Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22. rtÉPÜJSÁG 7 ÖrUIUnk, félünk, reménykedünk Még ne mondjuk, hogy olcsó volt a tél iHoil van az a kutya, ame­lyik megeszi a tetet? A köz­mondás szerint nincs, mi még­is reménykedünk, hogy akad ebből a fajtából. Ha nem, hát nem, remény­kedni akkor is szabad. ■Egyelőre az igazi télnek se híre, se hamva. A leghidegebb napók is elmaradtak legalább négy-öt fokkal - mínusz fok értendő — a sok évtizedes át­lagtól, a legmelegebb napok- kon meg tíz fókka'l Is melegebb volt a jó öreg Celsius szerint, mint az átlag és mint az ter­mészetes lett volna. Ez van. Mi 'tagadás, örülünk néki, mert kevesebb a saját költség és kevesebb a népgaz­daság kiadása is. És valahol a kettő óhatatlanull találkozik. Latyak, meg sár az van, a kelleténél messze több, bosszú­ság is nem kevés, de bosszan­kodni még mindig olcsóbb, mint vacogni. Ebben maradha­tunk. Ebben maradhatunk, leg­alábbis egyelőre, mert amikor ezéket a sorokat írom, a hét legelső napja van, amikarra megjelennek, majdnem a leg­utolsó. Ha aikkarra nem lesz igaz, amit most kopog az írói gép, ne a szerzőt szidják, ha­nem áldják vagy marasztalják el a természetet. A KPM ÖRÜL A tél, ami a közlekedést il­leti, a legnagyóbb gondot a közúti igazgatóság dollqozóiinak okozza. Igyekeznék is fölkészül­ni rá minden évben. Ez megtör­tént mostanság is. Eleddig nem volt rá szükség, de emiatt Bak- say Ervin igazgató egyáltalán nem bánatos. — A hófogók kint vannak. Be­tároltuk az átlagos télnék meg­felelő sómennyiséget. Ahová kellett, kiszállítottuk a homokot és a salakot, ha csúszóssá vál­nak az utak, lehet szórni.- Ki kellett-s már egyálta­lán von ülni ók? — Síkossá gelíiárí'tós céljá­ból eddig háromszor sóztunk a megyében. Mintegy húsz tonna sót szórtunk ki. Ez az éves kész­letnek még a tíz százalékát sem éri el. A nagyobb megtakarítást idén azzal érték el, hogy ke­vesebbet futottak gépkocsija­ik, tehát kevesebb üzemanyag fogyott és az autók elhasználó- dósa sem volt olyan mértékű, mint egy kemény télen. Elmondta még azt is Baksay Ervin, hogy ami pénz az idén megmarad - ha megmarad, vagyis, ha botrányossá nem vá­lik az időjárás a későbbiekben -, az átcsoportosítható, mégpe­dig útjavításra. De ugyanakkor arra is meg­kért az igazgató, írjam meg, hogy ez nem nagy összeg, nem rúg milliókra, hiszen a megne­hezedett gazdasági körülmé­nyek erősen behatárolnak min­den területet, így az útjavítást is. (Ezt már én teszem hozzá: olvasván a fentieket, minden számlabenyújtás felesleges.) AZÉRT A KERESKEDELEM SE PANASZKODIK Már csak azért sem, mert min­den kereskedőben egyszerre két ember lakozik. Egyszer el­ad, egyszer meg vásárol. Ha elad, szeretne miinél többet, hi­szen ebből haszna van, ha vá­sáról, szeretne minél keveseb­bet, hiszen ebből haszna van. Lényegében erre a megálla­podásra jutottunk Horváth Já­nossal, a Népbolt kereskedelmi ig a zgatólbel yett esével beszé I ­getésünk során. — Megérezték az enyhe te­let. Különösen a női télSfca'bá- íakbál és a női csizmákból fo­gyott kevesebb, mint más ke­ményebb teleken. De egyáltalán a lábbelikből. Itt érdekesen fogalmazott Horváth János: - Az enyhe, száraz idő nem kényszerítette rá az embereket, hogy észre­vegyék, elvékonyodott a cipő- talpuk, vagy éppen valahol egy csipetnyi lyulk keletkezett a láb­belin. Egyszóval megérezte, érzi az enyhe telet a Népbolt. De úgy is érzi, erről se hallgatott az igazgatóhelyettes, hogy keve­sebb tüzelőanyag fogyott, mint akár a múlt év hasonló idő­szakában. — A házhoz szállítást aka­dálytalanul meg tudtuk oldani. Ez jól jött a vásárlónak, de jól jött a vállalatnak is. Gyorsab­ban, olcsóbban tudtunk szállí­tani és enyhültek a raktározási gondjaink is. Téli utcakép 1983. január 18-án KEDVEZ AZ IDŐJÁRÁS A VOLÁNNAK Kirakták a hófogókat, de eleddig nem volt rájuk szükség SZÉPEN TELELNEK A NÖVÉNYEK A címben állítottak nem szo­rulnak bizonyításra, ebben meg­állapodhattunk Tóth Tiihairmiér- ral, a megyei tanács főkertészé­vel, aiki azonban mondott né­hány érdékes dolgot arról, mennyivel Olcsóbb az idei tél. mint a tavalyi völt. — Mimiden munkát idejében el tudtak végezni a mezőgaz­dasági üzemek. A vesszők a szőlőben is, a gyümölcsösökben is jól beértek. Eddig fagykár sehol sem volt. De aztán szóba kerül az is, hogy az öröm mellett aggódunk Is, hiszen a rügyek duzzadnak, egy erős fagy tudna ártani. Meg a kártevők is könnyen át­tételnek ilyen időben, tehát a tavaszi védekezésre nagyon oda kell figyelni. Azt mondja Tóth Tihamér, hogy a tavaszi növényvédelem Pech József, a 11-es Volán igazgatóhelyettese is örül az idő'já rásnak. — Eddig enyhe volt a telünk, most már hosszú se lesz. öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy az időjárás miatt sem késés, sem járatkiesés nem volt eddig. Ta­valy azonban igen. Mondanom se kell, hogy az idei helyzet az utazóközönségnek is jó volt, ne­künk is. Ami az üzemamyag- fogyasztást illeti, az nem a té­li, hanem az őszi időjárásnak megfelelő. Ami az egyéb energia-fel­használást illeti, a magánház- ta dósokban barm incszá zaléko s megtakarítással lehet számol­ni, ez a Volánra, mint vállalat­ra is körülbelül érvényes. — Az árufuvarozásnak is jól jött ez az időjárás. Folyamato­san tudtunk szállítani terepre is. Megint csak azt mondha­tom, ez nekünk is jó a szállítta- tó'knak is. Orbán György szerint, aki a városgazdálkodási vállalat igaz­gatója lévén ugyancsak érde­kelt az időjárás alakulásában; — Az ideit össze sem lehet ha­sonlítani az igazi téllel. Nekünk két területen van nagy szere­pünk. Az egyik a síkosságelhá- rítás. Ez 1981. óktáber elsejé­től decemiber 31-ig 170 ezer fo­rintba került Szekszárdon. Az idei; pontosabban a múlt év hasonló időszakában csak nyolcvanezer forintba. Másik nagy területünk a távfűtés. 1981. október 15-től december 31-ig az átlaghőmérséklet 0,45 Celsius-fök volt a mostani ösz- szehasonlíitási időszakban plusz 6,8 fők. Ez önmagáért beszél. A fűtőanyag-felhasználásba n ötszázalékos megtakarítást tud­tunk elérni. * Fejezzük be azzal, amivel el­kezdtük: A kutya még nem et­te meg a telet, de reméljük, az idén, rendhagyó módon, megeszi. Mindenesetre kemény telünk még lehet, hosszú már nem. A távprognózis is enyhe időt, ja- nuára és februárra a mostani­hoz hasonlót, márciusra pedig tavaszit ígér. Úgy legyen. LETENYEI GYÖRGY Vörös kakas a gyár fölött A „fiúk” semmi esetre sem akarják bevallani, hogy már ők is mondták mérgükben: „Égne le az egész kóceráj”. Azt nem mondják, hogy soha sem vol­tak mérgesek a gyárra, de tu­lajdonképpen jó viszonyban vannak egymással, mármint a gyár és ők. Általában azt szok­tuk szidni, akit vagy amit sze­retünk, vagy legalábbs vonzó­dunk hozzá. Ezért számomra nem lenne meglepetés, hogy a Fővárosi Óra-Ékszenipani Válla­lat szekszárdi gyáregységének dolgozói időnként elragadtat­ják magukat, s aztán szidják a gyárat. Higgyünk a lakatosoknak. Már csak azért lis, mert a múlt héten bebizonyították: nincse­nek haragban az üzemmel. 1983. január 13-án este hat órakor felszált a „vörös kakas" a tmk-műhely tetőszerkezetére. Most litt állunk a kiégett fú­rógép mellett, a megszenese- dett brigádnaplót nézegetjük. meg hallgatjuk a panaszokat, hogy odalett az újítás; auto- matikát szerkesztettek a gailván- üzem részére. Ezzel együtt ter­mészetesen ezernyi szerszám — kis céleszközök, amelyeket a la­katosok, villanyszerelők maguk­nak készítettek — vált a tűz martalékává. A lélekjelenlét — Megnyertük volna a futó­bajnokságot, még így bakancs­ban is — mondja Sinkó András ügyeletes villanyszerelő—, ami­kor megtudtuk és megláttuk, hogy ég a műhely. Vörösen liz- zott a tető... — Rögtön arra gondoltunk, hogy bent a műhelyben van két kanna mosóbenzin, arrébb pe­dig olt van a hegesztőberen­dezés, az oxigén és a gázpa­lack, a másik épületben pedig a gáztöltő, az is tele gázzal — mondja Tóth László lakatos. — A kulcs nálunk volt. Azon­nal rohantunk be, hogyha le­Sinkó András villanyszerelő Tóth László lakatos hetséges, a robbanástól meg­mentsük az épületet. Ott állunk a „tűzfészektől” pár méterre, innét vitték ki a mosóbenzint. A kérdésem szokványos, de a válasz nem: — Nem féltek a balesettől? — Nem volt arra idő, hogy tanácskozzunk, mit és hogyan kell csinálni. Adva volt a hely­zet, ml cselekedtünk — mond­ják. Ezzel a további kérdezőskö- désnek elejét is vennénk, de azért az embernek egy-két gon­dolata támad az előbbi mon­dat hallatán. Gyorsan és haté­konyan csak az tud cselekedni, aki kicsit is szívén viseli a gyár, vagy annak a kis műhelynek a sorsát, ahonnét a „kenyerét” viszi haza. Nem szó szerint ér­tendő, de a boríték, amiben a kenyérrevaló van, mégiscsak itt teremtődik meg. A további mor- fondírozásra nincs is szükség, aki érzi, az tudja, miről van szó, aki nem, attól meg éghet a fél város. Sinkó András a villanyszere­lő-műhelyt mutatja. Illetve mu­tatná, de nincs mit, elégett minden. — Sokkal rosszabb így — mondja Tóth László — nincs helyünk, pedig jó kis műhely volt ez. A bánatoskodásnak megint csak nincs helye. Leégett — helyre kell állítani. Jövünk, főnök, segíteni Az ligazgató, Zátonyi Zoltán mondja: — Sokszor elkeseredtem az utóbbi időben. Beszélünk a tu­lajdonosi tudatról, meg a gyár­hoz való kötődésről, s nagyon nehéz megfogni a dolgot. Olyan mindennapi dolgok van­nak. Azt veszi észre az ember, hogy szinte csak dolgozunk, ha­zamegyünk, ha tele a boríték, akkor minden rendben, ha nem, akkor meg mérgelődünk. Erre föl a csütörtöki tűzeset kapcsán fordult a helyzet: pénteken reg­gel jöttek az emberek, hogy hát akkor segítünk, mit kell csinál­ni, álljunk neki, javítsuk 'ki a hibát. A bajban látszik meg igazán, hogy ki kicsoda. Na­gyon örültem ennek. Mégiscsak van tulajdonostudat! — Három perc alatt érkez­tünk ki a tűzhöz. Addigra min­dent élíintéztek az ottaniak. A kapu nyitva volt, az út szabad­dá téve, egy régi, használaton kívüli ajtó nyitva, s sZinte meg­szervezték pár perc alatt a ha'- tékony tűzoltás feltételeit. En­nek is köszönhetjük, hogy nem terjedt tovább, másik üzemrész­re a tűz. Az Óra-Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyárában azon a csütörtökön a lakatosműhely égett ki. Két huszonegy méteres vasvá­zas épületszerkezet deszka­mennyezete égett, s onnét ter­jedt el a műhelyben a tűz. Az épület másik végében robba­násveszélyes anyagok voltak, a gyors helyzetfelismerés komoly károktól mentette meg a gyárat. A tűz okáról korai lenne nyi­latkozni, a vizsgálat még fart. A lélekjelenlét pedig nem ké­pezi a „vizsgálat tárgyát”, az van vagy nincs. Ebben az eset­ben volt! H. J. — G. K. A brigádnapló megmaradt Fényjáték a volt műhelyben több vegyszert kíváin és az idén fokozott jelentősége lesz a ta­vaszi lemosó permetezésnek. A VÁROSGAZDÁLKODÁS SZERINT EZ NEM TÉL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom