Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-08 / 288. szám

1982. december 8.

Képújság 3

Városképeink

A kulturáltság állapotát a műemlékvédelem is jelzi: hogyan ápoljuk városképeink eredeti karakterét. Bizonyos esetekben ezt a divat is befolyásolja. A divat és a szükség. A század- fordulón például Pest sok hangulatos épületét is fel kellett áldozni az indokolt 'korszerűsítésért, de ellenpélda is akad, amikor indokolatlanul esett áldozatul a soproni reneszánsz városháza a millennium éveinek átrendezésében. Az urbanisztikában is érvényes tehát, amit Kazinczy a nyelvújitással kapcsolatban hangoztatott: „a tüzes orthológus é's neológus" párhuzamosan fontos küldetése. A hagyományoknak és az újításnak a maga helyén és idejében hasonló erejű szerep jut: nem gátolhat, nem rombolhat egyik elv sem. Talán ezért is adódnak sokszor hosszúra nyúlt viták. Emlékezetei a budapesti Hilton Szálloda elhelyezése körüli sok ellentétes vélemény, míg végül is arányrendje ma már a budai panoráma új eleme, a válrnegyed eredeti szépségének sértése nélkül. E komplexitás jegyében sikerült őrizni és újdonságokkal növelni Sopron, Veszprém, Kőszeg középkori belvárosát, miközben ai mi századunk, a mii társadalmunk települt impozáns tömbökkel e gótikus, barokk szerkezet mellé. Kerényi József jóvoltából rendkívül nagyvonalúan alakult Kecskemét arculata. Alkotó munkája tanúsítja', s erre 'Kecskemét új városképe a bizonyíték, hogy napjainkban egy város főépítésze milyen sokat tehet a közbolidogságért a tér optimális harmonizálásával. Akárcsak Fazekas Péter Szombathely formálásával.

Természetesen, ahol a régi építészeti együttes nem képvisel maradandó értéket, ott nagyobb szerkezeti átalakításra' van lehetőség. Ez történt igen helyesen Salgótarján esetében, ahol egy harmad logo's, szinte falusias központ helyébe lépett Jánosisy György, Vass Antal, Szrogh György tervei alapján az új centrum. Időnként elkerülhetetlen a kisebb kompromisszum, mint Szegeden, ahol a nyári szabadtéri játékok miatt ideiglenes jelleggel feláldozták a Dóm tér tágas hangulatát, ám az álrkádsor szoborcsarnoka ezt némiképp pótolja.

Igen ösztönző a városkép formálásához a Hild-érem, melyet a Magyar Urbanisztikai Társulat adományoz a műemlékvédelemben és a városőrző, városszépítő tevékenységben kliemell- kedő eredményt elért városoknak, építészeknek. Méltán kapta Szentendre nemrégen ezt a kitüntetést, annál is inkább, mert nemcsak az eredeti barokk városkép esztétizáló megőrzésében ért el európai .'rangot, hanem a lakótelepek csökkentett és tagolt arányaival, közbeiktatott kertes házak sorával sikerült különös dombringás segítségével! fokozni a város különböző stílusjegyekhez kapcsolódó, mégis egységesnek megmentett hangulatát, karakterét. Éppen a jövő héten nyújtják át az idei Hild-érmeket a régiből újjászületett Sárvárnak, és a fiatal Kazincbarcikának.

Szépült az ország, s ezt népünk szorgalma mellett az építészet szigorának, kulturáltságának is köszönhetjük. Ennek jegyében vívott komoly páros versenyt az elmúlt évtizedekben Zalaegerszeg és Szombathely úgy, hogy egyrészt új, fiatal építészgárdát hívott meg és telepített le, másrészt fontos szerepet tulajdonított a táinsművészetnek : a szobrászatnak, a: festészetnek. így Zalaegerszegen Vadász György, Szombathelyen Heckenast János Ybll^díjas építészek alkottak maradandót, Nagykanizsa, Pécs vedutájában Erdélyi Zoltán képvisel új elgondolást a zbmáncburkolat külső fedésével, melyben partnere Lantos Ferenc festőművész. Egyéni adottságok és a helységek történelmi igényei találkoznak szerencsésen, a frissen kitüntetett Sárvár, valamint Vác, Gyula látványában. Az is helyes eív, hogy az anyagi és esztétikai forrá'sok pontos felmérése révén városaink átalakítása más-más mértékű, a régi és új formák arányai nem egysíkúak, azok léptékét Debrecen, Szarvas, Szolnok hagyományai és lehetőségei határozzák meg. Nagyon lényeges, hogy mivel Szolnok vasúti csomópont, ott alakul ki építészeti értelemben is a város egyik új központja. Valóban ezen a részen lebilincselő a fogadtatás.. Miivel Székesfehérvárnak erősebb a barokk magja, ezért ott szerényebb a pályaudvari építészeti üdvözlet. Ott viszont máshol, Pátzay Pál 'szobra körül éri a látogatót a döntő hatása

Jó folyamat indult el, hiszen a társadalom nagyobb lehetőségeihez méltón zárkózott fel az új magyar építészgeinlerác'ió, mely megfontoltan szerkeszti a teret az új formák .sokaságával, a múlt és a jövő tiszteletének jegyében.

Losonczi Miklós

Vízellátási

mérleg

Az Országos Vízügyi Hivatal előzetes adatai szerint — az idén újabb 90-100 ezer lakos jutott közműves ivóvízhez, s mintegy 30 ezer lakást kapcsoltak be a közcsatorna-hálózatba. Ezzel a közműves vízellátásban részesülő lakosok aránya 77 százalékra, a szennyvízelvezető csatornahálózattal ellátott lakásoké pedig 36 százalékra emelkedett.

Az idei vízgazdálkodási beruházásokra előirányzott több mint 10 milliárd forint túlnyomó része — 76 százaléka — szolgálta a közüzemi vízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztését.

A közüzemi vízművek szolgáltatásának fejlesztésével az idei vízfogyasztás megközelíti a 900 millió köbmétert, ami csaknem 50 millióval haladja meg a múlt évit. Kedvező, hogy a közüzemi ivóvízzel ellátott 1550 településből a korábbinál jóval kevesebb helyen, 150-180 helyett mindössze 100 településen került sor nyáron vízkorlátozásra. Ezek a hivatalos intézkedések elsősorban azokat a területeket érintették — főként Heves, Haj- dú-Bihar, Bács-Kiskun, valamint Pest megye településeit —, amelyekben a kiskertekben és a háztájik gazdái gyakran locsoltak.

A csatornahálózat bővítése a múlt évinél mintegy 10 millió köbméterrel több, összesen 630 —635 millió köbméter szennyvíz elvezetését tette lehetővé, de a szennyvíztisztítás fejlesztése arányában nem követte a vízellátás javulását.

Budapesten lényegében kiegyensúlyozott volt az idén a vízellátás, bár a nyáron a peremkerületekben a kiskertek locsolása még átmeneti gondokat okozott. A főváros vízfogyasztása a korábbinál gyakrabban haladta meg a napi 1 millió köbmétert, s nem egyszer túllépte az 1,2 millió köbmétert is. Az országos maximum 3,2 millió köbméter volt. A fővárosban épülnek a legjelentősebb víz- és csatornaellátási beruházások. A Szentendreiszigeten nagyrészt befejeződött a korszerű vízbázis kiaknázása, s megkezdődött a fejlesztés a Csepel-szigeten.

Országszerte folytatták a nagy térségek regionális vízellátó és szennyvízelvezető hálózatainak építését. Egyebek között Balatonalmádinál lezárták a tisztított szennyvíznek a Balatonba vezető útját, s a tavat elkerülve a Sédbe és onnan a Sióba vezetik. Hasonló célt szolgál a Boglórlelle és Fonyód között éDÜlő főgyűjtő, amelyből maid a Koppány patakba és onnét a Kapósba és a Sióba jut a szennyvíz.

Kutatómunka a Nehézipari Műszaki Egyetemen

Miskolcon a Nehézipari Műszaki Eayetem fémtani tanszékén az oktatás mellett intenzív kutatómunka is folyik. Ezek a kutatások a hazai gyártású fémek és ötvözetek jobb kihasználására irányulnak, s amelyek eredményeként hazánkban gyártott járművek alváza köny- nyebb lehet, vagy például tar- tósabb kovácsolószerszámokat gyárthatnak. Szabadalmuk

alapján nagy teljesítményű mágneseket is készítenek. A tanszéken vizsgálják a Szaljut— 6 fedélzetén — az űrben — öntött ötvözeteket is.

Az alumíniumötvözetben megjelenő kiválásokat vizsgálják röntgensugár segítségével

Közelképek egy munkásasszonyról

„Köszönömért mindent”

Fábiánná, született Krizbai Márta Nagymányokon a brikettgyárban nevelődött azzá, ami: szakmunkássá. Kora: 33 év. Termete: középmagas és

telt. Szeme, haja barna. Különös ismertetőjele nincs, ami a küllemét illeti. Belső tulajdonságai miatt tér el az átlagtól. S ezek a tulajdonságok azok, amelyek az életben elfogalt helyére segítették.

Segítették? Pontatlan a kifejezés. Sarkantyúzták. Keményen, s alkudozások nélkül, mintegy feledtetve az első hátraarcot, amibe alaposan belejátszott egy fölöttébb hosszadalmason gyógyuló arcüreggyulladás. Az úgy volt, hogy az általános iskola elvégzése után gyors- és gépíró iskolába iratkozott be, ahol sehogyan se tudta utolérni a haladásban azokat az osztálytársakat, akik nem hiányoztak annyit, mint ő. Feladta, s azzal a határozott elképzeléssel, hogy megy ,,a brikettbe”, az se baj, ha „eleinte csak takarítani” engedik. Ott van az édesanyja, Krizbai Mihályné is. Nagy baj nem érheti. Apja — aki akkor hagyta ott a családot, amikor ő még csak tízéves volt, öccse pedig néhány hetes —, tőlük távol élve se helyeselte a dolgot. De kezdte már sejteni, hogy Mártát kemény fából faragták. Kár minden szóért, ahogy ő nem engedett a terveiből, a lánya se fog.

— Akár az apja! Még a járása is olyan — mondogatták akkoriban a rokonok, ismerősök. A lány meg mérgelődött magában. Azt már nem! Ö nem akar olyan lenni egészen, mint az apja, aki menten otthagyta őket, mihelyt vájárból — a felesége áldozatvállalása árán — bárnyamérnökké avanzsált. Krizbainé ugyanis négy éven át azért vállalt föld alatti munkát a szászvári bányában, hogy az ura tanulhasson. Csil- lézett, lapátolt. Ki vetheti a szemére, hogy fiatalon magára maradva eszébe se jutott újból férjhez menni? Márta tizenhét éves koráig nézte a mama küszködését, s tanulta tőle, hogy nincs az a férfimunka, amit ne lenne képes elvégezni egy nő is. Csak „megijedni nem szabad és azokra hallgatni, akik szeretnek ellamentálni afölött, hogv mi való és mi nem való egy nőnek."

— Szikra eszem se volt, amikor tizenhét évesen férjhez mentem — közölte minapi beszélgetésünknek csaknem az elején Fábián Dezsőné tizenöt éves fia után nézve. A fiú - aki hol a Szivi, hol pedig az Uborka becenévre hallgat - kávét főzött nekünk. Méghozzá kitűnőt, pedig nem vendéglátós lesz, szobafestést és mázolást tanul Bonyhádon.- A gyerek az egyetlen jó a korai férjhezmenésemben. A többi? Beszélni se szeretek róla .. .

Az ifjú féri, aki alföldi fiú volt és itt járt vájáriskolába Nagymányokon, hazavitte a menyecskét a falujába. De ott, se a szülőanyja, se a fiatalka feleség nem volt elég ahhoz, hogy józan életre bírják. Jött előbb a válás, majd a hír, hogy Fábián Dezső „sírba itta magát”. Márta akkor már rég odahaza volt édesanyjánál a szülői házban, s birtokában egy gyorstalpaló tanfolyamon szerzett oklevél, amit Kiskunhalason állítottak ki arról, hogy „hegesztő szakmunkát végezhet!” Körbecsodálkozták, amikor jelentkezett a brikettgyórban munkáért? Mi tagadás, igen! Nem is a férfiak, akik közé került a műhelyben. Azok rövid idő alatt levizsgáztatták az új szakit. „Mutasd a munkádat, megmondom ki vagy!" Ez volt a

Semmitől se ijedek meg

Ha nem érem föl vágáskor a rénfát, sámlira állok.

Köszönömért szívesen barkó csolok

nagy vizsgakérdés, amire Fábiánná jól válaszolt. Aztán a tartós, hogy „lehet vele ökör- ködni" a munka szüneteiben, de mindenkor tisztelve benne a nőt, az édesanyát, az elvtársat, később már a pártvezetőségi tagot is ... Azt az asszonyembert, aki az élet, a munka egy- egy új feladványa előtt nem azon témázik miért nem sikerülhet, hanem azon, hogyan kell megfelelni a feladatnak, hogy az sikerüljön.

Ez a titka annak, hogy disznóöléskor ő a böllér nemcsak itthon, hanem a kiterjedt atya- fiság háza táján is. Aztán... forrázóteknő kell testvéri jó barátnőjének? Oké. Csak hozza az anyagot. Festés, tapétázás, a ház korszerűsítése? Nosza, ne várjunk vele másokra! önitató kell a saját fogyasztásra és eladásra tartott hízóknak? Azon ne múljon.

— Annyit maszekolhatnék, hogy csak no - mondja nevetve, s mikor észreveszi, hogy kidolgozott, de kicsi kezét nézem, olyan mozdulatot tesz, mintha el akarná dugni.

— És? Miért nem hajtja akkor a mellékest?

— Mert így jobb. Köszönöm- re. Azért a nagyon jóleső tudatért, hogy nem kell lámpával keresni a segítséget, ha úgy jön ki a lépés és én nem tudok valamit egyedül megoldani.

Sok nögymányokival próbálkoztam, hátha mondanak Fábiánná Krizbai Mártáról valami nem kirakatbavalót, hiszen iri- gyei neki is lehetnek. Sőt! Még csak neki igazán, mivel nemcsak esti eqyetemre jár, tanácstag, mi több megyei tanácstag is. Szava van, szűkebb és tá- qabb környezetében s kezdettől fogva megengedi magának, hogy „köntörfalazás, diplomá- ciázás" nélkül tegye le a garast, pártvezetőségi tagként csakúgy, mint tanácstagként, vagy a brigád tagjaként.

Oklevelek kerülnek elő a faltól falig szekrényből. Szakmunkásbizonyítványok. Tulajdonosuk ívhegesztést és lánghegesztést is végezhet. Egy másik, későbbi keltezésű oklevél már a gépkezelőnek szól. Hogy ennek a gépkezelőnek van gépkocsija is és kis Simsonnal jár műszakba, meg se lep. Azt se találnám meghökkentőnek, ha Fábiánná az esti egyetem befejezése után beülne továbbtanulni a szaktársai közé azon a tanfolyamon, ami brikettipari szakmunkásképzés címen most van indulóban. Ugratni már ugratták ezzel a lehetőséggel mostanában, hogv elbúcsúzott a „fiúktól”, egyúttal a hegesztőmunkától is. Bekerült a préstérbe, gépkezelőként. Mi tagadás, meqsiratta a műhelyt, ahol szakmunkássá érett. De míg po- tvaatak a könnyei, mintegy ön- maqának is mondogatta, hoqy „ennek íqy kell történnie, ez az ésszerű most”, hogy január elsejével beindul a folyamatos termelés három műszakban. Megint nem a férfi szaktársak, a nők kezdték „cikizni” az öntudatosságát.

Fábiánná legyint, jelezve, hogy minden szenzáció három napig tart, majd „leszállnak” róla az epéskedők. Az áthelyezéssel kapcsolatban vannak olyan élményei, amelyek azt jelzik, hogy nem akárki azok között, akikkel több, mint egy évtizeden át dolgozott a műhelyben. Úgy köszöntek el tőle, hogy vigyázzon magára és ha úgy érzi, hogy nem bírja a gépkezelői munkát, el ne hallgassa fél napig se.

Szivi discóba készül, a mama csak fél tizenegy tájt ér haza a délutáni műszakból. Anya és fia együtt varázsolnak uzsonnát a jól fűtött, L-alakú előszoba asztalára. Meg kell kóstolnom a nemrég történt saját disznóvágás termékei közül a húsos hurkát és a kolbászt. Ez is, az is remek. A vörös bor is, ami saját termésű. Ebben a házban minden anya és lánya keze alól kerül ki. Fogalmam sincs, honnan van mindenre erejük és idejük. Van! Szivi, azaz ifjú Fábián Dezső egyelőre csak ígérete a férierőnek a két nagyon életrevaló, energikus asszony védőszárnyai alatt. Nemrég elmentek meglátogatni az apai nagymamát, aki egyedül él, s tüzelőutalványt vittek neki. Ö nem tehet arról, ami történt. Fia nincs, de a menye és unokája, anyóstársa megmaradt neki . . .

LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger András