Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

1982. november 4. ^ËPÜJSÀG 3 Újra kapósak lesznek a középfokú műszakiak A technikusképzés új útjai Kevés a középfokú műszaki szakember. Az egyik helyen a középfokú műszaki munkakörben mérnököt, a másik helyen ugyanolyan munkára, betanított szellemi munkást alkalmaznak. A visszásságok megszüntetésére a kormány napirendre tűzte a technikusképzés rendezését. A képzés új rendjéről a Művelő­dési Minisztérium szakoktatási főosztályán Szendrei József osz­tályvezetővel beszélgettünk.- Mi tette szükségessé a technikusképzés visszaállí­tását?- A termelésben a szakmun­kások és az üzemmérnökök, mérnökök közötti kapcsot a tech­nikusok jelentik. Az utóbbi idő­ben megnövekedett irántuk a kereslet; több és nagyobb tu­dású technikusra van szükség. A középfokú műszaki munkakört a tapasztalatok szerint leggaz­daságosabban velük lehet be­tölteni.- Jelenleg milyen végzett­ségűek látják el a technikusi feladatokat? — Rendkívül színes a kép. Az ötmillió aktív keresőből három- százezer a középfokú műszakiak száma. Az iparban ötven, aZ építőipariban tizenhat, a mező- gazdaságban tizenkét százalé­kuk dolgozik. A középszintű mű­szaki vezetők (üzemvezetők, épí­tésvezetők stb.) száma harminc­ötezer, zömmel középfokú, több mint egynegyedük pedig közép­fok alatti végzettségű. Még rosszabb a helyzet az alsószintű műszaki vezetők (művezetők, műhelyfőnökök stb.) esetében. A számuk hetvenhatezer. Mind­össze nyolc százalékuk felsőfo­kú végzettségű, húsz százalékuk szakmunkás, de többen vannak, akiknek még szakmunkás vég­zettségük sincs . . . Nem különb a százhatvanhatezer műszaki ügyintéző (szerkesztő, művelet- tervező, programozó, diszpécsér stb.) képzettségi aránya. A töb­bi műszaki munkakörökben (anyagvizsgáló, laboráns stb.) dolgozó huszonnégyezer szak­ember többsége betanított szel­lemi munkás. Az a legkirívóbb jelenség, hogy a jelenlegi igé­nyekhez képest is sok a szak­képzetlen technikus. A közép­fokú munkaköriben foglalkozta­tott mérnökök aránya pedig azt mutatja, hogy a mérnöki munka a vállalatok számára relatíve olcsó. A technikusok alacsony száma jórészt abból ered, hogy jobban járnak anyagilag, ha szakmunkásként dolgoznak. A technikumot végzettek egyne­gyede fizikai munkát, háromne­gyede szellemi munkát végez, a végzetteknek csak a fele mű­szaki foglalkozású.- A statisztika szerint egy­részről a tervezésre, kutatás­ra kiképzett mérnökökkel pa­zarlóan bánnak, másrészről szakképzetleneket alkalmaz­nak. Mi a biztosíték arra, hogy a termelés elfogadja az új rendszerben képzett technikusokat? — Mi abbóil indulunk ki, hogy a tananyagban a közismereti tantárgyak 50-52, a szakmai tantárgyak 48-50 százalékos arányát mindenképpen meg­tartjuk. A technikusoknak ugyan­is feltétlenül rendelkezniük kell általános műveltséggel. Szak­mailag is többet kell tudniuk, mint a szakmunkásoknak, kü­lönben nem tudják betölteni a termelésirányító szerepet. A jobb minőséget elfogadja a termelés. Éppen ezért általában ötéves képzési időt tartunk szükséges­nek a következő felépítéssel: a tanulók az első két évben fő­ként az általános műveltséget és a tágabb értelemben vett szakmai alapozó tantárgyakat tanulnák. Azok a tanulók pél­dául, akik gépészeti pályára akarnak menni, a fizikát, akik vegyipari pályáira, azok a kémi­át tabuinak nagyobb intenzitás­sal. A második osztály végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezt követően a tanulók — ti­zenhat évesen — dönthetnek ér­deklődésük, képességük, tanul­mányi eredményük alapján, hogy az érettségi mellé szakmunkás- bizonyítványt akarnak-e szerez­ni, vagy technikusok akarnak-e lenni. Különbözeti vizsgával gimnáziumba is átmehetnek. A szakmunkások és technikusok képzése ugyanis a harmadik osztálytól különválna. Ha szak­munkások akarnak lenni, akkor az érettségivel együtt szakmun­kás-bizonyítványt is kapnak. Ha a technikustagozaton kívánják folytatni tanulmányaikat, akkor a negyedik év végén közisme­reti tárgyakból érettségi vizsgát kell tenniük, és az ötödik évben már nem tanulnának közismereti tantárgyat; hanem csak a tech­nikusi munkakörhöz szükséges szakmai ismereteket. — Úgy hűlik, a tévében el is hangzott, hogy némelyek szeretnék a húsz évvel ez­előtti tecinikusképzést egy az egyben visszaállítani. Ez reá­lis elgondolás vagy csak va­lamiféle nosztagia? — Ha valaki négy évben kép­zeli el a képzést, akkor van benne jó adag nosztalgia is. Valóiban vannak olyanok is, akik szorgalmazzák a négyéves tech­nikusképzés visszaállítását. Azt mondják, hogy külön techniku­mokat hozzunk létre, ahová az általános iskolákból toboroznánk a tanulókat, és négy év után, ti­zennyolc évesen kész techniku­sokat bocsátana ki az iskola. Ez az elképzelés azért irreális, mert így a tanulók tizennégy éves korban kénytelenek lenné­nek véglegesen dönteni az élet­pályájukról. Az pedig köztudott, hogy mind az egyénnek, mind a társadalomnak igen költséges a befejezett képzés utáni pá­lyakorrekció. Nem véletlenül népszerűek mindenütt a vilá­gon azok a képzési formák, amelyek magukban hordozzák a pályamódosítás lehetőségét. Évente sok ezer fiatal jelentke­zik műszaki szakközépiskolába. Terveink szerint a második osz­tály után (az ötéves változat­nál) tehát közülük lehet kivá­lasztani azt a három-négyezer fiatalt, akik a technikusi tanul­mányokra évente szükségesek és alkalmasak. A négyéves, az el­ső évfolyamtól elkülönített kép­zésnél erre az oly fontos válo­gatásra nem volna lehetőség, mert akit egyszer 14 éves korá­ban alkalmasnak találnának technikusnak, az megszerezné a bizonyítványt, még akkor is, ha közben nála alkalmasabbaktól venné el a technikussá válás le­hetőségét.- Mi az oka annak, hogy húsz év után többen is „visz- szasírják” a technikuskép­zést? — Az ötvenes években — az iparosítás erősített ütemű fej­lesztésének idején — a növekvő szakemberigény és a mérnökök viszonylag alacsony száma mel­lett a technikusok szerepe tör­vényszerűen felértékelődött. Technikusok tölhettek be mér­nöki, főmérnöki és más vezetői munkakört is. Az ifjúság szá­mára meg vonzerőt jelentett az a technikusképzés, amely egy­idejűleg érettségit és az akkori körülmények között jól haszno­sítható képzettséget adott. A technikumok számára a beisko­lázásnál — mivel akkoriban jó­val kevesebben tanultak közép­iskolában, mint ma - nagy volt a merítési lehetőség, a legjobb, a legrátermettebb tanulókat vá­logatták ki. Aztán jött az az idő­szak, amikor már elegendő üzemmérnök, mérnök került ki a főiskoláikról, egyetemekről, s megkezdődött — természetesen egyéb tényezők közrejátszásával - a technikusok szerepének le­értékelődése. Most olyan kép­zésre van szükség, amely újra megbecsültté teszi a technikust.- Mikorra tervezik az új képzés bevezetését? — A levelezőknél 1984-ben, a nappali képzésben 1985-ben szeretnénk megkezdeni az okta­tást. Addig a jelenben is mű­ködő technikusi minősítés marad érvényben. REHÁK FERENC Mikroprocesszorok, integrált áramkörök az iparnak Mint ismeretes, a kormány programot fogadott el a mikro­elektronika fejlesztéséről. Az idén két vállalat, a Híradás- technikai Ipari Kutató Intézet és az Egyesült Izzó Félvezetők Gyára egyesülésével létrejött a Mikroelektronikai Vállaltat. Az új vállalat feladata olyan alkat­részek kifejlesztése, illetve gyár­tása, amelyek kis sorozatban gyártott berendezéseknek is fontos részét képezhetik. Fémezés után ellenőrzik az integrált áramköri szeleteket. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap a Fogyasztási Szö­vetkezetek Tóina megyei Szö­vetsége dr. Kálmán Gyula el­nökletével tartotta soron követ­kező ülését. A lejárt határidejű határoza­tokról és a két ülés közti idő-' ben tett fontosabb intézkedé­sekről szóló jelentés után a vezető testület azt vizsgálta, hagy az új vállalkozási formák alkalmazásának milyen lehető­ségei vannak oz áfészeknél. A részletes előterjesztés cso­korba szedte a jogszabály ad­ta lehetőségeket, megjelölte a tennivalókat, az elnökség pedig ajánlotta az áfészek igazgató­ságainak, hogy elemezzék az ipád és szolgáltatási tevékeny­ségük jele-nllegi és az új műkö­dési formák szerinti hatékony­ságát, s kezdeményezzék a ■szükséges intézkedések meg­tételét a meglévők hatékonyabb átszervezésére, új, gazdaságo­san foiytat'ható tevékenységek bevezetésére­A személyzeti és oktatási osz­tály az áfész-dolgozók iskolai, szakmai, politikai végzettségé­nek helyzetéről tájékoztatta az elnökséget. Az elmúlt 3 évben a középfokú iskolai végzettsé­gűek aránya 17,5 százalékról 20,2 százalékra nőtt, a felsőfo­kú végzettségűek aránya 1,4 százalékkal stagnál, a 8 álta­lános iskolai végzettségűek ará­nya 11,5 százalékról 8,6 száza­lékra csökkent. Az elmúlt 3 év­ben 21 főiskolát, egyetemet végzett diplomás létesített munkaviszonyt az áfészeknél, 11 fő pedig levelező úton szer­zett felsőfokú végzettséget. A folyamatos szakmái -képzés él- lenére a dolgozóiknak csak 70,8 százaléka rendelkezik Oz előírt képesítéssel. A 3,3 százalékos csökkenés a fluktuációk követ­kezménye. Jelentősen -nő.tt az elmúlt években a politikai kép­zésben részt vevők száma- i-sj Politikai végzettséggel rendelke­zik 443 fő, jelenleg 64 fő vesz részt politikai képzésben. összegezésként az elnökség úgy ítélte meg, hogy a VI. öt­éves tervidőszakra ütemezett -képzés, továbbképzés jó ütem­ben halad;, biztosítottnak látszik a tervidőszak végére ütemezet­tek teljesítése; Negyedik napirendként az elnökség november 26-ára ö-sz- szehívta a- -szövetség küldött­közgyűlését, jóváhagyta a napi­rendeket, felkérte az előadókat a napirendek előterjesztésére, majd tájékoztatót fogadott el a takarékszövetkezetek I—III. ne­gyedévi működéséről, gazdál­kodásáról és döntött a takarék­szövetkezeti kölcsönös támoga­tóisi alap felosztásáról. SZOBOSZLAI JENŐ A múzeumi hónap mérlege Vendégségben a mammutagyar Az októberi múzeumi hónap során a korábban megszokott, átlagosnál több, mint kétszer annyian keresték fel a megyei múzeum szekszárdi és vidéki kiállító-sálit, illetve vettek részt a különböző rendezvényeken. Más hónapokban 3100 körül 'jár a látogatóik szórna1, ami most 6700 fölé emelkedett, ta­núsítva azt, hogy . nemcsak a hírverés és szervezés volt jó, hanem sikerült közérdeklődést kielégítő programokat is bizto­sítani. A megnyitásra, amint arról a maga idején hírt adtunk, Szakályba-n került sor október 3-án, ahol István József, a me­gyei tanács elnökhelyettese ad­ta át a végre elkészült tájhá- za-t. A XVIII. századból szárma­zó épület a többszöri átépíté­sek, -kiegészítések során létre­jött századforduló környéki ál­lapotot, az akkori középpa-rasz- ti életformát tükrözi. A megyei múzeum Palóoföldön történt bemutatkozását viszonozta a balassagyarmati múzeum kiállí­tásával, mely Szekszárdon adott összegezést a palóc népművé­szetről. Simontornyán, a várbeli ismert k i áll í tó te re mb e n most is megtekinthető Ujváry Lajos, megyénkbe! festő-művész mun­kásságának számos szép da­rabja. Ez a kiállítás október 5- én nyílt. A 80 éves Illyés Gyula tiszteletére rendezett, egyben a múzeumi hónapot is záró, leg­nagyobb arányú kiállítás anya­ga még hónapokig látható lesz a megyei múzeum emeleti -nagytermében. Ez a „Puszták népe — puszták világa” című, melynek anyagát — könyveket, bútorokat, szerszámokat, ruha­darabokat, fényképeket — há­rom múzeum összefogásával sikerűit biztosítani. A tanító­képző főiskola tanárai és di­ákjai félórás diavetítéses, mag­nós, zenével és verseikkel kom­binált anyagot állIitattak össze, mely a csoportos érdeklődők igényeinek kielégítését szolgál­ja. Remélhetőleg minél több is­koláét is, mert a múzeum vala­mennyi megyebeli oktatási in­tézménynek meghívó levelet küldött azzall a céllal, hogy az itt láthatókat bekapcsolják az oktatásba. A tervek közt szere­pel a mai puszták lakói­nak meghívá-sa is. Elsősorban a rácegresieké, de ugyanígy az ürgevá-rialké, akik féltve őrzött harangláb ju-kat kölcsönözték a kiállításra. A múzeum régóta folyó nyi­tottá -tétele jegyében rendez­ték a bonyhádi Petőfi Gimná­ziumban a lengyelt kultúra anyagát bemutató, didaktikus célú kiállítást. A hellyi és kör­nyékbeli iskoláiknak a múzeum igazgatója és munkatársai 1—1 rendhagyó történelem órát tar­tottak. A mintegy 750 ideláto­gatott gyerekre tett nagy hatás elismeréseként épp e héten ér­kezett meg a bonyhádi Városi Tanács művelődésügyi osztá­lyának köszönő levele a múze­umba. Népes közönséget vonzottak a múzeumi hónap során az elő­adások is. Október 12-én Feld István régész számolt be Si­montornyán az ozorai ásatá­sokról. Ugyanitt október 29-é-n Czine Mihály irodalomtörténész Illyésről tartott előadást, ami­hez a Népszínház művészeinek megemlékező műsora csatlako­zott. Szekszárdon október 15-én Komoráczy Géza asszirológus az ősvallásakról beszélt sok ér­deklődő előtt. Nagyon sokan vettek részt a múzeum ezüst­éi aranypénzeinek bemutatá­sával kombinált numizmatikai nyílt -napon is, melyre október 9-én került sor. Nem tartozik ugya-n közvet­lenül a múzeumi hónap prog­ramjához, de itt említjük meg, hogy tegnap „vendégségbe ment” innen az a mammut­agyar, melyet a paksi tégla­gyár Szabó János vezette mun­kásainak köszönhet az ősrégé­szet. A muzeológusok úgy vél­ték igazságosnak, hogy a hely­színen mutassák be restaurált formában azt a leletet, melynek megmaradása az itteniek lelki­ismeretességének, tudomány- szeretetének és annak köszön­hető, hogy tisztában voltak a leletbejelentési kötelezettség­gel és annak eleget is tettek. A feltárás okozta keresetkiesésük szerény pótlására is, dr. Vadas Ferenc múzeumig-azgató ebből/ az alkalomból jutalmat adott át a téglagyáriaknak. O. I. Fotó: Cz. S. A több hónapos munkával restaurált agyar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom