Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

1983. január 4. NÉPÚJSÁG 3 A szabadban nincs kályha Sok ember hideg munkahe­lyen dolgozik, legalábbis télen. Az erdei munkások, a szőlő­metszők, a takarmánykazalnál rakodók, az útépítők és más építőmunkások, bár az utób­biaknak igyekeznek télre fede­let keresni a vállalatoknál, te­hát téliesített munkahelyet ad­ni. Ez nem valósítható meg mindenütt. A Paksi Állami Gazdaságban például a szabad ég alatt is vésik a betonfalat a biritói ser­téstelepen és ez a munka egész télen tart. Átalakítják a 10 ser­téshizlaldát modernebb, illetve sokkal olcsóbb technológiára. Az átalakítás egyik munkája: a vastag betonon ablakokat, szellőzőhelyeket vágni, alul. Nagyok az épületek, sok szel­lőzőablak kell. Természetesen vannak ablakok fönt is, de ah­hoz, hogy áramlással, szabá­lyozható erősségű huzattal cse­rélni tudják a hizlalda levegő­jét, kétsoros ablak kell, mind­két oldalon. Kiszerelték a ven­tillátorokat, nem lesz ezentúl energiát fogyasztó gép az is­tállókban, hanem a szellőzés is természetes módon történik, úgy, ahogyan a hardi új ser­téstelepen. Az első hizlaldában dolgoznak az építők, helyeseb­ben: a hizlaldánál, mert nem­csak az épületben, hanem kí­vül is, mellette. Persze belül sincs egy csöpp meleg sem. üres, nagy „hodály", a jószág nem melegíti a saját testével, mert nincs benne, sőt, már a vasrácsokat, kutricakerítéseket is kidobták. Akácfából való ke­rítések és ajtók kerülnek a he­lyükbe. A betonba vágott ablakokon tódul befelé a hideg. Kérde­zem a kőművestől, Volent Ven­deltől, isznak-e teát munka közben. Nem isznak, de nem is hiányzik, szerinte, eléggé kime­legíti őket a munka. Ebédelni meleg épületbe mennek, főtt ételt fogyaszthatnak. Jól beöl­töznek a kőművesek is, a se­gédmunkások is. Borbély Zsolt még nagyon fiatal, nem tett sapkát a fejére, de Lázár Gyu­la svájcisapkát hord, Györgye Zoltán sísapkát. Benn az épü­letben jéghideg vasszerkezetet fest, helyesebben mázol Lépő Ignác. A felújítás teljes, tehát a tetőszerkezetet rozsdamentes­sé kell tenni. Dobos Ferenc, a gazdaság igazgatóhelyettese tájékozta­tásként elmondja, kétéves prog­ram a biritói sertéstelep felújí­tása és átalakítása a nedves etetésre. Ebben az évben még más nagyobb építenivalója is van a gazdaság 88 tagú bri­gádjának, építőüzemének: az autójavító csarnok befejezése. Sokan . dolgoznak tehát tető alatt is, a szabad ég alatt is. Megtudtuk továbbá Dobos Ferenctal, hogy a gazdaság csámpai szőlőjét kivágják, na­gyon silány itt a talaj és fagy­zugos a hely. A megszűnő 21 hektár helyett sokkal többet, összesen 140 hektárt telepíte­nek a Csárdahegyen, Tengelic mellett. A 140-ből idén 70 hek­tárt. Az előkészületek folynak Csámpán, kihúzzák a tám- berendezést, szépen összerak­ják és elviszik majd a csárda­hegyi területre. Megkerestük az oszlophúzgá- ló brigádot. Délidő volt, beül­tek az emberek melegedni a gazdaság borkombinátja mellett lévő kis épületbe. A füst meg­sűrűsödött már, mégis jólesett nekik ez a pihenő, mert kint csípős a szellő is. Traktor segít­ségével dolgoznak, a traktoros kihúzatja a betontuskókat is, meg az oszlopokat is. Kevesen vannak, de nem kell több em­ber ehhez q munkához: Kránicz Tea nélkül is kimelegszik az ember Sándor traktoros, továbbá Bor­za József, Halász Ferenc és Só­lya Sándor növénytermesztési munkások. Tekintélyes mennyi­ségű támberendezést raktak már össze, végezték a munká­jukat január másodikán, a hi­degben, amikor például a sző­lőmetszőket hiába kerestük. Persze, a metszők is kénytele­nek lesznek majd még ennél metszőbb hidegben is kimenni a határba, sokszor... A szabad ég alá, ahol nem duruzsol a kályha. GEMENC! JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Jéghideg vasat mázol Lépő Ignác Kránicz Sándor traktoros kihúzza a betontuskót A támberendezést majd elviszik a Csárdahegyre ... int faluhelyen mindenhol, a kiskonyhában telepszünk le. M Sublód, konyhaasztal, gáztűzhely, mosogató, az asztalon savanyított káposzta, rizs, dóráit hús, dinsztelt hagyma — ____ készül a töltött káposzta. D isznóölés másnapja van, tömény szagokkal, süteménnyel és házi borral. Éppen erre készülünk mi is. Jusztina néni adja a receptet, a lehető legpraktikusabbat, ami­ből csak tanulhat az ember. A béllel, ami legalább két asszony egész napi munkája volt azelőtt, nem érdemes vacakolni, a véko­nyát, meg a húsos hurkának valót kimossuk, hurutjuk, a sózott be­let meg ultrás, ecetes, szódabikorbónás áztatás után egyenesen bele a mosógépbe. Langyos víz, hideg víz, vagy négyszer meg- kavartatja az ember, és kész az egész. Mint megtudom: így csi­nálják ezt ma már faluhelyen mindenütt. Varga Jenő, a ház gazdája viseltes munkásruhájában türelme­sen ül a hokedlin, szeme rajtunk, a füle a disznókat vigyázza: nem nyomja-e agyon a malacokat a koca. Télidőben az a paraszt- ember dolga: hol kinn, hol benn időz, ügyeli a házat, a portát.- Mióta laknak Tevelen? — Csehszlovákiából, Alsószetiböl, Galánta mellől települtünk át 1947-ben. Három kemény évem volt egymás után: 45-ben jöttem meg a háborúból, 46-ban nősültem, 47-ben meg pakoltuk fel a holmit a vagonokba ... Apám, nagynéném, a bátyám a feleségé­vel, a fiával, mi ketten az asszonnyal, így jöttünk. Szalmát, szárat, kocsifelszerelést, mindent hoztunk. Ide írtak ki bennünket Tevelre, hát jöttünk. Szekszárdon pakoltak ki a vagonból, át teherautóra, s hoztak az ismeretlenbe. Nehéz volt eleinte. Nem Is a szokatlan vidék, hanem az akkori világ miatt.- Mennyi földet kaptak?- Hat kataszteri holdat. Kukoricát, búzát, cukorrépát, krumplit, babot termeltünk, mindent, ami kellett a jószágnak, meg a ház­tartásnak. 'Pontosan olyan tervünk volt minden évre, mint most a téesznek. A földből élt az ember, nem mindegy, hogy mit termelt, hogyan osztotta be a vetésforgót. Jószágot tartottunk, egy tehenem volt, meg a boci. Később aztán szereztem egy rossz lovat, a szom­széd Szomolai Gáspár lovával fogtuk párba, és úgy szántottunk. Hegyes volt a föld, nehéz munkájú, de megbirkóztunk vele vala­hogy.- Mit csináltak télen? — Elszegődtünk Lengyelbe, a tangazdaságba fát vágni. Ez volt a munkánk, nem tétlenkedtünk egy napot sem, tüzelő is került, pénz is. De nemcsak télen, nyáron is vállaltunk munkát, lucernát kaszáltunk harmadában, örültünk,' jaj de örültünk! Széna lett a lónak, a tehénnek, nem volt gond a takarmányra. Termelgettünk, dolgoztunk az életért.- Mennyi készpénz volt a háznál? — Majdhogynem semmi. Máról holnapra éltünk, még az a sze­rencse, hogy élelemben nem szenvedtünk hiányt. Tudja, hogy van ez; az ennivalót a nép azért kihajtja magának. Disznót tartottunk, baromfit, és a tojást is mindennap összeszedtük. Földközelben Teuelen- A téesz szervezésekor mindjárt belépett?- Ezerkilencszázötvenkilencet írtunk, amikor beálltam a teveli Kossuthba. Egy pór lovat vittem be, kocsit, szerszámot, no meg a földet. Amikor összeálltunk, fél évig a saját lovaimmal fogatos voltam. Azután elküldték Lengyelbe 3 hetes iskolába — a nyolc osztályom már megvolt, s ment az írás, a számolás. Amikor el­végeztem, megválasztottak növénytermesztésii brigádvezetőnek. Ke­rek húsz esztendeig voltam ezen a poszton.- A téeszszervezés után milyen volt a munkamegosztás?- Részesművelésben dolgoztuk a cukorrépát, a kukoricát. Három hold harmados kukorica jutott ránk, aztán cukorrépa, napraforgó, öt holdat kapáltunk - a mai ésszel ezt felfogni is sok. De csinál­tuk, mert ez volt a dolgunk. Kapáltunk vasárnap, kapáltunk hét­köznap. Az asszony akkor a zöldségesboltban dolgozott, délelőtt 10-kor lezárt, és a délután 4 órási nyitásig megállás nélkül kapált. Olyan volt a dereka, mint a gumi, répaegyelésnél járt a keze, mint a motolla. Csak nézték, ímeg irigyelték.- Mikor változott meg lényegesen a munka a téeszben?- A hatvanas évek elején került ide a Streichert Mátyás. Kemény­kezű, belevaló ember, megfogta a munkát. A változást azonnal észre lehetett venni. A főagronómus azóta is itt van a téeszben, nem ismeri a fáradtságot, és húzza maga után az embereket. Fontos dolog ez, nagyon fontos. Később, ahogy nagyobb lett az állami támogatás, több gépet vettünk, erősödtünk. K—25-ös, MTZ, kis Dutra - lett minden, alakultak a dolgok. Ahogy több lett a gép, fogyott a munkaerő. Hatvan-hetven éves, életben megfáradt emberek dolgoztak a gyalogmunkán, de mit volt mit tenni: kellett az idő a nyugdíjhoz.- Mint növénytermesztési brigádvezető hány ember munkájáért felelt? <- Negyven-negyvenöt nő, és körülbelül 35 férfi végezte a gya­logmunkát. Az erősebbek zsákoltak, a gyöngébbek szárt takarítot­tak, szalmát, kévét raktak keresztbe. Nem tudtunk eleinte fizetni, de dolgoztunk, mert a föld megkívánja a munkát. Zárszámadáskor kaptunk egy korsó sört, ez volt a „százalék". Olyan hónapom is akadt, amikor 40 munkaegység után 10 forintos előleggel-400 fo­rintot tettem a sublódra. Aztán óv végére meg nem maradt a téesznek pénze. De mondom: később helyreálltunk, rendbejöttünk. Zárszámadáskor 6-8 ezer forintot is hazahoztam.- Mikor ment nyugdíjba?- Ezerkilencszázhetvenkilenc márciusában. De most is megyek, nem állok meg. Ha szorul a kapca, hívnak, szólnak. Aratáskor, kampánymunka idején helyettesítek, ha kell. Ellenőrzőm a munká­kat, kitöltőm a munkalapokat, mérem a teljesítményt. Ezután kapja meg a dolgozó a pénzét.- S mivel foglalkoznak idehaza?- Disznókkal, anyakocákkal, már vagy 10-15 éve. Kellett a pénz: fürdőszobát, konyhát, spájzot építettünk, s a házon is van mindig javítanivaló. Meg a gyerek .. . Építkezett Szekszárdon, a Buktában, emeletes házat. Segítettünk, amit csak tudtunk.- Hogyan telik egy napja?- Fél hatkor kelünk, etetünk, nyolc hízóra szerződtünk. Nyáron a kertben ott a mák, a répa, a kukorica. Ilyenkor télen eljárok az erdőbe is néha, hogy meglegyen a téli tüzelő. Aztán egy ilyen fa­lusi porta szinte egész napra megkíván egy embert. Favágás, ud­varsöprés, takarítás, s aztán az állatok: etetés, trágyázás. Tiszta, legyen az udvar, a ház, a jószág környéke: én ezt így szeretem. Ebédelünk, elolvassuk az újságot, aztán megint az etetés. Este meg a tévé, azt nagyon szeretjük.- Itt van szemben a vendéglő is ...- Alkonyattájit átmegyek egy-két üveg sörre, megbeszéljük mi öregek, hogy mi a helyzet a faluban, a téeszben. Panaszra ok egy se. Nyugalom van, békesség, az emberek nem piszkálódnlk, vég­zik a dolgukat, örül a szívem, ha jó hírt hallok. Márpedig mindent tudunk: mennyit termett a búza, a kukorica, a napraforgó, hogy állnak a mélyszántással.- Tavaly mi volt a legnagyobb esemény az életükben? fiunk beköltözött az új házába. Semmi más. Különben élünk, dolgozunk, mint azok a velünk egykorú parasztemberek, akik munkával töltötték egész életünket. D. VARGA MARTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom