Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

6 NÉPÚJSÁG 1982. december 16. Télen is kell a mozgás A Szekszárd városi KlSZ-sport- munkabizottság mennyire ké­szült fel a programokkal a téli időszakra - kérdeztük Guzsván Istvántól, a munkabizottság ve­zetőjétől.- A városi sportfelügyelőség a közelmúltban megegyezett a költségvetési üzemmel a lakó­telepi bitumenes pályák télie- sitésével kapcsolatban. Ezt a le­hetőséget szeretnénk megra­gadni. Mégpedig meghirdetjük a több fordulóból álló Nyitott korcsolyapálya című akciót, amelynek keretében játékos ügyességi koriversenyeket ren­dezünk különböző korcsopor­tokban. De foglalkoztat ben­nünket az a gondolat is - ha az időjárás lehetővé teszi —, hogy a Csörge-tó jegén vagy Dombodban rendezzünk a fen­tihez hasonlót, ahová különbusz- szal vinnénk ki az érdeklődő­ket.- Ha netán sportolásra al­kalmas hó is lesz?- A Kápolna téren szeret­nénk sí- és szánkóversenyt szer­vezni, amelyre nemcsak az idő- sebbeket és a KISZ-korúakat, hanem az úttörőket és a kis­dobosokat is meghívjuk.- A tornatermek téli kihasz­nálására milyen elképzeléseik vannak?- Vannak már jól bevált ha­gyományos eseményeink, ame­lyekre az idén is számítanak a fiatalok. Ilyen a néhány nappal ezelőtt megrendezett Fenyő­kupa férfi és női kispályás lab­darúgótorna, aminek szervezé­sében a városgazdálkodási vál­lalat KISZ-szervezete is segít­ségünkre lesz. A téli tornatermi versenyek záróakkordját most is a focifarsang jelenti majd. Tekintettel arra, hogy az asz­talitenisz is nagy népszerűség­nek örvend fiatalok és időseb­bek körében egyaránt, január­ban első ízben meghirdetjük a Városi-kupa elnevezésű női és férfi asztalitenisz-bajnokságot. Ennyit ízelítőül a KISZ városi sportmunkabizottságának téli prognózisából, most már a fia­talokon és az idősebbeken a sor, hogy éljenek a felkínált le­hetőséggel. Esti torna nőknek * Mind az iskolai testnevelés­nek, mind a gyermekek sport- befli megalapozásának fontos feltétele az, hogy a fejlődés kü­lönböző szakaszaiban kedvező­en alakuljon a mozgáskoordi­náció. A gyermek testi fejlődé­sének, elemi feltétele az, hogy a gyermek életkorának megfe­lelően kielégítsük mozgásigé­nyét. Magasszintű koordinációs készséget követelő sportágak­ban előnyös helyzetben vannak azok a sportolók, akik a moz­gáskészségeket már négyéves kortól gyakorolják. Itt az egyén­fejlődés olyan szakaszáról van szó, amelyben a mozgáskoor­dináció tökéletesítésének újabb, magasabb szintű feltételrend­szere alakul ki. A dolgozó nők körében is elégítése, hisz a fiatalság, a frisseség titka a rendszeres test­edzés. E gondolatok jegyében a Paksi SE ritmikus sportgim- nisztikai és a dolgozó nők esti tornája tanfolyamot hirdet ön­költséges jelleggel. Jelentkezés és felvilágosítás: a Paksi Sport­egyesület székházában, Paks, Dózsa Gy. út 2. Telefon: 11-698. Oldalháló ’82 A labdarúgó NB II ezüst- vasárnapi idényzárójának szek­szárdi 90 perce nem szaporítot­ta a szurkolók felejthetetlen él­ményeinek tárházát. A Szek- szár Dózsa—Nagybátonyi Bá­nyász találkozó kevés eséllyel pályázhatna a szépségdíjas jel­zőre. A színvonal, a meglehető­sen sok, technikai fogyatékos­ságra utaló hiba bizony csi­korgóvá tette mindkét együttes gépezetét. A hazai győzelem ténye mellett az akarásra, a mindenáron való bizonyítási vágyra azonban feltétlenül fel­figyelhetett a hideggel dacoló kétezer néző. Objektív okok következtében ideges hangulatúra sikeredett a kezdés. A mérkőzés előtti napok kiadós esőzése a sta­dion füves pályáját alaposan megviselte. Á víztócsákkal bo­rított játéktér megszemlélése után a szövetségi ellenőr hoz­zájárult, hogy a jó talajú sa­lakos pályán rendezzék a meccset. Az öltöző folyosóján Dávid Róbert, a Nagybátony vezető edzője igencsak feldúlt hangulatban, keserű szájízzel sommázta a határozatot. Meg­lepetésemre azonban a szak­vezető a történtekért a pálya- választó klubra neheztelt. — Legalább küldtek volna egy táviratot, hogy salakon ját­szunk. Akkor arra készülünk, játékosaink olyan stoplis cipő­ket hoznak magukkal. Mindegy, most már nem marad más, mint megverni a Dózsát a sa­lakos játéktéren — mondta, mi­közben felsorolta csapata kez­dő tizenegyét. A hazaiak már javában me­legítettek. Teszler Vendel veze­tő edző is győzelmet várt. Mint mondotta, abban biztos, hogy akiket pályára küld, azok el­szántan küzdenek. Feledtetni fogják pz előző vasárnapi, a sereghajtó otthonában elszen­vedett fiaskót. Meg azt a le­eresztést, ami az évad zórófini- nisében pontok elkótyavetyélé­sét jelentette. Ilyen aspektusból vizsgálva a Nagybátony elleni 2-1-et, a két pont értéke önmagáért be­szél. Ha a táblázatra pillan­tunk, még inkább körvonalazó­dik a cseppet sem látványos, mérsékelt színvonalú, temérdek kimaradt helyzettel tarkított idényzáró 90 percének végső pozitívuma. Huszonegy ponttal mintegy a dobogóba kapasz­kodva ötödik helyen zárt a Dózsa. A mezőny kiegyenlített­sége révén megnyugtató előny birtokába jutott a kiesőzóna triójával szemben. Ha az őszi végeredmény alapján húznák meg azt a képzeletbeli vona­lat, akkor az NB I - bői „érke­zett” Ózd mellett a Nagybá­tony és a Ganz-MÁVAG kény­szerülne búcsút venni a máso­dik vonaltól. A velük szembeni hat-, illetve hétpontos dózsás előny — számszerűségében bár szerény — pánikhangulat nél­küli tavaszi folytatást ígérhet. A találkozó végén Dávid Ró­bert, a vendégcsapat mestere dicsérte a szekszárdi gárdát, de...- Azt korábbról tudtuk, hogy jó csapat a Dózsa, s ezt ezen a találkozón is bebizonyította. Éppen ezért örülök annak, hogy ellenük nem játszottunk alá­rendelt szerepet. Tudom, a ha­zai közönség nagy különbségű győzelemre számított. Ez azon­ban nem jött be. Volt ugyan három kapufájuk is a szek­szárdiaknak, de ha szünet után nem jutnak egy jogtalan 11- eshez, akkor most ponttal tá­vozhatnánk. Asztalitenisz Kevés alacsony A megyei sporthivatal torna­terme adott otthont, az 1982. évi felnőtt II. és III. osztályú egyéni asztalitenisz-bajnokságnak. A jelenlevők egyértelműen az el­múlt évtized leggyengébb baj­nokságát láthatták ezúttal. Ez vonatkozik az indulók számára és a játék színvonalára is. A II. osztályú felnőtt férfi egyéni versenynek 12 indulója volt. A szokatlanul kis létszá­mú mezőnyben Holtznak és Ko­csisnak nem okozott különösebb gondot a döntőbe jutás. Itt a hagyományoknak megfelelően közepes színvonalú mérkőzésen Kocsis győzött klubtársa ellen. A II. osztályú felnőtt női egyéni küzdelemben kilencen indultak. Az elmúlt évtize­dek során nem találkoztunk megyei bajnokságon hasonló alacsony létszámú női mezőny­nyel. A játék színvonala is ala­csony volt. Többségükben unal­mas „pötyögtető" mérkőzése­ket láthattak a résztvevők. A két döntős versenyző közül So­mogyi Gabriella volt a bizto­sabb és így ő nyerte el a baj­noki címet. A III. osztályú felnőtt férfi egyéni versenyben 30 volt az indulók száma. A nagyobb lét­szám egyáltalán nem jelentette a magasabb színvonalat. A bajnok Fekete Péter kiemelke­dett ebből a mezőnyből és nagy Súlyemelés Szekszárdon került sor a me­gyei felmérő verseny hatodik fordulójára, valamint a területi minősítő versenyre a súlyeme­lőknél. Felmérő verseny úttörő II. kor­csoport: 32 kg: 1. Lukács Gá­bor (Szekszárd). 36 kg: 1. Hor­váth Mihály (Szekszárd), 2. Gál György Csaba (Szekszárd). 40 kg: 1. Parrag Tibor (Szekszárd), 2. Daradics Ferenc (Szekszárd), 3. Simon Zsolt (Szekszárd), 4. Nagy László (Szekszárd). 44 kg: 1. Barna Miklós (Szekszárd), 2. Dobos Csaba (Szekszárd), 3. Hazafi Zsolt (Szekszárd). 52 kg: 1. Gősy Dezső (Szekszárd), 2. Szőts Csaba (Bonyhád). 56 kg: 1. Véghelyi Miklós (Szekszárd). +67 kg: 1. Gáldonyi Zsolt (Szekszárd), 2. Szabó Zsolt (Szekszárd).- f. I. ­Az időnként sűrűvé vált ködben néhány kemény „belépő” is becsúszott a salakon Ha kell, ismét munkába áll Negyven év a tekepályán Alig két héttel a jól sikerült Tokaj Expressz nemzetközi pár­bajtőr verseny után csütörtöktől ismét a vivők veszik birtokukba a Sportcsarnok pástjait. Rend­hagyó módon az év végén ke­rül sor az országos csapatbaj­nokságra, amely egyben szezon­záró esemény. (Ezt már csak a sportiskolások hagyományos fesztiválja követi, december 28. és 30. között.) A nyolcas mezőnyökben kép­viselteti magát a vidék is: a férfitőrben a Szombathelyi Ha­ladás, a női tőrben a Salgótar­jáni TC. A párbajtőrben a Szé­kesfehérvári Volán, a kardban pedig Ózd és Szolnok vivői ve­szik föl a küzdelmet a főváro­siakkal. Fegyvernemenként a 8. helyezettek kiesnek. ♦ A hallei nemzetközi férfi sakktornán a 10. fordulót bonyo­lították le, továbbá sor került a 9. fordulóból visszamaradt egyik függőjátszma lejátszásá­ra is. A magyarok a következő eredményeket érték el: Székely -Espig (NDK) döntetlen, Malich (NDK)—Széli függő, Knaak (NDK)-Portisch F. függő, Széli -Bönsch (NDK) döntetlen. Az élcsoport állása: 1. Uhl- mann (NDK) 7 pont, 2. Espig (NDK) 6,5, 3. Portisch F. 5,5 (1). 4. Székely (5,5), ... 8. Széli 4,5 (1). * Nem volt hosszú életű a nyu­gatnémet Smuda által felállí- tot világrekord a nők 5000 m- es gyorskorcsolyaszámában. Két nappal később, kedden az NDK bajnokságán, az olimpiai baj­nok Karin Enke 7:49.49 percre javította a nyugatnémet „kollé­ganője” 7:56.00 perces eredmé­nyét. A hivatásos teniszezők szö­vetsége, az ATP számítógépes ranglistáján a csehszlovák Lendl a második helyre lépett előre, de még jókora különb­ség választja el az éllovas ame­rikai McEnroe-tól. Az állás: 1. McEnroe 73,14 pont, 2. Lendl 60,24, 3. Connors (amerikai) 58,87, 4. Vilas (argentin) 45,22, 5. Gerulaitis (amerikai) 35,70, 6. Clerc (argentin) 32,57, 7. Fi- bak (lengyel) 29,85, 8. Wilander (svéd) 28,18, 9. G. Mayer (ame­rikai) 26,49, K). Curren (dél­afrikai) 26,37. * 1982:ben 16 atlétikai verseny­szám képviselői szolgáltak csúcsjavítással, ami örvendetes dolog, hiszen csaknem minden szakág kivette a részét a rekor­dok gyűjtéséből. A legtöbb jó­val a kalapácsvetők (Tamás és Tánczi) szolgáltak, ötször is fe­lülmúlták a korábbi legjobb eredményt, sajnos azonban még így is messze járnak a klasszi­sokra jellemző 80 m-es ered­ményektől. Derekas teljesítményt nyújtott a rúdugró Salbert Fe­renc, aki először 5,38 m-rel be­állította a korábbi csúcsot, az­tán kétszer 5,50-et ugrott, vé­gül közvetlenül az EB előtt 5,55- öt. Kár, hogy a dinamikusan fejlődő, példásan készülő ver­senyző éppen Athénban sérült meg, így nem is derülhetett ki. hogy vajon valóban ott lehetett volna Európa legjobb hat „ru­dasa" között. Nemzetközi klasszishoz méltó eredményt ért el a 4x100-as váltó (38,88 mp), a távolugró Szalma (8,20 m), a hórmasug- ró Bakosi Béla (17,20 m), a maratoni futó Szabó Karolina (2:38:03 óra), a női távolugró Vanyek Zsuzsa (6,79 m), vala­mint a magasűgró Sterk Katalin (1,96 m). Közülük azonban ér­met csak Bakosi nyert Athén­ban, pontszerző helyen pedig rajta kívül csupán Szabó és a váltó végzett. Horváth Lászlót nem nehéz megtalálni, nem kell kérdezős­ködni hol dolgozik, hisz több mint 30 éve ugyanott van a munkahelye. Eléggé elfoglalt de ha a kedvenc sportágáról, a tekéről van szó, mindig ^van ideje. Azonnal a „lényegre” tértünk, hisz tulajdonképpen ezt a kérdést már sokan feltették különböző körökben, de pon­tos választ nem kaptak ró. — Harminc év után miért hagyta ott a dombóvári teke­csapatot, amikor — sok munka eredményeként — a legmaga­sabb osztályban,, az NB l-ben vannak. — Tulajdonképpen sok oka van, hogy otthagytam a csa­patot, ezek közül is a leglénye­gesebb: elfáradtam. Szó sincs haragról, arról, hogy köztem és a vezetőség között a legki­sebb összeütközés történt vol­na. Már egy éve kértem fel­mentésem, aztán végül úgy ál­lapodtunk meg, hogy addig to­vább dolgozom, míg találnak helyettem edzőt. Különben most is tagja vagyok az egyesület elnökségének, rendszeresen ott vagyok az üléseiken. Meghall­gatják, kikérik véleményemet. — Több mint 30 év alatt fá- . radhatatlanul azon dolgozott, hogy a sportág meghonosod­jon, majd azt követően színvo­nalas legyen. Talán, ha elmon­daná, hogyan is kezdődött. — Dombóváron már 1943-ban volt városi kisaolvós teke- bajnokság. Ezen öt-hat csapat vett részt. Én is ott ismertem meg a SDortot, sőt, méq a há­ború után is ott vettünk részt ilyen bainoksáqban. 1950-ben a dombóvári ioarosok csapa­tát meghívták Kaposvárra, en­nek az együttesnek én is tag­ja voltam. Ott láttam először nagygolyós bajnokságot. Ne­kem jól kijött a „lépés” és ez olyan sikerélményt adott, mely teljesen „feldobott". Hazafelé a vonaton másról sem beszél­tünk, mint arról, hogyan lehet­ne nálunk is egy nagygolyós pályát építeni. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy ekkor Tol­na megyében már egy éve volt kisgolyós bajnokság, melyet Lőrincz Gyulával közösen szer­veztünk. Ebben a bajnokság­ban részt vett a Szekszárdi Postás, a Szekszárdi Gépjaví­tó, a Bonyhádi Zománcgyár, a Bonyhádi Cipőgyár, a két tol­nai csapat: a Vörös Meteor és a TSE. Dombóváron három csa­pat volt: a sertéstenyésztő vál­lalaté, a cementipari vállalaté, valamint a postáé. Hetenként készült tekehíradó, abban megjelentek az eredmények és a bajnokság állása.- Mikor kezdődött a nagy­golyós bajnokság?- Dombóváron 1952-ben ala­kult meg a Spartacus sportkör. Először szövetkezeti bajnoksá­got szerveztünk a különböző dombóvári szövetkezetekből alakult csapatok részvételével. Meghívást kaptunk Kaposvárra egy meghívásos versenyre. Az­tán úgy alakult, hogy a továb­biakban Kaposvárott játszot­tunk a városi bajnokságban. Az első csapat mellett volt egy második csapatunk is, ők me- qyebajnokságban szerepeltek. 1954-ben kezdődött a pálya­építés, az avatásra 1955. au­gusztus 20-án került sor. Meg­volt a pálya, de már akkor ter­vezgettük: egyszer majd ne­künk is lesz automata állítónk, sőt netán még négysávos pá­lyánk is. 1977-ben a régi pá­induló, színvonal fölénnyel nyerte el a bajnoki címet. A III. osztályú felnőtt női ver­senyben 21-en vettek részt. Eb­ben a versenyszámban két tá­madó szellemű versenyzőnek sikerült a döntőbe kerülni, ahol Balics biztosan szerezte meg a bajnoki címet. A bajnokság szakmai mérle­ge ezúttal negatív képet mutat. A magas színvonalú asztalite­niszhez szokott szakemberek és szimpatizánsok értetlenül álltak a sportág ilyen gyenge verse­nyén. Eredmények: II. osztályú felnőtt férfi egyé­ni: Bajnok: Kocsis János (Szek­szárdi Szöv. SK), 2. Holtz János (Szekszárdi Szöv. SK), 3. Szu- nyogh Mihály (Nagymányok) és Krausz Zoltán (Tolnai VL). II. osztályú felnőtt női egyéni: Baj­nok: Somogyi Gabriella (Tolnai VL), 2. Krausz Andrea (Szek­szárdi Szöv. SK), 3. Balics Vik­tória és Strich Szilvia (mind­kettő Tolnai VL). III. osztályú felnőtt férfi egyéni: Bajnok: Fe­kete Péter (Dunaföldvári Szöv.), 2. Krausz Zoltán (Tolnai VL), 3. Nemecskó Viktor (Tolnai VL) és Varga Péter (Szekszárdi Szöv. SK). III. osztályú felnőtt női egyéni: Bajnok: Balics Viktória (Tolnai VL), 2. Czikk Erzsébet (Tolnai VL), 3. Somogyi Gabri­ella (Tolnai VL) és Krausz And­rea (Szekszárdi Szöv. SK). Serdülő korcsoport: 52 kg: 1. Till Csaba (Szekszárd). 56 kg: 1. Brandt Győző (Bonyhád), 2. Sánta István (Szekszárd). 60 kg: 1. Balás Attila (Szekszárd). 64 kg: 1. Gerendái Attila (Szek­szárd), 2. Borbély László (Bony­hád). 67 kg: 1. Keresztes Zol­tán (Szekszárd), 2. Orsós János (Szekszárd). 71 kg: 1. Lőre Gyu­la (MAFC). 75 kg: 1. Gáspár István (Szekszárd). 82. kg: 1. Sebestyén Zsolt (Bonyhád). +82 kg: 1. Szalontai Tibor (Szekszárd). Üttörő I. korcsoport: 40 kg: 1. Nyerges János (Szekszárd), 2. Száraz József (Szekszárd). 52 kg: 1. Sándor Attila (Szekszárd). 64 kg: 1. Fehér László (Szek­szárd). 67,5 kg: 1. Kisvári Péter (Szekszárd). 75 kg: 1. Dajka Zsolt (Szekszárd), 2. Boros Béla (Szekszárd). +75 kg: 1. Andi Attila (Szekszárd). Horváth László lyán működni kezdett az auto­mata, majd 1980. augusztus 12-én átadásra került az új négysávos, minden igényt ki­elégítő automata pálya. A csa­pat ekkor már évek óta az NB ll-ben játszott és elérkezett a nagy nap: 1981. január 31-én a dombóvári tekézők NB l-es baj­noki mérkőzést játszottak. — Tehát lényegében elért mindent, amit egy edző elérhet. — Igen, nincs okom panasz­ra, persze ehhez kellett Dom­bóvár város vezetőinek és a Dombóvári Spartacus Sportkör­nek jelentős anyagi és erköl­csi segítsége. — Végleges a szakítás? — Szó sincs szakításról. Mint edzőt elbúcsúztattak a szak­osztályi értekezleten, ahol Topa Imre, az egyesület elnöke mél­tatta a munkám és nagyon szép ajándékot adott át. Én akkor megmondtam, pihenni szeretnék, a jövőben a dombó­vári városi bajnokság irányítá­sán dolgozom. Bízom abban, hogy az NB l-es csapat sok örömet szerez a város és a megye sportkedvelőinek, nem lesz gond. De ha mégsem így lenne, és munkámra szükség lesz, jövök. Jövőre nyugdíjba vonul Hor­váth László. Ugyancsak jövőre lesz 40 éve, hogy megismerke­dett a tekével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom