Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
1983. január 20. NÉPÚJSÁG 5 SZENVEDÉLY. Az Új Magyar Lexikon szerint: Nagy erővel ható, tartós, az ember egész viselkedését befolyásoló, motiváló érzelem, amely egy sajátos cél felé való törekvéshez kapcsolódik, s szinte kényszerítő erővel hat az ember cselekvésére. Uralkodó szenvedélyről akkor beszélünk, ha egy szenvedély elnyomja az összes többi érzelmet. Attól függően, hogy milyen cél eléréséhez kapcsolódnak, vannak pozitív, az egyéni és társadalmi fejlődést elősegítő szenvedélyek, de vannak negatív, az egyénre és a társadalomra károsan ható szenvedélyek Í9. Gyógyítás, fotózás, zene Dohányosok — Mindig izgattak a megszokott fül-, omr-, gégészeti és sebészeti ténykedéseken túl a szakma határterületei — kezdi a beszélgetést dir. Rad-na-i Tibor gégész főorvos. Több miint tíz éve foglalkozik az úgynevezett mikrosebé- szeti technikával végzett ha-l- lásjavító műtétekkel. Ezek nagyon ftinom, mikroszkóp alatt történő sebészed beavatkozások. Dr. Radnai Tibor aktívan részit vesz az orvosegészségügyi fotópályázatokon is, ahol nemzetközi díjaikat is kapott. A számára komoly szenvedélyt jelentő fotózásihoz szükséges fényképészeti technikai tudást egyes műtéti, tudományos dokumentációk jó minőségű rögzítése érdekében fél is használja. Munkája kitölti egész napját. Reggel hét óráitól a munkakezdésig az adott nap feladatait tervezi meg, délelőtt műtéti tevékenység, rövid ebédidő, majd a másnapi műtétek ütemezése, adminisztráció, otthoni feladatok, vissza az osztályra, tudományos munka ... — Az arcideg bénulása folytán az egyén az érzéseit nem tudja kifejezni, így arcán a pillanatnyi lelki benyomások sem tükröződnek. Ennek helyreállító sebészete is szenvedélyemmé vált - mondja a főorvos. Az arcizom mozgása mellett egy más jellegű mozgás, ritmus is foglalkoztatja. Köziismert a zene iránti szenvedélye is. A Kelemen—Lőrincz-i— Radnáii dzsessztnió országos hírnevet szerzett magának. A hozzájuk csatlakozó dr. Hulin István baleseti sebész — „szintén zenész” - révén új zenei formációk előadása is lehetséges. — A zenélés kikapcsolódást, felfrissülést, nyugalmat jéfent. Ha zenét hallgatok, nem tudóik mást csinálni. ki ismeretünkkel a cigarettadobozra nyomtatott „arttireklá- mot" olvasva: „A dohányzás káros az egészségre”.- A dohányosok többeík körött abban (különböznek az ai- koho-listókitói — említette egy egészségügyi dolgozó ismerősöm hogy ök nem tagadják káros szenvedélyüket, s ellentétben az litaíl legtöbb rabjával, nagyon sokan le akarnak szokni iröla.- Abszurd dolog, lenne a nikotinéivá nő kúra bevezetése...- Vallóban, pedig- ki kellene találni valamit, esetleg a Ta- bex'hez hasonló -megoldást.- Mit jelent a-z, hogy Tabex?- Egy bólgár gyártmányú gyógyszer ineve. Nagyon -ritkán lehet kapni, pedig némi segítséget ad a dohányzásról való leszokás érdekében,- ön is dohányzik. Nem próbálkozott még a Taibexszel?- De igen. Erős akarattal két hónapig nem gyújtottam ró. A gyógyszer szedése -nyomán nem lis esett jól a cigaretta, viszont meglehetősen leromlott -a- ikedé-lyátlapotom, ingerültebb lettem a feleségemmel, a- fiammal’, -ami a kisebbik baj, -mivel összevesztem a főnökömmé! lis . . .- Most is szeretne leszokni?- Igen, hiszen fcrákogak, kö- hécselek, arról -nem is beszélve, hogy -napi húsz forintom elmegy cigarettára. Ez egy hónapban 600, egy év alatt 7200 forint, -anmi pedig csaiknetn kéthavi fizetésem.- Mi lehetne <3- megoldás?- Aki még nem dohányzik, az .ne szókjon rá. Mi pedig nemigen tehetünk mást, mint félóránként vagy még gyakrabban — amikor -rágyújtunk - marca-ngol-tatjak magunkat Jel „Akár káros, akár nem, én bizony szívom.. Dr. Radnai Tibor ezúttal a dobok mögött Miniinterjú egy horgásszal Sármány és Kese Kovács András, a 11. számú Volán Vállalat személyzeti vezetője szenvedélyes horgász. — Mióta? — ötvenkét éves vagyok, s több mint negyven esztendeje annak, hogy először vettem pe- cabotot a kezembe. — Nyilvá-n különbözött az a mariaktól, — Lényegesen, ugyanis mo- gyorófabotra lenZs-inórt szereltünk. Úszókat vagy esztergáltat- ni kellett, vagy pezsgősüvegdugó felelt meg e célnak, a horog pedig akkora volt, mint -amilyet most talán csak nagy harosafogás reményében használnak. — S ,a horgászzsákmány? — Többet fogtu-nk annak idején, mint most, de ez nemcsak azzal magyarázható, hogy kevesebb lett a hal, hanem azzal is, hogy nőtt a horgászok száma. — Mennyire? — Mivel a szekszárdi horgászegyesület titkára vagyok, így tudom, hogy 1200—1300-an rendelkezünk -engedéllyel a városban. — Mi a véleménye a horgásznak a halászokról? — Általában jók a kapcsolataink, megszűntek a régebbi „területi követelések” is. Az az elvem: ki-ki élvezze a saját szenvedélyének örömeit, nem zavarva másokét. — Nem minden horgász szereti a halat, ön? — Én igen, minden mennyiség-ben, s mindenféle elkészítési módon. Az udvaron gumis kerekű lovas szekerek, hegesztőfelszerelés.- Egy lovat is megbír majd - mutat a készülő utánfutó alvázára Varga Sándor, székszárdi fiatalember. Az istállóajtó fölött egy kis fenyődeszkán fém betűs felirat: MUNKATEREM. Ezt komolyan kell venni. Varga Sándornak tizenhat éves kora óta van lova. Soha semmi nem__érdekelte, nem vonzotta, csak a lovakkal elvégezhető munka, a székérfu- varozás. Erről iparengedélye is van. A TOTÉV alkalmazottja ő, és „munkatársai”, Sármány és Kese is azok. Mert munkatársainak tekinti a -sötétpej és sárga lovat egyaránt. Kollégáknak, -akikben megbízik, akikért felelősséggel tartozik, akiket gondozni, ó-palnl kell és akik nélkül nem élet az élet. A „kell” ebben -az esetben nem munkaköri kötelesség hanem belső kényszer. A szenvedély kényszere. A megfog-alm-aZhatatlan örömé, amit a fényképezőgép előtt álló lovak fülének tartása jelent. Azé a borzongásé, amit a szélben lebbenő lósör-ény látványa adhat. A párát kif-úvó orrlyukaké, a feszülő izmóké, az utca- -kövön csattogó -patáké, a csillogó almásderes szőré vagy egy kereső nyerítésé. Ezékért a naponként megújuló bonzongások-ért, a-miket a lovak közéisége jelent, egész életét szentelte Varga Sándor. — Belenevelt engem is - nevet a feleség. Minden vásárra elvisz magával, ilyenkor én vágyóik a Lad-a pilótája, de mindig -megkérdez, hogy mit szólok ehez, vagy ahhoz a lóhoz. A lovak hibáját már előbb ész- reveszem, mi-nt mások. — Nekem csak megbízható, szelíd lovak lehetnek társaim. Időre kell egyik munkahelyről a másikhoz érni, tehát jó, ha mozgékonyak. A teher, amit fuvarozni kell, 20—25 máz-sányi egy-egy fordulóval, így jó, ha erősek is. Persze a megjelenés -is fontos. Színre mindig a deres ló tetszett.- Ilyen most nincs a három között.- Kettő volt ezek előtt, Nagy- dorogra kerültek négyes fogatba... Még nem számolta ki Varga Sándor, hogy mennyibe kerül a lóta-rtás. A ló vételáráról is csak a legszükségesebbet tudja, azt hogy egy jó lóért 30—40 ezer forintot kérnek. Az elmúlt három évtizedben 20 lova volt. Kedvenc mindig az éppen meglévő. Amikor má-sok a munkaidő leteltével elköszönnek -kollégáiktól, ő lovaival megy haza, és szabadidős tevékenységként megeteti, itatja őket, elkészíti éjszakai szálláshelyüket, majd hívja -a feleségét, -hogy nézze meg, ilyenkor milyen szép az és nyugtatok A dohányzás rágyújtá-si „szertartásához" hasonlóan beideg- ződött pótcselekvéssé vált sokaknál a kávéfogyasztás is, és hová tűntek az egykori „szimplák" a „dupla duplák” jelenlegi korában? Nincs számd-ékunkban egészségügyi felvilágosításokat adni a túl sok kávéfogyasztás ártalmairól, de szenvedélyekről írva nem -hagyhatjuk figyelmen -kívül e témakört sem. Mert nincsenek kevesen azok, akiknek valóban káros szenvedélyévé vált e kellemes élvezeti aikk túlzott fogyasztása. Akadnak, akik úgy kezdik a napot, hogy éhgyomorra kávéznak — persze cigarettázással súlyosbítva a dolgot -, reggeli után és dél- élőtt újabb adag következik, ebéd után szintén, s így tart ez estig, amikor a sok kávé hatását nyugtatóval ellensúlyozzák, s az elalvást pedig altatóval igyekeznek gyorsítani. Anélkül, hogy fogadatla-n egészség nevel ők akarnánk lenni, ide írjuk: Nem követendő példa az említett „recept". Az oldalt készítették: De- csi Kiss János, Kapfinger András, Vitaszek Zoltán. Féltékenység és egyebek A Magyar értelmező kéziszótár sodró erejű érzelemnek, ösztönző vágynak, erős, önkéntelen törekvésnek nevezi a szenvedélyt, de nem tér ki a szó eredetére. Egyes vélemények viszont megfellebbezhetetlenül állítják, hogy az alapszó a „szenved", s ebből sok mindenre következtetni lehet... Ezt látszik igazolni Szinnyei Júlia „Szenvedély" című kötete ismertető szövegének egyik mondata is, miszerint: „Egy pusztító, beteg, a szó legszorosabb értelmében gyilkos szenvedélynek, a féltékenységnek valóságos látlelete a regény." S bizony, a féltékeny ember tényleg szenved. De másképpen szól témánkról Babits Mihály a „Halálfiai"-ban: „Cenci jól tudta, hogy szenvedélyekkel nem lehet erőszakoskodni; s Imrus olvasódühe szenvedély volt, olcsóbb, mintha kártyázna vagy inna." Olvasáskor (a legtöbbször) valóban nem szenvedünk, s objektiv szemmel nézve kártyázás és ivás után is csak akkor, ha sok pénzt veszítettünk, illetve a kelleténél jóval többet ittunk. De ha az imént már szóba került a féltékenység, feltétlenül meg kell említenünk egy ezzel összefüggő, azt kronológiaiig megelőző érzést, természetesen a szenvedélyes szerelmet. Nem akarunk visszaélni az olvasó türelmével, ezért nem idézzük tel a világirodalom számtalan szerelmesét, mellőzzük Boccacciót is, azt azonban megállapíthatjuk, hogy a szenvedélyes szerelem a klasszikus és a mai irodalomban mily sok szenvedés forrása . . . Sajátos okfejtéseinket azzal zárjuk, hogy leszögezzük: nem akartuk a szenvedély némely összefüggését közönyösen, érzéketlenül, vagyis szemtelenül tárgyalni. Mindezt azért tartjuk szükségesnek megemlíteni, mert akadnak szenvedélyesen szenvtelen emberek is, akikről saját tapasztalat híján nem tudjuk: vajon szenvednek-e ettől? istálló... Varga Sándor és „munkatársai”
