tonn-atermé- 'ben. Székszárdon négy érdek­lődéssel váirják a szakemberek is, meg az asztalitenisz szurko­lói Is a váltogatott találkozót, mert Somogy megye versenyzői országos viszonylatban iis szá­mottevő erőt képvisélnek. Ép­pen ezért az osztalMtenülsz társa­dalmi szövetség alaposon fél alkarja ikészíten-i dsapatát a ta- lálkozórla és ezért 15-én Tolnán nagyszabású válogatóversenyt rendez a válogatottj elöltek részvéteiével. A válogatóver­senyre az ulálbbi versenyzők koptjaik meghívást. Férfiak: LuSzika dr., Pálinkás, Tolnia; 'Elsenlber, Jánosi, IPapp, ©dka, Babits, Szekszárd; Varga, Dombóvár; Méhes, Tolnai Ba­bits és Méhes előmérlkőzést ját­szik a legjobb 8 közé jutásért, akik aztán körmérkőzés alapján döntik él azt, hogy közülük me­lyik négy fogja képviselni a megye színéit. 'Ifjúságii férfiak: Engel, Kőváiri, Bonyhád; Link, Koromvári, Tolna; IHefbal, Bu­dai, Török, Domlbáváir. Félnőtt nők: Wagner, 'Pintér iNiagymányök, Szabó, Rajtísányí Székszárd, Marosi Dombóvár. Ifjúsági nők: Dosztól Tolna, Gacsályi Szakszóid, iHéller iNagymányok és Györkönyi iBonyíhád. Mind a férfiak, mli-nd pedig a nők körmérkőzés kere­tében döntik el azt, hogy me­lyik négy fogja képviselni a megyét a nagy sikerűnek ígér­kező első válogatott asztalite- inisz-imérkőzésen . AKKOR MÉG IFJÚSÁGI VERSENYZŐ VOLT Link Ferenc, a megyei asz­talitenisz szövetség vezetője húsz éve dolgozik a megyei sporthivatalban, egy éve mint a SPORI vezetője. Harminc éve mint ifjúsági játékos került a megyeválogatottba. A kitűnő sportember, aki ma is játszik — miután megmutattuk neki az újságcikket - a következőket mondta:- Nagyon jól emlékszem a versenyre. Az 195Ö-es évek el­ső felében megyénkben nagyon sok kitűnő asztaliteniszező ver­senyzett. Szekszárd, Tolna, Bonyhád, Dombóvár szakosztá­lyai több tucat olyan verseny­zőt adtak a megyének, akik­nek játéktudásáról még ma is legendák keringenek. Az akko­ri bajnoki rendszer nem tette lehetővé a tehetségeknek a ki­bontakozást, de többségük ma is aktívan „űzi" a sportágat. Egy részük mint edző, szövet­ségi vagy egyesületi tisztség- viselő. — Azokban az években a leg­jelentősebb eseményeknek a megyeválogatottak találkozója és a megyei egyéni bajnoksá­gok számítottak. 1953-ban több ilyen megyék közötti válogatott találkozóra is sor került. Az em­lített versenyen megyénk leg­jobbjai álltak asztalhoz. Fel­nőttcsapatunk erősségei voltak: dr. Luszka József, Varga József, Engel István és Baka József. Én klubtársam, Koromvári Mik­lós, valamint a dombóvári Her­bai és Török társaságában az ifjúsági csapatban kaptam he­lyet. Az ellenfél csapatában olyan neves egyének játszottak, mint például Antal és Morvái, akik egy év múlva az országos páros bajnokságot megnyerték a sokszoros világbajnok Sidá- Kóczián kettős előtt. De tér­jünk vissza az 1953-as évi ver­senyekre. Az ifjúságiak Tolnán a selyemgyár asztalitenisz- termében iátszották megvebai- noki mérkőzésüket. Az ifjúsá­giak egvéni döntőiében a dom­bóvári Herbait sikerült legyőz­nöm. párosban Koromvárival a Herbai—Budai kettős ellen bi­zonyultunk jobbnak, míg ve­gyes párosban Dosztól Máriá­val a Budai—Gacsályi páros el- l°n szereztünk bainoki címet. Ez naav teljesitménv volt, hisz valamennyi számban bajnok lettem. Ezt később felnőtt kor­osztályban még kétszer sikerült megismételnem. 1935 óta vala­mennyi megyei égvéni bajnok­ságról őrzöm a bainokok, illet­ve a helyezettek Ineveit. Ebbői a nem mindennapi gyűjtemény­ből tudom, hogy versenyzői pályafutásom során hat ifjúsági és 29 felnőtt bajnoki címet sze­reztem. Különben 1953-ban úszóversenyzöként a 100 méte­res ifjúsági gyorsúszás országos döntőjébe kerültem, ahol olyan világsztárok társaságában úsz­tam a döntőt, mint Kárpáti, Ipacs, Dömötör és Záborszki.- Hogy mi lett az egykori nagy nevű asztali teniszezők­ből? Luszka dr. a megye leg­kiválóbb játékosa, ma a Tolnai VL NB l-es csapatának tech­nikai vezetője. Koromvári Mik­lós Tolnáról a Budapesti Akna- mélyitő NB l-es csapatához ke­rült, ahol hosszú éveken át ját­szott eredményesen, jelenleg az egyik budapesti NB lll-as csa­pat tagja. Jánosi György a Szekszárdi Szövetkezeti SK asz­taliteniszező szakosztályának vezető edzője. A dombóvári Török Dunaújvárosban egy NB ll-es női csapat vezetője, az 1960-as években ő is megjárta az NB l-et. Boka József Kapos­váron, a mezőgazdasági főisko­lán gazdasági igazgató, Varga József Dombóváron él. A fel­soroltak közül többen már nyugdíjasok. A női versenyzők is megérdemlik, hogy megem­lítsük őket. Gémes Anikó Bu­dapestre került, országos baj­nokságot nyert, többször volt a magyar válogatott tagja. Ga­csályi Márta alapító tagja és eredményes versenyzője lett az azóta világhírűvé vált Budapes­ti Statisztika csapatának. Dosz- tál Mária, akit a mai fiatalok csak PáJinkásné néven ismer­nek, közel húsz éven át volt erőssége a Tolnai VL csapatá­nak. — Magamról csak annyit, hogy az aktív versenyzést idő­hiány miatt néhány éve befe­jeztem, de időnként játszom a fiatalokkal, ők tudják - tapasz­talhatták -, hogy ma is képes vagyok a legjobbak ellen is nyerni. A tizenöt éves edzői munkám legnagyobb eredmé­nyének azt tartom, hogy az 1965-ben mélypontra jutott Tol­na megyei asztaliteniszt sike­rült elindítani a fejlődés útján. A sportágtól természetesen nem szakadtam el, a megyei asz­'talitenisz szövetség titkára va­gyok. Volt egyszer egy megyeválogatott 1952 őszén Tolna megye is képviseltette magát a Béke spartalkiiádon. Az egylkoni me­gyeválogatott csapaitró'l sike­rűit egy fényképeit szerezni Pech József, a 11-es Volán for­góim! és kereskedelmi igazga­tóhelyettese találta' meg régi sportképei között. Az ő segítsé­gével keresltük, kutattuk, kiket látni a1 képen, kik azok, akik egykor képviselték Tolna me­gyét. Közülük beszélgettünk né- hánnyal, hogy 'megtudjuk, mii az, amire visszaemlékeznek, hogy elmondják, miként alakult életük, él szakadtok-e a sport­tal, vagy sem. A fényképen — a táblai a latit — Pálinkás István 'látható a felső sorban. — Én voltom a táblavivő __ e mlékezik vissza* Pálinkás Jst- van. — Budapesten, a* Vasas- palygn volt a Béke spantakiád. Mint röplabdák képviseltem loina* megyét. Annyin tudok, hogy Csongrád megye volt a legjobb röplabdában és ha1 jól emlékszem, a mi csapatunk — folna megye — lett o második, bök szép emlék mairadt errő'l a iversenyről1. Vonattal utaizitunk, kúton kocsiban, o háromnapos sporteseményre. Az egykori vá- logatott tagjai közül még ma. is sokkal! tartom a baráti kapcso- ™°5 igy Például — többek ~ Csa,Pó Jenövéi, o ME- bZQV elnökhelyettesével, aki szintén röplabdázoltt azon a spaitokíádom — És azóta hogyan alakult az elete? — Szerettem a 'röplabdát, de bzékszairdon nem tudott ez a szép sportéig gyökeret verni, utána úszásban és vízilabdá­ban kerestem és találtam meg o sportolás örömeit. Volt olyan időszak, amikor a vízilabdá­zóknál edző is voltam. 1970- ben ikerüiltem a, Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezethez elnöknek és abba kellett hagynom — idő­hiány miatt — az aktív sporto­lást. Pálinkás István rövid vissza­emlékezésének folyta tása ként Az 1952-es megyeválogatott ide kívánkozik: ő a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus elnöke és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kerékpár sportág népszerűsítésében. Mint a> sport­egyesület vezetője, mindig ta­lál időt, hogy a kerékpórsport méllett a többi szakosztályra h fordítson gondot, ez is közre­játszik abban, hogy az egye­sületnek NB ll-es kézilabda-, asztalitenisz-csapatai -szalkosz. tálya van és a kajak-kenu szak­osztály is egyre többet bal lat magáról. Az állá sorban- balról! máso­dik Zag László. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban végzett. Nem bennszülött bony­hádi, magyatregregyi származá­sú. Kiskunhalason- beszélget­tünk véle, ahol az egyik kollé­gium igazgatója. Neki — an­nak idején — -nem jutott ebből a fényképből, és nagyon- cso­dálkozott, mikor eléra-ktuk. Azonnal mondta- emlékeit — Ha nem tévedek, gránát­dobásban indultam. EgylJk leg­szebb emlékeim közé tartozik, hogy ott találkoztam Szepes Béla grafikussal, aki minit ver­senybíró vett részt a spörtakiá- don. Megszállított, elbeszélge­tett velem és utána — amikor már a főiskolára kerültem — sokszor találkoztam vele. Sok­sok ismerős akad a képen: ta­lán legelőször említem Boros Dezső bácsit, aki a gimnázium­ban testnevelő volt. Aztán Hosz- szú Pista-, aki az új sörgyár igaz­gatója Bőcsön. Fehér Vrénke, Somogyi Laci, Pálinkás Pista, Farmosi Pista, Grill Kati, Pech Jóska. Az arcok ismerősek, de a harminc év hosszú idő, nem tu­dok mindenkire visszaemlékez­ni. — Hogyan alakult az élete? — A bonyhádi érettségi után a testnevelési főiskolára' terül­tem. Utána 1957-ben itt, Kis­kunhalason az egyik általános iskOlábán tanítottam három évig. Ezt követően a mezőgaz­dasági technikumba kerültem, most főállásban a kollégium vezetője vagyok, de természete­sein nem szakadtaim el a sport­tól, órákat 'is adok. 1957-től 1964-lig edzősködtem, majd tíz­éves szünet után ismét vállal-, tam 'Ilyen tisztséget. Amire büsz­ke vagyok: tanítványaim közül Halász Tamás például gerellyel már túljutott a 80 méteren, a testnevelési főiskola elsőéves hallgatója. A jövő emberének tartom. Garas Ildikó már vélt magyar válogatott 400 méteres síkfutásban, sőt gátfutásban is. Heti 6—8, sőt van, akivel ki­lenc edzést tartok és ennek eredménye megmutatkozik. — Tud arról, hogy a bonyhá­di gimnáziumban még ma is mint csúcstartót tartják nyilván? — Erről nem tudtam. Minden bizonnyal 110 gáton vagyok is­kolai csúcstartó, ahal — ha jól tudom — 16,3-as eredményt ér­tem el. — Gyéretek? —» Egy fiam és egy lányom van. Egy éve érettségizett a lá­nyom, most a mozgássérültek intézetében dolgozik. A fiam a testnevelési főiskolára jár, utol­sóéves. Szerettem válna, ha ő is inkább atlétizál, de nagy ked­vet érzett a’ kézilabdához, mit tehettem mást, mint engedtem és kézlils lett. '— Gyakran, jár Bonyhádra és a-rrai a környékre? — Évente háromszor-négy- szer. Nagyon sok szép emlé­kem fűz Bonyhádihoz, és a dim- bes-dom'bo-s dunántúli tájakhoz. Rács Tibor, a MÉSZÖV cso­portvezetője az álló sorban balról a negyedik. Már úgy em­lékszik vissza a Béke sportakli- ádra, hogy az valamikor -nyá­ron volt. Mikor mondjuk a pontos dátumot, elmosolyodik, és -nem kezd vitába, mert har­minc év nagy idő. Azt viszont biztosan tudja, hogy a nyitó és záró ünnepély több ezer néző előtt volt a népligeti pályán. Ott vált természetesen, az 1000 méteres síkfutás is, melyen in­dult. Az élső versenynapon az időelőfutamban 2:42-es idővel jutott a- döntőbe. Különben ü megyéből' rajta' kívül Pedh is a döntőbe került. Azt pontoson- tudja, hogy az ötödik helyen végzett, sőt az időeredményt is megmondja: 2:45,2 volt. Mind­járt hozzáteszi: elégedetlen volt, mert az előfutamban: jobb eredményt ént el, ami elég lett válna akár második hely meg­szerzéséhez is. Igaz, az 500 mé­teres pálya nagyon zavarta, éppúgy, mlint a többieket. A verseny másnapján volt nagy boldogság, mert nevüket a Nép­sportban ai vezércikkben olvas­hatták. Jól szervezett, kitűnő hangulatú versenyek voltak ezek. — És a Béke spartalkliád hoz­zájárult a sport megszeretteté­séhez? — Szerintem igen. Velem együtt sdkam ott szerettük meg az atlétikát, és döntöttük el, hogy végleg emellett a sportág méllett maradunk. A mO'i -napig sem szakadtam el az atlétiká­tól, mint -szakosztályvezetóségi tag dolgozom a- Szekszárdi Dó­zsánál. A szekszárdi atlétikai versenyek többségén mlint ver­senybíró veszik részt. Sok szép emlék maradit, nagyon sák sportba-rátság kőt össze azok­kal, akik különböző sportágak­ban ma is aktív sportvezetők, bírók, segítik egymás munká­ját, és sportágát. Ami a képet illeti, nem sokat ismerek fél már közülük. Természetesen megismerem Pálinkást Istvánt, Pech Józsefet, Csapó Jenőt, Zag Lászlót, Bicskei Gizellát, Puiz Ágit és Dosztá-I Monoit. Pech József elfoglalt ember a 11-es Volánnál, de ha sport­ról van szó, talál lehetőséget arra, hogy beszélgessünk. — Egyik legkedvesebb fotóm ez. Soka-n voltunk Bonyhádiról azon a bizonyos Béke sparta- kliádon 1952 őszén. Talán felét ismerem a csoportnak, mert pél­dául a- lányok tornászcsapatai az álló sorban, mind bonyhádi. Aztán ott van három torná­szunk, szintén a bonyhádi Petőfi Gimnázium tanulói voltak; Hosszúi. Reizinge-r és Marosi. Pálinikátíék Csapó Jenővel- együtt miint röplabdások voltak ott. Aztán ott van a lányok kö­zül Bicskéi Gizi és Fehér Irén. A bonyhádi atléták közül Földi, Zag. Sokat kéne gondolkozni, feleleveníteni a versenyt, hogy névről mindenkit felsoroljak. Azt tudom, hogy 1000 méteren indultam RáCs Tibivel együtt. Jó eredményit futottam, közel I. osztályú szintet. Nem tudnám pontosan megmondani; negye­dik vagy ötödik lettem. — Utána még sokáig spor­tolt? — Igen, egészen 1958-lig. Ak­kor kerültem a Volán Vállalat­hoz és elfoglaltságom nem en­gedte, hogy tovább atlétizá'l- jak, de változatlanul figyelem a megyei versenyeket, az orszá­gos -eseményeket, és nagy rit­kán, ha időm engedi, megnézék egyet-egyet. Azt viszont Pech József nem mondta el, de mi tudjuk: oz 1500 méteres síkfutásban hosz- szú éveken át megyei csúcstar­tó volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom