Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

2 Képújság 1982. december 29. PANORÁMA „Rakétatelepítést, mindenképpen” Washington és Nyugat-Európa sajátos „munkamegosztása” A Reagan-kormány továbbra is mereven elutasítja az euro- rakéták csökkentésére vonatko­zó legújabb szovjet javaslato­kat — ez tűnt ki Alan Romberg külügyi szóvivő hétfőn elhang­zott nyilatkozatából. * Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna, Romberg azt is elmondta, hogy a wa­shingtoni külügyminisztérium bizonyos felvilágosításokat sze­retne kapni Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára december 21-én elhangzott javaslatainak egyes pontjairól. Arthur Hart­man moszkvai nagykövet a na­pokban Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel folytatott más­félórás eszmecseréjén egyebek között éppen az úi szovjet le­szerelési javaslatról volt szó, közölte. Sajátos „munkamegosztás” alakult ki a NATO-tagállamok Tokió, Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti : Az éleződő kereskedelmi vi­ták csillapításának reményé­ben január 2-án egyhetes nyu­gat-európai körútra indul Abe Sintaro japán külügyminiszter. Kedden Tokióban bejelentet­ték, hogy a szigetországi dip­lomácia új vezetője London­ban, Párizsban, Rómában, Brüsszelben és Bonnban folytat tárgyalásokat. Partnerei az érintett országok külügyminisz­terei lesznek, de valamennyi fővárosban fogadják az állam-, illetve kormányfők is. A japán fővárosban rendkí­vül nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a látogatássorozatnak. politikusai között: az amerikai képviselők mindent megtesznek Genfben, hogy zsákutcába jut­tassák a szovjet—amerikai tár­gyalásokat, s ezalatt a nyugat­európai kormányok erőltetett ütemben készítik elő az új amerikai nukleáris rakéták te­lepítését. E NATO-stratégia lé­nyege — idézi kedden a Prav­da az egyik dán lap elemzését —, hogv elérie az amerikai ra­kéták többségének telepítését a kontinensen, mielőtt a szov­jet-amerikai tárgyalásokon esetleg kedvező eredmények születnének. A NATO 1979. decemberi határozata értelmében a manő­verező robotreoülőgépek és Pershing—2 rakéták telepítését a jövő év decemberében kell meqkezdeni. A kibontakozott háborúellenes mozgalmak ha­tására a nyugat-európai kor­Abe a Nakaszone-kormány el­ső magas rangú képviselője, aki a nyugat-európai vezetők­kel tárgyal. Nem véletlen a körút időzítése, hiszen még a japán miniszterelnök washing­toni látogatása előtt kerül rá sor. Mint ismeretes, Japánnak mind az Egyesült Államokkal, mind európai szövetségeseivel meggyűlt a baja növekvő ke­reskedelmi többlete miatt. A nyugat-európai országok már a GATT-nál is panaszt emeltek Tokióval szemben és Washing­tonban is erősödnek a sziget- ország „megbüntetését” köve­telő hangok. Ilyen körülmények között a japán kormány arra törekszik, mányok azzal igyekeznek meg­nyugtatni országaik közvéle­ményét, hogy a telepítésre csak abban az esetben kerül sor, ha a genfi tárgyalások nem vezetnek eredményre. A való­ságban azonban Washington óriási nyomást gyakorol Ang­liára, hogy a robotrepülőgépek egy részét már a kísérleti prog­ram befejeződése előtt átszál­líthassa a szigetországba. An- qol sajtójelentések szerint — írja a Pravda — a Thatcher- kormány bele is egyezett a qéoek átadásának előrehoza­talába. Az eredeti tervek meg­változását mutatja az is, hogy a nyugatnémet sajtó jelentései szerint az NSZK-ban a tervek­ben szereplő 96 robotrepülő­gép és 108 Pershing—2 he­lyett a Pentagon jóval több fegyverét akarja telepíteni - írja a' Pravda. hogy a kereskedelmi problé­mák elsimításával „elősegítse a Nyugat egységének helyre- állítását". Ennek érdekében a közelmúltban újabb piacmeg­nyitó intézkedéseket határozott el. Ezek több mint hetven, el­sősorban mezőgazdasági ter­mék esetében jövő év április elsejétől a vámok, illetve a vámjellegű korlátozások csök­kentését, valamint az import­kvóták növelését irányozzák elő. Ugyanakkor Tokió azt vall­ja: ennél többet nem tehet, s nem vállalhatja magára a sú­lyos nyugat-európai gazdasági bajok orvoslásával járó terhe­ket, VARSÓ Varsóban kedden megkezdte kétnaposra tervezett ülését a lengyel törvényhozás. A napi­renden elsősorban gazdasági kérdések, mindenekelőtt a vál­ságból való kijutást célul tűző, 1985-ig szóló, 3 éves terv sze­repel. A szejm megvitatja a jö­vő évi állami kölségvetést és pénzügyi tervet, a hitelpolitikai elképzeléseket, és meghatároz­za azoknak az áruknak a listá­ját is, amelyeknek árát jövőre is központilag szabják meg. MOSZKVA Anatolij Berezovoj és Valen- tyin Lebegyev, a két világirekor- der űrhajós kedden Bajkonur- ból visszatért a Moszkva mel­letti Csillagvárosba. A két űr­hajóst családtagjaik és kollé­gáik köszöntötték, majd a ha­gyományoknak megfelelően ko­szorút helyeztek ef Jurij Gaga­rin emlékművénél. A rövid ün­nepség után zajlott le az űr­hajózási állami bizottság ülése, amelyen a> két űrhajós beszá­molt munkájáról, kutatási ered. menyeiről, A bizottság igen nagyra értékelte munkájukat. BEJRUT Kedd délelőtt Bejrútiról dél­re, a khaldei „Lebanon Beach" szállóban megkezdődtek a köz­vetlen izraeli-libanoni „tárgya­lások az izraeli megszálló csa­patok kivonásáról, a két ország jövőbeni kapcsolaairól. Nyom­ban* nézeteltérés támadt ami­att, hogy Libanon elsőként a külföldi csapatok kivonásáról kíván tárgyalni, míg Izrael a kapcsolóitok normalizálását he­lyezi előtérbe. PÁRIZS A párizsiak itedden délelőtt vettek búcsút Louis., Aragóniái. A nagy francia kommunista költő és író hamvait az FKP székházában ravatalozták fel és a délelőtti órákban sok ezer ember rótta le kegyeletét a francia és a világirodalom ki­emelkedő alkotójának koporsó­ja előtt. A japán külügyminiszter nyugat-európai körútja A második legnagyobb Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Ukrajna az Oroszországi Fö­deráció után a Szovjetunió má­sodik legnagyobb köztársasá­ga: 603 ezer 700 négyzetkilo­méter területen fekszik, déli ha­tára a Fekete-tenger híres üdü­lőövezetéhez kapcsolódik. A ke­let-európai síkság jelentős ré­szét, termékeny délnyugati föld­jeit foglalja el. Az 50 millió 200 ezer lakosú köztársaság fővá­rosa Kijev, az egész keleti szláv államiság egyik legősibb köz­pontja. A kijevi Oroszország, amely a IX-X. században érte el virágkorát, az orosz, az ukrán és-a belorusz nép egységes ál­lama volt. A történelmi és kul­turális szálakon kívül ma Uk­rajnát Belorussziával és Orosz­országgal, valamint a többi szovjet köztársasággal gazda­sági kapcsolatok kötik össze. Itt összpontosulnak a modern ipar legfontosabb ágai, amelyek kedvező hatásúak az ipar fej­lődésére. Ilyenek: a repülőgép- és autógyártás, az elektronika, az olajfeldolgozó ágazatok és az atomenergetika. A harkovi turbinagyárban készülnek az atomerűművek milliónyi telje­sítményű turbinái. Ukrajna hatalmas iparvidé­kén, a Donyec-medencében kő­szenet, Krivoj-Rognál pedig vasércet bányásznak. A Barát­ság kőolajvezeték Magyaror­szágra ukrán területeken jut el. Termékeny földekkel ajándé­kozta meg Ukrajnát a termé­szet. A tizenegyedik ötéves terv­ben 12-14 százalékkal kíván­ják növelni a mezőgazdaság évi átlagos termelését: a gabo­natermelést 52 millió, a cukor­répát 58 millió, a napraforgó termelését 2,9 millió tonnára. A köztársaságban eddig több mint 2 millió hektár termőterü­leten javították meg a talajt, 1985-ig pedig további félmillió hektáron fejezik be a meliorá­ciós munkákat. Jelentős sikerekről számolhat­nak be az ukrajnai növényne- mesítők is. Hat növénykísérleti központban olyan új fajtákat és hibrideket nemesítettek ki, amelyek a változékony éjhajlati viszonyok között is magas ter­mésátlagot hoznak. Az Ukraj­nában folyó növénynemesítési munkák nagyságrendjére jel­lemző, hogy az elmúlt öt év alatt a tudósok 625 növényfajt és hibridet adtak át fajtaminő­sítésre - közöttük 174 elterjesz­tése már folyik. A tizenegyedik ötéves terv­ben az ukrán nép életszínvona­la tovább emelkedik. Csupán például a fővárosban a két utóbbi ötéves terv alatt évente 25 ezer lakás épült. APN-KS Az Ukrán SZSZK címere .s. A gyapot birodalma Üzbég Szocialista Szov/et Köztársaság Üzbegisztán és Tien-San csú­csai elválaszthatatlanok. A hegy hótakarójáról bővizű folyók erednek, lefutnak a völgyekbe és zöldbe öltöztetik a kerteket, a türkiz kupolás ősi Szamar- kandot és az 1966-os pusztító földrengés után újjáépült fővá­rost, Taskentet. A forró sivatag és a sztyep­pék között 449 ezer négyzetkilo­méteren elterülő gazdag, dina­mikusan fejlődő Üzbegisztán lélekszámát tekintve második helyen áll a közép-ázsiai köz­társaságok sorában 16 millió 400 ezres lakosságának több mint 62 százaléka üzbég, de él­nek itt oroszok, tatárok, tadzsi- kok és kazahok is. Területéhez tartozik a Kara-Kalpak Autonóm Köztársaság. Üzbegisztán észak-nyugati ré­szét a Kizil-Kum sivatag foglal­ja el, amelynek homoktengerét napjainkban az ember mindin­kább megszelídíti. Legnagyobb folyói az Amu-Darja, a Szir- Darja és Zeravsan. Idegenfor­galmi szempontból leglátoga­tottabb városai a keleti építé­szeti emlékeiről híres Szamar- kand és Buhara. A Szovjetunió „fehér aranyá­nak”, a gyapotnak a kétharma­dát Üzbegisztánban termelik. Messze földön híres az üzbég karakül juh. Fejlett az ipar, re­pülőgépeit, mezőgazdasági gé­peit és rádióelektronikai beren­dezéseit a világ számos orszá­gába szállítják. A köztársaság hatalmas energetikai raktár: gázkitermelése az utóbbi 20 évben több mint 80-szorosára nőtt, és elérte az évi 40 milli­árd köbmétert. Üzbegisztánban fejlett a tu­domány: a földrengések előre­jelzésétől a vízturbinák terve­zéséig számos bonyulolt prob­léma megoldásán dolgoznak. Az üzbég geofizikusok találmá­nyait nemcsak a Szovjetunió­ban, hanem az USA-ban, Ja­pánban és más földrengésve­szélyes övezetekben is haszno­sítják. Az utóbbi időben ismét fel­lendült a hagyományos kézmű­ipar, a szőnyegszövés, a kerá­mia és ékszerkészítés. A köz­társaság nem véletlenül volt és marad a turisták Mekkája, aki­ket az építészeti emlékek mel­lett az üzbégek vendégszerete­te is vonz. A fővárosnak, Taskentnek közvetlen repülő-összeköttetése van Moszkvával, valamint a Szovjetunió több európai és szibériai nagyvárosával. Üzbe­gisztánban több mint 150 rend­szeres légijárat közlekedik. APN-KS Római szópárbaj Kedd esti kommentárunk. Nincs új a Tiberis partján: alig néhány nappal az új kormány megalakulása után hajszálrepedések mutatkoztak az ötpárti koa­líción. S az sem tartozik a ritka kivételek közé, hogy hetekkel''a kabinet eskütétele után a kormányzó pártok között éles vita kör­vonalai bontakoznak ki, hiszen Fanfani kabinetje is csak annak köszönheti létét, hogy a pártok többsége inkább vállalta a kény­szerű együttműködést, semmint az idő előtti választások kockáza­tát. A mostani vita — ez már némiképpen rendhagyó eset Rómában — a karácsonyi ünnepek alatt és után robbant ki, olyan időpont­ban, amely korábban évtizedek óta a politikai fegyvernyugvás je­gyében telt. De Mita, a kereszténydemokraták főtitkára egy inter­júban hevesen kirohant a szocialisták ellen, mondván: a baloldal egyrészt semmiféle alternatívát nem kínált az ország gazdasági bajainak orvoslására, másrészt azt vetette Craxiék szemére, hogy „a kereszténydemokraták és a kommunisták között lavírozik”. A szópárbaj a szocialisták lapjában, az Avanti !-ban folytatódott. Hasábjain keményen visszautasították a kereszténydemokraták ál­láspontját, olyan hangnemben, mintha a két part nem egyazon 'koalíció tagja lenne . . . Sokan ebből arra következtetnek, hogy Fanfani miniszterelnök számára a tavasz rendkívül komoly erőpróbát hozhat. Bár a ke­reszténydemokraták nyíltan hangoztatták, hogy a jelenlegi koalí­ciónak 1984-ig hivatalban kell maradnia, s el kell utasítani min­den próbálkozást, amely előrehozott választásokra spekulál, elő­fordulhat, hogy a szocialisták kikényszerítik a törvényhozás idő előtti föloszlatását. A legélesebb vita a kormány pénzügyi és gazdasági politikája körül bontakozott ki. Kedden három szakminiszter erről tárgyalt külön-külön a szakszervezetek, illetve a Confindustria, vagyis a munkáltatók szövetsége képviselőivel. A tét: az alkalmazottak ál­dozatvállalásának mértéke. A gyáriparosok szerint még nagyobb terheket kell a bérből és fizetésből élőkre hárítani, elsősorban újabb adók révén. A szakszervezetek ragaszkodnak a pénzromlás mértékét részben követő mozgóbérskálához. Az álláspontok oly tá- voliak, hogy római megfigyelők nem jósolnak eredményes komp­romisszumot. Ha előrejelzésük beválik, újabb heves sztrájkhullám teheti próbára az amúgy is ingatag olasz gazdasági életet. Fanfani koalíciójának jelképes karácsonyfája tehát a vártnál is kopaszabbra sikeredett. Az új esztendő komor hangulatban, meg­próbáltatásokkal kopogtat Itáliában. GYAPAY DÉNES Crespo Jelölése Eanes portugál köztársasági elnök konzultációkat folytat a pártok vezetőivel a kormány- válság megoldásáról. A de­cember közepén lemondott Pinto Balsemao legesélye­sebb utódának Victor Pereire Crespót (képünk), a szociál­demokraták parlamenti cso­portjának vezetőjét tartják. A 49 éves Crespo a bukott kormányban júniusig oktatá­si miniszter volt. (Telefotó.) A Moro-per kérdőjelei Mérleg a vádemelés után Ki ölte meg Aldo Morót? Ki­nek állott érdekében az él­rablása? Miért nem szabadí­tották ki, akiknek erre mód­juk lett volna? Úgy tűnik, az igazságot még mindig nem tudjuk meg, pedig Moro gyil­kosainak 1982. április 14. óta húzódó pere már csaknem vé­get ért: Niccolo Amato fő­ügyész karácsony előtt, három­napos vádbeszéd után, 34 vád­lottra életfogytiglani fegyházat — az Olaszországban adható legmagasabb büntetést — kért. A többi vádlottra, azokra a terroristákra, akik valamilyen módon közreműködtek Aldo Moro fogva tartásában és leg­főképpen meggyilkolásában, összességében 1352 év börtön- büntetést javasolt. A Foro Italico Sportcsarnok alkalmi tárgyalótermében, ahol hat vasketrecben időről időre megjelent a 63 egykori „Vörös brigád”-tag, vagy inkább egyik­másik csoportjuk, január 4-ig szünet lesz. Ekkor a védelmen a sor, egy hónap múlva pedig következhet az ítélet. A merénylet az olaszországi terrorizmus eddig legsúlyo­sabbnak minősített időszaka, az 1977 február és 1980 októ­ber közötti szakasz kétségkívül legdrámaibb erőszakos csele­kedete volt. 1978. március 16-án délelőtt Róma belvárosában fegyveres terroristák egy csoportja körül­fogta a kereszténydemokrata párt elnökének autóját. Négy testőrét meaölték, nem sokkal a merénylet után az ötödik kí­sérő is belehalt sérülésébe. Al­do Morót, az egykori miniszter- elnököt, Olaszország egyik leg­ismertebb politikusát elhurcol­ták. A per során kiderült: Moro tartott a merénylettől, és ezért páncélozott autót is kért, de nem kapta meg. Kinek a hibá­jából, nem tisztázódott. A köz­vélemény azt is várta, hogy a 63 vádlott vallomásából kide­rül: kik voltak a gyilkosok, akiknek áldozatára végül egy Renault csomagtartójában bukkantak. Kik fogalmazták a Moro fogvatartása alatt ki­adott kilenc közleményt, mi ál­lott a hátterében az elrablott politikus segélykérő leveleinek és miért futott zátonyra min­den, egyébként is rosszul szer­vezett kiszabadítási kísérlet? A per vontatott menete so­rán ha valami egyértelművé vált, az az „emlékezetkiha­gyás" volt: a rendőrség egy­kori parancsnokának „nem tu­dom”, „nem emlékszem" vá­laszai, a volt belügyminiszter magyarázkodása lapbeszámolók szerint is sokkal inkább hason­lított monoton litániára, mint valamelyest is értékelhető val­lomásra. A tárgyalás eddigi eredmé­nye a főügyész szerint annyi, hogy sikerült többé-kevésbé pontos képet kapni a „Vörös brigádok” felépítéséről. Az is bizonysággá vált: a „Vörös brigádok” olasz talajon szer­veződtek. „Semmi bizonyíték nincs a nemzetközi összeeskü­vésre" — jelentette ki a fő­ügyész, aki azt a következte­tést is levonta, hogyha a ter­roristák csapást tudtak mérni „az állam szívére”, azért első­sorban az állam volt a felelős. A Moro család ügyvédje így fogalmazott: a per minden lé­nyeges kérdése válasz nélkül maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom