Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. november 13.

^fepÜJSÄG7

Szeksæârd

Mi van a piacon?

Vélemények innen, onnan és amonnan

Aki igazán bensőséges kapcsolatba akar ikerülni egy várossal, az feltétlenül 'keresse fel piacát. Ha jól kinyitja a szemét, ez többet ér, mintha családok tucatjaihoz hívnak meg ebédre. Kurkászó kedvem és jószeren- csém hozzásegített, hogy eleddig nemcsak a budapesti Nagy- vásártelepet és számos vásár- csarnokot járhattam be, hanem megfordulhattam számos hazai és külföldi város piacán is. Hogy ez ne maradjon ik'i a látogató élményeinek sorából, arról például Bezonsban a vendéglátók maguk gondoskodnak. Hasonló a helyzet Helsinkiben is, ahol a köztársasági elnök palotája melletti piac turisztikai szenzációnak számít.

A szekszárdi piacra ezt ugyan nem lehet ráfogni, ennek ellenére attól tartok, hogy gyakorta a kelleténél igazságtalanabbul ítéljük meg. Igazságérzetünk persze szerves összefüggésben van a piaci árakkal, márpedig az ismert tény, hogy a megye- székhelynek jól körülhatárolt területét nem lehet olcsósággal megrágalmazni. Ezt tudva ugyan, mégis úgy tűnik, mintha előnyös külső változásairól ezenközben megfeledkeznénk. Talán azért is, mert jó belhoni szökás szerint a szidás mindig kisebb megerőltetésbe kerül, mint a dicséret.

VÁLTOZÁSOK

Amikor 18 évvel ezelőtt először megláttam, a szekszárdi piac 'még közelítőleg se keltett olyan benyomást, mely egy megyeszékhely ilyen fontos létesítményétől elváriható lett volna. Persze, azóta sok esővíz elcsörgedezett a Séden . . .

1965/66-ban felépült a Zöl- dért-szárny. 1972-ben átadták a mai Tszker épületét, mely fölött 1974/75-ben készült el a vasvázas csarnok. A földszint 2,6, utóbbi közel 4,4 millió forintba került. Eltűnt a régi megyeháza fala melletti ásotag épület, mely egykor istálló volt. Ugyanez llett a sorsa a rendőrséggel á teltemben állott nem kevésbé ásatagnak, mely az én ismereteim szerint legutoljára a tanácsi klubnak adott otthont.

Soha nem árusítottam még piacon, de minden megerőltetés nélkül el tudom képzelni a különbséget, mely az ég alatti standok és az időjárás viszontagságaitól óvott csarnokbeli standok között van. Mellékesen szólva, ez a csarnok nagyobb kiállítások, árubemutatók rendezésére is alkalmas térrel gazdagította a várost. Azokat a terveket, melyek idővel egy teljesen fedett vásárcsarnok létesítésére vonatkoztak, egyelőre be se látható távolba sodorta az idő, ami alatt természetesen a nehezebbé vált gazdasági helyzet értendő.

A fejlődés ténye azonban kétségtelen, torz és suta szemléletre valíana ezt el nem ismerni. Mi van most a piacon? Hajnali számvetés 1982. november 3-án," valamivel reggel 6 óra előtt.

A Tszker áruháznak is mondható üzletsora, Tolnákét, Kertészeti ABC, italbolt, 5 különböző ruházati kiskereskedő, 1 cipész kisiparos, 1 zöldség-gyümölcs kiskereskedő, 2 pecsenye- sütő, 1 mézeskalácsos, 1 virág- kereskedő, 1 bazáros, 1 késes, 1 vetőmagibólt. A felsoroltak java része újdonat új, .ízléses pavilonokban. Mindezekhez csatlakozik még egy lángossütő lakókocsiban, 1 gesztenyesütő és „Marinás úr", aki nadrágszíjat, pénztárcát és fakanalat egyaránt árul. Utóbbi kettő feje felett nincsen fedél, árukészletük viszonylag könnyen mozgatható.

ARÁNYOK

A piac áruforgalmára vonatkozó adatom csak a Tszker jóvoltából van, de alighanem ez is tükröz valamit. A mondott átlagos hétközi napon a különböző részlegek 81 500 forint forgalmat bonyolítottak le.

Az asztaloknál1 reggel 6-kor 27 árust számláltam. Egy órával később 40-en voltak. Érkeztek a hagyományos módon kosarakkal felszerelt, átalvetők alatt görnyedő nénik is, de az újfajta hagyomány szerint nagyon sökuk még világosodás előtt gépkocsikból szállt ki. Egy asztal havi bére 200 forint, ehhez jön még a helypénz és egy bizonyos összeg, melyet a piac- felügyelő az eladni kívánt termék értéke alapján állapít meg. Ezen persze vitatkoznak, alkudoznak — sokszor eredménnyel. Informátorom, Steiner Károly Mözsről úgy vélekedik, hogy a bérletrendszer kifejezetten jó. Ez úgy értendő, hogy nekik, az árusoknak, mert:

— Nem tudnak minden helyet elfoglalni a „vidékiek”!

Vagyis a korábban még a Duna másik partjáról jött kon- kurrencia. Nem közlöm a bennem nyomban kialakuló vásárlói ellenvéleményt, mely szerint nékem, aki nem a piacból, hanem a piacról élek, a konkur- renoiának ilyetén való kiszorulása a legkisebb mértékben se tetszik.

Or. Sdhwemmer László, a városi tanács általános elnökhelyettese, akinek másnap ezt megemlítem, nékem ad igazat. Ebből kiindulva óhatatlanul sort kell .kerítenünk a jövő elképzelésére, ami nem máról-holnapra ugyan, de feltétlenül egészséges változásokat hoz majd.

KERESKEDŐHÁZ

— Más neve még nincs — mondja az elnökhelyettes —, de nem is biztos, hogy kell keresni. Arról van szó, hogy idővel a régi kereskedelmi szakiskola ilyen funkciójában megszűnik. Udvara felszabadul, ahol az igények szerint további árusító- asztalokat lehet majd elhelyezni, ezúttal már az egészséges veresny szempontjait is figyelembe véve.

— Mikor lesz ez?

— Remélhetőleg 1985/86 körül. Az a szándékunk, hogy az épületben a legkülönbözőbb ipari jellegű árusításnak, például a ruházati kiskereskedelemnek, 'bazárnak, késesnek — és így tovább — biztosítunk "helyet. A frissen felépült pavilonokban viszont megteremtjük a piac élei m i szerá ru s ító je II eg ét.

Ha visczapillantunk a korábban közölt felsorolásra, ez igencsak ráfér. Azon senki ne ütközzön meg, hogy több éves távlatról van szó. Az ellenkezője lenne baj, hiszen egy város vezetőinék nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy előre gondolkodjanak és amennyire ez az adott körülmények közt csak lehetséges, megtervezzék a jövőt.

— Sokkal hamarabb, már a jövő évi idénykezdetre esedékes változás, hogy legalább a hét

2-3 napjára létre akarjuk hozni a nagybani zöldség-gyümölcspiacot. Nemcsak a környék, hanem a;z érdekeit Alföld, Somogy és Baranya bevonásával, amit megfelelően propagálni fogunk. ■ Ide szándékozzuk orientálni a közületi vásárlókat is . . .

— Földrajzilag hova?

— Több alternatíva merült föl. Legvalószínűbb, hogy a vásártéren találunk megoldást.

A PAVILONOK

Az újdonat új, szép, ízléses pavilonokról már írtam. Az elnökhelyettesnél is szóba kerültek, aki úgy vélekedett, hogy az állami pénzből, mintegy másfél millió forintért létrehozott épületek valóságos nemzeti ajándéknak tekinthetők. Félő, hogy a tanács illetékes osztálya ezt nem minden érdekelt előtt világosította meg egyértelműen. Félő az is, hogy ebben egyáltalán nemcsak a kiskereskedők valamiféle értetlensége a ludas. Elég öt percnyit sétálni a tanácstól és az ember nemcsak pompás almát vásárolhat Hegedűs Jánosnál (12. sz. pavilon), vagy ízes sült kolbászt Korner Jánosnál (13. sz. pavilon), hanem ingyen részesedhet a jogi ismeretek örömeiben. Mindketten működnek, befizették az üzlethelyiségük négyzetmétere után kért 4500 forint egyszeri igénybevételi díjat, de nem írták alá a nekik kiküldött szerződést, amiben minden jel szerint van némi igazuk, mert az egy sor pontjában ellentmond a jogszabályoknak. Például a két üzlet alapterületét összesen 11 négyzetméterrel, a terasszal is megnöveli, noha a 8/1971. II. 10. ÉVM-rendelet 4. §-a ezzel ellentétesen intézkedik. A .négyzetméterenkénti 'havi alapbért 20%-kal felemeli a korábbival szemben, bár a megyei tanács vb. 106/1971 /Vl. sz. határozatának 2. pontja a leszállítását írja elő. Végül a szerződéstervezet 9. §-a kimondja, hogy a bérlet halál, vagy betegségi esetén át nem ruházható, ami viszont homlokegyenesen ellentmond az

Délre kiürül a piac. Háttérben az új pavilonok egy része.

1/1972. I. 10. Korm. sz. rend. 23. § 1/a pontjának. Ezen túlmenően is van a szerződéstervezetnek némii diktátum jellege, hiszen a termelés-ellátásfelügyeleti osztály egyik leveléből kiderül, hogy azt „megfellebbezni nem lehet”.

Ezenkívül a bérlők arról sincsenek informálva, hogy a korábban befizetett összeget hogyan lakhatják le teljes egészében, amikor szerződés szerint is csak 2 évet tölfhetnének az új pavilonban.

Nem jó dolog, ha egyébként megbecsülésnek örvendő állampolgárok úgy érzik, hogy packáznak velük.

Persze, ha az ember nem rest egy kis piaci beszélgetésre, akkor nemcsak a fentiekhez hasonló jógii problémákkal ismerkedhet meg, hanem annak bizonyságával is, hogy mennyire helyes a tanács jövőre szóló terve a nagybani piaccal kapcsolatban. A drágaságot ismerve és látva a piac egyetlen á Mondó zöld ség -g y ü m ö I c s- ki s

kereskedőjének nagyon szép áruját, az ember óhatatlanul rákérdez Hegedűs Jánosra.- Honnan szerzi be ezt a szép árut?- Hetente legalább egyszer elmegyek oda, ahol legnagyobb a választék ...- Ugyan hová?- Budapestre, a Bosnyák téri nagybani piacra !

ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor.

A 80 éves is lapátolt

Minden házban egy útépítő

Györköny eldugott falu - egyelőre. Ha minden jól megy, a jövő nyáron már nem lesz eldugott.

Most csak úgy lehet eljutni Győr könybe, hogy Nagydologról vezet út, kanyargós, itt-ott döcögős. Aki el akar jutni Györ- könyből Paksra, de akár Puszta- hencsére is, annalk jókora kerülőt kell tennie, Nagydorogon keresztül.- Körülbelül húsz kilométerrel megrövidül az út, oda-visz- sza, ha kihagyjuk Nagydorogot - mondja Lückl János tanácselnök. - Az új út kétezer-négyszáz méter hosszú lesz, egyenesen a pusztahencsei tsz-irodá- nál éri el a Paks-Nagydorog közötti utat. Szóval húsz kilométert megtakarítunk egy utazásnál. De ez csak az egyik része a dolognak. Számítunk rá, hogy ha megépítjük a bekötő utunkat, sokkal több autóbusz érinti Györkönyt. Jelenleg húsz járat megy naponta Paks és Nagydorog között, de ebből csak hét jön Györkönybe.- A hatalmas munkát, az öt és fél méter széles betonutat teljesen a maguk erejéből valósítják meg?- Az 'építés a mi dolgunk. Vállaltuk, hogy megcsináljuk, ha kapunk a megyei tanácstól hárommillió forintot. Ez elég az anyagra, összesen hat és fél millió a költség. A KPM vállalta, hogy elkészíti az út tükrét, kiemeli a földet. Mi meg összefogtunk. A tsz-nek is van építőbrigádja, a tanácsnak is, most együtt dolgozik a kettő, tíz ember az állandó brigád. Ehhez jön még mindennap a segítség a faluból. Minden háztól jön egy ember egynapi segédmunLückl János tanácselnök

kára. Négy-öt, amennyi kell. Sorban.

— Beosztották a falut?

— Pontosan. Nálunk egytől ötszázhatvankettőig van a házszám. Nem kezdődik újra a számozás minden utcában, hanem végigmegy a falun : az egyes számú házzal szemben az öt- százhatvainkettes áll. Számon tartjuk, melyik nap kik a sorosak az útépítésre. Aki az „atomnál” dolgozik, olyankor ér rá, amikor szabadnapos.

— Tehát Györkönyben minden házban lakik egy útépítő . ..

— így is mondhatjuk. Az öregek helyett a KISZ-esek mennek ki. Megbeszéltem velük . . . De van itt olyan öreg, aki helyett nem kellett kimenni segédmunkára — mondja Lückl János tanácselnök.

Fölkeressük Koch Henriket. Magas, szikár öregember. Éppen ebédet melegít. Egyedül él a felesége halála óta, minden munkát maga végez el, a mosáson kívül. Nyolcvanéves. Az udvaron gondozott szőlőlugas, a konyhában rend és Koch Henrik jókedvűen mesél útépítő „kalandjáról”.

— Én itthon reggeliztem, mindig eszek, mielőtt kimennék a házból. A többiek ott kint kezdtek reggelizni, én meg lapátol- gattam az út szélén. Megkérdezték, hány éves vagyok. Azt mondtam : Györkönyben nekem már nem kell magáznom senkit ...

— Bírta egész nap?

— 'Bírtam. Sódert lapátoltam. Nem vagyak beteges. Mielőtt kimentem a:z úthoz, úgy éreztem, meg tudom csinálni. Kötelességnek tartjuk, hogy segítsünk. A miénk lesz az út.

— Mit ebédelt aznap?

— Szalonnát, kolbászt. Ittam Hozzá egy kis bort. Reggelire mindig tejes kávét eszek.

Annikor elbúcsúzunk, megemlíti az utcáin a tanácselnök:

— Valamikor ez az ember is hitetlenkedett, nem bízott benne, hogy megvalósul, amit ígértem, akartam Györkönyben mint új tanácselnök. Tizenhat évvel ezelőtt választottak meg. Kovács voltam a tsz-ben. Akkor itt nem volt járda és nem vált út. A falu közepéig húzódott a nagydorogi bekötő út és kész. Máshol csak por vagy sár. Akkora port kavartak a gépek, hogy a házat nem lehetett látni. Persze, még a füvet is lecsípték a libák . .. Most van Györkönyben 11 kilométer járda és hat kilométer belső út.

Mindent mi magunk csináltunk. A falu. Innen egy fillért el nem vitt építő (Vállalat vagy ktsz. Csak egy-két maszeknak fizettünk, visszaszerelésért, központi fűtésért, mert ilyen szakembereink nincsenek. Kellett például az orvosi rendelő megépítésekor.

Mielőtt kimegyünk az útépítéshez, a tanácselnök javasolja, nézzük meg az orvosi rendelőt. Ott áll a tanácsház fölött, talán T50 méterre, a magasabban fekvő utca sorában. Betonnal kiépített köz vezet oda. Azelőtt ez a köz is sáros „mellékutca" volt. Most beton. A faluban mindenfelé betonút, mellette szép füves területek, fákkal, virágágyással.

Az orvosi rendelő és nővédelmi tanácsadó, továbbá szolgálati lakás jókora épület. Lückl János nagy szeretettel mutogatja a megnézhető részeket, például a kazánházat.

Közben beszélgetünk a gyarapodásukról.

— Hogyan lehetett megnyerni a falu népét ekkora összefogáshoz ?

— Hatvanhétben kezdtük. Én szerveztem meg a házibrigádot. Azt mondtam a györkönyi embereknek, hogy csak akkor lesz járdánk, ha mi magunk megcsináljuk. Már abban az évben megépítettünk több mint öt kilométer járdát! Iszonyú meleg volt, bogiival hordta a betont a fél falu, szóval kézzel cipe- kedtek. ömlött a verejték. Kijött hozzánk Polgár elvtárs, a megyei tanács titkára, és nem akarta elhinni, mi történik. Megcsináltuk... Aztán még a többit, meg az összes utat. A Koch Henrik is úgy beszélt, amikor meghirdettem a munkát, hogy

nagyobb emberek ígértek már itt utat... Most meg, ugye, ő is kiment nyolcvanévesen, lapátolni.- Nehéz volt ez a 16 év? Tanácselnök és építésvezető egy személyben, azt mondhatjuk.- Nagyon nehéz. Az orvosi rendelőhöz még anyagbeszerző is lettem, először azt sem tudtam, mi mindent vegyék. De ha én visszaállok, nem lett volna semmi.

A falun túl, gyér akácerdő mellett húzódik az új út, már szép darabon. Nyolcszáz méter. A tsz lánctalpasa tolja a földet, a homokot, ami ideális alap útépítéshez. Gépek és lapátos emberék. Hat kőműves. Ácsok. Seg éd m unka sok.

Györkönyi ember valamennyi. GEMENCI JÓZSEF Kép: Goitvald Károly.

A friss betont néhány napra letakarják fóliával

Az áru a Bosnyák térről érkezett...