Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

1982. november 24. rtËPÜJSÀG 3 Ki megy ma vasutasnak? Interjú a MÁV vezérigazgató-helyettesével A Vöröskeresztről, a kongresszus után A vasút ma - ahogy mondani szokták - „nem a régi”. Már- már közhely, hogy valaha például a vonatokhoz lehetett iga­zítani az órát. A MÁV pontossága, precizsége, a rend, a tisz­taság, a vasútnál tapasztalható megbízhatóság és udvariasság „fogalom” volt. A szárnyaskerék, a kék egyenruha a vágyak közé tartozott, a vasúthoz bekerülni az élet nagy szerencséjé­nek számított. Hogy mindez a „mára" mennyire jellemző - erről beszélgettünk Gulyás Jánossal, a MÁV vezérigozgató- helyettesével. — Kétségtelen, hogy gondok sokasága von redőt a homlo­kunkra. A vasút szinte szünet nélkül a közvélemény figyelmé­nek a középpontjában áll, s ez teljesen érthető, hiszen évente még mindig milliók állnak ve­lünk kapcsolatban, mint utasok vagy szállíttatok. Ez a figyelem azonban — véleményünk szerint — azt is jelzi, hogy a vasút sorsa egy kicsit „nemzeti ügy” is. Vi­tathatatlan tény, hogy a vasút­nak ma nincs meg az a vonz­ereje, ami például a harmincas- negyvenes években jellemezte. — Miért nincs meg? — A MÁV a felszabadulás előtt vallóban állam volt az ál­lamban. Olyan kiváltságokat kínált, mint állandó, biztos ke­nyér, nyugdíj, betegbiztosí­tás, önálló egészségügyi ellátás, utazási és szállítási kedvezmény, s még hozzátehetem azt is: ru­ha, egyenruha. Az idősebbek­nek, s talán a fiataloknak is, azt hiszem nem kell részletezni, hogy mit jelentett mindez - ak­kor. Persze, hogy sorban álltak egy-egy munkahelyért; protek­ció kellett ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a vasúthoz, s aki bekerült, igyekezett nagyon is megbecsülni magát. Magasra lehetett tenni a mércét a felvé­telnél. Egy időben minimális kö­vetelmény volt, hogy katonavi- selt legyen a jelentkező, de aki ott megfelelt, a megméretésnél a vasútnál még kibukhatott. Valóságos vasutas-generációk alakultak ki, vasutas-dinasztiák... A felszabadulással a korábbi MÁV-kiváltságok általánossá váltak, s ily módon a MÁV egy üzem, egy vállalat lett, a töb­bi között. Mindig voltak és ma is szép számban vannak, akiket minden különleges kedvezmény nélkül is érdekel, vonz a .közle­kedés érdekes, változatos'és ne­héz világa, s nem elhanyagol­ható tényező volt évekig a hazai és a külföldi utazási kedvez­mény. (Itt megjegyezném: az idei nyári közlekedési ár- és utazási kedvezményékkel össze­függő intézkedések hatását mi úav is érezzük, hogy ismét meg­nőtt az ázsiója a vasutasok sza­bad jegyének.) De továbbmen- ve: az életszínvonal általános emelkedésével mindinkább elő­térbe kerültek a mi munkahe­lyeink árnyoldaléi : az, hogy ná­lunk nincs se éjjel, se nappal, se ünnep, se karácsony, hogy egyes munkakörökben sokat kell túlórázni, hogy a korábbi hibák miatt a kívántnál lassab­ban tartunk lépést a technikai fejlődéssel, helyenként kifogá­solhatók a szociális körülmé­nyek... Megismertük tehát azt a fogaimat, hogy „mühkaerő­hiány". Elsősorban a fővárosban és nagyobb városainkban talál­tuk szembe magunkat ezzel a problémával, amely változó mértékben gondunk ma is.- Közben azonban a vona­tok - ha késéssel is -, tíe min­dig mentek... — Igen, az nagyon lényeges; a vasút soha nem vesztette el olyan mértékben a vonzerejét, hogy az számottevően érzékel­hető lett volna a közlekedés le­bonyolításában, s számos jel­ből arra következtethetünk, a jövőben csökkennek munkaerő­gondjaink. Persze, ez nem a vé­letlenek következménye, A mér­cét soha nem szállítottuk le az elfogadható alá, „akárkit” soha nem vettünk fel vasutasnak. Az más kérdés, hogy új dolgozóink egy része jobb munkahely re­ményében rövidebb-hosszabb idő után továbbáll. Nem volt hatástalan — első­sorban a fiatalokra - a dízel­program, a villamosítás, a nagy­fokú automatizálás; ezekkel s számos más módon is lényege­sen javítottunk a szociális kö­rülményeken. Ma például gya­korlatilag minden vasutasgyere- ket el tudunk helyezni bölcső­dében, óvodában; az ötödik 5 éves tervben 7500 vasúti dolgo­zót segítettünk hozzá - valami­lyen formában - lakáshoz; to­vább növeltük saját egészség- ügyi szolgálatunk színvonalát, amely szakmai körökben is elis­mert; egyes munkakörökben nyugdíj-korkedvezményt biztosí­tunk. No, és ami egyáltalán nem az utolsó helyre kívánko­zik: az országos átlag fölé emel­kedett a vasutasok bére! Sze­rencsére még elég hosszan so­rolhatnám, hogy milyen „szé­pek” vagyunk, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vasút ma sem könnyű munkahely.- Kérem, idézzen néhány fon­tosabb adatot! — Az utóbbi öt évben a MÁV dolgozóinak csaknem a fele ki­cserélődött. Korántsem ilyen riasztó azonban a helyzet, ha azt nézzük, hogy a munkavi­szonyt megszüntetőknek ugyan­csak mintegy a fele nyugdíjas! A teljes vasutaslétszám ebben az időszakban - az idei prog­nózist is figyelembe véve - nem egészen tízezerré! csökkent, a csökkenés tendenciája azonban az utóbbi három évben mérsék­lődött. Némiképpen emelkedik az újonnan hozzánk belépők száma, s így közelít a kilépők és a nyugdíjba vonulók együt­tes számához. 1978-ban például 11 ezren választották munka­helyüknek a Magyar Államvas­utakat, s az idén várhatóan kö­rülbelül 17 ezer új „munkatár­sunk" lesz.- öt év alatt tízezres csök­kenés?! Tízezer dolgozó hiány­zik tehát jelenleg a MÁV-nál? — Nem, dehogy! Az utóbbi egy, másfél évtizedben, s főleg az elmúlt években a munkaerő- mozgások hatására ugyanis nemcsak arra hoztunk - mint említettem - eredményes intéz­kedéseket, hogy legjobb embe­reinkét megtartsuk, s minél kép­zettebb, műveltebb, e pálya iránt érdeklődőket nyerjünk meg. Gépesítéssel, szervezéssel sike­rült azt is elérnünk, hogy a MÁV munkaerő-szükségletét je­lentősen csökkentettük. Erre egyébként e'lőbb-utóbb a haté­konyabb gazdálkodás igénye is rákén yszerített volna bennün­ket. S nem tekinthettünk el né­hány szükségmegoldástól sem, mint például a túlóra, vagy a tisztképzőseink öthónapos köte­lező gyakorlata. Bár ez utóbbi­ról elmondható: a szükségből erény lesz, mert a gyakorlatban is jártas tisztjeivel mindenkép­pen nyer a vasút.- Végül is: mekkora a lét­számhiány?- Osztottunk, szoroztunk, úgy vázoltuk fel a jövő évi várható létszám helyzetet, de akárhogy is nézzük néhány száz dolgozó egyelőre - nincs.- Csupán ennyi? Ez a szám meglepően csekély. Ez azt je­lenti, hogyha most hirtelen mondjuk vagy kétezren kopog­tatnának a MÁV-nál, lel se vennék őket? — De igen. Csak nem az író­asztalok mellé, az adminisztra­tív létszámot ugyanis csökken­teni szándékozunk. Felvennénk őket például kocsirendezőnek, saruzának, váltókezelőnek, fé- kezőnek, pályamunkásnak, ka­lauznak, vonatvezetőnek, a töb­bi között azért, hogy levegyünk dolgozóink válláról a terhekből, — De — ki megy ma vasutas­nak? — Mindenekelőtt a — fiata­lok. Ma a Magyar Államvas­utak dolgozóinak csaknem 30 százaléka 30 éven aluli, a vasút tehát nem öregszik, örvende­tes, hogy a vasúti szakképesí­tést nyújtó szakközépiskolák iránt például évről évre nagy az érdeklődés; tavaly is félezer fiatal fejezte be itt tanulmá­nyait és 80 százalékuk el is he­lyezkedett a MÁV-náf. Más szakmákhoz viszonyítva is jó arány ez. A társadalmi tanul­mányi ösztöndíjak adományozá­sának lehetősége már két év­tizede jelentős segítséget nyújt a szakemberhiánnyal küzdő szolgálati ágak munkaerőu'tán- pótlásához. A múlt tanévben mintegy ezernyolcszáz ösztön­díjasa volt a MÁV-nak, közü­lük több mint 200 egyetemen és főiskolán, csaknem ezer pe­dig szakmunkásképző 'intézet­ben tanult. Ez évben erre a célra nem kevesebb, mint 7 millió forintot fordítunk. Deregán Gábor Korszerűsített hitelfeltételek a kiskereskedőknek Az OTP a hitelnyújtás esz­közeivel ösztönzi a vállalkozáso­kat; a korszerűsített feltételek alapján a fiókoknál már meg­kezdték a kiskereskedőknek nyújtható kölcsönök folyósítá­sát. A munkaközösségek szintén új konstrukciós hitelt vehetnek fel a kezdeti nehézségek áthi­dalására, a folyamatos üze­meltetés biztosítására. A már érvényben lévő új feltételek értelmében a hosszúi, közép- és rövid lejáratra a kis­termelőknek nyújtható hitelek összege másfél-, két és félszere­se a korábbiaknak, ám növe­kedett a kamat, valamint az a saját rész iis, amellyel rendel­kezniük kelt az adott összeg felvételénél. Valamivel hosszabb lett a visszafizetés határideje. A legnagyobb mértékben új üzlet éoítésére. a kiskereskedők által kérhető kölcsönök összege nőtt. Ez korábban 80 ezer fo­rint volt, ezentúl 200 ezer forint a felső határ, ám amíg a saját rész aránya korábban az összeg 30 százaléka volt, addig most 50 százalék. A lejárati határ­idő ezelőtt öit év volt, az új hitelfeltételek szerint: hat-nyolc év. Ebben a hitelkonstrukció­ban a kamat 10-ről 11 száza­lékra növekedett. Miuán a kiskereskedői szak­mák száma ebben az évben növekedett, az OTP lis változta­tott eddigi gyakorlatán. Ezen­túl kölcsön nyújtható például kempingek, panziók, teniszpá­lyák és tornatermek létesítésé­re is 300 000 forint összegha­tárig, 5 évi lejáratra, és 12 szá­zalékos kamatra. A kiskereskedők ezentúl az átmeneti forgóeszközhiány fe­dezetére is kérhetnék hitelt, de indokolniok kell: milyen körül­mények miatt kérik a kölcsönt, s az eszközhíány várhatóan mi­korra rendeződik. Ez a hitel­forma különösen akkor tehet ió szolgálatot, amikor a kereskedő nagytételű áru kedvező beszer­zési lehetőségéhez jut, pillanat­nyilag azonban nem rendelkezik kellő pénzeszközökkel. A szerződéses boltok vezetői­nek az OTP a felszerelésre, nyersanyag- és árubeszerzésre, valamint forgóeszközökre, illetve átmeneti forgóeszközhiány fede­zetére a magánkiskereskedőké­vel azonos feltételek mellett nyújt hitelt. Ehhez a boltot szerződésre adó vállalat javas­lata is szükséges. Az OTP-kölcsönt már számos munkaközösség és magánvállal­kozó vette igénybe. Kértek már forgóeszközhitelt építő- és szi­getelőanyagok beszerzésére, rotring írógépek és programka­zetták megvásárlására, továb­bá más ipari alaoanyagok be­szerzésére. Egy érdekesség a magánvállalkozások közül: Bu­dapesten, a belvárosban terrá- riurn kiképzésére, létesítésére kért és kapott egy igénylő OTP- kölcsönt. Mindössze egy hónapja ért véget a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. Az emberek viszonylag keveset foglalkoznak mégis a Vöröskereszt tevékenységével. Harminc járókelőt meg­kérdezve a Vöröskereszt munkájáról, a következő fogalmak hangzottak el. Elsősegélynyújtás, véradás, tisztasági verseny, környezetvédelem, egészségnevelés. A Vöröskereszt múltjáról pe­dig egészen kevés ismerettel rendelkezett a már említett har­minc fiatal és idős járókelő. A Magyar Vöröskereszt öt­évenként tart kongresszust. Ezek egymásraépülve ható rozzá k meg a soron következő feladatokat. Egy-egy kongresszus így mindig kicsit az emlékezés jegyében is zajlik. Az ötödik és hatodik kongresszus Iközé esett a Ma­gyar Vöröskereszt megalakulá­sának századik évfordulója. A Vöröskereszt történetével foglal­kozó dokumentumok azonban messzebbre vezetnék. A mohácsi csata sebesültjei­nek ápolásában és halottjainak eltemetésében Kanizsai Do­rottya vállalt szerepet. Budapes­ten az 1838-as árvízkor az ál­dozatok megmentésére Wesse­lényi Miklós szervezett akciót. Az 1848—49-es szabadságharc idején Kossuth Lajos saját hú­gát, Zsuzsát bízta meg a har­cokban megsebesült katonák ápolásának megszervezésével. A Magyar Vöröskereszt éle­tében, az elmúlt harminc év hat kongresszusának egyikén sem kellett a háború borzalmairól beszélni. Az első kongresszus 1959-ben olyan feladatokat ha­tározott meg; amelyek a mai napig időszerűek maradtak. Ezek közül néhány: a lakosság egészségügyi kultúrájának eme­lését szolgáló ismeretterjesztés, a körzeti orvosok munkáját se­gítő házi betegápolás, az ifjúsá­gi munka megalapozása, a vér­adómozgalom továbbfejlesztése stb. Az aldpszenveretek taglét­száma 1959-ben 578 600 volt. Ez a szám 1980-ra egymillió fölé emelkedett. * A VI. kongresszuson Budapes­ten hatszáz küldött és meghí­vott vett részt. Tolna megyéből az országos vezetőségbe két ta­got választottak. Hosszabb vö­röskeresztes múlttal, nagy ta­pasztalatokkal rendelkezik egyi­kük, dr. Penczél Dániel, a szek­szárdi mentőállomás igazaató főorvosa. Nyisztor Éva hiaiéni- kus, akinek életében először adatott meg il ven jellegű fóru­mon részt venni. — Tanulni mentem a kong­resszusra - szög ezte le beszél- aetésünk kezdetén »Nyisztor Éva, a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat higiénikusa. — Vállalatunk olyan nyers­anyag feldolgozásával foglalko­zik, amely romlás esetén fertő­zést okozhat. Az én munkám a személyi és üzemi higiénia be­tartására vonatkozik. Valameny- nyi dolgozónknak az ezzel kap­csolatos előírásokat el kell sajá­títani és a munkája során szi­gorúan be kell1 tartani. Az elő­adások szervezése, vezetése, ké­sőbb az ellenőrzés a feladatom. Senki nem szereti, ha ellenőrzik. Egy idő után olyan munkát s; f Nyisztor Éva rettem volna végezni, ami fel­frissít, kikapcsol, de az emberek érdekében van mégis. Ezt talál­tam meg a vöröskeresztes alap- szervezet életében. Nagy öröm volt, hogy figyelték munkámat és úgy értékelték, hogy országos szinten képviselhetek embere­ket. Nyisztor Éva a kongresszuson szerzett tapasztalatairól már be­számolt a szekszárdi vöröske­resztes alapszervezet előtt. Él­ményei közül kiemelte azokat a kongresszuson elhangzott hoz­zászólásokat, amelyekből ő so­kat tanult. A számára izgalma­sabbakat külön feljegyezte. Idézte dr. Ahmad Abu-Gou- ra, a Nemzetközi Vöröskereszt Állandó 'Bizottságának elnöke, a jordán nemzeti Vörös 'Félhold Társaság elnökének egy gondo­latát, hogy: „A Vöröskereszt­nek több tettre, kevesebb be­szédre és kevesebb írott anyag­ra van szüksége.” Dr. Sulteisz Emil egészségügyi miniszter sze­rint: „Az egészségügyi a Vörös- kereszt nélkül félkarú óriás len­ne...”. A testvér Vöröskereszt és Vörös Félhold nemzeti szerve­zetei, a csehszlovák, az NDK- beli, a román, a jugoszláv, a lengyel, de legkinább a szov­jet szervezetek képviselőinek hozzászólásai is hatnak Nyisz­tor Éva további vöröskeresztes munkájára. — Véleményem szerint a kong­resszus rendkívül kellemes han­gulata, nyugodt légköre a vö­röskeresztben végzett folyama­tos, szervezett munka eredmé­nyeként jöhetett létre. * A VI. kongresszust követően az elmúlt héten került sor a vö­röskeresztes vezetők háromna­pos tanfolyamára, melynek cél­ja a kongresszusi határozatok feldolgozása volt. Savanya Gé­zé né, a Vöröskereszt Tolna me­gyei vezetőségének titkára hét­főn délelőtt tájékoztatta mu nka - :- társait a következő öt év fel­adatairól, melyek a határoza­tokból adódnak. — Mint minden területen, így a mi munkánkban is az elért eredményekből kell meghatá­roznunk a feladatokat — kezd­te Sa vanya Géza né. — Az el­múlt öt évben is az egészség­védelem vólt munkánk fő célja. Ez érinti, vagy inkább átfogja a többi területet is, hiszen ha a családvédelemről, vagy a vér­adómozgalomról, vagy akár az elsősegélynyújtásról beszélünk, valamilyen formában egészsé­get érintő feladatról van szó. A Vöröskereszt országos ve­zetősége beszámolt az V. kong­resszus óta elvégzett feladatok­ról. Természetesen szóltak ar­ról is, hogy a népesedéspoliti­kai propaganda hatása elma­radt a várakozástól. A családok átlagos gyermekszáma nem nőtt. — Az időskorúak gondozásáról szólva viszont megállapították, hogy a házi szociális gondozás­ban dolgozó aktivisták száma örvendetesen emelkedett., Az Egészségügyi Minisztéri­um 1981-!ben az albumin-prog­ram megvalósítása érdekében adott ki utasítást. A Véradó- szervező munkáiban szükség van arra, hogy e humánus moz­galom erkölcsi vonzása tovább erősödjék és eredményesen tel­jesítse hivatását. A Magyar Vöröskereszt aktí­van részt vállalt a Nemzetközi Vöröskereszt munkájában is. Je­lentős mértékben nyújtott támo­gatást a természeti katasztró­fák és fegyveres konfliktusok ál­dozatainak. — Milyen főbb célkitűzéseket jelölt a VI. ongresszus a követ­kező öt évre? — A szociálpolitika és közmű­velődési törekvések mellett az egészségügy eddigi eredmé­nyeinek továbbfejlesztését. Hangsúlyozni kell a családi kö­zösségek összetartó szerepét, az emberekben meglevő segítő- készségre alapozva kezdemé­nyeznünk kell a 'hátrányos hely­zetűek problémáinak megoldá­sát. Nem kevés munkát igényel az aktív tagök számának növe­lése sem - válaszolta Savanya Gézáné. Megfogalmazódott tehát a határozatok végrehajtási terve. A folyamatos egészségnevelesi programiban lesznek majd ki­emelt témák és kiemelt népes­ségcsoportok: 1985-ig az ifjú­ságra, 1986-ban az aktív kor­osztályra, 1987-ben a hátrányos helyzetű rétegékre helyezve a hangsúlyt. A vöröskeresztes feladatok nem csökkennek töhát, hanem az élet támasztotta új követel­mények, a változó gazdasági helyzet nyomán újabbakkal bő­vülnek, egészségünk, békénk ér­dekében. Ez a munka nem min­den esetben vonja magára az utca emberének figyelmét. De kimondatlanul is alakítja az együtt, egymásért gondolkodni és tenni akarást, amelynek vá­gya valamennyiünkben él. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom