Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

"fiEPÜJSÄG 3 —--------------------------------------------------------------------------------------------------r 1983. február 1. Munkásőregység-gyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) Elismerő szavai után értékelte a jelenlegi bel- és k'ülpolitikai helyzetet. Végüi Rigóczki Zoltán egység­parancsnok foglalta össze az el­hangzottakat. Ezt követően Lénárt Ferenc, a munkásőrség Tolna megyei parancsnokának helyettese ki­tüntetéseket adott át. A Tolna megyei mu nká söregységek: kö­zötti szocialista versenymozga- lomban a tamási egység máso­dik helyezést ért el. Az elismerő oklevelet Rigóczki Zoltán egy­ségparancsnoknak adta át a megyei parancsnok helyettese. A híradórajok közötti' verseny­ben a tamási híradóik lettek az elsőik, a raj parancsnoka az egységgyűlésen vehette át a legjobb híradó alegységnek járó vándorzászlót és elismerő oklevelet. Huszonöt éves szol­gálata elismeréséül1 Terebesi István simontornyai munkásőr vehette ót a1 25 éves Szolgálati Érdemérmet. Egy munkásőr a 20 éves, négy a tizenöt éves, tizenöt a tízéves fokozatot kap­ta. ötéves szolgálatuk emlékére húszán kaptak emlékljelvényt. Tizenkét leszerelő, illetve tarta­lékba menő munkásőr kapott emlékérmet. Kiváló parancsnoki kitüntetést négyen, Kiváló Mun­kásőr kitünetést pedig kilencen kaptak. Ezután az egységgyűlés az új munkásőrök eskütételével folyta­tódott. Cserép Imre, a járási párbizottsáq első titkára fogad­ta a -16 új munkásőr esküjét. A leszerelők nevében Pelhős István munkásőr adta át fegy­verét Muth Konród esküt tett fiatal munkáisőrnek. Az egység^yűlés résztvevői ezután megtekintették a szek­szárdi néptáncegyüttes műsorát, majd este al Dóm étteremben rendezett vacsorával fejeződött be a nap programja. * Telt ház volt szombaton dél­után Dombóváron, a művelő­dési házban: az Udvari Vince munkásőregység tartotta évzá­ró-évnyitó gyűlését. A színház- termet teljesen megtöltötték a muinkásőrök s az őket elkísérő ' házastársak, rokonok, ismerő­sök. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára Kircz László megyei parancsnokhe­lyettes kíséretében fogadta Tu­lok Sándor egységparancsnok jelentését. A Himnusz elhang­zása után a döbröközi általános iskola úttörő-munkásőréi kö­szöntötték az egységgyűlés résztvevőit, majd Balásy Botond, a gyűlést levezető elnök kö­szöntötte a munkásőröket, hoz­zátartozóikat, a vendégek közt dr. Péter Szigfridet, a megyei pártbizottság titkárát, Noé Ist­vánt, a megyei párt-vb tagját, országgyűlési képviselőt, Kircz László meqyei pa'rancsnakhe- lyettest, Vidóczy' Lászlót, a vá­rosi tanács elnökét, Vas Istvánt, a Da'lmandi Állami Gazdaság állami díjas igazgatóját, tarta­lékos munkásőrt, a fegyveres testületek, valamint a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli-hadseregcsoport képviselőit. Tulok Sándor egységparancs­nok beszámoló jelentése arról szólt, milyen nemzetközi belpo­litikai körülmények között telje­sítette önként vállalt kötelezett­ségét az Udvari Vince egység. A városi pártbizottság, a bázis pártalapszervezeték egyaránt úgy értékelték, hogy a munkás­őrök felelősséggel, öntudattal teljesítették termelési, kiképzési, szolgálati feladataikat. Ezt ki­fejezi az az adat, hogy a múlt évben az állomány 74 százalé­ka kapott kitüntetést, elisme­rést, jutalmat. A kiképzéseken a megjelenési arány meghalad­ta a 97 százalékot, a hiányzás oka csak betegség vagy ha­laszthatatlan családi ügy volt. Nagyon jó az együttműködés a bázis-pártszervezetekkel, amely abban is kifejeződik, .hogy az utánpótlás évek óta biztosított, az egységnek nin­csenek létszámgondjai. A to­vábblépést az jelenti, hogy a jövőben még jobban koncent­rálják a bázishelyeket, így le­hetőség nyílik arra, hogy a szakaszok foglalkozásait hely­ben tartsák, nem kell időt töl­teni az utazással. Foglalkozott a beszámoló a társ-fegyveres testületekkel ki­alakított. együttműködéssel, az­zal a támogatással, amelyet a munkásőrök az Ifjú Gárda, saz úttörő-szakai egységeknek nyúj­tanak. Méltatta a munkásőrnők helytállását, majd bejelentette, hogy elkészült az egység em­lékszobája, amelynek létreho­zásából G. Kiss Mihály és Har- ta Sándor vállalt oroszlánrészt. Vázolta az 1983-as feladatokat is: a párt politikájának még tudatosabb szolgálatát, annak következetes végrehajtását, a termelőmunkában, a szolgálat­ban. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára fel­szólalásában üdvözölte a mun­kásőröket, köszönetét mondott tisztességes helytállásukért a termelőmunka, a szolgálat, a kiképzés frontján. Nem volt könnyű az 1982-es év, nehéz gazdasági körülmények között, azok ellenére eredményes volt. Jellemző volt a jobban, takaré­kosabban, hatékonyabban foly­tatott gazdálkodás, s ezt kell folytatni a jövőben is. Munkás­őrnek, párttagnak lenni nem kiváltságot jelent, hanem pél­damutatást a vasúton, az üze­mekben, az állami gazdaság­ban, a termelőszövetkezetben, az élet minden területén, ezt a példamutatást várja a párt a muinkásőrö'ktő! a jövőben is — mondotta a városi pártbizott­ság első titkára. A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli-hadse- regcsoport katonái nevében Jur'kln ezredes köszöntötte a dombóvári munkásőröket és a fegyverbaráltságot kifejező ok­levelet adott ót Tulok Sándor eavség parancsnoknak. Dallos István, a daíma.ndi szakasz rajparancsnoka arról szólt, hogy a szakasz ezúttal hatodszor nyerte el az egység legjobb szakasza címet, ván- dorzászlót. A szakasz tagjai a daímandi gazdaság dolgozói, a sZa.kcsi termelőszövetkezet tag­jai közüli kerülnek ki, van kö­zöttük tehenész, könyvelő, gép­kocsivezető, szerelő, szocialista brigádok tagjai, kitüntetett dol­gozók, önkéntes véradók, kü­lönböző területeken társadalmi munkát végzők. Egy valamiben mégis valamennyien egyfor­mák: szeretik munkahelyüket, munkájukat, becsülettel, fegyel­mezetten dolgoznak. Részesei annak, hogy a daímandi gaz­daság kétszer volt élüzem, nyolc­szor Kiváló vállalat, termelési nagydijat kapott, elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vö­rös zászlaját. 1982-ben a gaz­daság fennállása óta a legna­gyobb nyereséget érte él: száz- hatvanmlillió forintot. Akik ré­szesei voltak ennek a sikernek, azok a kiképzésben, a szolgá­latban is hasonló öntudattal állják meg helyüket. Olyan elv­társi, baráti légkör uralkodik a szakaszban, amely döntő ténye­zője a kitüntető cím elnyerésé­nek. A hozzászólásokat kitünteté­sek átadása követte. Gyuricza István és Kircz László adta át a szakalegységek versenyében megyei első ellátó alegységnek a vándorzászlót, oklevelet, majd az egység legjobb szakasza cí­met kifejező vándorzászlót, ok­levelet a daímandi szakasznak, a legjobb rajnak járó vándor- zászlót, oklevelet az V. szakasz harmadik rajának. Kiváió pa­rancsnoki jelvényt négyen, Ki­váló munkásőrjélvényt tízen kaptak. A 25 éves Szolgálati Érdem­érmet Bencze János, Iván Lász­ló, Juhász Jenő, Kovács József, Marosi Jenő, Vörös Lajos kap­ta, egy munkásőr a 20 éves fo­kozatot, ketten a 15, nyolcán a tízéves fokozatot, heten az öt­éves Emlékjelvényt. Hét tarta­lékba menő leszerelő kapott emlékérmet, köztük két egykori alapító, Ponekker Zsigmond és Tótlh László, huszonhat évi szol­gálatot tudva maguk mögött. Az egységgyűlést kilenc új munkösőr eskütétele zárta, amelynek befejező mozzanata­ként az „öregek" nevében Po­nekker Zsigmond adta át fegy­verét Gyugvi István, fiatal mun­kásőrnek. Befejezésül a műve­lődési ház táncosainak műsora köszöntötte a munkásőröket, hozzátartozóikat. A programot végül a hagyo­mányos családi vacsora zárta a Dombóvár Szállóban, kitűnő hangulatban. Köbe zárt energia A „jéghegy csúcsa” a felszínen Szénbányászok. A föld mélyé­nek kutatói. A kocsmák legen, dás alakjai. Az ember szinte nem is tud többet róluk. Feke­te, szénporos arcuk mögül, va- lahonnét a távolból villan ki a fehér szemgodyó. Vakítóan fe­hér a feketeségbe ágyazva. Uránbányászok. Titok lengi körül őket. Maga a titokzatos anyag, az urán, aztán jönnek a titokzatos megbetegedések, a hírek a férfierő állítólagos csök­kenéséről, a sugárbetegségek, ről. Aztán ahogy találkozunk az első uránbányásszal, minden szertefoszlik. Erőtől duzzadó em. berreJ álliunk szembe, a bá­nyásztudat minden erejével, a büszkeséggel, a rátartisággal és a barátkozási hajiammal. Uránbányászok között jártunk. Aknamélyítőknél. Valahol Pécs­től! észak-nyugatra, a Mecsek, ben. Csodálatos az őszi Mecsek. Még akkor is ezt kell monda­nunk, ha tudjuk, hogy a tél kellős közepén járunk, január utolsó napjaiban. Madzagát ve­zet a bányához. Kacskaringós, emelkedős, egyszóval hullámzó. A táj sértetlen. Csak annyira se­bezték meg az erdőt, a földet, amennyi éppen szükséges az új akna nyitásához. A bányászok szeretik a termé. szetet. fordulnak elő. Az urántartalmú homokkő a meddőtől szemre nem különböztethető meg. A készletfelméréshez ezért igen sok külszíni mélyfúrás és bá­nyabeli kutatófúrás kell. Az uránérctermelés a kutatás terepi, bejárási szakaszától számított tíz év alatt a bányá­szati és vegyi feldolgozás-ka­pacitás felfejlődött a hazai ás- ványvagyonnal azonos értékre. Ez időszak alatt kialakult a tel­jesen új iparág megfelelő mű­szaki és szakmunkás-gárdája, amely nemcsak a termelésre, hanem a megfélélő színvonalú fejlesztésre is alkalmas. Termé­szetes, hogy ez a lendületes fejlődés csak megfelelő és ta­pasztaltatokkal rendelkező társ — jelen esetben a Szovjetunió — tevékeny szakmai, műszaki segélynyújtásával volt elérhető. A termeléshez szükséges ak­nák az 1956-60-as években épülték, az akkor ismert, meg­kutatott, a külszínihez közelebb eső ércvagyon kitermelésére. Ezek az aknák 110-130 méter mélyek voltak. A további mély­fúrások azonban azt bizonyítot­ták, hogy egyre lejjebb kell ha­ladni a föld mélyében az urán után. Ez az oka annak, hogy 1971-ben üzembe helyezték az ország legmélyebb aknáját, az 1046 méter mély négyes számú szállítóaknát. EZER MÉTERES „KÚT" A TALPUNK ALATT... Az ötös szállítóakna udvarán állunk. Pillanatok alatt elfeled­kezünk a feladatról - a pano­rámában gyönyörködünk. Szép tölgyes terüli el a völgyben, mel­lettünk kéznyújtásnyira is fák, és- fák. Pedig itt építkeznek. Négy­millió rd forintot költenek el. A táj az embertől ember által védve van. — Az építkezést 1974-ben kezdtük — mondja Sallai Ár­pád, a Mecsek Ércbányászán Vállalat beruházási főosztályá­nak vezetője, kbérőnk, a bánya- építés rejtelmeiben eligazítánk. — Új módszerrel, felvonulási épületek nélkül dolgozunk. Ki­sebb területet kell megbolygat­nunk és jelentősen kevesebb a beruházás költsége. Először is a szűz területen utat kellett csinálni, az energiát odavezetni, csak ezután kez­dődhetett meg a tereprendezés, a felszín kialakítása. A bánya­építés „olyan”, mint a jéghegy. Annak is éppen osa'k a csúcsa látszik ki, nagyobb területe a víz alatt van. Itt is csak a negy­venszintes aknatorony látszik, a nagyobb munka a föld mélyén van, hiszen az akinamélyítők már 1120 méternél tartanak. De, mi még felfelé halad­junk. Fenn a tető alütt most állítják be a Ganz Villamos Művek nagy teljesítményű mo­torját. Lassú és kényes feladat, a forgórész beemelésénél tar­tanak, majd aprólékos méré­sekkel beállítják a csapágyhé­zagokat. A motor mellett már készen állnak az akna szállító dobók. A legfontosabb beren­dezés. A négykötelés dobok ezer méter mélyről hozzák fel az ember, a kibányászott anya­got. Lejjebb haladunk, kísérőnk magyaráz, minden apró csavar fontos. A pontosságot és azt a feltétlen biztonságot érzékelteti, ami a bányákban elengedhe­tetlen. — Minden magyar termék — mondja nem kis büszkeséggel -, a szállítással kapcsolatos gépek itthon készültek, s a leg­korszerűbb technológiát képvi­selik. Megnézzük a kascseretelepet. A szállítás nyolccsiillés, négy­szintes kassal történik. Egy má­sodperc alatt 16 métert halad a szerkezet, amikor „anyagot" szállít, énnek fele sebességgel, amikor embert. Már le is értünk a földszint­re. Deszkán áll a lábunk. Pil­lanatra eláll a lélegzetünk, amlikor valaki mondja, hogy alattunk ezer méteres mélység van. Az alattunk lévő akna 5,5 méter átmérőjű és 1120 méter mély ... Hátborzongató. Aztán megtudjuk, hogy a 13. szinten a középhőmérséklet 42 Celsius-fok. De, erről még ne beszéljünk, majd megtapasztal­juk ott lent, ha nem félünk. Nem félünk. Elindulunk átöl­tözni, hogy aztán mégis reme­gő inakkal szálljunk be egy óra múlva a bödönbe ... (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY A gépház A felszínen: negyven szintes szállítóakna A Mecsek „gyomrában” jártunk (I.) AZ URÁNÉRCBÁNYÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETE Magyar szakemberek 1947— 50-ben végzett feltáró munkája alapján már valószínűvé vált, hogy Magyarországon érdemes uránérc után kutatni. Azonban művelésre alkalmas területet nem találtak. Ezért 1952-ben szovjet szakértők bevonásával speciális földtani expedíciót szerveztek. Először a meglévő érc- és szénbányák revíziós vizs­gálatát végezték el. A követke. ző évben került sor a Mecsek átvizsgálására és 1953 júliusá­ban a déli élőterében, Kővágó- szöllős határában permi homok­kő rétegben I. CsuproVa qeofizi- kus mérnök jelentős aktivitást észlelt — megtalálta a kőbe zárt energiát. Ez a felfedezés hozta, hogy megkezdték a részletes ra. diometrikus tereofelmérést, a geológiai és qeodéZiai térképe­zést és az első kutatóárok-lemé­lyítést, s 1956-bán megkezd­hették a bányászati beruhá­zást. A hazai homokkőben levő uránércekre jellemző, hogy több rétegben, nem összefüggő, len­csés foltokban, tehát térben igen változó elhelyezkedésben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom