Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

1982. december 19. Romantikus divatok A falusi romantika újabb tér. hódításainak vagyunk tanúi a divatban. A sok fodor, csipke, bő szoknya, buggyos ujj már az elmúlit nyár viseletéiben is gyak­ran felitűnt. Ám, most a téli öl­tözékeket is díszíthetjük csipké­vel, hímzéssel, fodorral. A pa­mut- vagy flanellszoknya erősen húzott, alóla kilátszhat a csip­kés alsószoknya. A mellény a falusi legények ruhatárából ke­rült a divatbemutatók dobogó­jára. Gyakran suta, rövid ki's kabátka egészíti ki az összeál­lítást. A nosztalgikus, romantikus di­vat ott lesz a jövő nyár ajánla­tai között is. A divattervezőket a népi viseletek, a vidéki leá- nyoík, legények hagyományos öl­tözékei ihlették, színben, formá­ban egyaránt. Kedveltek az op- rómintás anyagok, a konyha­ruha-kockás, pöttyös, csíkos, ap­ró virágmintós kelmék, amelye­ket együtt is alkalmaznak. Újból előtérbe kerülnek a természetes anyagok, mindenekelőtt a len, a pamut, a selyem. A falusi stílusú romantikus öl­tözékek a gyerekek ruhatárában is megjelennek. A fodros, csip­kés ruhácskák, a nadrág-ing összeállítások a serdülők ked­velt viseletéi. Képeinken a Magyar Divat­intézet 1983-as tavaszi-nyári kol­lekciójának modelljeit mutotjuk be. Farmer új, falusias, roman­tikus változatban. A nadrág sötétkék-fehér csíkos vászon, a kabátkát a falusi legények vasárnapi öltönye ihlette. A csipkés alsószoknya és a kis mellény is falusias hangula­tot idéz. A modelleket Vass Mária tervezte a Lenfonó és Szövőipari Vállalat anyagából. Gyerekek számára tervezte ezt az együttest Gyulai Irén a falusi romantika jegyében. A piros-fehér mintás „nagy­papaing” buggyos ujjal ké­szült. A mellény és a nadrág is lezsert kényelmes. A családi élet tanítása A életbe lépett az Amióta annyit várt ^pa­pos munka- és tanítási hét, kezdünk rájönni, hogy a csa­lád szerepe és feladatköre nemcsak a történelem száza­dai, de még egy emberöltő alatt is yáltozott, alakult. A tapasztalat és a pszichológia bebizonyította, hogy a gyer­mek számára mennyire fontosa meleg, bensőséges családi kör; a gazdasági élet fejlődése pe­dig lehetővé tette — előbb a gyessel, most pedig a heti két szabadnappal —, hogy a csa­ládi nevelés jobban érvényesül­jön. Vessünk azonban egy pillan­tást a múltra! Ezúttal ne a csa­lád történetének gazdasági, csoportdinamikai szempontjai szerint, hanem felnőttek és gyer­mekek viszonyát tekintve. A történelem századaiban, ki­váltképp a paraszti társadal­makban, de még a kisváros kö­zösségeiben, a céhes ipar mű­helyeiben sem határolódtak el egymástól gyermekek és felnőt­tek csoportjai — legfeljebb az iskolázás idejére — munkában, pihenésben hétköznap, ünnepen a nemzedékek együtt voltak. Ékesen tanúskodnak erről Breughel festményei, s áltálá­ban a németalföldi mesterek zsánerképei: aratás, szüret, disznóölés, lakodalom, vásár nem eshetett meg gyermekek nélkül. Az apróságok a felnőt­tek között sündörögtek, a na­gyobbak vizet, fát hordtak, se­gítettek, amiben tudtak, és fő­ként lesték a felnőttek szavait, mozdulatait. A munkába úgy nőttek bele, hogy szinte maguk­ba szívták, magukba építették mindazt, amit a felnőttektől lát­tak. A nemzedékek szétválasztá­sát a kapitalizmus hozta magá­val, amikor a nagyüzemi ter­melés kiemelte a munkaképes embereket a családból, s a gyermekeket gazdátlanul ma­gukra hagyta. A kezdeti szocia­lizmus ezt a gazdátlanságot igyekezett mielőbb megszüntet­ni a gyermekintézményekkel, el­méletileg pedig átvette az utó­pisták, főként Fourier nézeteit a nemzedékek külön csoportok­ba szervezéséről; a szükségből erényt kovácsolva — tényként fogadta el azt a feltevést, mi­szerint abból lesz jó közösségi ember, aki első lélegzetvételétől kezdve kortársi közösségbe tar­tozik. Aztán jöttek a vészjósló tüne­tek: a gyermekek megfogyatko­zása (az asszonyok kevés utó­dot hoztak a világra, gondol­ván, hogy minek a gyerek, ha vele lenni, örülni neki úgy sincs idő; a serdülőkkel kapcsolatos gondok (aki kicsi korában nem nő szorosan a szülőjéhez, ka- maszkodva csak hibát lát ben­ne); a válások sokasága (ahol nem alakul ki nagy kohéziós erejű családi kör, ott az első lobogás elmúltával könnyen szétszalad a házaspár); és a magányos, elhagyatott öregek siralmas végnapjai. Ar ál a* gyakorlata bebi- zonyította, hogy a nemzedékek összetartoznak, mint fán a hajtások. Minden emberi kapcsolat ősképe, min­tája a szülő—gyermek viszony; a jó közösségi ember a meleg családokban alakul ki, s az on­nan hozott energiákkal válik képessé a tágabb kollektívákba való beilleszkedésre. Kellenek persze a kortársi közösségek is, de módjával, olyan időbeosztással, hogy a családnak is meglegyen a le­hetősége szerepének betöltésé­re. Ez az idő most már növek­szik, de sajnos akadnak, s nem is kevesen, akik szívesen leráz­nák magukról csemetéiket, át­hárítva saját feladatukat a pe­dagógusokra. Mert közben fel­nőtt egy kevés szülői törődést kapott nemzedék (mely nem a felnőttek hibájából, hanem a körülmények kényszere folytán kapott kevés törődést), s az egyszer megszakított láncot már nehezebb összekötni, hi­szen mindenki az otthon kapott mintát adja tovább. A láncot azonban össze kell forrasztani. Nincs más mód, mert a család nélkül élő em­ber könnyen felmorzsolódik az élet küzdelmeiben. (A halálo­zási statisztikák is mutatják ezt: minden felnőtt korosztályban kétszer annyi magányos hal meg, mint családos.) A család, a felnőtt közelsége megmutatkozik a gyermek szel­lemi fejlődésében is. Már az óvodásokon is meglátszik: kit szoktak uzsonna után rögtön hazavinni, és ki marad rend­szeresen utolsónak... A nevelés szempontjából elsősorban nem a szülő műveltsége, iskolázott­sága a fontos, hanem érzelmi gazdagsága. Oly könnyű bírálni a fiatalo­kat! Hogy sok köztük a dekon- centrált, hogy lyukas a fejük, mindent elfelejtenek, hogy fá­sultak, közömbösek, kényelme­sek, hogy bőgetik a rádiót, ve­rik a taktust, s egy gondolat sem fut át a fejükön, még annyi sem, hogy beszélgetni tudnának azzal, akivel a moz­gólépcsőn csókolóznak. Kétség­telen: vannak ilyenek. De azok­kal kicsi korukban nem beszél­getett senki. Ha volt csalódjuk, keveset törődött velük. S ha lesz, azt ők sem tudják majd össze­fogni. A bírálat itt nem cégit, csupán a családi élet tanítása; s a családok meggyőzése arról, hogy szükség van rájuk, nem véletlen képződmények. Félelmes lavina a családok szétesése, meg kell állítani! Em­beri létünk, egész további fejlő­dése nemünknek azon is múlik, meg tudjuk-e őrizni ezt az alap­közösséget, és fel tudjuk-e hasz­nálni a lassanként növekvő sza­bad időt gyermekeink nevelé­sére! 1 _ _ _ _ _ előtt talán köny- Unnepek nyebb a mákos patkót készen venni, vagy éjiéi sütni, mikor mindenki alszik. De mennyire más ízű, ha gyerme­keinkkel együtt készítjük! Az ünnepeken talán jólesne nagyot aludni, esetleg felnőtt-társaság­ba menni. De létezik-e derű­sebb pihenés, kellemesebb tár­saság, mint gyermekeink között lenni? Tűzdelt marhasült Hozzávalók 4 személynek: 70 dekagramm felsál, 15 deka­gramm szalonna (szeletelve), 2 evőkanál konyak, só, Gors, fél csomag petrezselyem, fél kávés­kanál kakukkfű, fél liter vörös bar, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, fél kávés­kanál szemes bors, másfél evő­kanál vaj vagy margarin, 15 dekagramm gomba, 15 deka­gramm fiatal hagyma, kevés liszt. 4—6 szelet szalonnát hosszú­kás tálba teszünk, és meglocsol­juk konyakkal. Sózzuk, borsoz- zuk, apróra vágott petrezselyem­mel és kakukkfűvel megszórjuk, és fél óráig állni hagyjuk. A marhafelsált folyó vízzel meg­mossuk, lecsepegtetjük és kony­haruhával szárazra törüljük. 5—6 helyen felvágjuk és a sza­lonnaszeleteket belehelyezzük. Majd a húst cérnával összekö­tözzük. A hagymát, sárgarépát megtisztítjuk és feldaraboljuk. A húst vörösborból, hagymából, sárgarépadarabokból, fokhagy­mából, negyed kávéskanál ka­kukkfűből és szemes borsból ké­szített marinádba tesszük. A sü­tés előtt egy napig lefedve tá­roljuk — hideg helyen. Másnap kivesszük a fűszeres, borsos ma­rinádból, és zsiradékban szép barnára megsütjük. Vele együtt sütjük a sárgarépát, fokhagy­mát, majd a marináddal leönt­jük és lefedjük. Közepes lángon másfél órát pároljuk. A mara­dék szalonnát darabokra vág­juk. A gombát megtisztítjuk és négyfelé vágjuk. A fiatal hagy­mát megtisztítjuk, de nem vág­juk fel. A szalonnadarabokat egy serpenyőben kiolvasztjuk, beletesszük a gombát és a hagymát, és 5 percig pároljuk. Közben kevergetjük. A húst ki­vesszük az edényből, amelyben sütöttük, és előmelegített sütő­ben melegen tartjuk. A hús­zsínt leszűrjük, és a gombás- hagymás-szalonnós keverékre öntjük. Még további 20 percig pároljuk, kevés liszttel meghint­jük, majd a hús mellé tálaljuk. A lószőrfonás művészete Fonni lenből, kenderből, meg a gyapot szöszös szálaiból szo­kás (igaz, ne feledjük, modern korunk mindenféle müahyag- pörgetménye is kiválóan alkal­mas e műveletre) —, de hogy a lovak szőrét is fel lehet hasz­nálni erre a célra, arról keve­sen ihajüottpk. Márpedig így van! Szálait szorosan egymáshoz illesztve mindenféle hurkok, kötelek, sőt gyűrűk, korperecek készülhet­nek belőle. Midenekelőtt a paripák hosz- szú farkának a méteresnél is nagyobb szálaiban ismertek rá a fonnivOlóra honfoglaló eleink, okik — a néprajztudósok fölté­telezése szerint — minden bi­zonnyal! még valahol az ázsiai pusztákon kezdték lemetszegetni négylábú társaik ékességét, hogy aztán az így nyert „nyers­anyagból" béklyókat meg más erősítéseket, díszént pedig a kedves leánynak, asszonynak mindenféle testre, ruhára illő rátétet sikerítsenek. Szóljunk előbb arról, hogy miért is alkalmas béklyónak, te­herszorító kötélnek, stb. a ló­szőr. Erős, igen rugalmas, a víz pedig tüstént lepereg róla. Nos, hót ezért volt érdemes a kan­cák, csődörök farkát fonatokká igazítani. S hogy miképpen lett e szá­lakból ékszer? Aki látott már ménest, az jól tudhatja, hogy háiny és hány színárnyalatban játszik a lovak farka, ha a csi­kósok ostorpattogtatósára vágtá­ba kezdenek. Hát íme, a más jellegű felhasználás oka: a számba vehetetlenüi gazdag tarkaság. No, de essen szó arról is, hogy a száilelegyitésnek hány főbb formája von! Ha csak egy-két szálacíkát pödört össze vala­melyik pászitorkodó ősünk, az a készítmény madárhurokként szol­gált, mégpedig úgy, hogy a földbe szúrt cövekhez erősítet­ték, és amikor a gyanútlan szár­nyas belesétált, rabul esett. Több és hosszabb szól kellett a kötelekhez, a béklyókhoz. Szintén sok — de nem fel­tétlenül terjedelmes — farok­darabból álltak össze a lapos fonatú kalapszalagok, meg a pipáik borítói. A nyakbavalók, a fülékek, a fejdíszítmények pedig ... Azo­kat már nemcsak fonták, hanem kötötték, csomózták is. így ala­kultak a látványosabbnál lát­ványosabb láncolatok, e valósá­Lószörrel díszített pipa gos domborművek a nyakra^ a csuklóra, a ruhára. Szinte hihetetlen, de így van: a lószórfonás művészete mind­máig él. Bodrogi Sándor nép­művész, nagykátai lakos manap­ság is oly tökéllyel illesztgeti össze a lószőtt, hogy gyűrűinek, fülbevalóinak, nyakláncainak stb. messze földről csodájára járnak. Bodrogi Sándor, aki kisgyer- mek korában fogathajtóként kezdte gyűjtögetni, formállgatni a lovas kocsik első saroglyájába akadt szőrszálakat, igazi meste­re a jó évezredes mívességnek. Módszere a következő: előbb szétszedhető sámfát farag, s előbb az egyik, aztán a másik felére mintázza rá fonatvaItoza. tait Amikor ez is, az is elké­szül, akkor összedolgozza, egye­síti őket. Persze, nem mindegyik Bodrogi-műhöz kell segédeszköz' Láncainak szemeit például sza­badon öftögeti egybe. A nagykátai népművész azon- ban egymást követő kiállításai­nak, meg a vele foglalkozó nép­rajzosoknak az érdeklődése elle­nére sincs megelégedve. Úgy véli, hogy az áltála felélesztett és felvirágoztatott lószórfonás utódok híján ismét él fog sor­vadni. Azt szeretné, ha egy több hétig tartó táborozáson odaáll­hatna az érdeklődők elé, akik­nek elmondaná: milyen formá­hoz miféle árnyalat kell. Saj­nos, ebbéli törekvésében egye­lőre nem talált támogatóra... Fülbevalók lószőrből Bélyeggyűjtőknek Vatikáni magyar kápolna A magyar állam történelme során többször állt kapcsolat­ban a Vatikánnal. A Magyar Posta november 30-án a törté­nelmi múltat idézte fel. Hatér­tékű, egyenként 2 forint névér­tékből álló sorozatot jelentetett meg, amely a vatikáni magyar kápolna műalkotásait tárja elénk. Az összefüggően nyomta­tott bélyegeken Amerigo Tot domborműve és Varga Imre szobrai láthatók. A dombormű első jelenetén a pápa koronát küld I. Istvánnak, az államalapí­tónak. A második bélyegen Hu­nyadi nándorfehérvári győzelme alkalmából az egyház elrendeli a déli harangozóst. A dombor­mű további két része a kápolna helyének kijelölését, és a fel­szentelés ünnepi pillanatait áb­rázolja. Az Állami Nyomda öt sorozatot tartalmazó ívekben készítette el ezt okiadárf, az ivszéleken 3—3 szarvas rajza látható. A sorozat Vertei József grafikusművész terve alapján 417 300 fogazott és 17 600 vá­gott példányban készül. A szobafenyő gondozása A szobafenyő Norfolk-szi- getéről származik. Hazájában lucfenyő méretűvé növő örök­zöld faj. Koronája dekoratív ^piramis" alakú. Ágörvei kör­körösen szimmetrikusak. Télen lehetőleg 8—10 Celsius- fokú helyiségben, párás viszo­nyok között, az ablak közelében tartsuk. Nagyon vigyázzunk arra, hogy az érzékeny növényre ne nyissuk rá az ablakot, mert nem bírja a huzatot A váratlan hi­deg bekövetkeztében elpusztul­hatnak finom levelei, esetileg ág- csoportjai ils. Nem érzi jól magát füstös, poros szobában sem, mert ha a szennyeződés na­gyobb mennyiségben rárakódik a levelekre, légzési zavarok lép­hetnek fel. Ilyenkor csak langyos vizes lemosással segíthetünk. Borús időben tartózkodjunk öntözésétől, de napsütéses me­leg napokon — amikor a pá­rologtatás a legnagyobb — a déli órákban locsoljuk. Szaksze­rűen öntözzük, hogy a cserép földje sohase szaradjon ki, de ugyanakkor a Cserép alatt Se maradjon pangó víz. Átültetésére két-három éven­ként kerülhet sor, amikor gyöke­rei a földlabdát már teljesen átszőtték. Erre a műveletre rend­szerint késő tavasszal, az új haj­tások kifejlődésekor kerítsünk alkalmat. A savanyú kémhatású, szaru- forgáccsal dúsított lomb- és hangaföld keverékében szépen fog díszleni a szobafenyő. Nyáron, ha lehetőségünk van rá, helyezzük ki a kertbe, fél- árnyékos helyre, ahol gyakori öntözéssel páratel levegőt tu­dunk biztosítani számára. Ha a rovarkártevők közül trip- szek támadnák meg a szobafe­nyőt, úgy a fertőzés észlelése­kor azonnal védekezzünk. Jó ha­tású növényvédő szer a 0,15 szá­zalékos ANTHIO 33 EC köd- szerüen kipermetezve, amely egyenletes permedéül met bízta-, sít

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom