Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

6 ‘NÉPÚJSÁG 1983. január 25. Teremfoci Nagymányoké a BONY-kupa Kiéheztek a szurkolók a foci­ra . . . A bonyhádi városi torna- csarnok pénztárablakára nyu­godtan kifüggeszth'ették volna a Minden jegy elkelt táblát. A Bonyhádi MSC és a BONY—KS 'Cipőipari 'Szövetkezeit 'közös rendezésében második alkalom­mal sorra került BONY-kupa labdarúgó teremtorna mérkő­zéseit ugyanis telt ház előtt ját­szották. Akik 'belépőhöz jutot­tak, árok a részt vevő nyolc csa­pat rendkívül izgalmas, gólok­ban gazdag, heves iramú küz­delme jóvoltából nagyszerű sportélmény részeseivé váltak a hét végén. Már a szombati csoportmér­kőzéseiken is gyakran felcsat­tant a közönség tapsa. A két négyes csoport körmérikőzésein jobbára a papírforma érvénye­sült, de akadt egy találkozó, amely meglepetéssel szolgált. A kupavédő Nagymányok csa­pata 3-2-es győzelmet altatott a Szekszárdi Dózsa NB ll-es le­génysége ellen. Teszler Vendel edző önkritikát gyakorolt: „Ezt a meccset eltdktikáztuk I" A cso­portmérkőzések eredményéi: I. csoport: Naqymányok-Sz. Dó­zsa 3-2, TÁÉV-OVMSE 4-3, 'Nagymáimvolk DVMSE 3-1, Sz. Dózisa—TÁÉV 7-3, Nagymányok- TAÉV 9-8, Sz. Dózsa DVMSE 10-3. II, csoport: BMSC-Tevel 10-2, Bátaszék—B. Pannónia 5-5, Tevéi—Bátaszék 4-2, BIMSC —B. Pannónia 4-3, B. Pannónia —Tevel 3-2, BMSC-JBátaszék 9-1. A vasárnapi helyosztókon to­vább élesedett a küzdelem, s a szó szórós értelmében igazi kupahangulat 'uralkodott a tor­nacsarnokban. A 7.-8. helyért játszott mérkőrésen a Dombó­vári ViMSE 4-2-re nyert a Báta­szék ellen. Ezután a Tevel és a TÁÉV lépett a parkettra az 5.- 6. helyet eldöntendő. A teveliek győzték 4-3-ra. A bronzérmes helyért játszott Székszárdi Dó­zsa—B. Pannónia összecsapás az NB II-esek 5-1-es sikerét hoz­ta. Végül a döntő, mélyen re­meik 40 perc után a Niagymá- nyoki Brikett SE 3-2-re verte a házigazda Bonyhádi MSC csa­patát. Ezzel veretlenül nyerte a kupát a megyebajnokság őszi listavezetője. A torna legjobb kapusának Pólyák (Sz. Dózsa), a legtech­nikásabb mezőnyjátékosnak pe­dig Sebestyén (Bonyhádi MSC) bizonyult. A leg sportszerűbb csapat diját a Dombóvári- VMSE kapta, míg a gólkirályi címen a nagymányókii Bárdos és a Bonyhádi Zircher oszto­zott 9-9 találattal. A teremtorna kitűnően illesz­kedett a csapatok téli felkészü­lési program jóiba. Erőgyűjtés volt ez a javából. Nyílt túra A bonyhádi városi természet­barát-szövetség január 29-én szombaton nyúlt túrát rendez a Mecsekbe. Utazás Bonyhádról a 9 órakor induló, menetrend szerinti autóbusszal. Útvonal: Magyaregregy-Pécsvárad. A tóv mintegy 17 kilométer. A tú­ra utón Visszautazás 15 óra utóm szintén, a menetrend sze­rinti autóbuszjárattal. Részletes felvilágosítást Bencze Attila ad (Bonyhád, szakmunkásképző in­tézet). Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? Átnéztük a Tolnai Naplót, kiváncsiak voltunk arra, hogy mi­ről irt 1953 januárjában. Meglepő írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már többé-ke- vésbé feledésbe merültek. Hiába, a harminc év nagy idő, en­nek ellenére vannak a cikkekben olyan megállapítások, ész­revételek, melyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent írásokat. Ökölvívás Sztálinváros-Dunaföldvár 14-6. Dunaföldváron vasárnap dél­után a szakszervezeti székház nagytermében, a hiányos elő­készítés ellenére is hatalmas ér­deklődés mellett zajlott le a Dumaföldvári Spartakusz és a Sztálin vár ősi Vasas ökölvivó- mérkőzése. Mintegy 400 néző szorongott a 'kicsiny teremben és igen sokan kintrekedtek. Ez is azt bizonyítja, hogy Duna­földváron az ökölvívás milyen nagy népszerűségnek örvend. A mérkőzés előtt egy kis ün­nepség zajlott le, amelyen Ben­cze Béla, a helyi csapat edzője üdvözölte a vendégeket, majd Juhász István, a sportköri veze­tőség tagja üdvözölte a vendé­geket és emlékül egy szép Sza­badság-szobrot nyújtott át a vendégcsapat vezetőjének. A mérkőzés szép küzdelmeket eredményezett. Egyelőre azon­ban a sztáiinvárosiak biztos győzelmet arattak a találkozón, melynek lefolyásáról az aláb­biakban számolunk be. (Elöl- á'llók a sztáiinvárosiak): Verhát pontozással győz Csesznek II. ellen. Verhát győ­zelme vitathatatlan, 2:0. Nagy— Markovics. Nagy lerohanja el­lenfelét, aki feladja a kilátás­talan küzdelmet, 4:0. Zsámbo- ki—Sztaszer. Zsámbaki fölényes győzelme vitathatatlan. 6:0. Mészáros-Rapp II. Izgalmas, kiegyenlített küzdelemben győz a közönség fergeteges biztatá­sa közben Rapp II. 6:2. Horváth —Werner. Horváth biztosan nyer a fiatal dunaföldvári fiú ellen. 8:2. Leib'iiniger-Süveges. Süve­ges feladja jobb ellenfele ellen a küzdelmet. 10:2. Tucsek-Be- de. A nap legnagyobb megle­petése. Kiütéssel győz Bede. 10:4. Czibula—Rapp I. Biztos győ­zelmet arat Rapp I., bár a dél­előtti labdarúgó-mérkőzés miatt a fáradtság jelei mutatkoztak rajta. 10:6. Avar—Törő. Avar lerohanja el­lenfelét és az 1. percben egy halhoroggal kiüti. 12:6. Szokolai—Német. Szokőlai ki­ütéses győzelmével ér véget a mérkőzés. 14:6. Szokolai II.—Páncsics. A du- naföldváriak legjobbja ellen csak egy ideig állja a harcot Szokolai II., míg a mérkőzést feladja. 14:8. Rapp Imre ököivivócsapat került a területi döntőbe, mely Szekszárdon volt, A bátyám is ökölvívó volt, ö a dombóvári Darázsdival került össze, aki többszörös vasutas­válogatott is volt. Darázsdinak furcsa taktikája volt és ezzel győzte le a bátyámat is. A dön­tőben összekerültem Darázsdi­val. Velem is sokat szabályta­lankodott, és mindezek ellené­re engem léptettek le azon a cimen, hogy tenyerest ütöttem. — Igen, ott voltam azon az ökölvivó-mérkőzésen és emlék­szem rá, hogy eredményhirde­téskor a földhöz vágtad a bronzérmet.- Igen, így történt és utána eltiltottak egy évre az ökölví­vástól. Akkor már teljes ener­giával a labdarúgáshoz pártol­tam. Fogarassy Bandi volt az edzőm és egyszer felszólított, hogy álljak a kapuba, védjek — bajnoki mérkőzés volt ez —, mi­vel kapusunk, Szauter megsé­rült. Azelőtt soha nem álltam kapuban, fogalmam sem volt, hogy kell a labdát lógni. Ha jött egy erős lövés, nem mertem megfogni, ha lehetett inkább kifejeltem. Rövid idő alatt Fo­garassy Bandi segítségével megtanultam a védés alapele­meit és bentragadtam a kapu­ban. Még ifista voltam, de már a megyei ifjúsági válogatott mellett a megyei felnőtt váloga­tottban is helyet kaptam. A pak­siak felfigyellek rám és 1955 januárjában már Pakson vol­tam. Ott sokat segiiett - és még a későbbi években is — Zerza János, pedig akkor még egyikünk sem tudta, hogy ké­sőbb milyen kapcsolatba kerü­lünk: a lánya lett a feleségem. Kél évig és néhány hónapig voltam Pakson, 1957 júliusában Kaposvárra kerültem. Oda a véletlen vitt. Csikós Gyula volt okkor a Kinizsi vándoredzője és elvitt Pestre, ahol két hónapig voltam, de nem tudtak lakást adni. Kaposváron viszont kap­tam lakást, Így két évre kölcsön­adtak. Végül ott maradtam, sőt hat hónap után az NB II válo­gatott kapuvédője voltam. Ka­posvárról 1959 közepén az NB l-es Tatabánya hívott, ahol ak­kor Grosits Gyula védett. Tud­tam, nem lesz könnyű mellette szóhoz jutni, de olyan feltéte­leket biztosítottak, ami az ak­kori körülmények között egészen kiváló volt. Az öt év alatt hat alkalommal védtem a Tatabá­nya kapuját, de mind a hatszor a mezőny legjobbja voltam. Nem bántam meg, hogy ott vol­tam, mert Grositstól nagyon so­kat tanultam.- Igen, és akkor Grosits után Gelleit igazolták a tatabányai­ak.- Igen, csakhogy én a VIT-en Helsinkiben megsérültem, hóna­pokig pihennem kellett. Termé­szetes Ismét csak a kispad ju­tott számomra Gellei mögött. Éreztem, hogy megy a védés és arra vártam, hogy ezt bizonyítani is tudjam. Erre Pécsett nyílott alkalom, ahová 1964 novembe­rében érkeztem és azonnal az NB l-es csapat tagja lettem. Sorozatban 296 NB l-es mérkő­zésen védtem a Pécs kapuját. Közben, 1965 februárjában a Budapesti Vasasnál kölcsönjá- tékosként több mint egyhónapos túrán vettem részt Dél-Ameri- kában. 1973-ban elbúcsúztattak a pécsiek, miután elhatároztam, hogy abbahagyom az aktív lab­darúgást. Nem így történt, mert 1976-ban megkerestek a kaposváriak, amikor kapusuk, Hegedűs megsérült és kértek, segítsem ki őket. Hat mérkőzé­sen védtem ismét az NB l-ben és ami külön öröm volt szá­momra, hozzásegítettem a ka­posváriakat, hogy az NB l-es mezőny tagjai legyenek tovább­ra is. Az utolsó bajnoki mér­kőzésem Budapesten volt a Bp. Honvéd ellen. Igaz, 1-0-ra ki­kaptunk, de az újságok azt ír­ták, én voltam a mezőny leg­jobbja. Negyvenévesen búcsúz­tam az aktív játéktól, bár még ma is kijárok a sportpályára, a Pécsi Dózsa öregfiúk néven sze­replő csapatnak védem a ka­puját. — És edzősködésre nem gon­dolt?- Megfordult a fejemben, esetleg egy kis csapathoz el­megyek itt Pécsett. Egy korszak lezárult, 1975 óta a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál dolgozom, mint energetikus. Jó munkahelyem van, becsülnek, szeretnek. Talán úgy is mond­hatom, ma is sokan vannak, akik emlékeznek azokra az évekre, amikor oly jó NB l-es együttes volt Pécsett, amikor mindig telt lelátó előtt játszot­tunk.- És milyen a kapcsolata a Tolna megyeiekkel? — A lehető legjobb. Gyakran ' járok Paksta és Dunaföldvárra is. Nagy öröm találkozni azok­kal, akikkel valaha együtt ját­szottam, sőt együtt bunyóztam.- NY­Rapp Imre ökölvívóként kezdte Furcsa sportkarrier, ökölvívó­ként kezdte és mint NB l-es ka­pus fejezte be sportpályafutá­sát. Tolna megyéből, Dunalöld- várról indult el. Mikor most megmutattuk neki a 30 éve megjelent újságcikket, melyben ő még mint ökölvívó szerepelt, elmosolyodott és már mondta is a történetet. — 1953 tavaszán még ökölví­vó voltam, bár időnként már járogattam labdarúgó-mérkőzé­sekre, mezőnyjátékosként szere­peltem néhányszor. Jól emlék­szem erre a Sztálinváros elleni ökölvívó-mérkőzésre és a foly­tatásra is. A folytatás az volt, hogy a környéken legyőztünk mindenkit és a dunaföldvári Kosárlabda NB I í Tenisz Fontos és biztos győzelem Évadzáró értekezlet Harsányi (a labdával) a hétvégi kettős fordulóban 56 pontjával a Dózsa legeredményesebb játékosa volt Szekszárdi Dózsa- Közgazda- sági Egyetem 83-64 (44-27). Székszárdi Dózsa: Harsányi (30), Pékk (-), Varga (12), Pár­tos (2) Rátvay (23). Csere: Sza­bó É. (12), Tamás (4), Szabó T. (-). Edző: Ventetics István és Murvai Árpád. Az egyetemisták szerezték meg a vezetést, a dó- zsásoknak csak a 3. percben si­került előiször a gyűrűibe talál­ni. Akkor azonban Varga és Rátvay'kiharcolt büntetőivel egy perc alatt 5-2-es vezetés birto- Iká-ba jutottak. Kiegyenlített já­ték folyt, a pályaválasztók a szekszárdiak felállt zónája el­len távolról biztosan dőkta’k. A lila-fehérek támadásait Viszont csak sorozatos szabálytalansá­gok árán tudták megakadá­lyozni, így a 12. percben már összegyűjtötték nyolcadik sze­mélyi hibájukat, miközben az eredmény 19-19-re alakult. iNégy percen keresztül váltakoz­va esték a kosarak (16. perc: 25-25), de ezzel mintha az egye­temisták el is lőtték volna pus­kaporukat. A szekszárdiak Pár­tos megfontolt, nagyszerű irá­nyításával, Harsányli, Rátvay és Varga dobópárbajával a 19. percben 17 pontos vezetést sze­reztek: 42-25. A mérkőzés sorsa ezzel tulajdonképpen él is dőlt. A második félidő újra ki- egyenlitettebb játékot hozott. A megnyugtató előny birtoká­ban Vertetics edző játéklehető­séget biztosított a fiataloknak 'is, akik igyekeztek az előnyt megőrizni (5. perc 54-36, 10. iperc 62-46). Ebben az időszak­iban - elsősorban Szabó É. és Pártos jóvoltából — a mindkét palánk alatti lepattanó labdák megszerzésében jeleskedett a Dózsa együttese. A 11. percben Varga kipontozódott, s ez rövid zavart okozott, a fővárosiak 62-54-re felzárkóztak. A hajrá­iban a bátran harcoló és na­gyon biztosan dobó Harsányi újablb tíz pontjával sikerült nö­velni előnyét a Szekszárdinak, is végül ilyen különbséggel is teljesen megérdemelten nyerni ezt a rendkívül fontos méfkő- zést.' A dózsásoik egyenletes, jó tel­jesítményt nyújtottak ezen a ta­lálkozón. Külön dicséret illeti Pártost megfontolt Irányitása­iért, Szalbó Évát harcosságáért és Harsa nyit ragyogó dobótel­jesítményéért. Ifjúsági mérkőzés: Jzekszár- di Dózsa-Közgazdasági Egye­tem 65-62 (32-40). Szekszárd: Szegedi (2), Pékík (13), Szabó T. (7), Tamás (1), Rátvay (31). Csere: Müller (9), Knorr (2), Belvaracz (2). Két azonos ké­pességű csapat kiegyenlített küzdelméből 33 perces hazai vezetés után, végül a végihaj­rában jábbam és rutinosabban játszó együttes került ki győz­tesen. A bajnokság állása: 11.IKSC 13 8 1544-1503 34 12. OSC 9 12 1354-1445 30 13. Ganz-M. 8 VI3 1427-1554 29 14. ZTE 8 13 1303-1471 29 15. MAFC 7 14 1251-1383 28 16. Szeksz. 7 14 1458-1583 28 17. Veszpr. 5 16 1186-1567 28 18. Nyiregyh . 5 16 1258-1599 26 19. Közg. E. 2 19 1267-1898 23 20. Sopron 1 20 1105-1647 22 NB II. . Bonyhádi MSC-Szombathelyi Haladás 108-38 (41-16). Bony­hád, 150 néző. B'MSC: Jonko- vics (—), Hágerj (12), Vanya (27), Tóth (30), Kishont! (10). Csere: Oroszki (14), Eszterbauer (4), Pókaí (11), Biszalk (—). A kezdeti bizonytalankodás után (8. perc - 12-10) lendületbe jött a csapat, Vanya és Hágen sorozatban ériek el kosaraikat. A 18. perében az eredmény 37-12. Kissé visszafogottabb két perc kővétkezett, így a fél­idő végén az eredmény 41-16 lett. A második félidő első 10 perce kényéllmes játszadozás, az eredmény 56-29. Innen kezd­ve ellenálibatafldnul játszottak a lányok, miközben Ábrahám edző minden cserejátékosát szerepeltette. A 18. percben 92-35. A cél most már a 100 pont volt, amit Oroszki a 19. percben dobott kosarával ért el a csa'pat. További három dup­la kosár és egy büntető után alakult ki a végeredmény. Jók: Oroszki, Tóth. Megtartotta a Magyar Te­nisz Szövetség az évadzáró ér­tekezletét Budapesten a Sport- csarnokban, a megyei-városi szövetségi és szakosztályveze­tők, edzők részére. Megyénket Sitkéi Zoltán, a megyei szövet­ség elnöke képviselte. Gulyás István megnyitója után Zentai Ferenc főtitkár adott részletes elemzést az elmúlt év munká­járól. A megyét érintő bejelen­tések: A korábbi híresztelések elle­nére nem szüntetik meg az OB lll-at. Az országos előírások a területi bajnokságok beindulá­sáig lesznek érvényben (ahol az OB lll-ba Való eljutás dől el). A megyei bajnokságokat a he­lyi adottságoknak, szervezettsé­gi állapotnak megfelelően kell .megrendezni. Alsó szinten is lehetőséget kell biztosítani a ko rasztá I yos ve rse n yezt etésre. Megyénk (Paks) először ezúttal kapott országos pontszerző ver­senylehetőséget. Ezek után kerültek átadásra az országos bajnákság érmei, Így a Szekszárdi Kórház csapa­tának ezüstérme is. Mint a me­gyei képviselő elmondotta: meg­tisztelő érzés volt átvenni a csa­pat nevében az érmeket, ame­lyek megyénk eddigi legszebb temiszeredményénék szimbólu­mai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom