Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

2 KÉPÚJSÁG 1983. február 13.---- I. .1. .. . .. .... 1 1 ■" 1 ^ ^ E zt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: George Shvrttz amerikai külügyminiszter Dél-Koreá­iban tárgyialt és mégtékintett egy hakigybkorjfcrfcot - Jasszer Arafat Amimaolban Husszein kiíráililytall találkozott. Kedd: Folytatta munkáját a madridi találkozón részt vevő 35 ország küdöttSége - Jeruzsálemben közzé tették a Szobra és Sa ti la palesztin meniékülttá borokban történt tömeg mészárlás izraeli felelősségéről szóló bizottsági jelentést - George Bush Párizsiban Mitterrand elinöknél jártt. Szerda: Az izraeli kormány nem jutott dűlőre a Káhan-bizott- ság ajánlásainak dolgában - Befejezte munkáját a bécsi bé­kekonferencia, a,melyen Péter János vezette a magyar delegá­cióit — Sbolitz almietiilk'aii külügyminiszter Hönglkongban járt. Csütörtök: Púja Frigyes Párizsban OlOiude GheySsonnal tár­gyalt a megyar-HÍranoia kapcsolatok fejlesztéséről és nemzet­közi kérdésekről - Bush befejezte nyugat-európai körútját és londoniban Sajtóértekezletet tartott - A külföldi újságírók előtt nyilatkozóit Vu HsZüe-tesiien kiiniali külllügylmünfezlter. Péntek: Sáron izraelii hadügyminiszter lemöndatt, de tárca nélküli miniszteriként a kormány tagja mlaitadt. A tüntetők és el lentönfetök jeruzsólemi véres összecsapása súlyos belső fe­szültséget teremtett az országiban - Philip Hatoib tíz héten bélül az izraeli, a szír és a palesztin csapatok fokozatos ki­vonását jiaValsoljia 'Libanonból. Szombat: Gheysson fraindiá külügyminiszter megkezdte közel- keleti kőrútját, amelynek során Amimamlbain, Bagdadiban és Damaszkuszban tárgyai - Husszein jordániai király íróiknak támogatást Ígért íróin ellen - Az iralki—ii.ráinii háború új fordullá- táiról, az ülj iráni offenzíváiról ellentétes jelentések érkeznek - lílbiia új OPEC-koniferenciO' összehívását javfalsölíjla. A hét 3 kérdése „Javaslatok a háború veszélyének elhárítására Európában” címmel négynapos nemzetközi békekonferenciát rendeztek az osztrák fővárosban. Képünkön: a tanácskozás két résztvevője, a Nobel- és Lenin-békedíjas ír Sean McBride a bolgár állam­tanács első elnökhelyettesével, Petr Tancsevvel. 1. Milyen kibontakozás várható az izraeli válságból és mit je­lent ez a közel-keleti rendezés lehetősége szempontjából? Izrael történ élimének legisúlyosabb belső válságát éli át. Az Szíriáiéi nép megoszlik: a „IBékét maét!" mozgalom és a baloldal tálbaráVa'l szemben ott vainimak a „INiagy IzrtaeH" gondolat meg­szállottjai. Tekintélyes személyiségeikből álló vizsgálóbizottság kutatta hónapokon át, terhel-e izraeli pOlMkusofkat és katonai vezetőiket felelősség a Nyugiat-Bejrút melletti két paltasztia me- aékülittóiboithain, Szalbróiban és SaMilálbbn elkövetett tőmegmé- száHIáisért. A héten nyilvánosságira hozott jelentés egyértelmű­en megállapítja Söinan hadiügy- és Sarrvir külüigymlilrtisztsr, to­vábbá Ejittan vezlériklairi főnök és miég néhány 'katonái parancs­nok felelősségiét: tudtak rótta, mii készül, nem akadályozták meg, nem sietitek beavatkozni. Háromnapos huzavona után Sáron hadügyminiszter lemon­dott, de felemás megoldásként egyelőre még a kormány tagja maradt, megbízatás nélkül. Hívei a parlamentben és a jeru- zsálemli utcán Is hlangasam követeliiik, hogy Soron maradjon a helyéin. Egyes politikai megfigyelők azt jósolják, hogy Soron nem adja fél a harcot és most már nem kevesebbre pályázik, mint a miniszterelnöki tisztségre I Az iztael'-i belső helyzet ilyen alakulása Washingtonban iis bizonyos nyugtalanságot vált ki. Reagan elimölk az utóbbi időben egyszer-imásszor már burkol­tan bírálta Izraelt. Valószínű, hogy az szolgálná az USA érde­keit, ha Jeruzsálemben engedékenyebb magatartást tanúsító politikusok kerekednének felüli. Amerika® javasltait az is, hogy libanoniból tíz héten belül fokozatoson vonják ki az izraeli, a szír és a palesztin csapa­tokat. Ez természetesen Izrael szempontjából kedvező változást jéléntene az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, miközben az USA úgy tüntethetné fel magát, míiint a libainanli független­ség védelmezőjét. Az izraeli válságot nyilván elemezni fogják a palesztin nép küldöttei is, a Palesztin Nemzeti Tanács ülése a jövő héten kezdődik Algíriben. 2. Mit ígér a madridi találkozó Európa biztonsága és az együtt­működés tekintetében? A héten folytatta a munkát a madridi értekezlet, a második „Helsinki utálni" konferencia, ugyanazzal a 35 résztvevővel, vagyis 33 európai és kiét észak-talmerilkali ország képviselőivel, a hélisimM okmány aláíró államainak 'küldöttéivel. Idestova másfél éve üléseznék Madridiban, a Bernlalbeu-Stadion tőszom­szédságában, s míg a plenáris ölésiek gyakran torkollottak meddő szápárlbajlbfa1, vádlaslködásőklba, addig a bizottsági ülé­seiken tulajdoniképpen már Sók részletkérdésben közel jutottak a megegyezéshez. A fő kérdés, persze, még mindig eldöntet­len: haSznoS és kellően terljedéllmes záiróközlétménnyel, meg­egyezéseket magában foglaló dokumentummal fejezzék be a madridi konferenciát vagy pedig - amiint egyik-másik nyugati állam szeretné - semmitmondó rövid komimüiéilkévei. Egyesek azt is szeretnék megtalkladályozni, hogy már most elkészítsék a meghívót egy újjalbb nagy európai konferenciára, amely a föld­rész katonái problémáit lenne hivatva megvitatni és az úgy­nevezett bizalomépítő iatézkedésdk egész sorát tudná elhatá­rozói. A szocialista országok gyakran a semleges és az el nem kötelezett áillalmok küldötteivel együtt lépték fel a madridi ta­lálkozó SilklereS befejezésiéért. Van remény, hogy végiül is Mad­rid nem kudáirc színhelyeként vonul be az európai történe­lembe, hbmiem mint a folytatás ígéreténlék taínújía. Bizonyos fo­kig biztató, hogy most a bizottságokban fölylik tovább a mun­ka1, a küldöttségek elálltaik a nyilvános vitától. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a nyugati küldöttségek várakozó álláspontra helyezkednék: kivárják az NSZK-ban március 6-án sorra kerülő Bundestag-vállaSztásoik eredményét. 3. Mi a jelentősége a magyar-francia külügyminiszteri tárgya­lásnak? Púja Frigyes párizsi útja mind a kétPídalú kapcsolatok, mind a kelet-nyugati viszony tékiitatefében fontos vélt. Külügyminiszterünk meghívásával a- francia diplomácia bi­zonyíthatta, hogy a szocitallliista országiakkal való együttműlkö- dés szándéka alidkoir sem hiányzik, almikor egyébként niéhpny kérdésben, így az eurorakéták dolgában s a frtaindO átom- fegyverlkeZés terén, vélelményküllÖntbség mutatkozik. (Obeysson kü'lügymi'mliszter a jövő héten Moszkváiba látogat.) IPuljla Finigyésnék allktailima nyílott a magyar állláisponfot őszin­tén és egyénteliműen ismertetni. (Ezt egyébként megtette a te­kintélyes pártzsii lápnak, a Le Monde-oak adott nyilatkozatá­ban nyilvánosain is.) Ugyáhlaklkoir temmlélszelfésen a hangsúly tarra esett, almi Budapestet és PárizSí öSszéköti: a fejlfődő, bár még mindig új meg új imlpiuizusoktat igénylő gázdaisági, mű- szldkii-tudományos együttműködés, a kölcsönösen előnyös áru­csere növelése a Közös Piac megszorító intézkedéseinek élllle- nére is, a magyar és a francia kultúra értékelnek megismerte­tése, és így tovább. Akkor, amikor az utóbbi években Kelet és Nyugat között, a világban és Euróipóbaln aininyí feszültség! etem adódott, a Molgyür Népköztársaság és a' Francia Köz­társaság kapcsolóiéinak fejlődése az enyhülés irányába hat. PÄLFY JÓZSEF . . .. . ... : v. Az egész ország ünnepe Harmincnyolc éve szabadult fel Budapest Harmincnyolc esztendővel ezelőtt', 1945. február 13-án Budán is oszladozni kezdett a lőporfüst, a romiból dőlt házak porfüggönye a levegőben; immár nemcsak a pesti, hanem az ottani pincékből is előmerészkedtek lassanként az emberek. Sok hetes ostrom után ezen a napon szabadult fel a főváros, ahonnan a felszabadító szovjet csapatok kiűzték az országvesztő fasiszta hordákat. Vér­áldozatuk és az első perctől megnyilvánuló hathatós segítségük révén megkezdődhetett itt 'is az új éltet. Megindulhatott Budapest azon az úton, amelyen járva valóban az egész ország dolgozói­nak fővárosává váihta.toft. Sokan nevezik — és nem ok nélküli - a Budapest felszabadu­lásával kezdődő időszakot „hősi korszaknak”. Sajátos feladatai voltak ennek a korszaknak, hiszen a romokból, a pusztulásból, az éhínségből kellett kiemelni az áléit várost,; hitet, célt adni fásult lakóiinak. A rendkívül lidősiztalk rendkívüli erőfeszítésekét is kívánt. S a demokratikus erők összefogásával, a kommunisták vezetésé­vel a főváros úrrá tett a nehézségeken. Ám mondjuk eí most is: abban, hogy ez így történhetett, dicséretes és emlékezetes szere­pe volt az egész országnak. A Tiszáin túlról, s hazánk már koráb­bam felszabadult egyéb országrészeiből hamarosan megindultak a burgonyát, élelmet szállító vonaltok; a háborútól kevésbé sújtott városok, falviak népe önzetlenül, igaz szeretettel vállalta sok tíz­ezer éhező budapesti gyermek több hetes, olykor több hónapos vendéglátását. Ö'k már nagyszülői korbbn vannak, mégis ponto­san emlékeznek még: milyen volt az a, csaknem négy évtizeddel ezelőtt felszabadult főváros. Akkor naigyon-sokan1 úgy vélték, Bu­dapest soha nem lesz többé olyan, amilyen volt. S ők ma is cso­dának érzik, ami itt akkor és azóta végbement; azt a lendületes építőm unkát, amely a háborús romhalmazból szocialista: jidzá'nk fővárosává, a külföldiek áltál is szívesen látogatott, igazi világ­várossá tette a mi Budapestünket. S ha „hősi korszakot" említettünk a felszabadulás kapcsán, illik arról is Szólnunk: taz eredlményeket hozó, úját teremtő erő­feszítések korszaké nem zárult le azokkal az évekkel. Talán ke- vesébb gondolt és felelősséget hordozó időket élünk - gondolják sokan, pedig ez csupáln a látszat. Gsák azok hihetik ezt, akik nin­csenek tisztában fővárosunk mái, több évtizedre szóié feltaddttai- Vall, nem kis nehézségeivel ; akik nem .számainak az imponáló fej­lődés, a duplájára duzzádt lakosság, a váirasméretű lakótelepek­kel gyarapodás problémáiváI, az ezekkel a változásokkal együtt­járó nem mindennapi gondokkal. Az urbtanizáoiós robbanás, a városformáié erővé vált lakásépítkezések, a közlekedési hálózat nagyvárosivá fejlődése, a metróépítés, a járműíoirgcfiominak még az előrejelzéseket is meglháladó rohamos bővülése, a közművek elöregedése, a sok környezeti ártalom, az ellátás színvonalának emelése időnként hihetetlen erőpróba elé állítja napjaink em­berét 5‘s. Bizonyos, hogy ezekkel, s a többi, itt nem említett gondokkal is megküzd majd. Igtaz, a „hősi korszakihoz" htasoniló helytállásra, a szorgalomra és a kitartásra, o józán, nem a fellegekben járó, de országúink gazdaságii erejéhez mért fővárosi fejlesztési tervek­re, s mindenekelőtt az azokat megalapozó, áldozatos munkára továbbra is szükség lesz. Érdemes váll Ibiin i — hogy a jövőben is egész országunk büszke lehessen a 38 éve ezen a. napon fel­szabadult fővárosára. U. L Huszonöt éves a népi ellenőrzés Pártatlan szemlélettel Nagy Zoltán (Hűséges természet lehet Nagy Zoltán, a1 Magyar Nemze­ti Bank dombóvári fiókjának imozgatója. Huszonöt évvel ez­előtt beválasztották az akkor járási népi ellenőrzési bizott­ságba elnökhelyettesnek, s ezt a funkciót azóta. :is betölti. Mi.nt elmondta, négy elnök volt már azóta, ő megmaradt a posztján, ami persze társadal­mi megbízatása. Sokféle elképzelés lehetséges a népi ellenőrök munkájáról, hogy milyen is ez közelről, mi­ért vállalja a megyében ezt több mint ezer ember, ezekre a kérdésekre ikerestük a> választ két kitüntetett népi ellenőrrel. A másik beszélgetőtársunk Csa­pó Jenő, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese, mindketten a Munka Érdemrend tulajdonosai. Nagy Zoltán: Nem tudom, hogy szeretem-e ezt a munkát, áz biztos, hogy hozzámnőtt és most - már, legalábbis nyugdí­jazásomig — ez öt év — csi­nálni fogom. Az elmúlt huszon­öt év igen mozgalmas volt, meg aztán az ember valamennyit öregedett is közben. 1949-ben kerültem a pénzintézethez, s az első 10 év nagyon nehéz volt. A szakmában te, amíg megteremtettük a bankrend­szert, rendbehoztuk a gazdasá­gi életet, kialakult az intéz­ményrendszer. A végzettségem sem volt meg, munka mellett végeztem el a közgazdasági egyetemet. Most már sokkal könnyebb minden, sínen vannak a dolgok. Igaz, akikor fiatalok voltunk, nem is néztük a mun­kának se szélét, se hosszát. Azért még marad tennivaló elég az utánunk következőknek is... A kitüntetésen csodálkoztam, hiszen az nem érdem, hogy megöregszik az ember. A köz­életben. keli tevékenykedni, nem szabad bezárkózni a szűk szak­mai kérdések közé. A népi ellenőri munka során kialakult az emberben egy rá­látás a gazdasági és társadal­mi folyamatokra. Tapasztaltam, hogy hat jól válogatjuk össze a vizsgálatban részt vevők .köréi, akkor élvezettel végzik a mun­kát. Mindenki szívesen kirándul egy új területre, persze, a v zs- gálatba szakembereket is be kell vonni. Érdekes volt, hogy százhél kitüntetett között több bankos szakember is szerepelt. Úgy lát­szik, kialakul az emberben va­lamiféle bankos szemlélet, az az igény, hoqy rendnek kell lenni. Amikor a gazdálkodó egységek egymást ellenőrzik, akkor mindia eio.iora„.nat, hogy a csoportérdekek jutnak előtér­be. A bank politikája mindig a kormány politikája, mii tehát ér­dek nélkül látjuk a dolgokat. A népi ellenőrzés is Hlyen, nem revizori szemlélettel dolgozunk, a népi ellenőrzés általános ha­táskörű szervezet. Az a célunk, hogy megnézzük, mi is a hely­zet, nem hibákat és bűnbako­kat keresünk. Ha törvénytelen­séget tapasztalunk, megtesszük a szükséges intézkedéseket, de a fetelősségrevonás már nem c neoi, ellenőrzés dolga. Munkánk zömére nem is ez o jellemző, törvénytisztelő embe­Csapó Jenő rek élnek Dombóváron, és kör­nyékén, mint a városi párt-vb tagja is ezt tapasztalom. Csapó Jenő, a MÉSZÖV el­nökhelyettese több mint tizenöt éve népi ellenőr, a megyei NEB-nök 1973 óta tagja. — Elsősorban azért szeretem ezt a munkát, mert pártatlan és elfogulatlan, nem kötődik csoportérdekhez. A közéletiség természetes belső kényszer, vagy minek ne­vezzem? Amikor elkezdtem, ahogy divatos szóval mondják, a közéletiséget, nem volt ben­nem semmi tudatosság, nem is lehetett, hiszen úttörő voltam, aztán DISZ-es, majd pedig KISZ-es. Dolgoztaim a szakszer­vezeti mozgalomban is. A népi ellenőrzésbe egy vizs­gálat kapcsán kerültem, aztán ottragadtam. Jól érzem maqam a közösségben és a közéletben. Szeretek odafigyelni arra, ami körülöttem, a világban, az or­szágban, a városban történik. Sokan vagyunk a népi ellen­őrzésben, akik szívből csinál­juk, mert meg vagyunk győződ­ve róla, hogy van értelme, és ezt ioazolják is a tapasztala­tok. Látjuk, hogy itt is változás van, ott is változás van, amiről mi is mondtuk, hogy jó lenne és lehetne is jobban csinálni. An­náik ellenére így érzem, hogy az utóbbi időben csökkent a társadalmi munka megbecsü­lése. Ha ma valakinek azt mondják, csináld meg, mind­járt azt kérdezi: és miit kapok érte?" Elismerem én, hogy a gazdaság kényszer nélkül nem vezényelhető, de a társadalmi munkában éppen, az a szép, hogy nem a gazdaság. A népi ellenőrzésben a kény­szer ismeretlen, itt mindenki olyan munkát vállal el, amilyent szívesen is csinál, megmond­hatja, hogy hai nincs kedve, ideje, vagy úgy érzi, hogy nem tud pártatlan, lenni egy témá­ban. Nem vállalja, nincs harag, majd leqközelebb megfelel ne­ki is egy téma. Itt nem kell kényszeredett, fásult, emberek között dolgozni, akiket nem ér­dekel más, mint hogy vége lé­pvén a napnak. Nekem ez nem munka* ha­nem kikapcsolódás a szorosan vett gazdasági munkából'. Iz­galmas felfedezni az esemé­nyek, tények mögötti összefüg­géseket és minden szinten meg­keresni, hogy mit lehet tenni a munka jobb elvégzéséért. Az án a jó tapasztalatok elterjesztese, ai feltételek megteremtése ah­hoz, hogy az új módszereket mindenki alkalmazni tudja. Ezek mind olyan feladatok, amelyek vonzzák az embert. Nekem a tanítás te kikapcso­lódás, igaz, azt nem tisztelet- díjért végzem az oktatási igaz­gatóságon, bár anyagilag biz­tosan jobban járnék, ha' szak- ciikkéket írnék, amit munkaidő­ben is megtehetnék. Hiszen, a munkámhoz ez valóban hozzá is tartozik. Volt idő, amikor töb­bet vállaltam annál, mint amit el lehet végezni, most a népi ellenőrzésen kívül csak a nép­frontban dolgozom. IHÁROSI IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom