Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

A ^PÜJSÀG 1982. december 10. Tudósítóink írjak Postás nyugdíjasok Kirándulások, segélyek Így év vége 'közeledvén, egyre több helyen számolnak be az eddig végzett munkáról, az 1982-es év eredményeiről, ta­pasztalatairól. Ezt tette a kö­zelmúltban a szekszárdi postá. sok szakszervezeti bizottságának nyugdíjas csoportja is. Nem kevés a munkájuk az ilyen területen dolgozó bizal­miaknak, ám ők módot és lehe­tőséget teremtenek arra, hogy nyugdíjas kollégáik életkorúimé' nyeit, egészségi és szociális helyzetét állandóan figyelemmel kísérjék. Ezt a célt szolgálta többek között az ebben az év­ben kiadott kérdőív is, melyben az alacsony nyugdíjjal rendel­kezők helyzetét kívánták meg­ismerni a személyes kapcsolat- tartáson túl, s a velük való tö­rődést fokozni. Szociális se­gélyben ebben az évben hár­man részesültek közülük, 1500— 1500 forint összegben. A sors kegyeként idén temetkezési se­gélyt nem kellett senkinek sem fizetni. Az ágynak dőlt, beteges­kedő nyugdíjasokat is rendsze­resen látogatták, s még arra is futotta idejükből, hogy a 90. életévét betöltő Kecskés Feren­cet is köszöntsék. A szakszervezeti taggyűlése­ken a tagok és a bizalmiak rendszeresen resztvettek, akik pedig betegségük, vagy idős ko­ruk miatt nem tehettek ott eze­ken az összejöveteleken, azok számára az elhangzottakról a tájékoztatót megküldték. A szakszervezeti bizottság ál­tal szervezett különféle rendez­vényeken is rendszeresen részt vettek. A nőnapot a 'nyugdíja­sok és az aktív dolgozók közös vacsorával egybekötve ünnepel­ték. A szintén szakszervezeti bi­zottsági szervezésű kirándulá­sokba is örömmé! bekapcsolód­tak, így a Zalakaros—Nagyka­nizsa útvonalú kirándulásra öten, a szigetvári túrára tizen­egyen jelentkeztek közülük. A csoport részére külön kirándu­lást is szerveztek a bizalmiak: augusztusban Igal-fürdőre har. mindketten mentek él. Évek óta hagyománya van a nyu gd í ja sta la i kozák nak. Ebben az évben hatvanötén szórakoz­tak, beszélgettek a régi postás- időkről. A szervezett kirándulások le­hetőséget adtak arra, hogy SZOT-üdülők'ben pihenjenek a murikában megfáradt emberek. Hévíztől kezdve Balatonszántód- ig, Mátrafüredig és Hajdúszo­boszlóig összesen tizennégyen élvezhették a pihenés örömeit. Már arra is gondolt a postá­sok szakszervezeti bizottsága, hogy olyan helyiséget hoz létre, amely beszélgetésekre, szórako­zásra, különféle hobbi-szakkö­rök megtartására alkalmas. S ez a szakszervezeti helyiség nem­csak az aktiv dolgozóknak, ha­nem a hatvan nyugdíjas szak- szervezeti tag postásnak is le­hetőséget teremtő napi kapcso­lattartásra, a kötetlen baráti be­szélgetésre. Horváth Mihály Mérlegen a lakásépítés A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat tevékenységében igen jelentős a lakásépítés. Az idei évre tervezett 576 la­kást már felépítették, s átadták. Ezek többsége — a vállalat pro. fiijának megfelelően — panel­ból készült, ám nem kevés az OUTINORD technológiával épült otthonok száma sem. A több mint félezer lakás OTP és szövetkezeti értékesítésű. A TAÉV megyénkben épít leg­többet, így Szekszárdön 274, Pakson 120, Bonyhádon szintén 120 tulajdonos költözhetett be új otthonába munkájuk nyomán. A megyén kívüli sem ismeretlen a nevük, hiszen Komlón ebben az évben — többek között — 62 lakást is átadtak. A Tolna megyei ÁÉV most olyan folyamatban lévő mun­kákhoz összpontosítja erőit, mint a szekszárdi tejüzem befe­jező munkái, a dombóvári diesel-bázis, s Komlón a leen­dő lakásokhoz a1 közművesítés. Jövőre a paksi atomerőmű terü­letén a 22. számú Állami Építő­ipari Vállalat alvállalkozóinak egyikeként, önállóan fognak dolgozni. Tóth László Épületszerelés Szekszárdön, a Széchenyi utcai garzonháznál' Filmnézés és percegés Több éve már annak, hogy moziban voltaim. Mast, értesülve arról, hogy egy szép és jó fil­met vetítenek, elhatároztuk a feleségemmel, hogy megnézzük. A filmmel kapcsolatosan nem csalódtunk, nagyszerű élményt nyújtott. Hogy mégis tollat fog­tam, annak oka az, hogy a hely­hez, a filmhez méltatlanul ala­kultak a körülmények. Amikor bementünk a filmszínházba, azt láttuk, hogy napraforgóhéjja'l van tele a parketta. Ezen kissé csodálkoztunk. Helyet foglalt a népes nézősereg, eloltottak a villanyokat. Elkezdődött a film zenéje, amit alig lehetett élvez­ni a napraforgó percegő hang­jától, Ho valaki úgy meséli el nekem, hogy milyen zavaró hanggá erősödik fel több ember szotyolázásának hangja, nem hittem volna el. A film első két órájában úgy éreztem magam, mint egy kiet­len helyen, ahol millió bogár a félhomályban furcsa, szűnni nem akaró percegő hangot ad. A filmnek voltak vidám, és nagyon szomorú részei. Ez a szotyolázókat nem zavarta1, per- cegtek rendületlenül. Mellettem ült egy nyugdíjas tanítónő, előtte fiatal pár. Szo. tyoíáztak, csókolóztak. Szegény tanítónő nem sokat láthatott a filmből, mert az a kérése, hogy ne hajoljanak össze, nem talált meghallgatásra. A nagy össze- borulások egyikénél a fiatalok szotyolás zacskója szétszakadt, tartalma a székek alá hullott, így örömünkre megszűnt a köze­lünkben a percegés. A szünet­ben értékeltük több negyvenen túli ismerősünkkel a tapasztal­takat, és szomorúan állapítottuk meg, hogy nagyot változott ifjú korunk óta a világ. Mi cukorkát szopogattunk, fogtuk egymás kezét. Moziba menni majdhogy­nem ünnep volt számunkra. A filmeket, különösen a most lá­totthoz hasonlókat nagy csend­ben, — izgulva, hogy a jó győ­zedelmeskedjen — néztük, Nevettünk, vagy sírtunk. At- éreztük a film mondanivalóját. Hogy ezt szotyolázva is lehet, percegő hang mellett, erre gon­dolni sem mertem volna eddig. Böte Gergely Automata telefonközpont Kölesden Kölesden is automata tele­fonközpont lesz. A vezetéképí­tést — a helyi postahivataltól a kapcsolóteremig egy háromszáz méteres földkábel, valamint á Kötesd és Kistormás közötti 2300 méteres légkábel építését - kommunista szombaton végez­ték el. Erre a napra a megye minden területéről jöttek a dol­gozók, mintegy hetvenen. A mun­kából részt vállaltak a posta távközlési üzemének dolgozói, a körzetmesterek, fizikai és iro­dai dolgozók, műszerészek és üzemmérnökök, valamint a DÉ- DASZ dolgozóinak egy csoport­ja. A műszakért kapott bért fel­ajánlották a postásdolgozók la­kásépítésének segítésére. KONRÁD LÁSZLÓ Lefektettek háromszáz méternyi földkábelt Előkelő helyen a németkériek Rádióban, televízióban, napi­lapokban és folyóiratokban gyakorta találkozni hasznos­anyag-gyűjtésre szólító felhívá­sokkal. Ezért is, de hagyomány­tiszteletből is 'kapcsolódik be sok iskola a gyűjtésbe. Aki a paksi MÉH-telep veze­tőjétől Sütő Andrástól affelől érdeklődik, hogy mely iskolák tanulói jeleskednek a gyűjtés­ben, a inémelkériek nevét is az ellsők között fogja hallani. Hosszú évekre visszamenően hangyaszorgalommal tettek ele­get a tanulók a MÉH és az út­törőszövetség felhívásainak. A Dél-dunántúli MÉH Vállalat kü­lön is értékeli az eredményeket Tavaly a textilnemű-gyűjtésben első helyezést értek el a német- kéri tanulók. Jutalmul 2500 fo­rintot kapott az úttörőcsapat. Idén az összesítésben másodi­kak lettek, ezért 6000 forint lett a jutalmuk. Az eredmények beszámítanak a MÉH Tröszt országos verseny­értékelésébe is. Ott. tavaly a csapat a hasonló kategóriájú, legnépesebb iskoláik között a tizedik helyezést érte el. Ezért is kaptak 2900 forintot. Mivel idén még lelkesebben gyűjtöt­tek g tanulók, remény van a még jobb helyezés elérésére is. A hivatalosan megállapított felvásárlási árak mellett, a szor­galmas gyűjtésért nagyobb ösz- szeget kapott tehát az úttörő­csapat is. És az sem lebecsü­lendő eredmény, hogy a két év során kilenc németkéri diák tá­borozhatott Csillebércen és Zárikán a iá gyűjtés eredménye­ként a MÉH-válialat jóvoltából. Nagyfalusi Albert Városismereti verseny a kispajtásoknak Zengett-bongott a szekszárdi úttörőház aulája. Több, mint száz gyerek zsivaja töltötte be a teret. Szombat délelőtt, ki­lenc órakor megkezdődött a városismereti vetélkedő. A for­ma rendhagyó, mert a felada­tok legnagyobb részét a város­ban kellett megoldani. Szelle­mi és tájékozódási verseny is volt így egyben. A gyerekek egy feladatlapot kaptak kézhez. A három órá­nál további távollétért a zsűri percenként egy pontot vont le. Nagyon fontos volt, hogy a paj­tások az adatokat önállóan sze­rezzék be, és azok birtokában a helyszínen oldják meg a fel­adatokat. Négy ismert hely felkeresé­se volt az első feladat, melyek­ből három a mellékelt térkép- vázlaton is szerepelt, a negye­diknek csak a neve, ennek he­lyét a vázlaton a gyerekek je­lölték be. A helyszíneken bó­ják voltak, megtalálásukat a pontőrök - ifivezetők - igazol­ták aláírásukkal, a gyerekek pedig a különböző színű felira­tokkal lapjukon. Persze ez a feladat könnyebb része volt, mert utána e nevezetességek­ből rövid ismertetést kellett ké­szíteni. Végül a térképvázlatba bejelölték a turistaházat is. Az egyik legizgalmasabb feladat a Szekszárd feliratú pecsétek gyűjtése volt. A verseny szom­baton zajlott, kevés vállalat­nál, intézménynél tartottak ügyeletet .A gyerekeknek tudni­uk kellett ezeket a helyeket, mert ezek ismerete nélkül sok időt és pontot veszíthettek. Útjuk során betértek a mú­zeumba, az Augusz-házba, a Babits-házba, a megyei könyv­tárba és a művelődési központ­ba. Meglátogatták a Béla teret és az evangélikus templomot, ahol a feliratokat és a műem­léképületek adatait gyűjtötték össze. Visszatérve az úttörőházba, totót töltöttek ki tizenöt perc alatt. Ezután kezdődhetett a fel­nőtteknek a munka, a feladat­lapok és a totók értékelése. Mindez a gyerekek előtt tör­tént, hogy ők is együtt izgul­hassanak a zsűri tagjaival. A verseny egy kicsit elhúzó­dott a városban tett séta mi­att. Akadt olyan szülő, aki már kétségbeesetten kereste gyermekét, de a pajtások be­számolójának hangulatától ő is átvette a verseny izgalmát. A csapatok tagjai jól érezték ma­gukat, szívesen dolgoztak együtt. Előfordult, hogy a gye­rekek felosztották egymás kö­zött a feladatokat, annak re­ményében, hogy így időt nyer­nek. Volt akiknél ez bevált, volt akiknél nem. A szervezők nem feledkeztek meg arról sem, hogy a pajtá­sok szomjúságát egy kis üdí; tővel oltsák. Voltak ugyan „har­ci" jelenetek is közben, de azért végül is minden a legnagyobb rendben zajlott. A verseny levezetésében és zsűrijében részt vettek ifiveze­tők, főiskolások, csapatvezetők és az úttörőház munkatársa is, aki egyben a verseny feladat­lapját és a forgatókönyvet ké­szítette. Az úttörőház szeretné ezt a versenyét más rendezvé­nyéhez hasonlóan hagyomány- nyá tenni. SZALAI KORNÉLIA Elfeledett Liszt-emlékek Kilenc—tízévs fiúcska kérte a minap a szekszárdi zeneműtárban Liszt műveit. Alighogy hallgatni kezdte a Les Préludes-öt, egy kis­lány toppant be, akinek szintén ez a zene volt a szíve vágya. Ha más nem is, ezek a tények mindenképpen figyelmeztetik a ber­zenkedő filmkritikusokat: némi haszna mégis van a tévé Liszt­sorozatának. Nekünk, Tolna megyeieknek különösen fontos, milyen ember­nek, művésznek mutatta be Lisztet a film, hiszen a Szekszárdön, Pakson és a Sárközben járt zeneköltő emlékei részben az Augusz- házi emlékszobában (a zeneműtárral egy helyiségben), levelei a múzeumban és a levéltárban féltett kincsei kulturális emlékeze­tünknek. Hadnagy Albert és a kutatásait befejező Prahács Mar­git arról gondoskodtak, hogy ez az emlékezet tudományos formát öltsön, Baka István szépíróri eszközzel mondott nemrég újat a Tiszatájban megjelent novellájával, Borsos Miklós Liszt-szobra pe­dig - a képzőművészet zászlóhajtása — mindannyiunk öröme. Mindez a kutatókat is arra ösztönzi, tegyék fel újra a kérdést, van-e még olyan emlék, amely eddig elkerülte figyelmüket s szá­mot tarthat nagyobb érdeklődésre az íróasztal fiókjáénál. Néha talán épp egy Les Préludes-öt hallgató gyermek győzi meg őket... * A múlt század hetvenes éveinek végén egy Janosits József nevű kisfiú kápráztatja el ismerőseit zongorajátékával. 1923-ban, Bu­dapesten meghal egy miniszteri tanácsos, építészmérnök, Berzse­nyi József, akiről kevesen tudják, hogy a műegyetemen kívül a ze­neakadémiát is elvégezte és — bármily meglepő — azonos a fenti kisfiúval. Tevelen született 1865-ben. Apja, a helybeli tanító, kedveltette meg vele a zongorázást s már tizenkét éves korában elismeréssel írt róla a Tolna megyei Közlöny. 1880-ban, az egykori Szekszárd (ma Garay) Szálló nagytermében vett részt azon a dal- és zene­estélyen, amelyről szívélyes hangú kritika is megjelent. „Ez alkalommal lett először megyénk két reményteljes zongora­virtuóza is a közönségnek bemutatva. Jánosics József és a Merkler Andor urak a művészi jövő minden előkellékével bírnak s valószí­nűleg lesz idő, midőn megyénk büszkeséggel fogja őket fiainak vallani. A fiatal, úgyszólván gyermekkor daczára a technica és előadás oly kiváló és magas fokával rendelkeznek már most is, mely a szép jövőnek biztos záloga. Hogy melyik bír a másik fe­lett előnnyel, azt részletezni nem áll feladatunkban : majd meg­mutatja a jövő, mely hogy mindkettőre nézve kecsegtető, az két­ségtelen. A közönség tüntetőleg tapsolta meg mindkét fiatalem­bert, kik még szép játékuk mellett az előnyös külső hóditó kellé­kével is teljes mérvben bírnak.” A következő évben Janositsot olyan megtiszteltetés éri, amelyet kevés tizenéves ifjú mondhat magáénak. A fenti újság Érdekes kegyrészeltetés címmel ad hírt az esetről: „Nagyreményű Janosits Józsi, kit a Szegzárdon tartott múlt évi nyárszaki hangverseny alkalmával történt fellépéséből a, szegzárdiak már ismernek, folyó hó 3-án kelt levelében édesapját örömittasan értesíti arról, hogy ő húshagyó kedd estélyétől (!) fogva egészen boldognak érzi ma­gát, mert szerencsés volt Budapesten gróf Zichy Géza úr egykorú zongoraművésznél tartott estélyen jelen lenni s a valódi művé­szek által házi körileg adott hangversenyen - működőleg - részt vehetni. A farsang eltemetési ünnepélyének Liszt Ferenc által elő­adott „magyar roham” című indulóval lett befejezésével haza­menni szándékozván, köszönt a zongora-királynak, ki a hozzá intézett azon kérdésére: ,mit akar?' feleletül azt kapván: .haza ballagok', egész kedélyesen így nyilatkozott: ,ily fiatal kis mű­vészhez nem illő s nem szabad, hogy gyalog botorkáljon haza', — s ezen állítását azzal bizonyíotta be, hogy művészünket kocsi­jába véve, lakására szállította. — Janosits Józsi halhatatlan Lisz­tünk e beli kegyét nagyobbra becsüli minden - bármi nagy - kincsnél; pedig az ő teljes kiképeztetésére nézve reá férne, ha (...) Maeczenásra akadna. - mert apjának, a teveli iskola taní­tónak nagy megerőltetésbe kerül fia taníttatása". Aligha kétséges bárki előtt: Liszt gesztusa a Nemzeti Zenede elnökének estélyén egyben művészi elismerést is jelentett. A hír utolsó mondata azonban, amely a korabeli nehézségekre figyel­meztet, mintegy előrebocsájtja Janosits sorsát. Még zeneakadé­miai tanulmányai idején meghal édesapja s az árván maradt te­hetséget Berzsenyi Vince celldömölki ügyvéd fogadja örökbe. (Ne­vét - hálából - neve elé illeszti halála után s így lesz Berzsenyi- Janositsi József.. .) A századforduló éveiben Kircz István teveli tanító emlékezik meg Janosits egykori nagyságáról. Leírja, hogy egy alkalommal Wosinsky Mór, aki maga is műkedvelő zenész és szenvedélyes zeneélvező volt, a kor másik híres zongoristájá­val, Kirchner Elek mucsfai lelkésszel közös versenyen hasonlította össze a lkát művészet. Valamennyien — beleértve Kirchnert is — Janositsnak adták a pálmát, „amit különben ő sohasem keresett” Kircz szavai szerint. * Halála évében egy másik Liszt-emlék bukkan fel Szekszárdön, a helyi lap apró hírei között. „Liszt Ferenc szekszárdi zongorája, amelyen évtizedekig ismétlődő szekszárdi nyaralásai alkalmával állandóan játszott és amelyet a zongorában látható sajátkezű bejegyzéssel, élete fő művére, az Esztergomi Misére való hivatko­zással néhai báró Augusz Antalnénak dedikált, lapunk kiadóhiva­talában eladó. A pompás hangú zongora eredetét közjegyzői ok­iratok és könyvek igazolják. Ára: egy jó pianínó vagy rövidzongo­ra és egy waqgon búza, illetve annak az ára.” — olvashatjuk a Tolnamegyei Újságban. (Némi összehasonlításul tudnunk kell, hogy a szekszárdi első világháborús emlékművet is egy vagon búzáért állították föl.) Ha feltételezzük, hogy a híradás nem túloz, talán egy új, eddig ismeretlen zongoráról szól a hirdetés, persze az is lehet, hogy a Liszt-szoba mai zongorájának dedikációját színezik így. Ki tudja? Épp úgy kérdés marad már mint Janosits József titokzatos és mél­tatlanul elfeledett alakja. TÖTTÖS GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom