Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

4- IvÉPÜJSÁG 1983. január 6. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK A kétarcú Hungária Jelenség lett popberkekben a Hungária. Fenyőéket utánozó kiglancolt, tarka-barka szere­lésbe bújt, popperfrizurával vi­rító fiatalokkal útón-útfélen ta­lálkozni. A .népszerűségben az elmúlt két évben jó néhány ha­zai rockzenekart is megelőzött. Az Ifjúsági Magazin és a Pesti Műsor által meghirdetett pop­meccsen is előkelő helyezésben bízhatnak. Az együttes az elmúlt évti­zedben, amikor a műfaj képvi­selőinek újat kellett keresni, nem talált. Vissza a gyökerekhez jel­igével kezdtek munkához, ami­ről már akkoriban kiderült: ze­nei megújhodást nem hoz. Kez­detben a gyökerek keresése is balul sült el, hiszen az igényes rockzene csillaga egyre fénye­sebben ragyogott a könnyűze­ne egén, és kialakult egy új stí­lus, a disco. Meg, egyébként is a Beatles-mániában szenve­dő Hungária bármennyire is eredetien próbálta visszaadni a korszakalkotó, világhírű „gom- bafejűek" fülbemászóam csen­gő, dallamos muzsikáját, ez mégiscsak a szerzők előadásá­ban volt az igazi. Nem szakadtak el a gondo­lattól a későbbiek során sem, kivárták azt az időt, ami nekik kedvez. Erre mintegy két-bárom éve jól ráéreztek. Nevezetesen arra, hogy az egész műfajban elburjánzó válságjelenségek miatt nagy ázsiója lett a nosz­talgiának. Ehhez megtalálták a megfelelő ritmust, valamint a daillammotívumokat és a szöve­gük is - szellemi igénytelensé­ge ellenére — divatosan lezser. A rock and roll, a twist és a többi egy életérzést jelentett a zenében, táncban. Visszatérése a Hungária révén - amikor tu­lajdonképpen csak nyomokban létezik életérzésből kifejlődő zene, „megbolondította” a hat­vanas években volt fiatalokat, akik magukénak vallják most is ezt a zenét, ugyanakkor új­szerűsége, eleganciája jóvoltá­ból a mai tiniket is. Betörtek a disco-klubokba is a Hungária- dalok. A Limbó-ihintó össznépi mulatsággá nőtte ki magát. Igazi talpalávalót jelentenek számaik s ez vonatkozik nem­régiben megjelent Aréna című lemezükre is. A sikerék utón a koncerte­ken is produkálni 'kellett ra­jongóiknak. Fenyőék már elő­re tudták, hogy itt nem mérik olyan bőkezűen a sikert. Jó elő­re megkoreografált műsorral lépték közönség elé. De mint ahogy jó néhány nagynevű vi­lághírű discózenekar, ők is ku­darcot vallottak az élőben való találkozáskor. Zenéjük ugyanis nem elég jó, monoton. Az oly csodálatosan megénekelt Ho­tel Mentol viliózó fényei elszür­külnek a színpadon. A zenére koncentráló közönség, ideig - óráig még belefeledkezik az öncélú látványba, de utána igencsak unatkozásra „Ítélte­tik". A Budapest Sportcsarnok arénájában bemutatott „aré­nát” csak a tévé jóvoltából lát­tam, de a tavaly januári szek­szárdit élőben. Az attrakcióra számító - ez alkalommal jól fésült fiúkat, lányokat, de még az őket elkísérő szüleiket —, hi­degzuhanyként érte az előadás. Express-mérleg Előtérben a belföldi turizmus Kedvezmények diákoknak Majdnem huszonegyezer em­ber programjával foglalkozott tavaly valamilyen formában az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda Tolna megyében. Az idén is fő törekvéseik kö­zé tartozik a fiatalok, a diá­kok, a KISZ-tagok kiszolgálása, ami természetesen nem azt je­lenti, hogy idősebbekkel nem foglalkoznak szívesen. Ezért in­kább úgy fogalmaznak, hogy fiatalok számára különféle kez- vezményeket biztosítanak. Az Állami Ifjúsági Bizottság által nyújtott kedvezmények is igény­be vehetők a belföldi kirándu­lásokra. Az elmúlt évben mintegy két­ezren utaztak külföldre az iro­da közvetítésével, a csoportos utazások létszáma némileg csökkent, viszont emelkedett az egyénileg turistáskodák száma. Csoportos utazásban legnép­szerűbb a Német Demokrati­kus Köztársaság volt, főként a szolgáltatások minősége miatt. Igen népszerű volt és bizony­nyal lesz az idén is Bulgária. A csoportosan utazók tapasztala­tai szerint Lengyelországban és Romániában is jó volt az ellátás. Minden jel szerint tovább nö­vekszik az érdeklődés a belföl­di csoportos utazások iránt, ta­valy 125 csoport majdnem nyolc­van, KiSZ-tagokból, illetve kö­zépiskolásokból állt. Az általá­nos tapasztalat szerint kevesebb szolgáltatást igényeltek, mint ezt megelőzően és népszerűek körükben is gz olcsó szálláshe­lyek, de nincs belőlük elég, fő­képpen a főszezonban és hét­végeken. A megoldást a megyénkénti „ügyeletes kollégium" jelent­hetné, ahol a máshonnan érke­zett diákokat fogadni tudnák, de a megvalósítás többféle akadályba ütközik. Az Express irodák mindenesetre az idén is megpróbálják legyőzni ezeket az akadályokat. Emelkedik az iroda saját szálláshelyeinek a száma. Ba- latonföldváron elkészült a Hotel Fesztivál. Szezon előtt és utána újabb kedvezményekkel kíván­ják kihasználni saját szállás­helyeiket is-. A hét végi igen népszerű csoportos sportprogra­mokra most sem fogják tudni kielégíteni az igényeket, éppen ezért ezekre jelentkezni már most célszerű éppúgy, mint a meghirdetett, szervezett külföldi utakra. Ettől függetlenül az iroda szervez csoportok számára igény szerint is utakat, progra­mokat. A megyénkben már ha­gyományos rendezvényekre az idén is sor kerül, ezek közé tar­tozik a balatoni sportnapok és megtartják az Express-bálokat is. Feltehetően javulni fog a programkínálat is, mert Express- szen belül megalakult az IRI, az Ifjúsági Rendező Iroda, kimon­dottan fiataloknak szánt szóra­koztató programokkal. A pop­koncerttől kezdve az irodalmi műsorokig nagy a kínálat. Ter­mészetesen nem zárkóznak el a művelődési házakkal való együttműködéstől sem. Belőlük is lesz valaki... „Elvarázsolt" hely Mucsi. Az ember sietne, de megfogja a táj, a környezet. A városi em­ber mindig ilyenről álmodozik. „Itt lehet igazán élni!” — kiált fel, s aztán marad a városban, a betonrengetegben. Panasz­kodik, de nem költözik el Mu- csiba. Hőgyésztől egy „madzagát” visz a faluba. Tizenegy kilo­méter. Vajon elválaszt, vagy összeköt ez az alig pár méter széles út? Egy bizonyos, a falu végén nyoma vész, csak visz- szafordulni lehet. Mucsi sohasem akart vissza­fordulni. Nem sorvadt el. Ez pedig a termelőszövetkezetnek köszönhető. A megye legkisebb közös gazdaságának. Alig nyolcszáz lelkes a falu, alig több, mint nyolcszáz hektáron gazdálkodnak. A téesz — mind­ezekből következtetve - csalá­di vállalkozásnak tűnik, annyi­ra picike. A közös gazdasáq elnöke Berta János. A hajában már megjelentek az ősz szálak, pe­dig alig múlt harminc éves. Nem mondja, de kimondatlanul is igaz: az ő nyakában van a község minden gondja-baja. A megye legkisebb szövetke­zetének adatai: területe 800 hektár, ebből 570 a szántó. Van 85 hektárnyi erdőjük, 92 legelő-rét, 10 a művelésből ki­vont terület és 10 hektár szőlő, ebből csak kettő az igazi és 12 hektár nádas és dirib-darab parcellák a faluban. Mindez dimbes-dombos terület, erdők­kel ölelkezve — az idegen gyö­nyörködik benne, a traktoros szitkozódik amikor szánt. Az át­lagkereset 48 ezer forint, a föl­dek aranykorona-értéke 18,3. Egy fontos adat, amely jelzi Tolna megyében a helyét. A megye 66 közös gazdaságából a 100 forint összes ráfordításra jutó nyereség álapján a 61. he­lyen áll. Berta János A FIATALOKÉRT IS... De van nyereségük! Pedig, ha nincs sör a kocsmában, ak­kor Berta János „szalajt” egy kocsit Szekszárdra. Ha bedőlni készül az óvoda fala, termé­szetesen azt ismét a téeszen kérik számon a falu lakói. Ősz- szel-tavasszal a közösnek kell rendbe tenni az utakat, mert csak az a 11 kilométeres „kö­ves” van, amely összeköti őket a külvilággal, a többi termé­szetesen földes út, s azt is kar­ban kell tartani. Járjuk a határt Berta János­sal. A fiatalokra terelődik a szó. — Sok fiatal van a szövetke­zetben - mondja az elnök, s örül is ennek a ténynek, meg nem is. örül, mert van és lesz utánpótlás. Nem örül, mert:- Az az igazság, hogy a mostaniak egy kicsit sem sze­retnek tanulni — mondja kis­sé indulatosan. — Az idén is felvettünk gvalogmunkásnak legalább hat fiút. Az általános iskolából egyenesen ide jöttek. Némelyik be sem fejezte. Mi lesz ezekből a gyerekekből? — kérdezi, de rögtön adja a vá­laszt is: Majd a téesz embert farag belőlük ... Elküldjük őket iskolába, mert, hogy szakma nélkül maradjanak, azt nem ha­gyom. Az állattenyésztési ágazat irodájában folytatjuk a beszél­getést. Két fiatal a társunk. Hohmann János az egyik, ő a legfiatalabb vezető a szövetke­zetben, tizenéves, a tehenészet birgádvezetője. Tavaly nyáron végzett a mezőgazdasági szak- középiskolában, tulajdonkép­pen gyakornoknak kellene len­nie. — Nem szeretem a gyakor­nok szót - mondja az elnök -. Az én időmben fuss ide, fuss oda munkát jelentett. Szerintem a gyakornoknak munkát kell adni, felelős beosztást. Hohmann János nyurga és kevés beszédű fiatalember. Az elszámolásokkal bajlódik. — Nem zavarja a „felnőtte­ket”, hogy egv tizenéves a fő­nök? — Eddig még nem vettem észre — mondja Hohmann Já­nos. — Ide tartozom a faluhoz, s egy ilyen kis szövetkezetben nagyobb az összetartás, jobban elismerik a fiatalokat. Meg úgy veszik, hogy ők taníttattak. Hát most meg kell mutatni, hogy mit tudok! Az elnök elismerően bólogat. Kiss István gyalogmunkás. Tizenhat éves múlt. Hét osz­tályról kapott bizonyítványt. — Mennyi a kereset? — Háromezer körül - vála­szolja. — Elég? — Nekem elég. — Mi szeretne lenni? — Jó ez így. — De mégis? — Majd lesz valahogy. — Nem akar szakmát? — Nem. Kiss István elégedett, Berta János nem. Szomorúan néz a fiúra. De, egyszeresek feláll, meg­fogja a vállát. — Nem így van ez! - mond­ja. A fiú felnéz rá. Szótlan. Nem tudja, hogy mit akarnak tőle. — Belőled is lesz valaki — mondja határozottan az elnök. - Majd elvégeztetjük veled az iskolát. Ez biztos! A fiú észrevétlenül megy ki az irodából. Sürgős elintézni­valója akadt. Berta János mondja, amikor észreveszi, hogy elsomfordált a fiú: — A Kiss Pistákból is lesz va­laki! Erről is gondoskodunk, csak ők még nem tudják .. . HAZAFI JÓZSEF A gyalogmunkások nagy része tizenéves Rendhagyó látogatás a nyomdában Müller Zsolt és a megcsodált vágógép Müller Zsolt nyolcadik osz­tályos tanuló nemcsak kíváncsi, de előrelátó fiatalember is. Azonkívül nem akar zsákba­macskát vásárolni és személyes tapasztalatok nélkül szakmát választani. — Úgy volt otthon a szó, hogy gimnáziumba megyek, az­tán szakmát választok magam- nax. Gondolkoztam kicsit, és úgy döntöttem, hogy vagy nyom­dász leszek, vagy pedig fog­műves. — Ez a neve a szakmának, nem fogtechnikus? — Igen, azt hiszem, fogműves. Apukám egyik barátja elintézte, hogy bejöhessek a nyomdába. — Holnap már suli lesz. .. Ve­lem jött az öcsém, hádd lásson ő is. — Milyen a bizonyítványod? — Négyes. — Hát téged hogy hívnak? — Müller Tibor. — Hányadikos vagy? — Másodikos. — És te mi szeretnél lenni? — Azt még nem tudom. — Mégis? — Búvár. A búvárok meg látogatása még ráér, amíg Tibor is nyol­cadikos lesz. Egyelőre Pásztor István KISZ-titkár kíséri a srá­cokat a kötészetbe és a tanmű­helybe, hiszen a többi üzem­részbe érettségizett fiatalokat várnak tanulónak, hátha Zsolt is meggondolja, és megfordítva a sorrendet, előbb szerez szak­mát és utána érettségizik. — Hogy tetszett, amit láttál? — Nagyon, különösen a vá­gógép jó, meg a könyvkötés i?* szép munka lehet. Érdekel. Azért olyan szakmát szeretnék, ahol rajzolni is lehet. — Kifejezetten ilyen szakma nincs — szól közbe Pásztor Ist­ván KISZ-titkár, de a< kötészet művezetője, Bonyai János nap­táraikat tervez, és komoly újí­tásai vannak. — Addig még hosszú út áll Zsolt előtt. — Nem is olyan biztos, a művezető is könyvkötőként kezdte, aztán elvégezte a szak- középiskolát és most tervez. Lehet itt alkotni, ha valaki akar. Zsolt még nem tudja, hogy a fogművesekhez miként jut el, de az biztos, hogy megkeresi az útját-módját. * Széli István a Szekszárdi Nyomda igazgatója azt mondja, hogy vannak gondjaik az után­pótlással, de ezek nem létszám­gondok. Az üzemben most már nagyobb fejlesztés nem lesz, a jelenlegi szakmunikásállomány állja a sarat. A gondot inkább a nagy teljesítményű gépek ki­használása jelenti, a második műszakot nagyon nehéz meg­szervezni és a húsz százalék bérpótlékon felül is meg kell fizetni. Persze, érthető, ha a gyerekes asszonyok neim tudják vállalni a délutáni munkát, de a gépteremből sem szakmunká­sok hiányoznak, inkább berakó­nők kellenének. A kötészetben is sok a szak­munkás, már csak azért is, mert a fizethető pénzért betanított munkást nem kapnak — másutt többet lehet keresni betanított munkával —, ezért „kénytele­nek" szakmunkást képezni ma­guknak. A nyomda összes dol­gozójának több mint a fele szakmu nká s. A kötészetben speciális gon­dok vannak. A vezetők, akik maguk is nemrég voltak „ina­sok”, — az igazgató szerint ők sem voltak jobbak a Deákné vásznánál —, nem akarják vál­lalni a tanítást. Nehéz a mai gyerekekkel, mondják, nem fi­gyelnek, rosszalkodnak, szemte­lenek. Jellemzésül egy eset. Oktatás közben az egyik fiú annyit ren­detlenkedett, hogy az oktató kiküldte, mire ő megkérdezte, a széket kiviheiti-e magával, mert nem szívesen ácsorogna. — Az is igaz, hogy nem a leg­jobb tanulók mennek el szak­munkásképzőbe a nyolcadik után, ki kell várni, amíg meg- komolyodnak, felnőnek a szak­mához.- A másik gond, hogy a ha­gyományos szakmák helyett újak jöttek, s gutenbergi tudo­mányokat az új szakmunkások már nem sajátítják el, márpe­dig az egész technológia erre épül. Azt még csak tudják az ofszetben vagy a fényszedőben dolgozó fényképészek, retusá­lok;, másolók, hogy mi az a petit, de arról már fogblfmuk sincsen, hogy az 8 Didót-Berthold-féle nyomdai pont nagyságú, ők már mindent milliméterben tanultak. A gyártás-előkészítők, a kézi- és gépszedők pedig csak pontok­ban tudnak gondolkodni. Min­dent le kell fordítani. Természetesen nem követendő módszer, hogy minden nyolca­dikos egyenként kéretőzzön be a tetszése szerinti üzembe, de a példa is azt bizonyítja, hogy a gyerekek kíváncsiak. Ha kel­lő előkészítés után mennek el egy-egy gyárba, vagy más mun­kahelyre körülnézni, az üzemek is szívesen látják őket. Van pél­da arra is, hogy termelőszövet­kezet kezdeményezett kapcso­latot az iskolával, vagy éppen technika® szaikkörműködika gaz­daságban, mégis az iskola fel­adata elvinni a kíváncsiakat a munkahelyekre és nem is csak pályaválasztási céllal, hanem „csak” azért, hogy lássanak, ta­pasztaljanak, többet tudjanak.- bégyé ­Fotó: GOTTVALD KAROLY IHÁROSI

Next

/
Oldalképek
Tartalom