Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. november 2. Moziban Bronco Billy Hősünk vadnyugati cirkusz­társulatának sátra a történet folyamán leég, ám számos ba­rátja közül egy elmegyógyinté­zet igazgatója segít rajta. Be­tegei az éppen kéznél lévő anyagból varrnak másikat. így aztán kissé meglepő, de túl az óceánon bizonyára szívdobogta­tó látvány az új alkotmány. Ugyanis az ápoltakat egyébként zászlókészítéssel foglalkoztatják, így a happy end számtalan kü­lönféle alakú és méretű ameri­kai lobogóból összefércelt hát­tér alatt és előtt játszódik. Ta­láló jelképe a (különben igen jóképű) rendező-címszereplő „művészeti" alapelvének: a Nagy Amerikai Álom különbö­ző elhasználtsági fokú panel­jeiből újként eladható, széles­körű fogyasztásra alkdlmas áru­cikket tákolna. '(Clint Eastwood nevét egyébként ajánlatos jól megjegyezni, mert félő, hogy a jövőben kiadásra kerülő film- művészeti könyvekben mint ren­dezővel, nem találkozunk vele.) Nos, Bronco Billy, amellett, hogy -a Vadnyugat legendás hí­rű revolverművésze, (ámbár a legendákat kénytelen maga ki­találni és terjeszteni), tele van mély érzésekkel. Az árvaházak­ban és gyógyintézetekben ingyen tart előadást. Továbbá sohasem mulasztja el az érte rajongó gyerekközönséget figyelmeztet­ni, hogy engedelmeskedjék szü­leinek és egye meg a vacso­rát... Tulajdonképpen lehetne ő modern Don Quijote, aki ak­kor próbál a lovagregények szabályai szerint élni, amikor a lovagkor már rég letűnt. Egyes jelenetek, mint például a ku­darcba fulladó Nagy Vonatrab­lás, errefelé billenthetnék a fil­met, ha a gyártók „sok cent sokra megy” alapon nem az „alacsonyabb” kultúrát fogyasz­Teleki László drámája, a Ke- gyenc, '1841-ben jelent meg, még abban az évben bemutat­ta a Nemzeti Színház, de nem volt sikere: mindössze hatszor játszották, majd egész napja­inkig még 16 előadást ért meg. Széchenyi azt írja Naplójában, hogy „végtelen gyönyörűséggel” olvasta, s olyan színészek buz- gólkodtak sikere érdekében, mint Fáncsy, Egressy, majd Ód- ry — mindhiába. Teleki forrása Gibbon műve volt a római birodalom hanyat­lásáról és bukásáról, amiben a Habsburg birodalom közeli bukásának példáját látta, de Victor Hugo volt vezérlő csilla­ga, ez magyarázza romantikus felfogását, drámájának kiélezett fordulatait. Tulajdonképpen erénye fordult ellene: nyelve ne­hézkes, alig mondható, s Szé­chenyi „gyönyörűsége" egyfor­mán szólhatott aktualitásának, gondolatgazdagságának. Ez tartotta fenn a dráma hírnevét, ezért szerepelt úgy irodalomtör­téneteinkben, mint Katona és Madách mellett régi irodalmunk legnagyobb drámai alkotása. Ahhoz azonban, hogy valóban az lehessen, Illyés Gyulára volt szükség, aki a szó teljes értel­mében újjáalakította Teleki László művét. Mi maradt meg az eredeti Kegyencből? A különbségek, még a történet menetét tekint­ve is, szembetűnőek, mégis az egészen új dráma minden sorá­ban Teleki szellemét sugározza, a változtatásban semmi nincs, ami ellenkeznék Teleki felfogá­sával, világlátásával. Az új Ke- gyenc irodalmunk örömteli nye­resége, a szabadság'Ttérdés'ére keresi a választ: a rossz ügyet rém lehet jól szolgálni, mert Va- lentinianus császár karizmatikus önérzete olyan emberi és tör­ténelmi félreértés, ami csak a pusztulás forrása lehet. Illyés Teleki-értelmezése itt kap tör­ténelmi érvényt, amit személyes példázattal folytatott, a Ke- gyenc ellenpontjaként, Teleki Lászlóról szóló drámájával, s tulajdonképpen a két drámát együtt kellene játszani, két egy- mást-követő estén. A Kegyencet a kaposvári színház mutatta be s a szekszár­di művelődési ház ezzel tisztel­gett a 80 éves Illyés Gyula előtt. Méltóképpen. Babarczy László tó közönségréteget vették vol­na célba. Azt, amely nem is akar felébredni a Nagy Álom­ból. Különösen mostanság, amikor a hivatalos politika odaát ismét untalan ismételgeti a „Ma vagyunk a legszebbek, legbátrabbak, legokosabbak! Jók és nemesszívűek, ám nagyon férfiasak, akiket mindenkinek a világon csodálnia és követnie kell . . .” kezdetű hipnotizáló szöveget. így azután szó sem lehet maró öngúnyról. Ami iró­nia maradt, az még csak nem is csiklandoz. Legfeljebb simo­gat. Billy ugyan hosszú évekig egy cipőbolt pultja mögött ál­modta rettenthetetlen tehén- pásztorrá magát, de kétséget kizáróan született vezéregyéni­ség. Akire — némi habozás után — végül mindig gondolkodás nélkül hallgat fehér, indián, ól­indián és néger, hiszen bará­taiért minden áldozatra kész. — És kocsmai verekedés nincs? — alapvetően romantikus értelme­zése a drámai pontokat hang­súlyozza, néha talán túlzottan is, hisz Valentinianus és Maxi­mus Petronius együtt 'rohannak reménytelen végzetük felé. A második részben felgyorsulnak az események, a dráma is lükte­tőbb lesz, elevenebb, hango­sabb, hatásosabb. És meggyő­zőbb is, mert Babarczy érzékle­tesen bontja ki ezeket az apo­kaliptikus jeleneteket. A színészi teljesítmények nem egyenletesek. Jordán Tamás in­telligenciája és beleérzőképes­sége most is atmoszférát tud te­remteni, ugyanezt kell elmon­danunk Máté Gáborról és Dánffy Sándorról is, Lázár Kati és Lukáts Andor viszont ezúttal halványabb. Rossini Rossini legnépszerűbb remek­műve A sevillai borbély; Rosina már az 1820-as években Déry­né nagy sikere volt. Az operá­nak tehát nagy múltja van a ma­gyar színpadon, ma is állandóan műsoron van s ma is biztos si­ker. Ez azt is jelenti, hogy bő­ven van összehasonlítási ala­punk, de mindezekkel együtt is a pécsi opera előadása emlé­kezetesen szép, s részleteiben is megnyugtató alapokon áll. Horváth Zoltár rendezése meg­marad a hagyományos keretek között, ami bizonyos szempont­ból erény, mint itt is. A kitűnő Hirsch Bence pedig olyan biz­tonsággal vezeti az énekeseket és a zenekart, hogy csak hódo­lat illeti meg. Az előadást két jeles művész fémjelzi, Kórpáti Ernő, aki az Operából vendégeskedik Barto- lóként és Marczis Demeter, akit nem először láthattunk Basilió- ként. Játékban, énekben olyan pazar vigoperai hangulatot tud­nak teremteni, amire ritkán van példa: itt minden velük és ér­tük történik. Geötz Judit, Vadász István, Tamás Endre biztos ígéret, s ez fontosabb apró megingásaiknál, de azt se feledjük, hagy ezek a hálás szerepek ragy énekesi feladatot jelentenek. Kővári Anikó most is remekel, bizonyít­va, hogy valóban nincs kis sze­rep, csak színész kell hozzá. CSANYI LÁSZLÓ kérdezhetné a műfaj egy szak­értője aggódva. Megnyugodhat. Van. Megakadályozott bankrab­lás is. Mert Bronco Billy lő, ha kell, de azért lehetőleg nem annyira, hogy emlberhalál is le­gyen. Most már csak az ideális nőpartner hiányzik hősünk mel­lé, aki makrancos, szabad lelkű, és úgy bánik a fegyverrel, mint a férfiak. Nem árt, ha ráadásul átmenetileg bajba került millio­moslány is az illető. Ö sem ma­rad el. A közönségsiker sem. Legalábbis nálunk. A nézőtér az első vetítési na­pon tele — ellentétben a filmen látható cirkuszéval. Nekünk a bóvli is jó, ha Made in USA. Bocsánat, mit is írok, hiszen ha­zai bóvli nincs, nem is lehet. Teljes szükségletünket import­ból kell fedeznünk. Még szeren­cse, hogy önarculköpés műfaj­ban viszont verhetetlenek va­gyunk, jut bőven exportra is ... CSONTOS KÁROLY Kossuth könyvek Pearson: A diadal könnyei A Vercors úgynevezett ős­tönk, sok száz méter magas meredek sziklafal Franciaor­szágban, a Rhone és az lsere körüli síkságon. Ezt az öfven kilométer hosszú, harminc kilo­méter széles különös geológiai alakzatot az erózió formálta természetes erődítménnyé. A második világháború óta le­gendák övezik. A környező sík­ságról csupán néhány keskeny, meredek úton lehet megközelí­teni!, az utakat magába a mész- kőhegybe kellett vájni az alag­utakkal együtt. A mély szaka­dékokat karcsú hidak ívélik át. A történelem ezt a természe­tes fellegvárat, tulajdonképpen különös módon, érintetlenül hagyta egészen 1944-ig, ami­kor a szövetségesek megindí­tották európai inváziójukat. Az­tán a francia, sőt az európai ellenállás eqyik leghíresebb hősikölteményének színhelye lett. A normandiai invázió hírére itt ayüilekeztek a francia ellen­állás harcosai, polgári ruhá­ban, meghatóén elavult fegy­verekkel és várták a dél-fran­ciaországi partraszállást. Bi­zonnyal kevés partizáncsaDat volt a háború alatt, amelvet húszezer német measzálló vett ostrom alá. De Gaulle idelale- nes ko-rmánva Alá írből szólítot­ta feqvverbe a Vercors maaui- sard-jalu. alléikét véaül Is a túl­erő szétszórt, megtizedelt. A francia betold el és a iabbolda! között máiig dúl a vita, hogy tudatosan áldozták-e fel a bá­tor férfiak ezreit, az algíri és a londoni szövetséges főhadiszál­lások? Ml történt Londonban és Al­gírban? Kik a felelősök és tu­lajdonképpen miben vétkesek, illetve milyen hibát követtek el? Mi történt fönn a hegyen? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző a dokumentu­mokban, és a túlélők emléke­zetében. Színházi esték Kegyenc Könyv Buda Ferenc: Holt számból buzaszál Közel húsz év alatt mindösz- sze három verseskönyvet és egy fordításkötetet tett közzé Buda Ferenc. Az első jelentkezés (Fü­vek példája, 1963) elemi erejű sikert hozott számára. Új, friss hangjával a nagy költészet ígé­retét előlegezte. Ébresszen aranysíp (1970) címmel megje­lent versei „válogatottak": ma­gatartás, stílus és forma meg­szenvedett egységét mutatják föl hitelesen. Sohase szakad el a közvetlen létezéstől, hozomá­nya a szegénység, a falu, a ta­nyák világa volt, hűsége sor­saihoz, a szerelemhez „para- zsas szívű", emberi-költői tartá­sa kemény, hitében rendíthetet­len. Pontosan fogalmazta meg neki ajánlott versében a fiata­lon elhunyt költőtárs, ízes Mi­hály a mindenkori magyar köl­tészet javára jellemző alkotói, költőetikát, mely Buda Ferenc­nek is elvitathatatlan sajátja : A költő, s a fű — bár csillogóivá, szabadon szolgál, sose szolga. Ti zenikét évet kelllett várnunk a Holt számból búzaszál című kötetére. (Magvető, Budapest, 1982.) Tizenhét írás az egész: „...a megszenvedett és most is gyötrelmekkel, csalódásokkal teli elkötelezettség dokumentu­ma". Nem a könnyebb ellen­állás Irányában keres utat mu­tató csillagot Buda Ferenc, a mindent ki- és lebíró emberség energiáit mozgósítja: Pörölj velem, sivalló lélek, hitem reggele, mosd meg arcom, táplálj, taposs, tűzzel keresztelj! — még akkor is, ha „Május vi­lágló ablakába vág / a ho­mok", még ha „halálon túl« re­ménnyé, porrá, földdé” válnak is a fák! — „Mindegy? Nem mindegy? Semmii sem mindegy. Mint ahogy az sem mindegy, hogy a költő hatása a szérű szemetjén tengődő táltos csi­kó-e, avagy aranyat prüsszen- tő szamár." (László műhelye). „Nem a lemondás érik, / le­rogyni nem szabad élve” — adhatnánk Buda szájába a Nagy Lászlő-i szavakat, de sa­ját „trópusai", szóképei is van­nak erre, amikor a földdé váló fákról beszél, s tudja róluk: fü­vekben föltámadnak. Vagy mi­kor „mesét" mond „Kőország­ról kővilágról", ahol minden kőbőlf „készült": a fák, az ág, a felhő, az erdő...?! Am a mese végén életre kél a rím és a kisbojtár. Buda Ferenc a hűség költője Tanya-hazám lírai „topográfiá­ja" éppúgy ezt igazolja', mint a Nagy Lásrlót és Kormos Ist­vánt megszólító monológok, vagy a Szólásért való ének zsoltáros szavai. Feddhetetlen erkölcsű költő ő, aki egyben a bárányvivő jó pásztoroknak is egvenesági leszármazottja, s miként versbéli hőse, Péter, .. kövek között töretlen, (kö­telek közt is kötetlen” folytatja tnpo'satlan útját, melynek „:küí- detéses vétóit»" ennyi: Holt számból búzaszál. DEVECSERI ZOLTÁN TV-NAPLÓ Unokáink sem fogják látni A városvédő Pallas Athéné kezéből időnként csakugyan kilopják a lándzsát, de ez csekélység ahhoz mérten, hogy legutóbb a budai vár kaputornyába szállásolta be magát egy banda és fel is gyújtotta a tetőszerkezetet. Ez sejfhe- tőleg legutoljára 1686-ban a várat ostromló hadaknak si­került. Mindez Ráday Mihály városvédő sorozatának múlt pénteki részéből derült- ki, sok mással egyetemben. A sok máshoz tartozik az, hogy úgylehet ihletett képességünk van a városrondításhoz, kicsiben és nagyban. A kukatartály fel­gyújtása során elszenesedett kaput, a tört telefonfülkéket még csak-csak írhatjuk egyszeri (?) vandálok számlájára, de sajnos a barbarizmus szervezett keretek között is tom­bol. Utóbbi alatt felújítási munkák értendők, konvektorok­kal, lőrésszerűvé változott homlokzatok, kideríthetetlen okokból lecserélt kovácsoltvas rácsok és még sok más. 'Ráday Mihály a főváros arculatának igen nagy részét kialakító Podmaniczky Frigyes báró mai követője, azzal a különbséggel, hogy míg a Közmun'kta Tanács néhai ál- elnöke alkotni, ő menteni akar. Sorozata a televízió egyik leg rokonszenvesebb adása. Nemcs'ak vezetőjének a leg­jobb értelemben vett „megszállottsága” miatt, hanem, mert a jelek szerint képes megmozgatni a jó szándékúakat. Legutóbb is a segítőkész jelentkezők egész listáját közölte. Köztük a városmentő táborokra javaslatot tevő Felkai Tí- meg ötletének valóra váltásáról lenne jó mielőbb hitelt ér­demlő értesüléseket szerezni. A függőfolyosók karbantar­tására, felújítására találmányt szabadalmaztatott Urbán István megjegyzése enyhén hátborzongató volt. Eszerint a gyakorlatban bebizonyítottan jó módszer azért terjed ne­hezen, mert „túl olcsó!" és ehhez nem vagyunk hozzá­szokva. Tetszik-nem tetszik, nagyon sürgősen el kellene kezdeni a szoktatást, mert úgyis rákényszerülünk. Ráday budapesti példái nyomán szekszárdi gondolatok is kélnek. Ilyen a régi megyeháza alatti borpince példás ízléstelenséggel készített kapuja. Vagy, hogy a kapuknál maradjunk, az a műemléki becsű, pompás kovácsoltvas kapu, melyet a költségvetési üzemiben már évekkel ezelőtt szorgos munkával restauráltak (írtunk róla), de azóta híre- pora, de főleg helye nincs. Decsen évek óta valóságos „városképi" vandalizmus dühöng. Ellenpélda Paks régi ne­gyedének példás ízléssel történt újjáteremtése. Folytathat­nánk, bár sokkal jobb lenne, ha ezt egyszer Ráday Mihály tenné meg... ORDAS IVÁN Szombat esti magyarázhatatlanok Nem mondhatom, hogy a televízióban túlságosan gyak­ran láthatunk kabarét, azt meg pláne nem, hogy a sugár­zottakon túlságosan gyakran szórakozhatunk, mulathatunk. Pedig igencsak szeretünk önfeledten nevetni, „venni" a lapot. (Ha osztanak!) Talán az utóbbiakért - meg sok másért — vagyunk mindig bizakodók, s csillan fel a sze­münk, amikor vidám műsor elé nézünk. Azzal előlegezzük meg a bizalmat a televíziónak, hogy a vidámkodás idejére szabaddá tesszük magunkat, s letelepszünk a készülék elé. (Ezt adatokkal dr. Szecska Tamás és munkatársai híven tudják bizonyítani.) így történt ez az elmúlt szombat estén, a Telepódium 'kabaréjának kezdésekor is - reménykedve az önfeledt egy óra tíz percben. De csalódnunk kellett ismét... Talán azért, mert a műsor szerzői — akik résziben azonosak a szerep­lőkkel! - úgy vélekedtek, olyan alapállásból írták meg a műsort, hogy „...egy újszülöttnek minden vicc új". Avagy megkockáztatom azt is, hogy a műsort meg sem írták, csak fél'slk'iccélték maguknak - bízván rutinjukban és közönsé­gük szeretetében, lelkesedésében. Mert ha megírták és megtanulták volna szerepüket, nem hangzott volna el pél­dául, hogy a „problémákat már az iskolában kell taní­tani”. A sort nem érdemes folytatni, inkább azon kellene eltűnődni — a tv rendezőinek, szerkesztőinek —, hogy a kö­zönség igénye már réges-rég túljutott az olcsó szellemes- kedésen, nem tud a néző akármin nevetni, és hogy a szi­porkázó konferanszi'ékfól valódi „sziporkát” vár, s nem el­csépelt poénokat és ellőtt puskapor maradékát — össze- ikbtorva a suiblótfiából. Azt hiszem, egyetértenek velem, hogy a szombati Min­denre van magyarázat kabaré - egy-két számát kivéve — álmos, széllemtelen, sőt ötlettelen műsorként került elénk, még akkor is, ha Gá'lvölgyi oly ügyesen és fesztelenül igye­kezett „jó képet" vágni többször leesett műszemöldökéhez. Amennyiben e „baleset" véletlenül történt, nem tudom, miért foglalkoztat a tv maszkmestereket, öltöztetőket? Ha pedig ez a „móka” is a „megrendezettek" közé tartozott, 'közlöm: nem jött be. Mert nem jöhetett be. —vhm— Hanguersenykronika Az Országos Filharmónia 1982—83. évi bérleti sorozatá­nak első koncertjén a Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pont márványtermében a szek­szárdi művésztanárok léptek do­bogóra. A műsor első részében Husek Rezső Beethoven-, De­bussy- és Liszt-műveket zongo­rázott. Az Op. 53-as C-dúr szo­nátát a zeneköltő régi barátjá­nak és támogatójának. Wald- stein grófnak ajánlotta, ezért e művet Waldstein-szonáta né­ven tartja számon a zeneiroda­lom. Az előadó játéka nyomán a darab nyitótétele az erő és élet, a megújulás és küzdelem költői kifejezéseként hatott. A második tétel feszültséggel tel­jesen érkezett a fináléhoz, a Rondo pedig jelezte a megol­dást, a derűs, optimista élet­érzést, majd a befejezés előtt még egyszer megszólalt a cso­dálatos szépségű téma. Debussy zongorára írt 24 pre- lűdjét két sorozatban adta ki. Valamennyi címe az ihletés for­rására utal. Ezen az estén két prelűd szólalt meg a kissé bi­zarr elnevezésű „Kihallgatások terasza a holdfényben” és a „Sellő”. Az előadás tükrözte Debussy stílustörekvéseit. Husek Rezső műsorát a talán legnehezebb, de mindenképpen igen népszerű és ismert Liszt II. magyar rapszódiájával fejezte be, melyet ezúttal nem éreztünk elég meggyőzőnek. A műsor második részében Schubert Pisztráng-dala, majd a Pisztráng ötös hangzott el. A XVIII—XIX. század fordulója a zenében is új fordulatot hozott. Az értelem mellett egyre na­gyobb hangsúlyt kap az érze­lem, így kínálkozik is egyfajta átvezetés a schuberti romantika világába. A Pisztráng-dal verseit Vár­nagy Katalin szép kiejtéssel mondta, majd Kovács József el­énekelte a dalt. A zongora­ötöst Tihanyi Anikó (hegedű), M. Pálma Ilona (brácsa), Gácsik Veronika (cselló), Kayser Györ­gyi (bőgő) és Thész László (zon­gora) szólaltatta meg. Az élvezetes harmóniákkal épt- kező kamaradarabot már hal­lottuk Augusz-házi koncerten, s a zenélő nyár sorozat egyik kel­lemes meglepetése volt, ezúttal pedig önfeledten gyönyörköd­tünk a most már minden részé­ben érett gazdagon áradó me­lódiákban. LEMLE ZOLTÁN Jelenet a filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom