Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

6 NÉPÚJSÁG 1983. január 4. Asztalitenisz úttörőolimpia Csilla ismét bajnok A döntőbe jutásért: — szemben Bátorfi Ünnepélyes eredményhirdetés, a dobogó legmagasabb fokán a tolnai versenyző A nizzai nemzetközi serdülő labdarúgótorna döntőjében a magyar fiatalok Belgium ellen léptek pályára az első helyért. A 10. percben Perdieus révén a belgák szereztek vezetést, de a 45. percben Inczédi lövésével egyenlített a magyar együttes (1:1). A rendes játékidőben már nem is változott az ered­mény, így büntetőrúgásokra ke­rült sor. Ebben a magyar csa­pat bizonyult jobbnak, három 11-es góljukra a belgák eggyel sem tudtak válaszolni, így ők lettek a győztesek. A torna leg­jobb játékosának magyar lab­darúgót, Vinczét választották meg. Eredmények: 1. helyért: Ma­gyarország—Belgium 1:1 (0:1) — 11-es rúgásokban 3:0 a ma­gyarok javára. 3. helyért: Franciaország­Okiszország 2:0 (0:0). 5. helyért: Izrael—Lengyelor­szág 1:1 (0:0) - a 11-etekben 6:5 az izraeliek javára. * A londoni nemzetközi kosár­labdatornán a nőknél a döntő­re került sor. A Bp. Vasas Izzó csapata a fináléban nem tudta folytatni eddigi kitűnő szerep­lését, 68:54 arányban kikapott az osztrák Klosterneuberg együttesétől. Bátorfi Kaposvár adott otthont a XVIII. országos asztalitenisz út­törőolimpiának. A három napos eseménysorozat sok érdekessé­get, meglepetést, de nem Utolsó­sorban jó versenyt hozott. Az ország különböző vidékeiről ér­kezett spointolók a Szabadság parkban gyülekeztek. A Him­nusz hangjainál lassan felkú­szott a zász'lórúdra az ötkarikás olimpiai llbbogó, elhangzott az ünnepi megnyitó, a rövid_ be­széd, majd kisdiák érkezett ke„- zében fáklyával és lángra lob- bantoitta az olimpiai lángot. Ezt követte az olimpiai eskü, végül a résztvevők megkoszorúzták a Szabadság parkban lévő em­lékművet. Másnap kora reggel már meg­kezdődtek a küzdelmek. A Tol­na megyei csapat a selejtező­ben 4:0-ra nyert Hajdú-Bihar megye ellen. Megyénk színeit Keltemen, Nemecskó, Balics és Bátorfi képviselte. A következő ellenfél Fejér megye csapata volt Itt 3:1-es Tolna megyei győzelem született, csak Kele­mennek nem sikerült győznie. Heves megye ellen 2:2-vel ért véget a találkozó. Itt Balics és Bátorfi győzelme segítette hozzá a csapatot — jobb szettarány- nyaH — a továbbjutáshoz. Most már az volt a tét, hogy a leg­jobb négy közé sikerüljön jutni a csapatnak. Az ellenfél So­mogy megye együttese volt. Ezúttal Nemecskó, Bátorfi, va­lamint Balics jó játéka után 3:1-es Tolna megyei győzelem született, így a döntőbe jutásért játszhattok fiataljaink. Az ellen­fél Budapest I. csapata lett, akik 3:1-re jobbnak bizonyultak a mieinknél. Versenyzőink közül csak Bátorfinak sikerült győz­nie. így ai következő végered­mény alakult ki a csapatver­senyben: 1. Budapest I. 2. Bu­dapest III., 3. Tolinak 4. Buda­pest II., 5. Bács, 6. Borsod, 7. Somogy, 8. Győr megye. Egyéni versenyben a fiúknál Nemecskó 6. lett a IV. korcso­portban. A lányoknál a III. kor­csoportban Balics hatodik he­lyen végzett, míg a IV. korcso­portban Bátoirfi Csillának si­került a bajnoki címet meg­szerezni. A verseny utolsó napján, ami­kor Kaposvárra érkeztünk, a döntőbe jutásért játszott Bá­torfi Csillái., Ellenfele a Statisz­tika csapatának egyik remény­sége, Braun volt. Szoros küz­delem alakult ki a két tehetsé­ges fiatal versenyző között. Az első játszmában 23:21-re Bá­torfi, míg a másodikban 21 :17- re Braun nyert. Következét a döntő játszma. Bátorfi Csilla édesapjától' kapott néhány tak­tikai utasítást, majd ütőcserére fs sor került. A jelek szerint Bá­torfinak jót tett — használt — az atyai tanács, mert 10:4-es eredménynél fordultak, majd így alakult a továbbiakban a mér­kőzés állása: 10:6, 13:6, 15:6, 18:9 és 21:10. Néhány perc múlva kiderült, hogy ki lesz a döntőben Bátorfi ellenfele, és asztalhoz is szó­lították őket: — A döntő következik, Bátor- fi Csillát és Nagy Krisztinát kérjük az asztalihoz. Színvonalas, izgalmakkal teli küzdelem volt. Az első játszma befejezése előtt néhány perccel még mindkét versenyzőnek le­hetősége nyílt a nyeréshez. így alakult az eredmény: 18:18, 19:19, majd 20:19-re Nagy Krisztina vezetett. Bátorfi egyen­lített, majd 21:20-as vezetéshez jutott. Nem kellett sokáig várni, Bátorfi bebiztosította a győzel­met, 22:20. Következett a má­sodik játszma. Bátorfi pillana­tok alatt 5:2-re vezetett, majd az ellenfél feljött, 8:8 lett. Ek­kor szinte lehetett érezni, hogy Nagy Krisztinának áll ez a játszma. Bátorfi ugyan több­ször vezetett, de a játszma vége így alakú Itt: 20:20, 21:20, 22:20 Nagy Krisztina javára. A döntő játszma előtt ismét néhány atyai utasítás, és máris kezdődött a bajnoki címért fo­lyó, izgalmasnak ígérkező harc. Három-négy perc utón aztán ki­derült, hogy ez az összecsapás nem is hoz tulajdonképpen olyan nagy izgalmat, mert a Statisztika versenyzője, Nagy Krisztina nem bírja idegekkel. Ennek igazolására a mérkőzés mozzanatai: 3:1, 4:2, 6:2, 8:5, 9:6, 13:7, 15:8, 18:9, 19:10 és 20:11. Nagy taps, ünneplés és gra­tuláció jelezte, hogy Bátorfi Csilla játéka ezúttal is nagy tetszést váltott ki a szakembe­rekből, nézőkből egyaránt. Még néhány perc, és következett az eredményhirdetés, s a dobogó legmagasabb fokán ismét Tolna megyei versenyző, Bátorfi Csilla állt. XVIII. asztalitenisz úttörő- olimpia. Egyéni versenyek: Fiúk: Úttörőolimpiai bajnok III. kor­csoport: Turbók Attila (Buda­pest, edző: Herendi Iván), 2. Kivács L. (Budapest), 3. András (Borsod) és Péntek (Győr), 5. Lugossy (Budapest), 6. Tóth T. (Heves). IV. korcsoport: I.Vitsek István (Budapest, edző: Herendi Iván), 2. Pigrvitzky (Budapest), 3. Tóth J. (Budapest), és Rózsa­hegyi (Borsod), 5. Tüske (Bács), 6. Nemecskó (Tolna). Lányok: III. korcsoport: 1. Wirth Gabri­ella (Budapest, edző: Fülöp Ist­ván), 2. Marosi (Budapest), 3. Németh (Vais) és Kertész (Bor­sod), 5. Király (Bács), 6. Balics (Tolna). IV. korcsoport: 1. Bá­torfi Csilla (Tolna, edző: Sáth Sándor), 2. Nagy K. (Budapest), 3. Braun (Budapest) és Karádi (Borsod), 5. Soós (Baranya), 6. Weisz (Győr). Várjuk olvasóink szavazatait Tolna megye 1982. évi legjobb sportolói Jönnek a szavazólapok — örömünkre szép számmal. Olvasó­ink, mint arra számítottunk, ezúttal is aktív részvételt vállal­nak az 1982. év legjobb Tolna megyei sportolóinak megválasz­tásában. Aligha árulunk el különösebb titkot akkor, ha talá­lomra fellapozunk néhány eddig beküldött szelvényt, s ismer­tetjük az azokon szereplő sportolók neveit. Aradi István paksi olvasónk például így voksolt: Nők: 1. Bolvári Katalin, 2. Har- sányi Mária, 3. Rátvay-Anita. Férfiak: 1. Fehér István, 2. Berka János, 3. Pólyák Antal. Aztán tallózzunk tovább. Helmeczi Lajos, Szekszárd, Martos F. u. 38. szavazólapján ez a sorrend szerepel. Nők: 1. Bátorfi Csilla, 2. Bolvári Katalin, 3. Balogh Ilona. Férfiak: 1. Kovács Attila, 2. Sajó Péter, 3. Reibling Péter. Kovács János bonyhádi olvasónk több szelvényen is csak az elmúlt esztendő legjobb női versenyzőit rangsorolta. így: 1. Bátorfi Csilla, 2. Bolvári Katalin, 3. Bolvári Ildikó. Január 12-ig várjuk olvasóink szavazatait az elmúlt esztendő legjobbjainak megválasztásához. Mindenki tetszés szerinti szá­mú szavazólap kitöltésével juttathatja el sportrovatunkhoz vé­leményét. 1. 2. 3. TOLNA MEGYE 1982. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Név Egyesület NŐK FÉRFIAK 1. 2. 3. Beküldő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1983. január 12. Mérlegen a kézilabda NB II A Szekszárdi Spartacus terven felül teljesített A bajnokság kezdete előtt az egyesület és a szakosztályveze­tés a szakvezetőkkel egyetértés­ben a biztos bentmaradás ki­harcolását tűzte célként a csa­pat elé. A sikeres tavaszi sze­replés után módosult a terv: az együttes megcélozta a do­bogós helyezést. Az ezüstérmes helyezésnek több összetevője van. Ezekről kérdeztük Taksonyi István veze­tő edzőt.- Nem kívánom kisebbíteni játékosaink érdemeit, de úgy gondolom, hogy tartozunk az igazságnak azzal, amikor kije­lentjük: az 1982-es bajnoki év­ben gyengébb csapatok alkot­ták az NB li nyugati csoport­jának mezőnyét, mint egy évvel korábban. Játékosaink megér­tették, hogy csak kemény, sok áldozatvállalást követelő edzés­munkával lehet felkészülni a bajnokság mérkőzéseire. Siker­re csak fegyelmezett, egységes csapat számíthat. Az idősebb játékosok átérezték, milyen ne­héz és fontos feladat vár rájuk a mérkőzéseken, hogy a fiata­lok megnyugtatóan fejlődhes­senek. A fiatalok viszont a várt­nál többet nyújtottak. A szakosztály az előző évek­hez hasonlóan meglehetősed mostoha körülmények között kezdte meg téli felkészülését. Mindössze egy alkalommal volt lehetőségük tornatermi edzésre a megyei sporthivatal kis tor­natermében, ahol kézilabda­kapu sincs. Képességfejleszté­sen kívül ez a gyakorlás másra nem volt alkalmas. Nehezítette a helyzetet, hogy a szakosztály salakos kézilabdapályával ren­delkezik, amely bitumenezés előtt áll és így csak április kö­zepétől vehették birtokukba. Ezért a két kilométerre levő if­júsági sporttelepre jártak rend­szeresen. Ennek a pályának a talaia viszont balesetveszélves. Erről az időszakról az edző a következőket mondotta:- A felkészülés első szaka­szában a távolsáa nem jelentett gondot. Annál inkább a máso­dik szakaszban, amikor a „fe­lesleges” pályárafutás a takti­kai és a technikai gyakorlás ro­vására ment. Pályahiány miatt I Hosnyánszkiné bizonyult a Spartacus és az NB II nyuga­ti csoport gólkirályának. az első bajnoki mérkőzést a szakmunkásképző iskola udva­rán kellett játszanunk, amely éppoly idegen volt számunkra, mint a hozzánk utazó vendé­geknek. Egyesületünk anyagi támogatásának köszönhető, hogy megfelelő számú felkészü­lési tornán, mérkőzésen vehet­tünk részt az N(B ll-es rajt előtt. A gondot csupán az jelentette, hogy nem a technikai tudás alapján begyakorolt taktikai variációkat sulykolhatta csapa­tunk, hanem a teremhióny mi­att az alapvető technika be­idegződése volt a cél. Az elő­készületi mérkőzések alapján az már egyértelműen kitűnt: kondícionális problémák nem jelentkeztek. Később, a bajnoki mérkőzéseken is ez igazolódott, mert valamennyi riválisunkkal szemben remekül bírtuk a fizi­kai megméfettetést. A tavaszi fordulók után rö­vid Dihenőt tartott a Soartacus eavüttese. Az őszi idény foly­tatására hazai DÓIyán kezdték meg a felkészülést, maid 12 naoos kitűnő feltételek közötti edzőtáborozáson vettek részt Balatonföldváron. Az első fel­készülési torna Juaoszláviában volt. amelv a külföldi szereplés nyújtotta élmény mellett a já­tékosok számára erkölcsi ösz­tönzőként is hatott. A jugo­szláv tornát egy szegedi követ­te, amely szintén jól illeszke­dett a felkészülési munka me­netébe. így érkezett el az őszi rajt. — A sikeres őszi rajtot köve­tően lehetőség nyílt a dobo­gós helyek egyikének megszer­zésére. Arra, amire játékosaink is csak titokban vágytak, bár ennek elérése érdekében maxi­málisan mindent meg is tettek. Izgalmas véghajrában együtte­sünk végül is ezüstérmesként zárta az 1982. évi küzdelemso­rozatot. A Szekszárdi Spartacus csapatában játszott az NB II nyugati csoportjának legered­ményesebb játékosa, Hos- nyánszki Ferencné, aki 232 gól­lal terhelte meg az ellenfelek kapuját. Hosnyánszkiné több rangos tornán is gólkirálynak bizonyult. Az egyéni értékelés helyett, hadd említsem a leg­fontosabbat. Azt, hogy a siker a csapat egységének köszönhe­tő. Valamennyi játékosunk fá­radtságot nem ismerő áldozat- vállalás mellett készült hétről hétre a bainoki fordulókra. Ed­zést csak igen indokolt eset­ben, s ennek következtében el­vétve hagytak ki. Az edzésmun­kát — mint már mondottam — a szorgalom, a fegyelem jelle­mezte. Valamennyien sikerre vágytunk, ennek érdekében többet is vállaltunk — mondot­ta Taksonyi István vezető edző.- Hogyan tovább? — kérdez­tük a szakvezetőt.- Ami az 1983-as évet illeti, számunkra a legnagyobb öröm az, hogy csapatunk összessé­gében együtt maradt. Tavaly két asszonysportolónkat búcsúz­tattuk el családi okok miatt. Mindkettőjük pótlására még az elmúlt esztendőben tettünk lé­péseket. A január harmadikán megkezdődött felkészülésen már részt vesz Lengyelné Nagy Györgyi is, akit a Tatabányai Bányász NB l-es csaoatából igazoltunk. Mellette két volt gyönki játékos, továbbá két sa­ját nevelésű, tehetséges ifjúsági játékossal kiegészülve^ kezdtük el a felkészülési munkát. Az 1983-as bajnoki évben az okoz gondot, hogy az MKSZ csapa­tunkat az örökös nyugati cso­port tagságból „felmentve” a középcsoportba osztotta be. Bár az itt szereplő csapatok mintegy 80 százalékát ismer­jük, ám a megszokott helyek után az idén idegen pályákra kéll utaznunk. Biztosra veszem, hogy játékosaink átérzik a ki­alakult nehéz helyzetet és az elmúlt évhez hasonló felfogás­ban, határtalan lelkesedéssel végzik az edzésmunkát. Be kell bizonyítani: az 1982. évi ezüst­érmünk nem a véletlen műve volt! A jó szereplést ismét kö­zösen óhajtjuk, szeretnénk jól helytállni az NB II középcso­portjában is. A Szekszárdi Spartacus SE és a szakosztályvezetés anyagi, erkölcsi támogatását változat­lanul élvezik a kézilabdások. Erre utal, hogy a korábbi évek­hez viszonyítva ezúttal már kedvezőbb körülmények között készülhetnek az új bajnoki idény feladataira. Az új játéko­sok beépítésével, némi szerke­zeti változtatással vágnak - a harmadik vonal bajnoki mér­kőzéseinek. Előtte azonban fá­radtságos, sok munkával járó felkészülés során kell megala­pozni a remélt sikereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom