Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22. NÉPÚJSÁG 3 A közös cél érdekében Meggyőződés nélkül semmit sem lehet csinálni A gazdaságii életben, de min­den munkahely keretében is léteznek érdekkülönbségek. Ezek egyeztetésére, a legcélsze­rűbb, leggazdaságosabb és'leg­igazságosabb megoldás meg­keresésére megvan a megfelelő gazdasági és politilkaii fórum­rendszer. Ezen belül lehetnek - és vannak is - véleménykü­lönbségek. Részi-gazságok, ame­lyek módosíthatják a nagy egé­szet is, és olyan igazságok is léteznek, amelyék nem zárják ki más embereik más nézőpont­ból származó igazságait. Mégis dönteni kell termelé­si, emberi, napi és hosszabb távra szóló kérdésekben egya­ránt. Itt ismét újabb emberi tényezők lépnek be a képbe. Ebből a szempontból is érde­mes meg Vizsgálni két kulcsem­ber helyzetét, szerepét és ket­tejük sokrétű munkakapcsola­tát. Nagyon sóik múlik, vagy múlhat például egy gazdasági vezető és egy pá-rtti tikár kap­csolatán. Hogyan képesek - esetleg nem képesék - együtt­működni, egymás munkáját tisztelni és segíteni, ugyanak­kor saját egyéniségüket, véle­ményüket képviselni, keresztül­vinni, vagy éppen kiharcolni a szerintük egyedüli helyes dön­tést. Az MMG AM szekszárdi gyá­rának igazgatója, Horváth End­re és Szabó József, a gyári pártvezetőség titkára, a beszél­getőpartnerünk abban, hogy ennék a bonyolult kérdésnek megkíséreljünk a mélyére vi­lágítani. A téma szempontjából is jel­lemző eset. Először a pártveze­tőség titkárával sikerül telefo­non kapcsolatot teremteni, az igazgató éppen Budapesten volt értekezleten. Csak néhány szóban beszéltünk a témáról, maijd az időpont egyeztetése nélkül újabb telefonban álla­podtunk meg. A titkárnő bölcs javaslatára az igazgatót más­nap m'ég nyolc óra előtt hív­tam telefonon, de nem volt szükség magyarázatra, már tudta, miről van szó. A párttit­kár tájékoztatta, pedig aznap reggel ő utazott Budapestre tenvegyeztető tárgyalásra. így adódott viszont az a helyzet, hogy külön-külön beszélgettünk azonos témakörökről. A legér­dekesebb az volt, hogy bizo­nyos kérdésékre szinte szó sze­rint azonos válaszokat adtak, vaqv uqvanazt a véleményt fej­tették kii más szavaikkal. Szabó József csak rövid ide« je titkára a gyári pártvezető- s-é-gmék, elődje nemrégiben egészségügyi ökoikból lemon­dott. így jelen partneri viszo­nyúik nem régi, de a páritveze- tő és a gazdasági vezető kap­csolata közöttük nem új, ameny- nViben Szfaibó József 1972 óta alapszervezeti pánit i-tkár, s a qvári pántvezetőség megalaku­lása óta annak tagija. Hogy milyenek a kapcsolat- tartás szervezeti formái, arról nyilvánvaló, hogy ugyanazt mondták. Rendszeresen ül ösz- sze az üzemi négyszög, ahol találkoznak. A pártvezetőség hallétenként tart ülést. A titkár és az igazgató kapcsolata szin­te napi, hiszen mindennap vol­na mit megbeszélni. Azért osá'k volna, mert gyakran kell Bu­dapestre utazni valamelyikük­nek. Érdekessége a műszergyári helyzetnek, hogy az előző párt- vezetőségi titkár, a mostani és az igazgató kezdettől egy alap­szervezethez tartoztak, ahhoz, ahol Szabó József volt a titkár. Az igazgató vagy a két fő­mérnök közüli valamelyik min­den pártvezetőségii ülésen jelen van, ugyanígy az szb és a KISZ-szervezet titkára. — Miért van erre szükség, il­letve ennék a megoldásnak mik az élőnyei? Horváth Endre igazgató: — Célszerű ott lenni, ha csak te­hetem, részt is veszék az ülé­sen. Jó az, ha a gazdasági kérdésekről első kézből értesül a pá'rtvezetőség, és mindjárt választ is kaphatnak a kérdé­seikre, azonnal reagálni tud­nak a problémáikra. Az is igaz, hogy gyakran vannak gazdasági témák, hiszen mi lenne a ter­melésnél fontosabb számunk­ra? Fél kell készülni a témá­ból már jó előre, nem érhetik az embert meglepetésék a ké­sőbbiekben sem... Eddig az volt a gyakorlat, hogy a gaz­dasági vezetés a beszámolóit írásban készítette el. A vitában gyakran olyan új szempontok vetődnék fel, aimelyék elkerül­ték volna a gazdasági vezetés figyelmét. Ha véleménykülönb­ség van, az is osak használ kö­zös ügyünknék, mert így kristá­lyosodik ki a tegihélyesebb meg­oldás. Egy vezető mindig fi­gyeljen oda az ellenvélemé­nyekre, a vitáikat pedig vál­lalni kell. Szabó József, a pártvezető­ség titkára: Célszerűinek lát­szik ezután is meghívni a gaz­dasági vezetést a páintvezető- ség üléseire, témától függően, így egyenesebb az információ- áramlás, nem kell utána tájé­koztatással tölteni az időt. Nin­csenek titkaink, a problémákat nyíltan próbáljuk rendezni. Ami a mi gondunk, az a gazdaság- vezetésé is, és megfordítva is igaz. Már csak a korrektség miatt is érdemes így rendezni a pártvezetőség-i üléseket. A másik kérdéskör, hogy nem zavaró-e úgy véleményt mondám, hogy a partner más vonatkozásban főnőik vagy be­osztott. A válaszok a leghatározot­tabban tagadták ennek jelen­tőségét. A magyarázat szerint nem szabad összetéveszteni a dolgokat. A maga posztján, mindegyikük vezető, a céljuk közös, a pártszerű és elvszerű formákat nemcsak kötelező be­tartani, hanem megint csak kö­zös érdekük is. Végül is néze­tek különbözőségéről lehet csak szó, egy közös cél jobb megvalósítása érdekében, nem pedig személyes nézeteltérésről. Horváth Endre igazgató: — A vállalat ösztöndíjasa vol­tam, 1971-ben lettem az l-es szereibe üzemvezetője, 1975- ben termelési osztályvezető. Egy év múlva termelési főmér­nök, 1978-1bán pedig igazgató. Ebből következik, hogy a ré­giek közül mindenkit név sze­rint ismerők, engem is ismer­nek, így sokkal könnyebb dol­gozni. Az még nem fordult elő - nem is tudom elképzelni -, hogy megsértődjek, ha vala­kinek más a véleménye. Ha nem figyelnék oda a páirtvezetőség vagy az szb véleményére, ma­gam alatt vágnám a fát. Nagyon nehéz idők járnak most az iparban dolgozókra, a megbecsülésünk is mélyponton van, nem is lehetne másként dolgozni, csak együtt. Vannak bizonyos kérdések, például a központi gazdasági programok, amiken lehet ugyan vitatkoz­ni, de nem érdemes, mert úgy­is végre kell hajtani. Nincs ér­telme azt keresni, miért nem lehet megvalósítani, annál in­kább annak, hogy a végrehaj­tás módját együtt megkeres­sük. Szabó József, a pártvezetőség titkára: — Alapító tagja vagyok a mű­szergyárnak, az igazgató közü­lünk való volt, nem volt még arra példa, hogy személyeske­désre került sor. Egyidősek is vagyunk, együtt nőttünk fel a gyárral. Meggyőződés nélkül semmit sem lehet csinálni, ha a pártvezetőség meg van győ­ződve valamiről, azt végig is visszük. Most például el fog­juk érni, hogy az alapszervezeti párttitkórunkat meghívják az osztályvezetői értekezletekre, azokra, ahól a feladóitokat oszt­ják ki. Azért van erre szükség, mert így idejében ismerjük, mit kell csinálni, nem fordulhat elő, hogy nem tudunk valamiről. Mondok egy példát: látja az alapszervezeti pá'rttltiká'r, hogy sír egy asszony, mert szerinte, nem kapták meg a megígért célprémiumot. Néha előfordul, hogy nem is tudjuk miiről van szó. ilyen kérdéseket utólag tisztázni már nagyon nehéz, előre kellett volna ismerni az adott munka elvégzésének a feltételeit. Eddig egy kicsit úgy volt, hogy nem vettünk eléggé részt a feladatok kidolgozásá­ban, talán azért, mert azt hit­tük, hegy ha benne lettünk vol­na, akkor elvész a kritika joga. Biztos, hogy nagyabb a fele­lősségünk, ha a kidolgozásban is részt veszünk, de a jelen gazdasági helyzetben ezt is vállalni kell. Azzal a helyzet­tel kél! a legjobban politizál­nunk ami van. Ez pedig meg­követeli, hogy a kommunisták még többet vállaljanak, és ez nem jelenti azt, hogy a párt­szervezeték vagy a pártvezető­ség feladta a kritika jogát. Furcsa időszakiban vagyunk, va­lahogy felgyorsult minden, az a véleményem, hogy az emberi személyi kérdésekben nem hu­manista halogatni a problémát, ott megfontolt, de gyors dön­tésekre van szükség, nem lehet az időt húzni. Gazdasági kér­déseikben pedig egyszerűen nincs idő arra, hogy sokat vi- tatkozgassunlk. Fiatal itt a gyár­ban a vezetőgárda, néha ta­lán jobbak lennének a tapasz­talt „vén rókák", de elfárad­tak. Ennek ellenére amiben csak lehet, alkarunk rájuk tá­maszkodni, a tapasztalataikból tanulni. Meddig érdemes elmenni a vitában? Ki engedjen? Horváth Endre: — Aki nem tud kompro-misz- szu'mot kötni, rugalmasan visz- szavonulni, vagy elismerni, hogy tévedett, rosszul ítélte meg a helyzetet, vagy netán korábbi véleménye fenntartása mellett is dolgozni azért a döntésért, ami a demokratikus fórumokon született, az bármilyen poszton áll is, rossz vezető. Személyes hiúság senkit sem vezethet, csak közösségi cél érdekében van értelme dolgozni. Szabó József: — Annak kell engednie, aki­nek gyengébbek az érvei. Az elvszerű viták után viszont a téma ie van zárva, nem sza­bad „dédelgetni” a sérelme­ket, nincs utánanyúlás vagy vissza lövés, ilyen gond egyéb­ként semmilyen szinten nem menüit még fél. A gazdasági vezetésnek számolni kell dön­tései politilkaii következményei­vé!, s a politikai döntések gaz­dasági következményeit is fi­gyelembe kéíl venni. Ha vi­szont döntöttünk, akkor a vég­rehajtódban egységre van szük­ség. Azt hiszem, a pártmunká­ban az eddiginél kevesebb pa­pírra, több személyes megbe­szélésre van szükség — nem közöttünk, hanem alapszerve- zeti szinten - és jóbb, opera­tívabb határozataikra. IHÁROSI IBOLYA Több a gabonatároló tér A beruházói gyakorlat és a legalább egy-lkét évre valóelő- retervezés segíti a Gabona- tröszt vállalatait abban, hogy a tárolóépítési programokat az eredeti határidőre valósítsák meg. Késedelmes munkájuk nem akad, sőt, esetenként még túl is teljesítik az előirányza­tokat. A vállalatok a fejlesztési eszközökkel, javakkal körülte­kintően bánnak, ennek is kö­szönhető, hogy a tervezett ösz- szegékből a vártnál nagyobb fejlesztéseket valósítsanak meg. Az elmúlt évben az előirány­zottnál több minit 11 ezer ton­nával nagyobb befogadóképes­ségű gabonasilókat emeltek a rendelkezésre álló összegek­ből. A hazai gabonái porban fon­tos a létesítmények bővítése, a mezőgazdasági termelők ugyan­is évről évre növelik hozamai­kat. A vállalatok egyfelől az állami célcsoportos beruházá­sokra járó összegekkel gazdál­kodhatnak. 1982-ben 89 ezer tonnás fejlesztést terveztek a rendelkezésre álló központi forrásból, ezzel szemben végül is 100 600 tonna gabonatároló teret eméltek. HÉTRE hírről HÉTRŐL HÍRRE A hír az újságírás alapműfaja, tulajdonkép­pen valamennyi többi ebből táplálkozik. Szo­rosan vett értelemben rövid, pár soros ismer­tetése valamely eseménynek, esetleg puszta ténynek is, melyről az újságíró úgy véli, hogy az közérdeklődésre tarthat számot. Az újság­író természetesen tévedhet, de reméljük, hogy ezt viszonylag ritkán teszi meg. Kollégáink ugyan ismerik, de az olvasók tán kevésbé a Hír lényegét megvilágító sajtóanekdotát, me­lyet hadd elevenítsünk fel. Eszerint az egysze­ri szerkesztő így okította volna az egyszeri új­ságíró-gyakornokot, akkori nevén volontőrt: „Az nem hír, hogy a kutya megharapta a pos­tást, mert ez sűrűn előfordulhat. Igazi hírként csak akkor írható le, ha a postás harapta meg kutyát!” Amivel persze már akkor se akarták a lapok érdemes terjesztőit, a postásokat bán­tani. fordítsuk azonban komolyra a szót! Heti híreink Hírrovatunk az elmúlt hét hat számában meglehetősen gazdag volt. 'Foglalkoztunk a környezetvédelemmel, öregek napközijével, klubélettel, színi előadásokkal, szőlőmetszési bemutatóvá!, továbbképzésekkel, szakszerveze­ti és más testületek üléseivel, a Hazafias Nép­front tevékenységével, cigánybállal, fotókiállí­tással, növényvédelemmel, idegenforgalommal, horgászati továbbképzéssel, amatőrfilmesek szemléjével, de olyan termelési eseményekkel is, mint gépkocsi-üléshuzatok gyártása, vagy fürdőszobafüggönyöké. Mindkét utóbbi soka­kat hidegen hagyhat, de a gépkocsi-tulajdo­nosokat aligha, vagy azokat, akik éppen für- dő'szobafüggönyt keresnek. Ugyancsak a hír­rovatból volt megtudható, hogy megyénkben 53 ezár olyan jármű van, amelyek csak jogo­sítvány birtőkában vezethetők. A szekszárdi vas- és mangántalanító próbaüzeme pedig egész bizonyos, hogy a megyeszékhely vala­mennyi lakóját érdekelte, érintette. rő, olykor fényképekkel is dokumentált témánk például a faddi nevelőotthon felújítása, mely a legenyhébben szólva is elhúzódó tevékeny­ség, és bár elmúlt szombati számunkban két fényképpel dokumentáltuk, hogy végre törté­nik valami, elkapkodottnak semmiképpen se le­het minősíteni az ottani munkát. 1981-ben kezdték ... Sok ezer nap A munka az emberi életet teljessé, valóban emberivé formáló tevékenység, de azt azért bajos lenne elmondani, hogy önmagában hordja jutalmát. Jól ismerve — és éppen ezért percig se vitatva — a munka okozta örömöt, a teljesítmény elismerésével se szabad fukarkod­ni. Ha vaiáfci élete munkahelyen töltött, tehát „hivatalosan" utolsó munkanapján kijelenti, hogy ezt az egyet jól ellógta, egész biztosan nem váltja ki senki rosszallását. Főleg ha van előtte imég 15 700 má'sik, amelyet teljes embe­ri tisztességgel végigdolgozott. Gereny Bélá­ra, a S-imo-ntor-nyal Bőrgyár nyugdíjba vonult dolgozójára gondolunk, akit a 15 701. mun­kanapján keresett fel fotóriporter kollégánk. Természetesen nem azért-, mert egy „blickfan- gos” címet akart kiötölni, hanem mert tiszte­legni kívánt egy neves bőrgyári dinasztia egyik sarjának munkás élete előtt. A véletlen úgy hozta, hogy ezen a héten a mi szűlke-bb környezetünkben is letöltötte ezt a bizonyos napot egyik kedves kollégánk. Ke­vés híja negyedszázada került a Tolna me­gyei Lapkiadó Vállalathoz Balázs Mátyás, aki hirdetésszervező munkája során az egész me­gyét töviről-ihegyire megismerte és akit az egész megye megismert. Klub és tájház Termelékenység A klubok szakkörök életében nincs téti szü­net, sőt éppenséggel a tél az az időszak, ami­kor a legelevenebb munka folyik. A szekszárdi népfrontbizottság mindössze negyedéve ala­kult kézii.iunkaszakkörének már 20 állandó tagja van. Az ugyancsak székszárdi képzőmű­vész szakkör, az úttörőházban, Juhos László ve­zetésével működik. Egyik hírünkből megtudhat­tuk, hogy munkáikból a bonyhádi gyermek- orvosi rendelőnek is jutott, ami egyrészt újsze­rű, másrészt nagyon hasznos. Fejlett klubélet van — egyebek kőit — Pakson is, és arra sem árt újóltag emlékeztetni, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat lakótelepi klubterve 70 ezer forintos központi támogatásban részesült. A lakótelepeken élők elidegenedéséről gyakran és, sajnos, nem jogtalanul esik szó. Éppen ezért fontos az itteni kis közösségek létreho­zása, ami az emberek egymáshoz közelebb ke­rülésének színtere lehet. Ebben az esetben re­mélhetőleg nemcsak tervről, hanem megvaló­sulásról is mihamarabb hírt adhatunk. Ezt már megtehettük a közösségi összefogás egyik szépnek ígérkező példájával kapcsolatban. A gyönki sváb tájházzal kapcsolatos „szellemi és fizikai társadalmi munkafel-ajánlásokra” gon­dolunk, melyről az elmúlt vasárnapi számunk utolsó oldalán olvashattunk. Jó lenne biztosra venni, hogy az -épület kialakításánál, a Lak- ner Aladár evangélikus lelkész gyűjteménye el­helyezésénél hozzáértő néprajzosok segítségét is igénybe veszik, ami ebből a híradásunkból ugyan még nem derült ki, de a következők­ben remélhetőleg helyet kaphat. O. I. Klubbamenet Pakson Munka a Paksi Konzervgyárban, mely „újítás­ból él" Az, hogy termelési problémák, események, eredményék is helyet kaptak híreink között, aligha kíván bővebb magyarázatot. A terme­lés fokozása, főleg azonban a minőség javí­tása, a termelékenység -emelése, az export- képesség növelése az a terület mostanában (és még nagyon sokáig), melyről nagyon sovány fogalmazás, ha úgy írunk, hogy „az érdeklő­dés homlokterében áll'. Egyszerűen meg se lehetünk mindezek nélkül. Éppen ezért volt örömteli híradás -a tolnai PATEX tavalyi, három és fél százalékos munkósiétszám-csö'kkenés mellett elért termelékenySégnövékedése. Ugyanígy, a Paksi Konzervgyárban _50-ből 41 újítási javaslatot lehetett élfogadni, a Szek­szárdi Húsipari Vállalatnál pedig 124-ből 76- ot. Mindkét vállalat termékei messze a hatá­rainkon túl is öregbítik hírünket. Paksi iko-nzer- vet magunk is vásároltunk az NDK-ban, a minap pedig egy tengerjáró hajós mesélte, hogy szekszárdi húskészítménnyel kínálta egyik japán kollégáját — Szingapúrban. Sikere volt. A székszárdi húsüzem egyébként — ez is egyik hírünkből derült ki - lemezleszabóval bővül, ami a dobozolt sonka gyártásánál alighá lehet elhanyagolható beruházás, se fontosságban, se értékben, hiszen „nagyságrendje" milliós. A termeléssel, beruházásokkal, építkezések­kel kapcsolatban jó lenne, ha a hét minden napján csak sikerekről és örömökről adhat­nánk számot. Az ember igazán nem kíván ka- jánkodni, mégis az az érzése, hogy amikor mindennek ellenkezője kerül szóba, akkor mintha különös előszeretettel élnénk gazdag nyelvünk kifejezésben finomságaival. Visszaté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom