Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

8 KÉPÚJSÁG 1982. november 6. Mindkét félnek előnyös Szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok Harmincöt év telt el azóta, a Szovjetunió és Magyarország aláírta kereskedelmi és hajó­zási megállapodását, amely le­rakta az országaink közti gaz­dasági együttműködés szilárd alapjait. A Szovjetunió és Ma­gyarország áruforgalma 1947- ben 30 millió rubel volt, az idén viszont meghaladja a 7 miillliárd rubelt. A kölcsönös szállítások volumene időközben több mint 230-szorosára növekedett. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokat nemcsak a med­retek növekedése jellemzi. Gaz­dagodik a tartalmuk, ésszerű- södnek a formáik. Mindkét or­szág arra törekszik, hogy kap­csolataink minden tekintetben kölcsönösen előnyösek legye­nek, előmozdítsák a kulcsfon­tosságú népgazdasági felada­tok megoldását. ELŐTÉRBEN A VEGYIPAR ÉS A GÉPIPAR így a magyar gazdaság ve­zető ágazatainak fejlődése szempontjából elsődleges jelen­tőségű az energiahordozókkal és alapvető nyersanyagokkal való ellátottság. A Szovjetunió jelentős mennyiségben szállít Magyarországnak kőolajat és olajtermékeket, földgázt, vasér­cet, fűrészárut, gyapotot. A Szovjetunió területén egyébként számos olyan vállalat épült Magyarország közreműködé­sével, amelyek Hlyen árukat szállítanak a magyar félnek. A többi között ilyen a Szövetség gáztávvezeték, az Uszty-i'limszki Cellulózgyár, a kijembajevi az­besztkombinát, a Vinnyica—Af- bertirsa áramvezeték. Jól szervezett az együttműkö­dés a vas- és fémkohászat, a vegyipar és a kőolajvegyészet területén. Mindkét ország me­zőgazdasága szempontjából nagy jelentőségű a vegyipari termékek kölcsönös exportja, így a Szovjetunió műtrágyát, Magyarország pedig növényvé­dő vegyszereket szállít. Ezek forgalma az elmúlt ötéves peri­ódushoz képest a jelenlegi öt­éves tervben csaknem megkét­szereződik. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésében mind nagyobb helyet foglal el a késztermékek, elsősorban a gépipari termékek kölcsönös •kereskedeme. Útépítő gépekből, autókból, aviatikái gyártmá­nyokból, traktorokból, mező- gazdasági gépekből Magyaror­szág legnagyobb szállítója a Szovjetunió. A magyar gépipari termékek pedig nagy jelentő­ségűek egyes szovjet népgaz­dasági ágazatok fejlődése szempontjából. A hosszú időre szóló nagy szovjet megrende­lések biztosítják a magyar vál­lalatok termelőkapacitásainak lekötését és termékeik tartós eladását, lehetővé teszik a nagyszériás termelést. Nagy vo­lumenű a fqlusi és városi au­tomata telefonközpontok, az elektronikus számítótechniko és a műszerek, az élelmiszeripari komplex berendezések, az elekt­rotechnikai, az orvosi berende­zések, a dízelvonatok, az Ika­rus autóbuszok, a daruk Szov­jetunióba irányuló magyar kivi­tele. VÁLASZTÉKBŐVÍTÉS A jó minőségű közfogyasztási cikkek iránt megnyilvánuló egy­re növekvő szükséglet löielégíté­A novgorodi ELKON termelési egyesülés televizióképcsö- veit Magyarországra exportálják. Az automata gépsorok, ellenőrző műszerek és néhány automata az ELKON-nál — magyar gyártmány. Képünkön: meózzák a képcsöveket. Itt a TUNGSRAM 3 automata gépsora működik. sében, a szovjet és a magyar hazai piacok választékbővíté­sében fontos helyet foglaltnak el az említett áruk kölcsönös szállításai. A magyar vásánlók jól ismerik a szovjet filmfelvevő, fényképezőgép és rádiókészülé­kekéit, az elektromos háztartási gépeket, edényeket, hangszere­ket. A Szovjetunióban állandó keresletnek örvendenek a Ma­gyarországról érkező ruházati készítmények, a lábbelik és a bőrdíszműáru, a bútor, a gyógy­szerek és a különféle élelmisze­rek. A két ország megfelelő mi­nisztériumai és főhatóságai kö­zött tárgyalások folynak ma­gyar szervezetek részvételéről a szovjet könnyű- és élelmiszeri­pari, kereskedelmi, vendéglátó­ipari üzemek rekonstrukciójá­ban és korszerűsítésében. A szovjet—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizottság keretében a szovjet és magyar szakemberekből álló munka- csoportok konkrét ajánlásokat készítenek elő az e területen megvalósítandó együttműködés megszervezésére. HOSSZÚ TÁVÚ PROGRAM A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok szempontjából nagy jelentőségű a gyártássza­kosítás és a kooperáció fej­lesztéséről 1980 márciusában aláírt szovjet—magyar hosszú távú célprogram az 1980-ig ter- dő időszakra. Az együttműkö­désnek ez a formája különö­sen eredményes most, amikor mindkét ország a növekedés intenzív tényezőire való gazda­sági átállás feladatod oldja meg. E cél elérése érdekében tökéletesíteni kelj! a népgazda­sági arányokat, szükség van egész ágazatok technikai újjá­alakítására, nagy termelékeny­ségű gépekkel és berendezé­sekkel való ellátására. E folya­matok kibontakozásához nagy­mértékben hozzájárul az éssze­rűen megszervezett gyártássza­kosítás és kooperáció, beleért­ve annak nemzetközi formáját is. Ami a Szovjetuniót és Ma­gyarországot illeti, már vannak jó példák az ilyen kapcsolatok­ra, például a járműiparban, a vegyiparban, a számítógép­gyártásban. A hosszútávú prog­ram a szovjet—magyar gazda­sági együttműködés további fej­lesztésének, az országaink előtt álló népgazdasági feladatok megoldásának fontos eszköze. JURIJ MOTORIN, a Szovjetunió Külkereskedelmi Minisztériuma kereskedelmi hivatalának magyar szakértője A volgográdi alumíniumgyár. Itt dolgozzák fel a Magyar- országról érkező timföldet, amiért Magyarország volgai alu­míniumot kap. Megnőhetnek a kistermetűek Lehet-e segíteni az alacsony- növésűeken? A kérdésre Ljud- viikasz Lesasz, az endokrinké­szítményeket előállító kaunaszi üzem (Litvánia) központi labo­ratóriumának vezetője így vá­laszolt: — Ma már segítséget tudunk nyújtani azoknak, akiknek a testmagassága mindössze 120— 130 centiméter. Ennek a nor­málistól való eltérésnek az okai régen ismeretesek. Közéjük tar­tozik a növekedési hormon (szo- matotropin hiánya). Ezt a hor­mont hipofízis (az agyalapi endokrinmirigy) szintetizálja. Sokáig azonban nem sikerült ezt a hormont előállítani. Tíz évvel ezelőtt üzemi labo­ratóriumban sikerült a szoma- totropint izolálni. Ma már el­sajátították e párját ritkító ké­szítmény gyártását. Gyakorlati felhasználása jó eredményekre vezet: egyes páciensek egy év alatt 3 cm-t is nőnek. Méghoz­zá nemcsak gyermek és Ifjú­korban. A litván orvosoknak Si­került 25—28 éves ' embereket is növésre késztetni. Ezek az adatok ismételten igazolják, milyen nagy lehetőségek rejle­nek a hormonterápíiában. Citromsav - gombából Lett tudósok az Asergillus ni- ger elnevezésű penészgombát vegyszerekkel és ultraibolya su­gárzással kezelték. Ez feltehe­tően hatott a mikroszkopikus kicsinységű gomba örökletes képességeire. Az új tulajdonsá­gok között egy gazdaságilag szerfölött előnyös is akadt: a mikroszervezet nagyobb meny- nyiiségben választ ki citromsa­vat. A gombát olcsó táptalajon: cukorrépalében tenyésztik majd. Tanulás után - sport A Szovjetunióban 6500 sport­iskola működik. Az ötvenmillió szovjet diák közül két és fél mil­lió vesz részt rendszeresen a gyermek- és ifjúsági sportisko­lák foglalkozásain. Minden nö­vendék számára kötelező sza­bály: ha edzeni akarsz, ha az a szándékod, hogy megismerd a sport mesterségbeli titkait, ak­kor szerezz jó érdemjegyeket minden tantárgyba!. Jó előme­netelt felmutatni az iskolában és sikereket elérni a sportban nehéz dolog, de a sportiskolá­kat olyan gyerekek számára ter­vezték, akik kiemelkednek fia- kai adottságaikkal és akik szá­mára az edzések nem túlzott megterhelést, hanem érdekes szabadidő eltöltést jelentenek. A sportiskolában általában heti két-három alkalommal1 tar­tanak foglalkozásokat. A felső tagozatban, a 15—17 éves fia­taloknál heti öt foglalkozás van. Szombatonként vagy vasárna­ponként gyakran indulnak ver­senyeken. Az oktatás színvonala magas: a sportiskolásoknak ál­talában jó anyagi bázisa van, rendelkezik szakképzett edzők­kel és a szükséges felszerelés­sel. A sporbiskalások általában a közoktatási szervekhez, a sport­egyesületekhez és az olyan leg­nagyobb sportklubokhoz tartoz­nak, mint a CSZKA, a Dinamó, a Szpartak. Vannak speciális jégkorongozó, tornász, műkor­csolyázó iskolák és olyanok, ahól több sportágban létesítet­tek tagozatokat. A legnagyobb sportiskolák általában a váro­sokban működnek, de az utóbbi időben remek sportiskolák je­lentek meg a falvakban is. így kezdődik a sportpályafu­tás gyetlen napot ragad ki ez az írás Lenin életéből: F* 1920. február 21-ét, amely tulajdonképpen szokvá­,_ ___ nyos nap. Amennyiben „szokványosnak" mondhatók a zoknak a nehéz időknek a napjai. Akkor ért véget a pol­gárháború, a fiatal szovjet álfám előtt pedig új, békés fel­adatok álltak. Vlagyimir lljics reggele a frontokról értekezett táviratok áttekintésével kezdődött. A hírek kedvezőek voltak. Lenin úgy ítélte meg, hogy a harcok a végükhöz közelednek. Két héttel korábban ezt irta a Pravdában: „... a kizsákmá­nyolok által ránk kényszerűéit véres háborút győzedelme­sen fogjuk befejezni. Két esztendő afatt megtanultunk győz­ni és győztünk. Most vértelen háború következik, háború — az éhség, a hideg, a tífuszjárvány, a pusztulás, a sötétség és a romok ellen". Még korábban értesítették, hogy megérkezett Moszkvá­ba George Lansbury, a londoni Daily Herald szerkesztője. A beszélgetés kettőjük között zajlott, tolmács nélkül, angol nyelven. Később George Lansbury így irta le a találkozá­sukat: „A nagy nép vezetője a Kreml palota egyik szolidan be­rendezett szobájában beszélgetett velem négyszemközt. Nem tartózkodott ott egyetlen személyi titkára, sem más ve­zetők, akik segítettek volna neki. A kontraszt lenyűgöző volt, különösen, ha arra gondolok, hogy az angol miniszterek hasonló helyzetben teljesen tanácstalanok, ha nincs mel­lettük a tanácsadók tömege". „. .. életvidám és élénk, úgy tréfálkozik, akárcsak egy fiatal ember, mindenkit magával ragad, amikor nevet a tréfákon, mintha nem is lenne semmilyen gondja". Igen, Lansbury nem tévedett. Leninnek és munkatársai­nak bőven akadt gondja ezen a napon is. Miről irt 1920. február 21-én a Pravda? Arról értesítette a moszkvaiakat, Történetek Leninről Egy „szokványos nap“ hogy a négynapi kenyéradagot egyszerre adják ki, mivel a sütödéknek takarékoskodniuk kell a fűtőanyaggal... A za- noszvorecki kerületben a 58-as számú munkásjegyre egy font cukrot szolgáltatnak ki az üzletekben... Moszkvában megalakult az egészségügyi bizottság, mivel fenyegetővé vált a tífuszjárvány-veszély. Hasábokon keresztül felhívások a munkásokhoz, dolgozókhoz: „Novocserkasszkhoz közeled­nek Gyenyikin tiszti különítményei! Proletárok! Legyetek éberek! Az ellenség még él!" Az angol vendég távozása után Lenin a szovjet népi bi­zottság ügyeivel foglalkozott. Sok jelzés érkezett, az egyik nyugtalanítóbb volt, mint a másik. N. I. Podvojszkij, a forradalmi katonai bizottság tagja táviratban arról értesítette Lenint, hogy a tambovi kormány­zóságban tífuszjárvány tört ki. Baskiriából Szegyelnyikov azt kéri, küldjenek a területre pártmunkásokat és gazdasági szakembereket, és ha lehet azonnal. Különösen aggasztó volt a szállítás helyzete, amelytől most sok minden függött. Vlagyimir lljics felütötte a katonai bizottság legutóbbi jelentéseit tartalmazó dossziét. Az ország vasútvonalain abban az időben alig ötezer ja­vított mozdony közlekedett és a vagonok száma is alig ér­te el a kétszázezret. Mind több és több erőfeszítés kellett, és még energikusabb intézkedések annak érdekében, hogy helyreállítsák a szállítást. Lenin figyelmesen végigolvasta a munkafeltételek rom­lásáról készült anyagot, amelyről az előző este tárgyalt a munkavédelmi szovjet. Ezeket olvasta: nagyobb figyelmet kell fordítani a munkahelyek fűtésére és megvilágítására, meg kell javítani a szellőzést, a csatornázást és a vízellá­tást. A dokumentum alatt az aláírás: V. Uljanov (Lenin). A nap még nem ért véget. Sorakoztak a halaszthatatlan ügyek. Az „Algemba" építkezés rendkívüli jelentőséggel birt, mivel arra volt hivatott, hogy vasúti összeköttetést lé­tesítsen az embai olajkitermelő körzetekkel és az alekszand- rovi vasúti csomóponttal, lljics a tolla után nyúlt: „Az al- gembai építkezés vezetőinek ..." A papíron sűrű sorok, Lenin útmutatásai, amelyeket az építkezés meggyorsítására javasolt. Este kocsit küld Szerafimovics íróért. Míg megérkezik cikket ir. Küszöbön álltak ugyanis a fnoszkvai szovjet (taná­csi) választások. „Nekünk az kell, hogy a dolgozó nő ne csak törvény sze­rint, hanem az életben is egyenlő legyen a dolgozó férfi­val. Ezért a nőknek mind nagyobb és nagyobb részt kell vállalniuk a társadalmi tulajdonba vett vállalatok és az ál­lam vezetéséből. . . Válasszatok meg több dolgozó nőt szov­jetekbe, legyenek azok a nők kommunisták, vagy párton- kivüliek". Majd Szerafimovics íróval beszélgetett. Minden érdekelte: milyen az író hangulata, van-e élelme és tüzelője, miről beszélnek a munkások az Arzenál-üzem­ben? Szerafimovics ugyanis éppen ebből a gyárból jött. Szerafimovics elmondta, hogy az Arzenal-üzem munká­sai elhatározták: klubot létesítenek. Rábukkantak az egy­kori lótenyésztő és kupec istállóépületére, engedélyt kértek a helyi szovjettől a birtokbavételre. Az óra éjfélt mutatott. Szerafimovics búcsúzott. A háziak is megérdemelt nyugovóra tértek. Ismét véget ért egy nap. Lenin egy „szokványos" napja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom