Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

1983. február 16. ÍnTÉPÜJSÁG 3 Káposzták helyén könyvek Népművelő kereskedők Együtt a brigád — Gizi néni inélkül semmire sem menünk volna — súgja szinte egyszerire Boczor Jstván- iné boltvezető, Bőin Józsefné, az egylilk IheHyettes és Kopitáir Viin- cénlé szocialista brigádvezető. Közben az órulklkiall zsúfolt pol­cok ilaibinliintuisáiban egy szák irodába kialaiuzoilinlalk. Tamásiban az . áfász 29-es számú önklszolgálló élelimíszer- boHtjjáinak dolgozói .amrőll híre­sek, hogy az üzlet tervezett ti- zeníhétrriiMió forintos forgalmát tizennyolc és fél milllliána. telje­sítették. Emellett az elmúlt év­iben az őszi könyvhéti vásáron íharminionégyezer forint 'értékben á rultalk könyvet. így tették elsők a könyvterjesztésl versenyben. — 'Csak nagy rábeszélésre fo­gadtuk el a könyveket, mert alllig férünk el inéllkülük is. — Kevesen is voltunk. — Nem árultunk mii még 'köny­vet — gdjálk egymásnak a sza­vaikat. — Itt a könyvesbolt a szom­szédban, semmi elképzelésiünk nem volt. Gizi néni aztán el­mondta, ihogy ezt így, azt úgy csinálják. A sörö'Sládálkat egy­másra raktuk, letakartuk és ott a Sarokban, a káposzták hélyé- re raktuk a könyveket. — Figyeltük, hogy melyüket keresik leginkább. 'Amelyik nem fogyott, azt másikra cseréltük. — Berkesi, SZilvási, im'eg a Vük volt a legnépszerűbb. — Főleg az ifjúsági és gyer­mekik ön yvékiet 'vásárolták. — Petőfit, Adyt és Radnótit is hozatták. — Amilyen nehezen álltunk kötélnek, tannál nagyobb .volt később az örömünk. — Jó volt IhlaillIgWbn'i, almiint a kollégák, brigádtagök ajánlgat- fák a könyvéket. 'Olyan lelke­sen csinálták, hogy méltóak voltiák a brigád nevéhez. Mert­hogy Szorgalom brigád va­gyunk. Tényleg, szinte egyimás- sall is versenyeztünk, nemcsak a másik brigádokkall, pedig az erediményt irriég nem is láttuk, de tudták, hogy jót akár Gizi néni... * Giz'i nénit, azaz Somo'rjaü Jó­zsefnél, a ,,'Kop-IKia" Általános Fogyasztási és 'Értékesítő Szö­vetkezet íközponti Irodájában találom. Amíg soromra várék, figye­lem a 'beszélgetést, aimiit belé­pésem csak egy percre zavart meg. Újságokat Haipozva, a .be­szélgetésből Ihozzáimszűrődő szavaikból próbálom Samoljainé munkáját képpé formólnii. iRart- nere Major János, 'okiive! egy márciusi programot tárgyalnak meg. Az áfész és a művelőcféii ház közös rendezvényének — az országos szövetkezeti dalos- talállkozió — szervezési felada­tait egyeztetik. Az 'évről 'évre mearendezett találkozó köz nem üköd éinek szá­ma hat-nyálaszáz fő. Mozgatás, szállás, étkezés, próba és 'fel­lépési léhetőség biztosítása, közöniséq szervezés külön-külön is komoly feladatot 'jelent. Az idei rendezvényre eddig húsz kórus jelentkezett Gsongrádtól, Zala megyén át Borsodig, az ország minden pontjánál. — Szövetkezetpolitikai vezető vagyok, a kórustalálkozó csak egy kis része a munkámnak — magyarázza az előbbi beszél­getését Somonjai Józsefiné, mi­után egy békésnék kinevetett irodáiba vezet. — 'Huszonhét községiben több, mint kilencezer szövetkezeti tag van. Intéző 'bizottság huszonöt községiben. Ilregszemosén, Gyün­kön, Hőgyészen és Tamásiban ellenőrző bizottság is. Az évi Igazgatási ülléiselken kívül, a fel­ügyelő bizottsági, a nő-, az if­júságii bizottság, a küldöttgyű­lések megszervezése, a munka- verseny, a kulturális 'tevékeny­ség Is a munkáimhoz 'tartozik. Mindliq szervezők. Hol ezt, hol azt. 'Ez a rövidnek és tömöm ek látszó összegzés hosszas unszo­lás eredménye. Sámánjai Jó­zsefné nyelve a kezdeti tiltako­zás 'Után ,,'megered lassanként’’ s a beszélgetés „valamint a patak, mennél messzebbre foly, annál Inkább idaglád.” Ez az Arany Jánas-Udézet ez esetben azért is 'helyénvaló, mert a szö- vetkezetpolMkai vezető maga is szereti az irodaimat. Ezért a szavailóversenyeket, a- könyvhéti rendezvényeket különös szere­tettel és kicsit megkülönbözte­tett figyelemmel is kíséri. — Ha1 cSak egy 'picivel is hoz­zájárulok, hogy az emberekhez eljusson a kultúra... Itt elcsulkl'ik Samorijüi József- né haingja és ebben a percben válik világossá, hogy miért szólítja őt mindenki Giziké né­ninek.' — PótoM akarom, maisoknak adnii, amit magam annak ide­jén nem kaphattam meg... Hallgat. A szemüvegén csil­logó fény mögött egy másik is megjelenik, egy könnycsepp­ben, almely szemének sarkálból hamarosan le is pottyan. Ami­kor — elnézést kérve a roppant érzékenységiről árulkodó pilla- inat miatt - 'ismét 'beszélni kezd, egy régi világiban szer­zett alig tegntapii sebei szakad­nak fel. A háború derékba törte életpályát később csalá­di tragédiáik !iis csonkítják. Egy évtized imú'llilk, míg olyan mun­kahelyet talál, ahol önmagát Is adhatja. — Emberek között lenni, ér­tük, nekik dolgozni — így szá­rítja egy mondatba a lényeget Somorjái Józsefnlé. Mindezt jelenlegi munkahe­lyén végzett feladatai igazol­ják. A huszonkét szakcsoport mé­hészei, nyulászaii, .zöldségter­melői', vendéglátós dolgozol vagy éppen szikvízkészítői, de a községek vailamiennyli lakosa ré­szére szervezett ismeretterjesz­tő előadás, termék-, lakberen­dezési vagy divatbemutató, fő­városi sZíniészékikeJ szervezett műsoros est, de az őszli és ta­vaszi könyvhetek íróinak meghí­vása is erről tanúskodik. Csak­úgy, miint az a tény, hogy a pár száz embert számláló Ke- szőh.idegkút vagy 'Szakadat áfész-lbo! tjoli1 bán 'könyvbizamá- ayösok vannak. Hogy Tamási­ban, áprilisban új könyvesboltot adnak át, ez is a 'könyvterjesz­tők eredményeként könyvelhető el. A többes szám hangsúlyo­zandó, miért Som ó njaimé az el­ső percben leszögezte, hogy ő csupán „kapocs" mindabban, ami az előzőekben felsorolta- tolt. Kapocs. 'Népművelést kapcsol össze kere'skedélemmel akkor is, ha ő maga nem így fogalmaz. A könyvökben meglelhető tudás terjesztése népművelő munka, ami akkor válik kereskedőivé, ha aláhúzzuk az 1982. évi őszi könyvvásárt záró összeget. Azt látjuk, hogy Tamásiban 237 ezer forintot költötték könyvek­re. Még egy szó, ami a kapocs mellé kívánkozik. A természe­tes. Samorijai Józséfnénék termé­szetes, ha már nem állhat ka­tedrán, ahol gyerekek tudását g ya rapíthatnlá, ismeretéi két fejleszthetné; akkor minden­napi munkájában, a fogyasz­tásban ,és értékesítésben, a kereskédélemiben teszi ezt. Olyan erővel, hogy a imunlka- versenyben részt vevő 'balti el­adóknak lis természetes, hogy ne csak tíz dekO1 pari,zent, ha­nem Jókaii Anna, ßarainyi Fe­renc művéit is kínálják a ked­ves ivevőnek. 'Udvariatlanság nők esetében életkornál érdeklődni, de ön­kéntelenül merül fel, mikor a 'folyosón megindul... — Túl vagyok a nyugdíjkor- határcn — nevet hátra. Vala­hol azt olvastam — folytatja —, hogy az 'embert a 'tervéi fiata­lítják. Nékem nincsenek már különös terveim, de a halált sem fogom ölbe tett 'kézzel vár­ni. * A főcímben szereplő két fo­galom, egy-egy tevékenységi formát takar. Az egyik, iskolá­ban szerzett tudásra építve a nép, a tömegek műveltségi szintjének emelését, Ízlésének nemesítését és alakítását cé­lozza. A másik viszont, az áru­termelésben szerzett javak cse­réje, a termelők és a fogyasz­tok közötti forgalom lebonyo­lító sóra irányul. Találkozik-e a gyakorlati életben ez a (két te­vékenység, ha igen miiként? Ezt néztük meg Tamásiban. Verseny után a „könyvsarokban" régi a rend Szedresi emberek 2. Az italbolt s,zót nem használ­ják. Ki Van írva a kocsma fölött vdiHászíinűleg évtizedek óta, de senki nem mondja soha azt, hogy italbolt. Minek is. Ha Pe­tőfi leírhatta a kocsma 'kifeje­zést, mégpedig szép versben, m'iért ne használhatnák a mai emberek. Van persze modern változata is, a ,,'kricsimii". Ez már olyan félig becézett, félig gú­nyos forma. Pontosan ráillik a szedresi kocsmára, maradjunk hát ennél. Ráülik, mert nagyon kopott, kívül-beiül, Viszont tisztaság Van éis jó kiszolgálás. Tehát utálják, szeretik. Az egyik ven­dég, miint riportalany, ki is fe­jezi ebbeli véleményét, érzéseit. Később idézni fogjuk. Ketten dolgoznak a kricsmi- ben, Csopák Mihály és felesé­ge. A Ikocsmáros és a kocsmá- rosné - hivatalosan: üzletveze­tő és a beosztottja — jó kedélyű emberek, amióta nem dohá­nyoznak. Csopák Mihály már négy-öt dobozzal elszívott na­ponta és éjszakánként majd megfulladt a köhögéstől. Abba­hagyta a bagózást, azóta ihász kilát hízott. Tekintélyes külsejű. Kreolbőrű, barátságos mosolyé üzletember. Kilenc órára mentünk a krics- m'i elé, hogy lássuk, hányán toporognák türelmetlenül, vár­va a nyitást. Senki .nem volt ott. Hátul zörgettünk be. Cso­pák Mihály beengedett ben­nünket, elmondtuk riportkészi- tési szándékunkat és miivel ven­dég nem érkezett a nyitáshoz, nyugodtan beszélgethettünk ővelük. így került szóba a ciga­rettázó«, illetve annak szám­űzése. Dicsértem a rendet és a tiszta levegőt. — Maid délután szívjon bele a levegőbe! Úqy megsűrűsö­dik a cigarettafüst, nem látni a sarokig. Nagyon kellemet­len ... Először a feleségem szokott le. Láttam, jó az ered­mény, nem köhög, eldobtam én is az utolsó csikket. — Egyik napról a másikra? — Csak úgy lehet. Egyik nap öt doboz, a másik nap egy szál se. — Erős akaratú emberek. Ha begőzö'l egy vendég, nyilván akkor is erősnek kell tenni. — Kivezetem, békességesen. Na de ez nem gyakori. Főleg télen nem. Télen itt sokkal ke­vesebbet isznak. Amíg jran ott­honi bor, meg saját pálinka, kevesebben jönnek ide . .. Meg délutánig szabadok. Kajmád nincs messze. Nógrádi Imre és Sára István „egy sörre" jött be, amiből tehet hogy kettő tesz, de megengedhetik maguknak, és különben sem vezetnek jármű­vet. Délutánig kigőzölgik a sört. — Milyennek tartja ezt a kocs­mát? — kérdezem Nógrádi Im­rétől . Dülhlbe jön, pedig fél korsó­val sem nyelt le. — Föl kellene robbantani! Szégyen, hogy ilyen még létez­het a mai világban, amikor annyi szép vendéglőt építenek! — Kocsmára nemigen jut most pénz — vetem közbe. — Legyen étterem! Oda is be tudnánk üll'ni .. . Sorolja az érveit. Amikor szó­hoz jutóik, mondom neki, hogy tudomásom szerint amúgy inem rossz ez a hely, sör is van min­dig. Egyetért, hogy ilyen tekin­tetben nincs baj. Beszélgetünk o családnál, öt gyermeke van Nógrádi Imrének, már nagyok. Két fiú kőműves, egy gépkocsi­vezető, az egyik lány a Szek­szárdi Bútoripari Vállalatnál dolgozik, a másik lóiny az Al- sótengel'ici Állami Gazdaság­ban. Munka- és sörözőtársa,. Sára István két fiúval büszkélkedhet, jeienieg mindkettő katona. Szekszárdon dolgoztak, a BHG- ben, iiietve a műszergyárban, mielőtt bevonultak a seregbe. Gyülekeznek a vendégek. Már vagy tizen fogjuk a poha­rat vagy a korsót. Két tsz-tag a söntés végét támasztja, persze nem azért, mintha nem tudná­nak egyenesen állni, hanem mert Csopák Mihályinál otthon érzi magát a vendég. Állatgon­dozók ők is, téhát most ráér­nek. Németh János a borjá- névelőből jött, egy .korsó sörre. Hajnali fél ötkor kelt, korán keiT mennie mindennap az állat- gondozónak. Pozsonyi József fiatalabb, 34 éves. Most született az első gyermeke, pontosabban: kilenc hónappal ezelőtt. Azért nem hamarabb, mert most nősült Pozsonyi József. Előbb fölépítet­te a házát, aztán keresett asz- szc-yt. — Hat évig lesz gyesen — mondja a férfi. - Két gyereket oka runk. Erre inni kell. Az egészségük­re. A sarokban három idősebb férfi arról társalog, hogy „kö­szörűgépet" keltene készíteni, mert ez már tűrhetetlen állapot, hogy nincs a háznál köszörű ... aztán, őszintén szólva, a pénzt is jobban megfogják. — Miből fogy a legtöbb? — Sörből. Az mindig van. Énnálam fél napig nem hiá­nyozhat a sör. Nyáron sem. De megisszák a töményét is, akik szeretik. * Csopák Mihály konyakkal akar kínállni. Tisztában vagyok vele, hogy valamit inni kell, ha már egyszer riportot alkotunk közös erővel, de a konyakot erősnek tartom munka közben, hát a sherryt választom. A kocs- máros méltatlankodik: — Körömlakk! Jönnek az első vendégek. Nagy sört kémek, tehát korsó­ve1. Szóba elegyedünk. Állat­gondozók a Szekszárdi Alibimi Gazdaság kajmádii telepén, el­végezték reggeli munkájukat, Csopák Mihály, a kocsmáros Nógrádi Imre: Föl kellene robbantani! Sára István: Mindegyik fiam katona Németh János és Pozsonyi József GEMENCI JÓZSEF . Fotó: GOTTVALD KAROLY DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom