Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

4 rtEPÜJSÄG 1983. január 11. Moziban Kislány anyaszerepben Vendula azzal a bizonyos kagylóval TV-NAPLÓ Karácsony Benő emléke A két világháború közötti erdélyi irodalomnak halk szavú és nagyon szeretetre méltó írója volt Karácsony Benő. Polgári foglalkozását tekintve kolozsvári ügyvéd volt, ami azt is je­lentette, hogy viszonylagos anyagi függetlenségben dolgozha­tott. Remekműveket irt? Az bizonyos, hogy a Pjotruska, a Na­pos oldal, az Utazás a szürke folyón, A megnyugvás ösvényei nélkül szegényebb lenne irodalmunk. A jelzők kevésbé fon­tosak, Karácsony Benő jelentős író volt, s mindenképp érthe­tetlen, hogy 1945 óta egyetlen munkáját sem adták ki itthon. Most a televízió tett egy lépést Karácsony Benő leié, a Napos oldal tv-változatával, amit Marosi Gyula készített. A regény korai remeklése, bizonyos önéletrajzi elemekkel, mert Felméri Kázmérban az Íróra ismerünk, aki a háború utáni er­délyi élet viszontagságai között keresi helyét, boldogulását. Csupa kedvesség és derű a regény, azt sugallva, hogy akkor is „örömre és egyszerűségre születtünk", ha a világ gyűlölség- gel és ellenségeskedéssel van tele, amivel szegény Karácsony Benőnek is szembe kellett néznie: 1944-ben elhurcolták, s fe­leségével együtt valamelyik koncentrációs táborban meg­gyilkolták. A Napos oldal tv-változata nem a teljes regény, de jól ér­zékelteti hangulatát, megértő világszemléletét. Felméri Kázmér derűsen, reménykedve vág neki a világnak, hogy majd vissza­térjen az író posztumusz regényében, A megnyugvás ösvé­nyeiben. Mihályfy Sándor a könyv hangulatát adta vissza, s a népes szereplőgárda is egyetértéssel szolgálta Karácsony Benő szép és tiszta világát. Lélekvándorlás Az elmúlt években színházi életünkben a legnagyobb meg­lepetést Hernádi Gyula drámái okozták, s az egyik legnagyobb siker, a Királyi vadászat is az ő nevéhez fűződik. Hernádi a színpad megújitói közé tartozik, groteszk szituációi, szabadon áramló ötletei olyan lehetőségeket tártak fel, amelyekre előtte senki nem gondolt. Ugyanez jellemzi filmjeit is, amiket Jancsó Miklóssal közösen készített, mindig új meglepetéseket és vi­tákat váltva ki nézőkből és szakemberekből egyaránt. Lélekvándorlás című műve éjszakai előadásként ment Pes­ten, most pedig Madaras József jóvoltából tv-játék lett belőle. A változat, élve a film szabadabb eszközeivel, látványosabb, bár felfogásában szelidebb, szemérmesebb is. Az is kétségte­len, hogy épp a film tágabb lehetőségei miatt szabadabban lehet élni szürrealista elemekkel, s ez helyenként nehezen át­tekinthetővé teszi a darabot, ami pedig Hernádi gondolat- menetében világos. így is vannak remeklések: a Schratt Ka­talin—Ferenc József—Erzsébet körüli játék, amiben minden igaz, csak épp nem úgy, ahogy a történelem tanítja. Hernádi műveiben a néző képzeletére is szükség van, leg­jobban talán a Lélekvándorlás esetében, ahol a gondolat olyan szabadon és gáttalanul jár a történelmi tények között, hogy a rendező író még pszichiáter-szakértő közreműködését is szükségesnek vélte. Ezzel együtt a Lélekvándorlás szerencsés lelemény volt, s csak örülhetünk, hogy a tv is felismerte jelen­tőségét. CSANYI LÁSZLÓ Könyv Ajándékozások Olyan kevesen voltunk, hogy a szekszárdi Panoráma filmszín házban még néhány perccel fél hat ellőtt is kétséges volt, hogy megtartják-e az előadást. Az­tán mégis összejött az „előírt" húsz néző, így láthattuk, amit kár lett vollna nem látni, Jl. Svoboda Lány tengeti kagylóval című filmjét. A cím alapján vígjátékot vár­tam és filmdrámát kaptam, ami miatt viszont semmi kifogásol­nivalóm sem íéhetett, mert az egyébként magas színvonalú csehszlovák ifjúsági filmek közül is kiemelkedő volt Svoboda új filmje. A mozi nézőterétől távol­maradók kedvéért röviden ~i történet: Vendula, a nyolcadik osztályos kislány élete cseppet sem irigylésreméltó. Szülei e - váltak, anyjával maradt, aí. megrögzött alkoholista. Ne kell gondoznia három kisöccsét. ak'ik mind különböző apáktól származnak. Ö bármikor elköl­tözhetne apjához, ahol jólét, békés családi élet várná, d mégis kitart fiútestvérei mellett. Végül a nevelőotthonba is kö­veti őket. Ennyi a történet amit Járomi­ra Kölárová regényéből M los lav Vydra írt filmre. Igazi film­drámává azonban a kislány: Vendulát alakító Dita Kaplamo- vá tette. Ez a kisány, aki min­den bizonnyal nem végzett — koránál fogva nem is végezhe­tett — színi tanulmányokat, hi­telesen, élethűen, érzőn < Ahogy Sopronnak a Tűzto­rony, Győrnek a há romtornyos városháza a jelképe. A nyolc- van-valahányadik évében járó épületet most alumínium állvá­nyok övezik. Egy év óta, és még négyszer háromszázhatvanöt napon át dolgoznak rajta, ben­ne 'kőművesek, kőfaragók, ácsok, villanyszerelők, burkolok és festők.- Az életben ennyi állványt még nem használtunk egyszer­re — így egy ács, nem híján a büszkeségnek. - Mert hát a Győr megyei Állami Építőipari Vállalatnak, noha olykor több százmilliós munkál is akadtak, ekkora épülete még nem volt meggyőzőn alakította a szere­pet. Kedves, bájos, néha fél­szeg, de mindvégig lebilHincse- ilő játéka hihetővé tette a .törté­netet, elkerülve annak apróbb buktatóit lis. A film talán csak a gyermek- védelemmel hivatásszerűen fo" lalkozóknak tette fel o kédést. Vajon meddig szabad a gyerek véleményére hallgatni? Hol az a határ ahol már — az ő ér­dekében — akarata ellenére kell tenni? Mert, hogy VenduHa megbukott az iskolában, hogy osztályt kellett Ismételnie, az nem lustasága, netán butasága felújításra. Nem kevesebb, mint hétezer négyzetméter a külső burkolat, amit újra kell vakol­ni. A győri városháza tataro­zására 1981 júliusában vonult fel a GYÁÉV, és a ház tüze­tes átvizsgálása volt az első dolga. Feltárni a feltá randákat: milyen anyagból készült a kül­ső burkolat, milyen módszerrel vitték a homlokzatra ... Ugyan­ilyen a feltárás a gipszminták­ról, a kődíszítésekről, a tető­szerkezetekről.- Fertőrákosi kőzúzalékot használtak a vakolásra, a kő­díszítés puha süttői kő - mond­ja Brandstetter János műveze­tő. — A födémszerkezet egymás­miatt volt, hanem azért, mert otthoni — anyai — teendőit egyedül végezte és nemegyszer holtrészeg anyja helyett még an­nak munkáját — takarítónő vollt egy irodaházban — is elvégez­te. Végül is Vendula nevelőott­honba, szép környezetbe, mo­solygós barátok közé került, ahol megismerhette a kezdődő szerelem sok mindent feledtető ízét is. Révbe jutott. A film pe­dig azok számára, akik látták — sajnos Szekszárdon kevesen — sokáig emlékezetes marad. TAMÁSI JÁNOS hoz illesztett óriás gerendákból áll. Az elődök nyomót követve a GYÁÉV vakolóanyagnak ugyan­csak fertőrákosi kőzúzalékot használ. És nem a mai gyors módszerrel, hanem a hagyomá­nyos eljárással viszi a homlok­zatra. Az épületet díszítő ren­geteg gipszminta nagy részét és a kőfaragványokat teljes egészében kicseréli a Kőfaragó Vá Hallat. A városháza tetőszerkezetét gerendánként vizsgálják át, a tetőt újra váltják, műemléki pa­la borítja majd a házat és az épület három tornyán, ha szük­séges, kicserélik a rézborítást. Viszonylag kis költséggel el lehet végezni a felújítást, s így megőrizhető az épület az utó­kornak. Az ellmúlt szombat délelőttöt rádió mellett (vagy előtt?) töl­töttem, mint — azt hiszem — a szabad szombatok általános bevezetése óta nagyon sokan. Mindenesetre a rádiózásnak megvan a televízióval szemben az a hallatlan nagy előnye (?), hogy nem sugároz képet, így nem is kőt oda a készülék elé. Az a tapasztalat, hogy a rádió- hallgatók jelentős része „hát­térrádiózást" végez napköz­ben, azaz rádiót csak mellé­kesen hallgat valami más te­vékenysége közben. Ez lehet kertásástól az autóvezetésig sok minden. A szombat délelőttöt sem tudja mindenki maradéktala­nul a rádiónak szentelni. De azt hiszem, ezt a Szombat dél­előtt című rádiós magazinmű­sor készítői — Pásztor Mag- dolina szerkesztő és Papp End­re műsorvezető, valamint a közreműködő rád iá riporterek — is tudják. Sok zenével fűszere­zett, többféle témát boncolga­tó, érdekes emberekkel, dol­gokkal megismertető műsort, kellemes kétórás kikapcsolódást nyújtottak. Amit lehetett teljes odaadással, figyelemmel is hallgatni, de háttérműsorként is lekötötte a hallgató figyel­mét, akii Juhász Judit riporter és a műsorösszeállítók jóvoltá­ból látogatást tehetett dr. Zse- bők Zoltán professzornál, vagy eltűnődhetett a gyerekek — most már ugyan nem aktuális, de sokoknak gondot okozó — Történelem és közgondolkodás A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában könyvalakban megje­lentek a „Történelem és köz- gondolkodás” címmel tavaly júniusban Egerben rendezett el­méleti tanácskozás előadásai, vitái. A konferencián ismert tár­sadalomtudósok, oktatási, tö­megkommunikációs szakembe­rek, írók közreműködésével há­rom fő kérdéskört vitattak meg. 'Elemezték a történelmi tudatot formáló, meghatározó társadal­mi tényezőket, közelmúltunk néhány kérdését a közgondol­kodásban, valamint a történe­lemszemlélet formálásával kap­csolatos tapasztalatokat. A kötet elhangzásuk sorrend­jében tartalmazza a tanácsko­záson elmondott előadásokat, a napirenden szerepelt három té­makör vitájáról készített össze­foglalókat, a vitavezetők zár­szavát. Az eszmecsere szükség­szerűen rövid rezüméjének el­készítésekor a szerkesztők ügyel­tek arra, hogy a könyv ne csak a tanácskozás mondanivalójá­nak lényegét, hanem annak at­moszféráját is tükrözze. Szólótánc­fesztivál A vasárnap délutáni ered­ményhirdetéssel és gálaműsor­ral befejeződött Békéscsabán a háromnapos országos szaló- láncfesztivál. A hetven résztve­vő közül hét női és tíz férfiver­senyző érdemelte ki a verseny legjobb minősítést jelző dijait, az Aranygyöngyöt, illetve az Aranysarkantyút. Az örökös Aranygyöngyös címet nyerte el Guzsik Ágnes és Simái Edit b dapesti, az örökös Aranysarkan­tyús címet pedig Gyalog László gyomaendrődl táncos. A gála műsorban a verseny huszonhat, különböző díjakkal jutalmazó'- résztvevője lépett közönség elé, s bemutatták tudásukat a nép­táncművészet hagyományait őr. ző idős emberek is, közöttük r méhkeréki Nyisztor György és felesége, a népművészet meste­réi. A fesztivál a vendéglátó v ros nemzetközi hírnevű ama csoportja, a Balassi Néptánc Együttes bemutatójával zárult. rádió előtt szünidei foglalkoztatásának problémájáról. Mert az a ri­portban elhangzó vélemény, hogy a Itlizennégy év alatti gye­reket nevelő szülők egyike a téli szünetre kapjon rendkívü­li szabadságot, azt hiszem, napjainkban még utópia, de a téma' mégis megoldásért kiált. Éppúgy, mint Egyed László ri­portjának központi kérdése, a tetoválás, amit viszonylag kis hozzáértéssel, szinte semmi fel. szeréléssel el lehet végezni, de megszabadulni tőle a korszerű orvostudomány számára sem kis gond. Ennyit ízelítőül ai műsorról, ami az elmondottakon túl megismertetett a dzsessrmecé- nás borozótulajdonossal, és aminek Tolna megyei aktuali­tása is volt az elmúlt szomba­ton. Az egyik bemutatott csalá­si ügy főszereplője, a műsor­ban ugyan név nélküli csaló (miért is ne?) megyénk szülöt­te volt. Többet nem tudtunk meg róla, mint ahogy azt sem mondták el hogy mi lesz a könyvsikerként már ismert, a mozik műsorán szereplő A pos­tás mindig kétszer csenget... című film sluszpoénja. Végezetül pedig annyit, az elmúlt szombati összeállítás alapján is javasolhatom, hogy akiinek szombat délelőttönként ideje van és rádióközeiben tud tartózkodni, kapcsolja be a készüléket. Megéri.-Tj­Harminc év költői termésé­ből, vagy tíz kötetből válogat­ta össze Tornai József a könyv anyagát, amelyet Orosz János modern mívességge'l kidolgozott tollrajzai illusztrálnak. Illusztrál­nak és nem kommentálnak: két szuverén művész egymást és a létezést tisztelő kézfogásából született a közös mű. Két for­manyelv, két műfaj találkozásá­nak lehetünk tanúi, el- és be­fogadói, vagy elutasítói. Mert nem „szépek" ezek a versek és 'rajzok. Témájuk a szerelem és az erotika, de egyetlen darab­juk se alkalmas egy mai há­zasságkötő terem tapétázására. Az ismertetőben ezt olvashat­juk a kötetről: „...gazdagon és árnyaltan ábrázolja a gyön­géd ábrándozástól, a vágyako­zó sóvárgástól a beteljesülésig, az érzelmi viharoktól, csalódá­soktól és szakításoktól az egy­másra találásig, az egymás vál­lalásáig a férfi és nő mindig ellentmondásos, folyton változó szerelmi kapcsolatát". Tornai itt szereplő költői anyaga nyilván erősebb tematikus megvilágítá­sú, mint egyes köteteiben, ame­lyek a teljes létezést, történel­met és mindenséget akarják föl­mutatni és megérteni, tudomá­sul venni. Csoóri Sándor árnyaltabb fo­galmazása szerint az ő versei­ben „sokkal több az emberi megrendülés, mint a megfogal­mazás. A kétségbeesés, a za­varodottság, mimt a kijelentés. Sokkal több az út, mint a meg­érkezés. A szerelem, mint a be­teljesülés." A tízegynéhány éve írt Csoóri-sorok még ma is ér­vényesek, bár „fényük" szeren­csére megkopott: Tornai Nap- tánc, a Tizenhét ábrándozás és A többszemélyes én című köte­tekkel hatalmasat javított az arányon a megfogalmazások, a kijelentések, a megérkezések irányába, „mert a gyönyör / belevakít / a fájdalomba és a sötétbe". (A paradicsom nyel­vén). Vagy egy másik vallomásban: Az arcnak, mikor összelobba- nunk, el kell vesznie, a gyöngédség ligetének el kell vesznie, csontjaid mész- és vérbolto- zatónak el kell vesznie, (de!) Kapaszkodjunk össze ezen az órán, szerelmem, fűszálak remegnek a hajnal gödreiben, pusztulásunk beragyogja az erdőt, folyópartot, homokra épült házakat. (Pusztulásunk) Versben, rajiban tehát nem­csak az Egészből kiszakadó szerelem, erotika dokumentu­mait kapjuk Tornai Józseftől és Orosz Jánostól: vallomás köny­vük arról a hitről, melyet a tel­jes emberség maradandóságá- nak tudata, reménye éltet. DEVECSERI ZOLTÁN Megújul Győr jelképe Színházi esték A fátyol titkai Vörösmarty 1834-ben irta A fátyol titkai című vigjátékát, ami a következő évben jelent meg az Aurórában, majd 1836- ban Debrecenben színpadra is került. Vidéken többször ját­szották, a Nemzeti Színházban azonban csak 1844-ben mutat­ták be, s mindössze két előadást ért meg. Hevesi Sándor vette elő újra, 1927-ben, de sok sikere neki sem volt. Pedig A fátyol titkai klasszikus értékű mű, nemcsak a ma­gyar dráma Kisfaludy Sándor utáni fejlődésének egyik állo­mása. Jelentőségét az irodalomtörténet korán felismerte, ki­emelve gyors fordulatait, a cselekményszövés könnyedségét, s nem utolsósorban korszerűségét, hisz az 1830 körüli Pest fi­gurái jelennek meg benne. Az viszont kétségtelen, hogy a darab eredeti formájában elképzelhetetlen mai színpadon: 4 ezer sor, ami jó pár órás előadást jelentene. Joggal fordult feléje Görgey Gábor figyelme, mert minden­képp érdemes arra, hogy ,,mai színpadra alkalmazzák", ami Hevesinek is szándéka volt, s az sem idegen Vörösmarty szel­lemétől, ha a korabeli aktualitást mai aktualitások váltják föl, amire a darab bőven adna lehetőséget. Görgey az 1968-as bemutató kapcsán úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen új darabot irt a Vörösmarty-játék elemeiből, ennek azonban alig leljük nyomát. Bár erősen megkurtitva, de hűségesen követi Vörösmarty játékát, bizonyos elemeket fölcserél, de a darab­hoz alig tesz hozzá valamit. Az eredmény egy némileg átírt Vörösmarty-darab az 1830-as évek Pestjéről, mulatságos for­dulatokkal és kihagyott lehetőségekkel. Mert Görgey ebben a formában nem méltó szerzőtárs Vörösmarty mellett, az átdol­gozásból éppen az hiányzik, ami maivá tenné. Ezt kellene a zenének, éneknek, táncnak is elősegítenie, de Darvas Ferenc helyenként ötletes, bár nem nagy leleményé muzsikája leg­többször idegen elemként lóg a darabon. Másfél évtized múltán a kecskeméti színház újította fel a Görgey-féle darabot, a választás helyességéről nem vagyunk teljesen meggyőződve. A rendező Tömöry Péter jól vizsgázik Vörösmartyból, vannak szerencsés leleményei is, de valószínű­leg még jobban kellett volna tömöríteni az előadást, mert vannak átmenetek, ahol a kitűnő színészi teljesítmények elle­nére is megáll a játék. Az előadás ugyanis kitűnő, ez az együttes már-már csodára is képes, s érthető, ha jókedvük átragad a nézőtérre is. Jobbnál jobb alakításokat látunk: Bajza Viktória, Csák Zsuzsa, Jablonkay Mária, Lengyel János, Flórián Antal, Beratin Gábor, Balogh Tamás nélkül elképzelhetetlen lenne a siker. Cs. L. Rádió Szombat délelőtt -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom